Folytassuk egy kicsit a délelőtt elkezdett eladási adatok tanulmányozását. Azóta újabb konkrétumok láttak napvilágot az európai statisztikákkal kapcsolatban. Az EA jól felkészült a startra: nem kevesebb, mint 3 és fél millió példányt szállított le a boltokba a programból, s noha ez a szám még nem a ténylegesen eladott darabszámot jelöli, mérget vehetünk rá, hogy a Mass Effect 3 példányok nem sokáig időznek a kereskedők raktáraiban.
A játék izgalmas és magával ragadó élményt kínál - fogalmazott a BioWare fejese, Muzyka úr. A cím egyfajta válasz a rajongók és a kritikusok elvárásaira. Mielőtt még a tesztünk napvilágot lát, elmondhatjuk, hogy nem túloztak a kanadai stúdió tagjai.
Most pedig jöjjön a trailer, mely olyan nagyszabású, mint maga a szerepjáték.
Ki gondolta volna hogy egy nap majd olyan nagy hatással lesz a gamerekre egy játéksorozat, hogy botrány kerekedik a befejező rész miatt? :D
Ki hitte volna, hogy egy nap ennyi embert fog érdekelni mindaz, ami kezdetben csak a játéktermi pénzbedobósok otthoni átiratainak indult, majd 2012-re a legkülönfélébb művészetek (rajz-animátor-zene stb.) gyűjtőhelyévé vált?
Senki nem sejtette, hogy a játékipar előkelőbb pozícióba fog kerülni, mint az évről évre süllyedő színvonalt produkáló mozivilág!
Maga a BW talán nem érti mindezt. Hogy sok ismerőseim közül legtöbben előbb vásárolnak meg egy játékot, mint hogy kelletlenül pénzt adjanak ki mozifilm jegyére. Pedig mindkét médiumot keményen sújtja a warez, és mégis!
Jöttek itt keserédes mozik, melyektől többet vártunk, voltak elbaltázott filmfolytatások... És voltak játékok, melyek hiánypótlónak bizonyultak, melyek bár első ránézésre olyanok mint a rajzfilmek, animációs filmek, animek, azonban sokkal nagyobb hatást képesek tenni az emberre, mint az bárki hinné.
Felnőtt emberek ledöbbenek azokon a váratlan hatásokon, melyeket egy 10-20 óráig nyüstölt játék kudarc- illetve jobb esetben sikerélményei gyakorolni tudnak rájuk!
Nem érti a BW és az EA, hogy a játék mára populáris műfaj lett, és sokkal több embert érdekel - főleg az adott játék rajongóit - ha egy történet lezárásában valami baj van. Ezt a játékot már nem a Super Mario célközönsége, elsősorban kisebb gyerekek játsszák! Sőt! Nem is nekik szánták, árulkodik erről a korhatár besorolás.
Fel kéne ébredni, és tanulni a Rockstartól! Az utóbbi időben megjelent játékaikon sorra ledöbbenek: akik a legnagyobb marhák voltak ebben a szakmában, azok jöttek rá úgy tűnik elsőként, hogy igenis pop-kulturális jelenséggé nőtte ki magát amit csinálnak. Világszerte százmilliókat komolyan érdekel hogy mi mindennel rukkolnak elő, és már nem csak a lázadó fiatalokat, akik a havertól kért, warezolt Vice City-t a szülők őrző szemeitől távol, sumákolva telepítik fel gépeikre, hanem felnőtt, értelmes embereket, akiket szórakoztat amit csinálnak, és ledöbbent az a sok érett téma, melyekkel az ökörködés mellett ki-kitérnek a történeteikben.
Felnőtt a videojáték.
Ki merem jelenteni, hogy az utóbbi időben az egyik legnagyobb hiánypótló volt az újkori Fallout széria illetve a Mass Effect a sci-fi egén...
Ma, mikor agyonhasznált sorozatokkal kell beérnünk, annyira nagyszerű mikor tehetséges fejlesztők nem csak ennek a szórakoztató ágnak a korlátait feszegetik játékaikkal, hanem ráadásul olyan színvonalú sci-fi történeteket tárnak elénk vizuális formában, melyeket már nagyon régóta szívesen viszontlátnánk a moziban is...
Hátha félreértés történt: ha jönnek a DLC-k, lesz még rá módjuk hogy javítsanak a helyzeten. Én azért DLC-ben azt is elsütném, hogy ismét legyenek fontos elintéznivalóik a főszereplőinknek még mielőtt a végső csatába indulnánk. Jó lenne még egyszer utoljára megtudni róluk néhány dolgot, vagy mindezt egy esetleges újraírt befejezésben jelentőssé tenni.
