Az idősebb játékosok még emlékezhetnek egy méltatlanul elfeledett 2001-es játékra, melyben marsi bányászlázadásunkat kellett sikerre vinnünk. Ez volt a Red Faction, mely bár nem volt különösebben jó, különleges újdonságai, és kellemes hangulata elvihette volna a hátán. Az egy évvel később érkezett folytatás már más tészta volt, személy szerint minden idők egyik leggyengébb FPS-ének, s egyben leggagyibb folytatásának kiáltottam ki.
Munkás ököl, vas ököl…
Erre mit ad Isten, pár hónapja megjött a bejelentés, hogy készül a harmadik epizód, s azóta szép lassan ki is csöpögtetik az információkat. Lássuk hát, mire is készülhetünk! A történet 50 évvel játszódik az első rész után. Az egykori főgonosz vállalat, az Earth Defense Force (Földi Védelmi Erő) immár nem csak hogy elnyomja, és rabszolgaként kezeli marsi jómunkásembereit, de el is rabolja, mi több munkatáborokba szállíttatja őket. Itt lép be a képbe névtelen hősünk, kinek mestersége címere a bomba, s ki gerillaként tevékenykedik. Nem is lesz más dolgunk tehát, mint hogy az abszolút rombolható környezetben szétrúgjunk pár megalomániás popót.
Hát igen, nem kell Oscart várni a forgatókönyvíróknak, de a játék nem is a történettel kíván majd elkápráztatni minket. Már az első két rész is tartalmazta az úgynevezett Geo-Mod technológiát, mely – akkor még lényegesen korlátozva – lehetővé tette a környezet amortizálását. Ha gránátot dobtunk egy falhoz, az kidőlt, ha sokáig lőttünk egy állványt, összeomlott. Bár ez önmagában nem mentette meg a programokat a bukástól, érdekes próbálkozás volt, s most, öt év fejlődés után a Geo-Mod visszatér!
Hogy milyen formában? Nos, az eddigi demonstrációk alapján le fog esni az állunk. A játéktér hatalmas, egyben bejárható helyszín lesz, melyben szinte minden mozdíthatót darabokra lőhetünk, robbanthatunk, vagy épp törhetünk majd. Be akarsz menni egy épületbe, de zárva az ajtó? Semmi akadálya, pattanj egy buggy-ba és irány át a falon! Már előre várom a multi-partikat, ahol egész házakat fogok rárobbantani az ellenség nyakára.
…oda csap, ahova köll!
Maga a játékmenet követi a fiatal divatot. A nagy pályán millió küldetés vár majd ránk, melyeket mindegy, milyen sorrendben kívánunk elvállalni. Érdekessége a dolognak viszont, hogy ezek a feladatok nem várnak meg minket. Azaz ha értesülünk egyről (ezt a médián át, vagy emberek pletykáiból lehet), ott és akkor el kell döntenünk, hogy a helyszínre utazzunk-e egy kis hepaj érdekében. Ha túl sokat totojázunk, a valós időben történő esemény elmúlik, és nem lesz többé alkalmunk újra felvenni.
Érdekes eleme a játéknak továbbá a civilek szerepének felvállalása. Mivel minden épület rombolható, nem kizárt, hogy véletlenül (vagy épp szándékosan) egy civilekkel tömött lakótömböt küldünk földkörüli pályára. Ilyen esetben a civil morál, mely ugye elengedhetetlen egy lázadás sikeréhez, csökkenni fog, s a belénk vetett bizalom is megrendül. Minél több kárt okozunk, ez annál drasztikusabb nehézségeket okoz majd. Persze a dolog fordítva is működik. Ha sok EDF épületet, propaganda szemetet teszünk tűzre, az utca népe hálás lesz, és ahol csak lehet, segíti gerillai kötelességünk teljesítését.
Bár az első két rész egyaránt FPS volt, a Guerilla harmadik személyű akciójáték, azaz TPS lett. Ennek oka állítólag a nyílt tér könnyebb kihasználása volt. Mivel a fedezékek elengedhetetlenek lesznek a komolyabb tűzharcok során, nem árt, ha nagyobb szögben látjuk a karakter körüli eseményeket. Ha pedig már a fedezékeknél tartunk, nem árt emlékezni, hogy minden rombolható. Így egy tank ellen ne egy parkolóházba meneküljünk, ami felett ott az egész felhőkarcoló.
Ami aggasztó
Mert biz azért van itt olyan is. Egyik ezek közül a multi, mely bár eleinte poén lesz a rombolható környezet miatt, nem mutat semmi egyéb innovációt. A co-op mód pedig nem is szerepel a tervek között, ami egy ilyen nyílt világú akciójátékban egyenesen bűncselekmény. Óriási öngólt lő ezzel a Volition, bár még van remény, hogy az egyelőre elég távoli, 2009-es megjelenésig meggondolják magukat.
A másik negatívum a grafika, mely nem igen akarózott fejlődni az első shotok óta. Persze ez valahol érthető, hisz egyes szakértők szerint egyik játék sem terhelte még meg annyira a konzolok és PC-k többmagos processzorrendszerét, mint ahogy a Guerilla fogja. Ennél fogva a játékmenetnek kell majd elvinni a programot a hátán, ami még idén oké is lenne, de jövőre nagyon komoly címek vannak készülőben. Ha mást nem is, hát meg lehet említeni az id-féle Rage-et, melynek ugyan a dátuma „When it's done!" („Majd ha kész lesz!"), a hasonló stílus és a nyitott játéktér miatt komoly ellenfél.
