James Bond 007: Quantum of Solace

Új James Bond filmhez új játékadaptáció is dukál. Kedvelt brit titkos ügynökünk új kalandját egy FPS játékként képzeli el a Call of Duty 5-ön is munkálkodó Treyarch, amely különlegessége abban rejlik, hogy ugye a Casino Royalhoz nem érkezett virtuális feldolgozás, meg aztán az új film is kopogtat a mozikban, így a készítők két legyet akartak ütni egy csapásra. Azaz a cucc első felét Ian Fleming regényének filmváltozata, tehát a Casino Royal történései teszik ki, míg a maradékot az új mozifilm, a Quantum of Solace alapján megálmodott pályák. Az Activision meg mostanában elég zsíros feladatokkal bízza meg a Treyarch-ot – hozzáteszem az eddigi produktumai (CoD 3) alapján javarészt indokolatlanul, de szorgalmas tanonc módjára talán ki tudják aknázni az eléjük ugró lehetőségeket, még a híres szuperkém esetében is, nem csupán a kész történethez fognak felhúzni pár mapot.

Az EA meg elég balga volt ahhoz, hogy ne lássa meg a Daniel Craiggel újraélesztett frencsájzban a lehetőséget, hiszen 1999 óta olyan szinten maga alatt vágta a tüzet az unalmas és középszerű Bond adaptációkkal, (talán emlékezetek még a Nightfire-re?), hogy egyértelművé vált, más kiadónak kell kezébe vennie a jogokat. Tavaly ez az Activisonnek sikerült, nem kevés dollármillióinak hála, s sajtóközleményeik szerint egészen más hangsúlyba kívánják helyezni a sorozatot, mint azt régen láttuk, oda kívánnak figyelni rá és gyümölcsöző jövőt szánnak neki. Értsd úgy: ha már beleöltünk ennyi dollárt, lefizettük a Metro-Goldwyn-Mayer producereit és megnyertük a „határozott" arcvonásokkal rendelkező Craiget, hogy nyilvánosan nyilatkozzon mennyire is imád Guitar Herozni, akkor szeretnénk némi profitot a licenszből most, hogy majd úgyis tódulnak a népek ősszel a moziba. Érthető is, a Treyarch-osok meg tuti tisztességes iparosok, jól ismerik a CoD4 engine-t, rájuk is bízták a fejlesztést. Ehhez a filmes stábtól is kaptak segítséget: eljárhattak a forgatásra, a teljes sztorivázlatot is átvehették, a fontosabb szereplők arcát is bedigitalizálhatták, az Infinity Wardtól pedig a grafikai, fizikai és intelligenciabeli tanácsokat kapnak a munka során.

A csavaros történet megértéséhez nem kötelező ismerni az előző mozifilm sztoriját, hiszen azt is tálcán kínálják fel nekünk. Ez Bond első éles bevetése, melyben egy Le Chiffre nevű világraszóló puszi-pajtásokkal rendelkező terroristát kell likvidálnia egy Montenegróban zajló pókerpartin. Chiffre érdeke a csalástól sem mentes kártyaforgatás, hiszen a busás pénznyeremény fejében megszilárdíthatja hatalmát a nemzetközi terrorizmusban. Ehhez azért a 007-es ügynöknek is lesz némi szava, segítségéül meg az angol titkosszolgálat másik ügynöke, Vesper Lynd, valamint a helyi kapcsolatokban jártas szemrevaló hölgyemény, Rene Mathis lesz, akivel ugye a kamatyolás sem marad el. A film végi fordulat szerint a nőci ugye elárulja a mesterkémet, mivel nem tehetett mást, hiszen Chiffre szervezete állt mindvégig a játszma mögött. A Quantum of Solace itt veszi fel a fonalat, nagyjából a játék végigjátszásához szükséges intervallum felénél. Bond most már személyes atrocitásnak tudja be a dolgot, nyomozni kezd és eljut a napvényes Haitibe, ahol a bennszülött csajok mindig virágkoszorút akasztanak a turisták nyakába. Fékevesztett kanosságának hála újfent egy női egyed támogatását nyeri el Camille személyében, aki minő csoda – szintén titkosügynök és morcosan tekint a rosszfiúk szervezetére. Az új kutyaütő meg Dominic Greene lesz, egy gazdag üzletember, akinek eltökélt szándéka egy természeti kincs megszerzése, azaz az ezért járó hallatlan pénzösszeg. S e szándékához semmiféle piszkos eszköz használata sem tántoríthatja el. A pályák a két filmből is ismert egzotikus helyszínek feelinges másai: pazarolhatjuk a puskaport többek között Prágában, Montenegróban, Madagaszkáron, Ausztriában, Bolíviában és Olaszországban is. A továbbá az eddig csak halványan érintett jelenetekre is nagyobb hangsúlyt fektet a Treyarch. Minden fontosabb helyszín főellenségeket is kap, amik legyőzése nem csupán lőszerkészletünk mennyiségétől függ, hanem a ravasz taktikától és trükközéstől is.

