A borzalmas The Simpsons: Road Rage és Skateboarding, majd a szintén eszméletlenül pocsékra sikeredett Hit & Run után izgatottan vártuk, hogy mihez kezd ezúttal kedvenc sárgabőrű családunkkal az Electronic Arts. A The Simpsons Game már a bejelentéskor felpaprikázott minket, és bár az első videók nem voltak valami meggyőzőek, azért adtunk egy esélyt a cuccnak.
Ezt nagyon is jól tettük, szerencsére kellemesen csalódtunk. A The Simpsons Game végre tényleg azt a hangulatot hozza, mint a TV-ben látott nagytestvére, a minőségre sok panaszunk nem lehet, a cucc ezúttal tényleg igényes kezek munkáját tükrözi. Lássuk először a játék alaptörténetét.
A The Simpsons Game úgy kezdődik, mint egy bármelyik átlagos epizód. A játék elején még nincsenek különleges képességek, és az első pár pálya érdekes helyszínei is „megmagyarázhatóak". Homer álmával kezdünk, ahol vérszomjas csokinyuszik támadják meg a csokivilágot, majd szépen lassan haladunk előre, addig a pontig, míg Bart meg nem találja véletlenül a The Simpsons Game használati utasítását. Az események ekkor indulnak be, a Simpson család rájön, hogy ők ezúttal nem egy filmsorozat, hanem egy videójáték főszereplői. A manualból kiderül, hogy mindenkinek különleges képessége van, Bart képes átváltozni Bartman-né, Homer zsírlabdává tudja alakítani puhos testét, Lisa meditáció segítségével segítségül hívhatja Buddha isteni kezét, Marge pedig hangosbeszélőjével bárkit képes maga mellé állítani.
Az események ekkor megállíthatatlan lavinaként zuhannak főhőseinkre. Míg Bart a nemzeti múzeummal, Homer a Duff evőversennyel, Lisa az erdők megmentésével, Marge pedig a Grand Theft Scratchy játék betiltásával foglalatoskodik, Springfield-et megtámadják az idegenek. Bart és Lisa ekkor eszmél rá, hogy képességük nem elég erős, hogy megállítsák a veszedelmet, ezért a Cheatrix-ben felkeresik Frink professzort. A doki egy player's guide-ot ad át a gyerekeknek, hogy tökéletesen ki tudják használni a tudásukat, és szembeszállhassanak a megszállókkal.
A pályák mindegyike tele van játék paródiákkal és klisékkel, az igazi görbe tükör sorozat pedig akkor kezdődik, mikor Homer elrontja a család otthoni számítógépét, és véletlenül bekerülnek a digitális világba. Nem szokványos történet tehát a The Simpsons Game sztorija, és itt még nem is ért véget minden, a játék igazi csattanóját az utolsó pályák adják – itt aztán szem nem marad szárazon.
Összesen 16 pályán kell helyt állnunk a The Simpsons Game-ben, sőt van még két másik is, maga Springfield, és a Game Engine. A kalandok során megannyi paródiával találkozhatunk, van itt Medal of Homer, Bartman Begins, Shadow of the Colossal Donut, Neverquest, Grand Theft Scratchy és Super Happy Fun Fun Game epizód is, ezek már önmagukban is kiforgatnak több címet, de összefuthatunk még Mario-val, Sonic-kal, Donkey Kong-gal, Dr. Zoidberg-gel, és még vagy száz ismerős karakterrel. Az Electronic Arts önmagát sem kímélte, láthatjuk a futószalagos gyárukat, sőt egyszer meg kell küzdenünk Will Wright-tal is, kinek gonosz terve a régi The Simpsons játékok megsemmisítése, a cégnél ugyanis már nincs hely az új The Sims kiegészítők számára.
A játékmenet jópofa lett, egy-egy epizód között Springfield-ben vagy a Game Engine-ben mászkálhatunk szabadon, a küldetésekben pedig mindig két karakter vesz részt. Játszhatunk egyedül, ilyenkor váltogathatunk a szereplők között, így használva ki mindenki különleges képességét. A játékba bármikor becsatlakozhat egy barát is, a képernyő ilyenkor vertikálisan kettéhasad, és mindenki irányíthatja a saját emberét. Az események logikusan követik egymást, nincsenek idióta, megmagyarázhatatlan váltások – bár igaz, hogy a készítők igencsak nagy fantáziával rendelkeznek. A feladatok végrehajtása mellett elbíbelődhetünk a különböző „hidden package"-ek keresgélésével, sőt a videogame klisék megtalálását is jutalmazza a játék.