Az is jó lenne, ha megoldanák hogy a Galaxy At War offline is játszható legyen, valahogyan elmélyítve, hogy ne csak a multiról szóljon, hanem bizonyos frontokon valóban harcolnunk kelljen fontosabb célokért küzdve, megerősítve ezzel Galactic Readiness értékünket, mellesleg a multi iránt egyáltalán nem érdeklődő vagy fogékony Mass Effectes RAJONGÓI TÖBBSÉG számára is rendezve a multi-galibát egyszer s mindenkorra.
Némi stratégiai vonatkozást is belevihetnének, pl. hogy az egyes rendszerek birtoklása milyen extrával kecsegtet a játék végét illetően.
(Pl. Elcor "élő tankok" hívása segítségül a frontra, ha segítünk megtisztítani bolygójukat a Reaperektől.)
Basszus, annyit fejlődött az RPG, annyi módon alkalmazható lett volna még egy ilyen akció hibridben is. Lássuk csak a King Arthur zseniális magyar játéksorozatot: milyen ügyesen keverték a műfajokat, és mennyit nyert általuk a játék!
A 3. részben sajnos nem éreztem hogy tényleg Commander lennék, szerintem sem a War Roomban, sem a galaktikus térképen, sem döntéseinkben nem érződik, hogy mi parancsolnánk, irányítanánk az eseményeket. Még a játék végén is lekurtították a már megszokott hősi beszédünket: Hackett mondja el amit én szerettem volna, ezért kicsit mérges voltam. Imádom a fickó hangját, de legalább annyira imádtam volna, ha a játék végén a főszerep az enyém és a döntéseimé...
Érdekes az eredeti script amiről írsz, mert nálam pont azért szakadt el a cérna a játék végén, mert a quarian anyabolygón legyőzött reaper valami nagyobb tervről kezdett el magyarázni, mielőtt kilehelte géplelkét. Valami olyasmiről, ami akkor már hosszú idő után ismét bevont, elkezdett érdeleni, izgatni kezdte a fantáziámat.
Az első user kritikákat olvasva arra számítottam, hogy sokaknak nyilván rossz az ízlése, vagy csak kevés igazi sci-fit ismernek (nem, az SW nem sci-fi, inkább fantasy :) ) - és csak képtelenek nyitottan állni az új ötletekhez.
Veled ellentétben én azonban már ötleteket sem látok - csak egy rossz történetet. De tényleg!
Szerintem akik így eltudnak intézni egy befejezést, mely potenciálisan jócskán túlmutathatott volna bármin amit eddig videojáték el tudott emocionálisan érni, azokról nem érdemes annyit feltételezni, hogy bármiféle rendszer, ötlet, terv vagy elv szerint dolgoztak!
Szerintem ha megkérdeznék őket egy convention-ön hogy mi volt ez a történet, ők maguk is sok mindenről csak makognának. A véget sértőnek tartottam, pont úgy mint a neten keringő szektás videókat, vonzás törvényéről stb.-ről. Olyasmikről, amikbe emberek őrülnek bele, mert annyira elszálltak már a Földről, annyira nem látják már a fától az erdőt!
A Mass Effect a Trek után a legracionálisabb alapokra épült sci-fi volt, és erre a végét valami szürreális dologgá tették. Ezt elfogadtatni valakivel olyan, mint kényszerből megnézetni valakivel a Titkot, amitől személyesen undorodom, és arra kényszeríteni hogy fogadjon el belőle minden szót, keressen benne RACIONÁLIS értelmet (hiszen ahogy a Mass Effect univerzuma, hogy a mi világunk is tudtommal még racionális alapokon nyugszik) - ha pedig nem tetszik, akkor kapja be!
Az a baj, hogy a játék közbeni események nem kapcsolódnak a véghez, a vég az univerzumhoz... Az egész a mi világunk szabályaihoz.
Eddig azt hittem hogy a Mass Effect a mi galaxisunkban játszódott, hihetőnek tűnt. Most azonban eltávozott tőlünk a "messzi-messzi galaxisba" - a fantasyk területére, ahol minden az írói akaratra van bízva, ahol többé nem a józan ész az úr, hanem csakis a képzelet, melyet előbbi többé nem tart pórázon.
Ááá, körbe-körbe járunk. Szerintem körvonalazódott már mindenkiben mi a baj a történettel vagy a véggel, maximum van aki komolyabban veszi hibáit mint én, vagy kissé elnézőbbek mint szerintem te is.
A lényeg az, hogy ezt elcseszték: és kétlem hogy változtatni fognak, mert vagy nem fogják érteni, hogy mi is a baj forrása, vagy nem fognak vele törődni.
Megint csak azért amit írtam: a nagy kritikusok nyalnak az EA-nek meg a BW-nek, a játék közel tökéletes értékeléseket kapott, olyan technikai és narratívabeli hibákat elnéztek neki, melyektől egy kisebb csapat kis költségvetésű RPG-je biztosan elvérzett volna a kritikusi boncasztalon...