Erre mit ad Isten, pár hónapja megjött a bejelentés, hogy készül a harmadik epizód, s azóta szép lassan ki is csöpögtetik az információkat. Lássuk hát, mire is készülhetünk! A történet 50 évvel játszódik az első rész után. Az egykori főgonosz vállalat, az Earth Defense Force (Földi Védelmi Erő) immár nem csak hogy elnyomja, és rabszolgaként kezeli marsi jómunkásembereit, de el is rabolja, mi több munkatáborokba szállíttatja őket. Itt lép be a képbe névtelen hősünk, kinek mestersége címere a bomba, s ki gerillaként tevékenykedik. Nem is lesz más dolgunk tehát, mint hogy az abszolút rombolható környezetben szétrúgjunk pár megalomániás popót.
Hát igen, nem kell Oscart várni a forgatókönyvíróknak, de a játék nem is a történettel kíván majd elkápráztatni minket. Már az első két rész is tartalmazta az úgynevezett Geo-Mod technológiát, mely – akkor még lényegesen korlátozva – lehetővé tette a környezet amortizálását. Ha gránátot dobtunk egy falhoz, az kidőlt, ha sokáig lőttünk egy állványt, összeomlott. Bár ez önmagában nem mentette meg a programokat a bukástól, érdekes próbálkozás volt, s most, öt év fejlődés után a Geo-Mod visszatér!
Hogy milyen formában? Nos, az eddigi demonstrációk alapján le fog esni az állunk. A játéktér hatalmas, egyben bejárható helyszín lesz, melyben szinte minden mozdíthatót darabokra lőhetünk, robbanthatunk, vagy épp törhetünk majd. Be akarsz menni egy épületbe, de zárva az ajtó? Semmi akadálya, pattanj egy buggy-ba és irány át a falon! Már előre várom a multi-partikat, ahol egész házakat fogok rárobbantani az ellenség nyakára.
…oda csap, ahova köll!
Maga a játékmenet követi a fiatal divatot. A nagy pályán millió küldetés vár majd ránk, melyeket mindegy, milyen sorrendben kívánunk elvállalni. Érdekessége a dolognak viszont, hogy ezek a feladatok nem várnak meg minket. Azaz ha értesülünk egyről (ezt a médián át, vagy emberek pletykáiból lehet), ott és akkor el kell döntenünk, hogy a helyszínre utazzunk-e egy kis hepaj érdekében. Ha túl sokat totojázunk, a valós időben történő esemény elmúlik, és nem lesz többé alkalmunk újra felvenni.
Érdekes eleme a játéknak továbbá a civilek szerepének felvállalása. Mivel minden épület rombolható, nem kizárt, hogy véletlenül (vagy épp szándékosan) egy civilekkel tömött lakótömböt küldünk földkörüli pályára. Ilyen esetben a civil morál, mely ugye elengedhetetlen egy lázadás sikeréhez, csökkenni fog, s a belénk vetett bizalom is megrendül. Minél több kárt okozunk, ez annál drasztikusabb nehézségeket okoz majd. Persze a dolog fordítva is működik. Ha sok EDF épületet, propaganda szemetet teszünk tűzre, az utca népe hálás lesz, és ahol csak lehet, segíti gerillai kötelességünk teljesítését.
Bár az első két rész egyaránt FPS volt, a Guerilla harmadik személyű akciójáték, azaz TPS lett. Ennek oka állítólag a nyílt tér könnyebb kihasználása volt. Mivel a fedezékek elengedhetetlenek lesznek a komolyabb tűzharcok során, nem árt, ha nagyobb szögben látjuk a karakter körüli eseményeket. Ha pedig már a fedezékeknél tartunk, nem árt emlékezni, hogy minden rombolható. Így egy tank ellen ne egy parkolóházba meneküljünk, ami felett ott az egész felhőkarcoló.
Ami aggasztó
Mert biz azért van itt olyan is. Egyik ezek közül a multi, mely bár eleinte poén lesz a rombolható környezet miatt, nem mutat semmi egyéb innovációt. A co-op mód pedig nem is szerepel a tervek között, ami egy ilyen nyílt világú akciójátékban egyenesen bűncselekmény. Óriási öngólt lő ezzel a Volition, bár még van remény, hogy az egyelőre elég távoli, 2009-es megjelenésig meggondolják magukat.
A másik negatívum a grafika, mely nem igen akarózott fejlődni az első shotok óta. Persze ez valahol érthető, hisz egyes szakértők szerint egyik játék sem terhelte még meg annyira a konzolok és PC-k többmagos processzorrendszerét, mint ahogy a Guerilla fogja. Ennél fogva a játékmenetnek kell majd elvinni a programot a hátán, ami még idén oké is lenne, de jövőre nagyon komoly címek vannak készülőben. Ha mást nem is, hát meg lehet említeni az id-féle Rage-et, melynek ugyan a dátuma „When it's done!" („Majd ha kész lesz!"), a hasonló stílus és a nyitott játéktér miatt komoly ellenfél.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.