Az előző pár The Simpsons játéktól eltérően ezúttal nem renderelt figurák, hanem rajzolt, cel-shaded emberkék mászkálnak képernyőnkön. A környezet igazi Simpsons stílusban készült, minden rajzolva van, ami viszont a legjobb, hogy az emberek 2D kinézetűek maradtak, hasonlóan a rajzfilmhez. Ezúttal elfelejthetjük Lisa sündisznó séróját, és Marge szőlőszemekből álló haját, ami a korábbi részekben volt, most minden olyan, mint a rajzfilmben. Az epizódok közt ráadásul igazi, rajzolt filmjelenetek vannak, tökéletesre csiszolva ezzel a játékélményt.
A hangokra sincs panaszunk, mindenki az eredeti, rajzfilmes szinkronján szólal meg. A rossz tulajdonságokat azonban lehet gyűjteni, és bár nem nyomják rá magukat a remek játékélményre, azért sok-sok pontot levonnak a végső értékelésünkből. Noha maga a koncepció remek lett, jó ötlet volt a videójáték paródiák sokasága, a játékmenet nem valami jó. Az ugribugri hülyeségek, és ügyességi feladatok csúnyán elrontják a játékot, sőt ami a legjobban zavaró, hogy egyfolytában verekedni kell. Persze, le kell győzni valahogy a ránk támadó favágókat, Madden csatárokat, gonosz delfineket, és marslakókat, de talán jobb lett volna, ha egy egészen más úton indulnak el a játék tervezésekor. Persze ez se annyira rossz, sőt szórakoztató, de egy idő után fárasztó a sok „erőszakmentes" erőszak. Ja, és amit a legjobban hiányoltunk, az a szokásos Simpsons intró film – a játékból ez teljesen kimaradt.
Azért meg vagyunk elégedve a játékkal, a végigjátszás során rengeteget nevettünk, és szinte már betegesen kerestük a videójáték paródiákat. A küldetések nem valami jók, de mindenhol jól érzi magát az ember, köszönhetően a rengeteg poénnak, és klisének. Az értékelésnél levont pontok a verekedős-ugrálós játékmenetnek köszönhetőek, ezen kívül a játék fantasztikus lett.
A The Simpsons Game úgy kezdődik, mint egy bármelyik átlagos epizód. A játék elején még nincsenek különleges képességek, és az első pár pálya érdekes helyszínei is „megmagyarázhatóak". Homer álmával kezdünk, ahol vérszomjas csokinyuszik támadják meg a csokivilágot, majd szépen lassan haladunk előre, addig a pontig, míg Bart meg nem találja véletlenül a The Simpsons Game használati utasítását. Az események ekkor indulnak be, a Simpson család rájön, hogy ők ezúttal nem egy filmsorozat, hanem egy videójáték főszereplői. A manualból kiderül, hogy mindenkinek különleges képessége van, Bart képes átváltozni Bartman-né, Homer zsírlabdává tudja alakítani puhos testét, Lisa meditáció segítségével segítségül hívhatja Buddha isteni kezét, Marge pedig hangosbeszélőjével bárkit képes maga mellé állítani.
Az események ekkor megállíthatatlan lavinaként zuhannak főhőseinkre. Míg Bart a nemzeti múzeummal, Homer a Duff evőversennyel, Lisa az erdők megmentésével, Marge pedig a Grand Theft Scratchy játék betiltásával foglalatoskodik, Springfield-et megtámadják az idegenek. Bart és Lisa ekkor eszmél rá, hogy képességük nem elég erős, hogy megállítsák a veszedelmet, ezért a Cheatrix-ben felkeresik Frink professzort. A doki egy player's guide-ot ad át a gyerekeknek, hogy tökéletesen ki tudják használni a tudásukat, és szembeszállhassanak a megszállókkal.