Végül ha mindenki dicséri, akkor azzal a néhány ideges hülye fan-nal lehet a baj a neten, nem?
Végső soron halálra keressük magunkat ezzel a játékkal: így is viszik mint a cukrot - akkor meg le van xarva...
A Fallout 3 befejezésével amúgy nekem semmi bajom nem volt. Egy hősi sztorinak az megfelelő lezárás, csakúgy, mint az Armageddon vége. De az, hogy itt kapunk 3 igazán semmire sem jó választási lehetőséget... Szóval oké, elfogadom, hogy vannak helyzetek amikor NINCS jó döntés (mint az első részben, hogy Ashley-t vagy Kaiden-t mentsük) de hogy a döntések ennyire illogikátlanok legyenek. Tartom ezt főképp a sokak által legjobbnak tartott egyesüléses zárásra, ami szerintem szimplán a legrosszabb elképzelhető lépés, mivel pont azt a diverzitást törli el ami széppé teszi a világot és iszonyat nagy hülyeség az elmélet amit mögé tettek. Mind láttuk, hogy a Reaper technológiával felvértezett organikusok mennyire megváltoztak, egyszerűen naívság lenne azt hinni, hogy bármi jót hozna ez a döntés. Ha a Reaper-öknek ez lett volna a céljuk, Shepard nélkül is megtehették volna.
Ez volt karakterünk morális hovatartozásának végső próbája, és bármilyen céllal is léptünk be a kamrába a játék végén, bár meghaltunk, éreztük hogy a döntést valójában már a játék kezdetén meghoztuk, mikor eldöntöttük hogy jó vagy rossz emberek leszünk-e a játék során.
Végül közkívánatra egy DLC elhozta a feltámadást: végül rövidebb kóma után főszereplőnk felébredt, de az egész illúzión már semmit sem rontott, hiszen nem is éreztük lehúzásnak ott a dolgot: eredendően egy érthető befejezést adott az alapjáték, aki tolta a DLC-t még közelebb került karakteréhez, mert a Bethesda nem is igazán megölni akarta a karaktert szerintem, csak rákényszeríteni a játékosokat az ultimate áldozatra.
Mikor felébredünk, pedig azt hittük korábban hogy meghaltunk, az fantasztikus, mert karakterünk teljesen kiteljesedik előttünk, mert a lényeg nem is az hogy meghalt -e vagy sem, hanem hogy kész lett volna meghalni egy célért.
A Mass Effect befejezésénél ezzel szemben semmilyen észérv nem támasztja alá az endinget.
Éppen olvasom a neten, hogy a játék megjelenése előtt az egyik BW fejes a kozmológia Mass Effect 3-ban játszott hatalmas szerepéről beszélt, meg arról, hogy néha bármit is teszünk, sajnos vannak nálunk nagyobb erők, melyeket emberi értelemmel felfogni nem lehet.
Ez megmagyarázza a befejezést, az ő nézőpontjukból. De az én nézőpontom szerint ez csupán szánalmas kifogás a gyenge történetre. Mindez azt bizonyítja, hogy itt gyakorlatilag az univerzum egyik fő-fő kreátorán, Drew Karpyshyn-en kívül senkinek semmilyen konkrét elképzelése nem volt arról, hogy végül mire megy ki a sorozat üzenete, hogy végül mi lesz döntéseinknek és a történet végső célja és értelme.
Kíváncsi lennék rá, hogy Karpyshyn eredetileg milyen véget tervezett sorozatának. Nagyon kíváncsi lennék rá.
Van egy olyan érzésem, hogy a Mass Effect 3-at sűrű facepalmok közepette játszotta...
Többet érintette tenyere a homlokát, mint az irányító gombjait :)
Ami a játék véget illeti, nos igen kevés rajongó van aki akár csak a legminimálisabban meg van elégedve vele. Konkrétan én is utálom. Ha igaznak bizonyul, hogy csak beetetés... nos akkor zseniális. Ha nem, akkor minden idők legszarabb, legamatőrebb lezárása. Annyi hiba van az utolsó tíz percben, hogy szinte felsorolni is sok lenne. Kezdve a lehetetlen helyen feltűnő társaktól, a Normandián keresztül, a szinte semmiben sem különböző végekig minden. Nem csoda, hogy a rajongók 87%-a követeli a megváltoztatását. Ez lerombolta az eddig felépített illúziót, és eszméletlen letargikus ahhoz képest amit itt vártunk. Arról már nem is beszélve, hogy abszolút érdektelenné tesz bármi folytatást ebben az univerzumban. Ha csak egy kis eszük van a készítőinek, akkor tudniuk kellett, hogy ez milyen népharagot fog kiváltani. Innentől kezdve annyira lehetetlennek tűnik, hogy ezt akarták elérni. Ez a balhé rövid távon jó reklám, hosszú távon azonban durván káros nekik. Egyszerűen nem hagyhatják így, ha fontos nekik a jó megítélés. Remélem. Nagyon nagyon remélem hogy átírják vagy igaz a sulykolás elmélet és jön egy DLC a valódi lezárással.