Sajnos a nyomozást és a kémkütyük használatát nem erőltetik a készítők, talán kihagyott ziccer – ezt döntse el mindenki saját maga – tény, hogy az újabb Bond filmek koncepciója alapján inkább az akció került túlsúlyba a jópofizás és az intrikák helyett. S ez véleményem szerint így van jól és egy klasszikus alapelvekre épülő belső nézetű lövöldözős játékhoz jobban is illik. Az új divat értelmében, miszerint ha éppen fedezékbe vonulunk, vagy ablakpárkányon egyensúlyozunk, vagy szaporán szedjük egy létra fokait – akkor a kamera TPS nézetbe vált és kívülről csodálhatjuk meg a női szemérem ellenségét, a minden csetepatét arcrándulás nélkül tűrő Daniel Craig bedigitalizált mását. Ez a fedezékes harcban kétségtelenül könnyebb és pofásabb megoldás, a taktika is erre épül, azaz kivizslathatunk a biztonságos fal mögül, vagy a sprint gomb segítségével egyik fedezékről a másikba rohanhatunk, mint a Gears of Warban. Ezen kívül a játékmenet tartogat más – ugyanakkor máshonnan már ismerős – meglepetéseket is.

Ez pedig a lopakodás. Mivel ügynökünk nem mindig szeretné céljai eléréséhez minduntalan felfedni kilétét, úgy sokkal humánusabb módon is abszolválhatjuk a pályákat, mintha végigkommandózunk a rosszfiúk seregén, bár ez csupán érdekesség, különösebb jutalmat nem remélhetünk tőle, egyedül azoknak kedvez, akik nem annyira heves vérmérsékletűek, sőt a PDA-nk (mert ilyen is van) ehhez is a támogatásunkra lesz, hiszen rajta van, hogy éppen hol masíroznak az ellenségek, merre néznek. Az már a mi óvatosságunkon múlik, hogy inkognitóban maradunk-e és nem csapunk túl nagy zajt. Ami viszont megadta volna az ízt, azok a látványos kivégzések és torokelroppantások lettek volna, ha a Treyarch nem ijedt volna be a korhatár besorolásért felelős cenzorok szigorú tekintetétől, hiszen a szaftosabb quick-killek a lomtárba kerültek, helyette maradt az a közel 30 féle kivégzés, amit a játék automatikusan maga választ ki a helyzetnek megfelelően. Persze ha lebukunk, akkor sincsen komolyabb baj, mert amíg odaér a riadóztatott erősítés egy közelharci minigame keretein belül férfias öklözéssel intézhetjük el a delikvenst. Ez már a konzolokról és mostanában (Jericho) jó ismert „üsd le a megfelelő billentyűt időben, amit a képernyőn látsz" reflexjáték, talán most kevésbé idegesítőbb megvalósításban. Ha elbénázzuk, mi kapunk be maflást, ha nem, akkor perfekt módon eldorgálhatjuk a kiszemeltet.

A még erősen a Quake 3 kódsoraira épülő CoD4 engine fut a játék alatt, amit tavaly az Infinty Ward elég szépen feltupírozott, így a látvány mellett a fizikára, sőt az intelligenciára sem kellett túlzott erőforrásokat mozgósítania a készítőknek, csupán némi egyedi tartalmat kellett legyártatni és azt az alapokra ráhúzni, s a végeredmény maga ez a játék. Így a részletekre való ügyelés lett a legfőbb feladatuk, néhány effekt hozzáadása a technológiához és a filmszerűség megvalósítása, illetve a finomhangolás. Rutinmunka, ez tény – az élmény a már megszokott kellemes-kategória, semmi extrával, ám a rombolható környezet, a korrekt MI és a mozik zenei betétjei megtehetik a hatásukat.

Nem mondom, hogy ez így lesz majd ősszel tökéletes, sok Bondos elemre, mint a kütyük bevetésére, az autósüldőzésre és a durvább tartalomra nyomtak a Treyarch-osok cancelt, továbbá a multiplayer módokról még egyelőre tanácstalanok a srácok, az biztos, hogy a kooperatív rovására csupán cod-szerű xp-gyűjtős rendszeren gondolkoznak. Ám a kétféle harcmodort (lopakodós és rambós) kínáló játékmenet és a változatos helyszínek miatt a Quantum of Solace talán egy új széria első ígéretes darabja lesz, és ha ősszel, az új filmmel egy időben bejön a fejlesztők taktikája, a Bond láz közben arathat is.