A pályák mindegyike tele van játék paródiákkal és klisékkel, az igazi görbe tükör sorozat pedig akkor kezdődik, mikor Homer elrontja a család otthoni számítógépét, és véletlenül bekerülnek a digitális világba. Nem szokványos történet tehát a The Simpsons Game sztorija, és itt még nem is ért véget minden, a játék igazi csattanóját az utolsó pályák adják – itt aztán szem nem marad szárazon.
Összesen 16 pályán kell helyt állnunk a The Simpsons Game-ben, sőt van még két másik is, maga Springfield, és a Game Engine. A kalandok során megannyi paródiával találkozhatunk, van itt Medal of Homer, Bartman Begins, Shadow of the Colossal Donut, Neverquest, Grand Theft Scratchy és Super Happy Fun Fun Game epizód is, ezek már önmagukban is kiforgatnak több címet, de összefuthatunk még Mario-val, Sonic-kal, Donkey Kong-gal, Dr. Zoidberg-gel, és még vagy száz ismerős karakterrel. Az Electronic Arts önmagát sem kímélte, láthatjuk a futószalagos gyárukat, sőt egyszer meg kell küzdenünk Will Wright-tal is, kinek gonosz terve a régi The Simpsons játékok megsemmisítése, a cégnél ugyanis már nincs hely az új The Sims kiegészítők számára.
A játékmenet jópofa lett, egy-egy epizód között Springfield-ben vagy a Game Engine-ben mászkálhatunk szabadon, a küldetésekben pedig mindig két karakter vesz részt. Játszhatunk egyedül, ilyenkor váltogathatunk a szereplők között, így használva ki mindenki különleges képességét. A játékba bármikor becsatlakozhat egy barát is, a képernyő ilyenkor vertikálisan kettéhasad, és mindenki irányíthatja a saját emberét. Az események logikusan követik egymást, nincsenek idióta, megmagyarázhatatlan váltások – bár igaz, hogy a készítők igencsak nagy fantáziával rendelkeznek. A feladatok végrehajtása mellett elbíbelődhetünk a különböző „hidden package"-ek keresgélésével, sőt a videogame klisék megtalálását is jutalmazza a játék.
Az előző pár The Simpsons játéktól eltérően ezúttal nem renderelt figurák, hanem rajzolt, cel-shaded emberkék mászkálnak képernyőnkön. A környezet igazi Simpsons stílusban készült, minden rajzolva van, ami viszont a legjobb, hogy az emberek 2D kinézetűek maradtak, hasonlóan a rajzfilmhez. Ezúttal elfelejthetjük Lisa sündisznó séróját, és Marge szőlőszemekből álló haját, ami a korábbi részekben volt, most minden olyan, mint a rajzfilmben. Az epizódok közt ráadásul igazi, rajzolt filmjelenetek vannak, tökéletesre csiszolva ezzel a játékélményt.
A hangokra sincs panaszunk, mindenki az eredeti, rajzfilmes szinkronján szólal meg. A rossz tulajdonságokat azonban lehet gyűjteni, és bár nem nyomják rá magukat a remek játékélményre, azért sok-sok pontot levonnak a végső értékelésünkből. Noha maga a koncepció remek lett, jó ötlet volt a videójáték paródiák sokasága, a játékmenet nem valami jó. Az ugribugri hülyeségek, és ügyességi feladatok csúnyán elrontják a játékot, sőt ami a legjobban zavaró, hogy egyfolytában verekedni kell. Persze, le kell győzni valahogy a ránk támadó favágókat, Madden csatárokat, gonosz delfineket, és marslakókat, de talán jobb lett volna, ha egy egészen más úton indulnak el a játék tervezésekor. Persze ez se annyira rossz, sőt szórakoztató, de egy idő után fárasztó a sok „erőszakmentes" erőszak. Ja, és amit a legjobban hiányoltunk, az a szokásos Simpsons intró film – a játékból ez teljesen kimaradt.
Azért meg vagyunk elégedve a játékkal, a végigjátszás során rengeteget nevettünk, és szinte már betegesen kerestük a videójáték paródiákat. A küldetések nem valami jók, de mindenhol jól érzi magát az ember, köszönhetően a rengeteg poénnak, és klisének. Az értékelésnél levont pontok a verekedős-ugrálós játékmenetnek köszönhetőek, ezen kívül a játék fantasztikus lett.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.