Először is kezdjük az elején: az a véleményem, hogy te sokkal jobban ismered az univerzumot, mint én. Én csak a Mass Effect 1-2-t toltam DLC-kkel, de nem olvastam egyetlen könyvet sem. Szeretem Drew Karpyshyn stílusát, olvastam már tőle több Star Wars regényt is, de megvallom, nekem az ME csak egy játék, amit SZINTE rajongásig szeretek, az új generáció első játéka volt számomra az első része. Szóval nekem is sokat jelent a sorozat, csak nekem gamer szemszögből. (Sci-fi rajongó vagyok, de nem feltétlenül Mass Effect rajongó.)
Talán ebből fakad a sok negatív vélemény: engem nem érdekelnek a regények, de tisztában vagyok vele, hogy általuk az ME univerzum valószínűleg csak fejlődött, és azt is elhiszem, ha ezekre talán szükség van a történet jobb megértéséhez.
Star Wars effect. Annak idején nagyon sok minden volt az új trilógia első darabjában, a Baljós Árnyakban, melyet csak az értett, fogadott el, aki megismerkedett az úgynevezett "tágabb univerzummal". Bizony, aki olvasott képregényt, vagy regényt, az tisztában volt azzal, miért piros általánosságban a Sith-ek szablyájának színe, (technikailag) miért hívják Darth-nak őket, ("Ez nem csak Vader neve volt?) milyen fajú Darth Maul (ő sem pusztán "az ördög" volt...) ...
Nagyon sokan azt hitték hogy Lucas kifogyott az ötletekből, innen a démoni főgonosz, innen az ötlet, hogy a gonosz fénykardja csak vörös lehet, vagy hogy a gonosz neve mindig Darth. Meg egyébként is: kik azok a Sith-ek?
Aki ismerte az SW irodalmát, maximum az ízléstelen poénokon, és folyton rohanó történeten akadt fenn, illetve az univerzum megváltozott arculatán, de nem az említetteken. Lehet hogy amin én most meglepődtem, vagy kiakadtam, az mind meglett Mass Effect téren valahol már magyarázva, de engem ez nem érdekelt. Tisztelem a kiegészítő irodalmat illetve egyéb médiumot, de én a régi moziba járók felháborodását érzem most: ahogy a Star Wars is elsősorban film volt, úgy a Mass Effect is elsősorban játék, és a játékot úgy kellett volna felépíteni, hogy azoknak is érthető vagy szórakoztató legyen, akik csak az eredeti műfajból ismerik a történetet.
Itt is ez történt: én, ha színtiszta sci-firől van szó, akkor Star Trek rajongó vagyok, de szeretek nagyon sok egyedülálló sci-fi történetet is, illetve imádom a Star Wars űr-fantasyjét. Nekem a Mass Effect csodálatos élmény volt, az új korszak nyitánya PC-n, de mint univerzum nem nyűgözött le egészen. Még alakulóban volt, kíváncsi voltam mi lesz belőle.
Mikor a Mass Effect 2 megjelent, a sok változtatás ledöbbentett. Nem tetszett. Olyan volt, mint egy Star Trek mozi Birodalom visszavág köntösben. Teljes katasztrófa.
Nekem a Mass Effect elég optimista jövőkép volt, legalábbis az optimistábbak közül való - még ha a vég fenyegetése ott is lebegett mindvégig, és hát valóban sok rusnya döggel kellett szembenéznünk, azért a történet nem tűnt kilátástalannak. A Mass Effect 2-ben minden kilátástalannak tűnt hirtelen, "Suicide Misison"-nek, és először kellett szembenéznünk azzal, hogy jóindulatú karajterünk segítségével is elbukhat az emberiség, és hogy ez a veszély már mennyire közel van...
Idővel megértettem, hogy a megváltozott apokaliptikus hangulat az eljövendő véget volt hivatott előkészíteni, és egyre jobban megkedveltem a játékot. Megértettem majd elfogadtam a mögötte húzódó szándékot, az írók és dizájnerek célját. Bár valóban csőjáték volt, szerencsére nem is akart több lenni: elkezdtem hát úgy kezelni, mint egy interaktív mozit, és egyre jobban megszerettem. Végül az összes DLC-vel igazán emlékezetes és teljes élményt nyújtott. Csalódott voltam mondjuk már akkor is, hogy ehhez ennyi DLC kellett, de be kellett látnom: a játék tökéletes előkészítése olt egy elkerülhetetlen tragédiának, ami a Mass Effect 3-ban várható, illetve azt éreztem, hogy oké: az RPG rész halott, de legalább hamvaiból egy remek lövölde támadt, meg mellesleg a story elég erős volt ahhoz, hogy az RPG oldal sorvadása felett szemet hunyjak.
Elérték amit akartak: igazi pokolra készültem fel a befejező résszel kapcsolatban.
Tudom hogy mindez a csőjátékokról ellentmondásosnak tűnt számodra, pedig arról van szó, hogy a Mass Effect 2 minijátéka, a galaxisfelfedezése számomra jobban tetszett - gagyi volt mint mindig (ez az igazság) - de legalább egyre ütősebb dolgokra költhettem a megszerzett erőforrásokat, és legalább a játék végén minden fejlesztés nyilvánvaló módon kifizetődött. Mellesleg pedig a játék nem kényszerített a Citadelre, melyet a készítők láthatóan már az első rész alatt meguntak, hiszen a kettőben alig szerepelt. Nekem nem a helyszínnel van bajom, hanem azzal, hogyha unalmassá teszik: mint a Mass Effect 3-ban tették...
A Mass Effect 3 egyébként az említett formulával nyit - cső-RPG, de a hatalmas terek, pergő akció és gördülő események illúziójával. Ha valami lineáris, akkor azt azzal tehetik szerintem emlékezetessé, ha ezt teljesen elfedtetik velünk! A régi játékok trükkjei voltak ezek, és ez olyan ősi, annyira jó trükk, hogy általuk a régi játékokban szerzett emlékeink máig feledhetetlenek! Nem csak a nosztalgia miatt, hanem azért is, mert a játékok ezen történet-centrikus műfaja rövidebb volt, sokkal masszívabb élményként zúdult az emberre, mint egy remek film!
A Mass Effect 3 egyik leggyengébb pontja a tempó és a hossz. Néhol a teljes tétlenségig lassul, anélkül hogy éreznénk hogy valami történik, ilyenkor fájdalmasan szembetűnővé válnak a játék technikai hibái ugyanúgy, mint a story következetlenségei, hiszen végtelennek tűnő sétáink során van időnk agyalni ezeken. Egy játéknál, mely a története miatt adta el magát korábban ez valóban rossz jel... Azt mutatja, hogy a történet nem képes eléggé bevonni, és hát fájdalmasan nyilvánvalóvá látszik, hogy bizony a játék ma már technológiailag közepes alatti. Nem ez lenne a lényeg, persze. De akkor mi? A történet? :)
Hm...
A játék máskor felpörög, de anélkül hogy felvezetné rendesen mit csinálunk: kapunk egy másfél perces eligazítást az adott feladatainkról, és tessék: lehet menni.
A gond az, hogy a Bethesda játékain kívül kevés helyen sikerült még ezt rendesen megoldani: bevonni valakit egy nagyobb eseményhullámba sok kicsi esemény által. Ez is az élő, mozgó-lélegző világnak köszönhető, ahol sem töltőképernyők, sem interfacen át való, szimbolikus utazás nem zavar meg bennünket RPG kalandjainkban.
Ami egy Fallout 3-ban vagy Skyrimben működik, az itt nem működik, soha nem is fog, hiszen ott eleve nincsenek átvezetők, a világ hatalmas, joggal küldenek hát minket felfedezni. Itt, az ME3-ban a területek idővel annyira kicsik lettek, (Citadel) hogy hamar azon kapjuk magunkat, hogy az ME1-el ellentétben unjuk őket. Igen, hiszen ott még volt egy vadiúj univerzum mely csak felfedezésre várt. Itt nem maradt mit felfedezni.
Rájöttem a végére, hogy a választható akció / RPG / story mód nem véletlenül van jelen. Ennél a játéknál szerintem a BioWare is érezte, hogy a hibrid formula többé nem működik. Azt hittem hogy az RPG nyújtja majd a legteljesebb élményt, ehelyett én a végeredményt egy frusztráló katyvasznak éreztem.
Nem lett volna baj, ha a játék végig marad sötét hangulatú gyors tempójú sci-fi, mint a kettő volt, és shooter, kevés RPG elemmel, de RPG-kbe illő interaktív párbeszédekkel.
Azonban gyakran egyiket sem sikerül jól megvalósítani: a fedezékharc nem a kedvencem - a kettőben toleráltam, az egész megváltozott játékot csak toleráltam a harmadik rész elképesztő potenciállal bíró ígérete miatt: itt, végül végigjátszva a játékot rádöbbentem, mennyire nem szeretem ezt a műfajt.
Talán másképp kellett volna. Talán story módban.
Nem tudom.
Az élmény lehengerlő volt, az biztos. A végén értetlenül ültem-álltam az egész előtt - nem vagyok benne biztos hogy jó -e ha nem spoilerezik erről másoknak az ember, mert valóban meghökkentő a vég. Fel kell rá készülnie az embernek, mert egyetlen pozitívuma csupán az, hogy tuti hogy senki nem ezt várta...
De ez vajon pozitívumnak minősül?
Nekem ez túlságosan elvont. Az említett Star Treknek is volt sok-sok elvont története, de azok mindig allegóriák voltak valamire az emberi civilizáció múltjából, jelenéből, problémáival és vágyaival, hitével kapcsolatban.
A befejezés tipikusan abba a sci-fi műfajba tartozik nálam, amely annyira okosnak akar tűnni, hogy tökéletesen idiótává válik a végére.
Szerintem senki nem ezért játszotta végig a trilógiát, aki mégis ezt mondja, azt sulykolta az EA vagy a BioWare-hez való hűsége. :)
Jó, nem akarok sértegetni senkit, ezt visszaszívom.
Tetsszen csak.
Csak azt nem értem, hogyan. Miért tetszik? Ha a játék tetszik, a vég is tetszik, ha a vég tetszik a játék is tetszik. Ez a méltó befejezés? A KOTOR1-et nem véletlenül írtam - van egy bizonyos szerkezete szerintem egy történet lezárásának...
Én milyennek vélem ezt az alapot, ezt a szerkezetet?
Korábban megírtam ismerősöknek egy rövidke összefoglalóban a játék előtt az én Mass Effect 3 storyvázlatomat.
Az egészet nem mondanám el, de annyit elárulok, hogy az általad említettek alapján ez is iszonyatosan sötét lett volna, mert mint írtad, a Reaperek bizony pokolian erősnek lettek korábban vázolva. Én ezt tiszteletben tartva egy reménytelen harcot vizionáltam a szintén sötét előd után.
A Protheanok azért lettek újraírva, mert korábban, az első részben nem így néztek ki a szobrokon, bevillanásokon, másodsoron a Collectorokhoz semmi közük, mert a második részben mondták, hogy felismerhetetlenségig eltorzult alakja ez a Prothean fajnak - ahogyan az nem meglepő, hiszen a három szörnydizájnjában látható, hogy mennyire átalakulnak a Reaperek által irányításuk alá vont fajok. Az ME1-ben nagyon kellemes hangulat vette körül őket, ők voltak az ősapák, az élet őrei az univerzumban kihalásukig, imádtam ezt a légkört. Szerettem ezt a mítoszt, mely alapja lett az ME lore-nak, mely a Star Wars Erő-mitológiájával vetekszik szerintem az univerzumban betöltött szerepét tekintve.
Ezek a Protheanok az én történetemben maguk mögött hagytak volna egy szerkezetet, mely mesél egy távoli rendszerről, melyből irányítani lehet a Reapereket, a Reaper-temetőből, egy mesterséges bolygóról, ahová a Reaperek meghalni jönnek az idők kezdete óta, gravitációs anomáliák, energiakisülések közé. Ez a szerkezet itt mellesleg időkapszulaként is szolgált volna. Hosszú story rövidre vágva: eljutunk a játék végén ide, nyomunkban az egész haddal, ide kísér minket az előző részekben tetteink következményei által egyesített vagy szétzilált flotta, melyet korábbi hibáinkat korrigálandó itt még utoljára menekülésünk során megkísérelhettünk volna valahogyan összeboronálni - ha csak nem ezt már teljesen lehetetlenné nem tettük korábban... Nos, megérkezve a bolygóra itt lekapcsolhattuk volna a Reapereket, megsemmisítve őket. Nem lett volna alternatíva. Megpróbálhattuk volna, de nem sikerült volna, azonban a végén egy Reaperek markából kitépett Legion segítségével (aki mondjuk ha "meg is halt", feltámadt a Reaperek által) Shepard még egy rejtett figyelmeztetést küldött volna ki az űrbe halála előtt, mely a ciklus minden felfedezéséről beszámol a Reaperekkel kapcsolatban. Majd meghal. Mindenki meghal - Legion feláldozza magát, mert megérti az élet értelmét... Hidd el, lett volna ezernyi ötletem. És szerintem - ha magatokba néztek - nektek is, sokkal jobbak mint amik az ME3-ban végül helyet kaptak.
Nos, végül a Reaperek nem vesznek tudomást a jelről ami a Mass Relay hálózaton át átszövi a galaxist, és így eltelik elég idő, hogy a játék végeztével sok ezer évvel később egy, csak egy pocsolya víztükrében pár pillanatra megpillantott (azóta kifejlődött) új faj egyik vezetője eljusson az említett Reaper temetőbe, mint az új ciklus első űrutazó fajának képviselője, mely először felfedezte a relét, és a az ott, bunkerszerű létesítményben konzervált Legion és Shepard teste előtt elhaladva (mely utóbbi egy képet tart kezében barátairól, ME3-as csapattársairól akik elkísérték a harcban a végsőkig) kikapcsolja a Reapereket, és minden szolgájukat, megállítva a fenyegetést mindörökre.
Ezzel hőseink áldozata is kifizetődőbb lett volna, érthetőbb és tisztább, hiszen harcuk esélyt adott a galaxis utódainak a megmenekülésre. Ez az, amit Shepard akart volna, nem valami elvont, érthetetlen, morbid befejezést a játék végére...
És akkor ez még csak egy lehetőség: miért ne lehetett volna mégis alternatíva a véggel kapcsolatban? Tegyük fel hogy lett volna: pozitív vég - ugyanez, csak úgy, hogy életben maradunk, és így a végén az utód-faj tagjai - szintén meghatározhatatlan külsővel hőseink emléke, a galaxis megmentői előtt tiszteleghettek volna sok ezer évvel később valami ünnepség keretein belül, de előtte láthattuk volna társaink életét boldogan véget érni, esküvő választottunkkal, barátok ünnepelnek, beköszönt a galaktikus béke kora, búcsú a fegyverektől...
Elsütötték már? Ezerszer! Nem hiába... Kikísérletezték a hosszú évezredek alatt az effajta formulát a történetírók, és működik.
Én EZT várom el egy befejezett történettől: Konfliktus- Megoldás.
Itt konfliktus is ritkán volt, megoldás meg egyáltalán nem.
A játék nem kínált megoldást - az utolsó pillanatra egy teljesen értelmetlen morális döntést tartogatott, melynek semmi köze Shepardhoz, semmi köze a Mass Effect-hez (bocsi, ahhoz a Mass Effecthez melyet én ismertem) - és semmi értelme, hiszen mindenképpen rossz, mert nincsen igazán jó megoldás az utolsó 10 percben előálló problémára.
Amit mondok az az, hogy akkor legalább a döntés fájó illúzióját ne hagyták volna meg számunkra - akkor lett volna vége úgy, hogy vagy jó vagy rossz befejezésben csúcsosodik ki a történet. Ki mit főzött, azt eszi azt' kész...
Az ami most a játék végén szerepel, az egy semmilyen befejezés.
Visszatérve a megoldással rendelkező konfliktusokra - ahogyan említetted, rájöttem hogy valamit kihagytam korábban: a krogan nép sorsát illető döntést. Való igaz, a játék legjobb pillanat, az egyik legjobb pillanat a játéktörténelemben, gyakorlatilag máris/még a játék eleje környékén!
Ami miatt megfeledkeztem róla az az, hogy mivel nincs befejezés, így ez a látszólag már eldöntött konfliktus hosszú távon mégsem nyer megoldást, hiszen sem a korábban sem az itt meghozott döntéseinknek nincsen semmilyen következménye a véget illetően - nem látjuk döntésünket beérni hosszútávon: rossz megvalósítás és kész!
Rossz, mert nem látjuk kulturálisan felvirágozni, vagy újabb hódítóútra lépni a krogan népet, így a játék csúcspontja is feledhető pillanat marad a játéktörténelemben, mert valami színvonalasan előkészített montázsként nem csal végül könnyet a szemünkbe, vagy nem nyer ez a szál sem lezárást.
Legalább Dragon Age-esen lett volna valami rövidke szöveges lezárás, kivel mivel mi történt, azt sem bántam volna, elvégre ez, mint írtam, játéktörténelmi esemény, egy trilógia lezárása... Vagy mégsem az?
Az EA és a BW szerint nem.
Szerintük, úgy tűnik, legalább maradt majd még mit elmesélni a regényekben. Vagy, ahogyan arra elmésen fel is hívják a figyelmünket a játék befejeztével: a később érkező letölthető tartalmakban...
A Mass Effect 3 egy alap a DLC-khez, nem pedig egy kész játék. Aki ínyére való befejezést kapott, annak gratulálok, de én minden próbálkozásom ellenére egy ZS-kategóriás low-budget sci-fi befejezést kaptam, mely annyira okosnak akart látszani, hogy közben komplett idióta lett... És így számomra a teljes sorozatot magával rántotta a mélybe.
UI: Egyelőre még annyit - az Illussive Man jó volt úgy ahogy volt, a második rész nevetséges Human Reaperes "End Game Boss Fight-ját" is csupán az ő karakteréhez kapcsolódó csavar tette elfogadhatóvá.
Tudom, már ott előrevetítették hogy a fickó lehet kavarni fog a Reaper technológiával, de ezt a szálat a sulykolt fickóval miért nem lehetett csak azoknak a rosszfiúknak meghagyni a 3-ra, akik azt a befejezést választották a kettőben, hogy odaadják neki a megmaradt Reaper technológiát?
Az a baj, hogy akármit akartál kihozni a 3-ból, szerintem nem sikerülhetett.
Itt nem tetszésről vagy nemtetszésről van szó: a tolerancia szintjéről.
Szerintem senki nem elégedett teljesen, a legtöbben elégedetlenek pl. a véggel, de olyan végletekig hűek, vagy csak annyira nem szeretnék látni az igazságot, hogy inkább elbújnak a valóság elől: elcseszték a befejezést, és nem csak ennek a játéknak a befejezését, hanem ezáltal az egész sorozatét. Nem kell velem egyet érteni, de ez a fajta tolerancia még sok nagyon-nagyon rossz játékot fog szülni a játékiparban: ideje lenne megválogatni miről milyen véleményt alkotunk, hogy SENKINEK ne kelljen a jövőben ilyen rohadt drága játékoknál a vég miatt panaszkodnia, pláne a fanoknak!
Ideje lenne növelni a quality control szintjét.
...És az csak egy módon lehetséges: szembeszegüléssel, nem pedig elfogadással, "toleranciával" ,pl. így: "tűrhető azért a történet" - "a játék közepe unalmas, de túl lehet rajta lenni!"
...
Toleráltam anno a Mass Effect 2-t, mert erre vártam. Nincs több tolerancia. Egy hobbit tett számomra tönkre az ME.
A régi BW-t akarom! :(
A régi játékokat?
Talán dobok fel egy emulátort, aztán megyek olvasni. Az legalább egy értelmes időtöltés. Egyelőre látni sem akarom a mai játékokat...
Majd ha az RPG újjáéled, a játékipar pedig ismét eszerint működik majd:
"BY GAMERS FOR GAMERS"
És mi az ellentétes abban, hogy vannak benne epikus csaták és nem egy CoD? Micsoda? Ha egy játékban van néhány nagy formátumú harc, akkor máris CoD-nak kell lennie? Egyenlőségjel van a kettő között? És mi az, hogy a mellékküldetések 80%-ának nincs köze a főszálhoz? Ott vannak az N7 küldetések a Cerberus ellen, ott vannak a harcok közelében kapott küldetések amik során gyengíthetjük a Cerberus erejét, feltárhatjuk a Geth-Quarian ellentét gyökerét, megmenthetjük a Grissom Akadémia növendékeit, stb. Igen ezek nélkül valóban végig lehet vinni a játékot, de igenis kapcsolódnak a sztorihoz. És igen, van ami csak annyit tesz, hogy növeli a galactic readiness-t ahogy az előző részben is volt ami csak annyiról szólt, hogy megszerezzük XY társunk hűségét. Ezzel az erővel az is hülyeség volt, mert onnantól hogy egyben volt a csapat indulni kellett volna az IFF-ért aztán keresztül az Omega-4 relén. Most az meg, hogy van pár szkennelj X területet egy ereklyéért küldi... A 2-ben első végigvitelre órákat kellett bolygók szkennelésével tölteni, ahhoz képest ez sokkal elviselhetőbb.
Valóban? Udina az egyetlen intrikus rész? Geth-Quarian ellentét, Salarian-Krogan ellentét, ezek véletlenül sem azok, ugye?
Szóval mi ebben a mítosz meggyalázás? És mi az, hogy a harc GOW? Ez neked miért új? Már a kettőben is 90%-nyiban GOW volt a harc és az első is arra hajazott.
És mit vágtak haza a Prothean-okkal kapcsolatban? Mit terveztek újra rajtuk? Egyrészt a történetükről kb annyit tudtunk amennyit Vigil elmesélt, illetve Shepard a jeladó megérintése után látott. A kinézetükről sem volt nagy tudomásunk, de végülis Javik igen nagyban hasonlít a begyűjtőkhöz, ezzel aztán végképp nem tudom mi a bajod.
Mitől lett az Illusive Man hülye aki azt sem tudja mit akar? Kábé az első pillanattól kezdve látszik, hogy már nem önmaga. Ha olvastad volna a könyveket méginkább tudnád. Már a Marson látjuk, hogy reaper technológiával ruházta fel az embereit, márpedig onnan logikus, hogy vagy lepaktált a Reaper-ökkel, vagy sulykolás hatása alá került. Ilyen formában mitől anti-karizmatikus idióta?
És mi az, hogy hőseinkkel alig beszélgetünk? Ne is érdekeljen, hogy kábé kétszer annyi lehetőségünk van beszélgetni a csapatunk tagjaival, mint eddig. Oké, az igaz, hogy csökkentették a beavatkozási lehetőségeket. Cserébe viszont lényegesen több van. Nekem a halálom volt a kettőben, hogy kb három-négy beszélgetés volt csapattársonként, utána mindig leráztak. Itt van a Normandy-n is több, a Fellegvárban is, és ha nem is interaktív módon, de minden küldetés után tudunk pár szót váltani a társakkal.
Amúgy az is ellentmondás, hogy egyszer azt írod, az a bajod, hogy a játék kivett a Reaper harcok sűrűjéből, máshol meg azt, hogy kevés az intrikus rész. Az is ellentmondás, hogy először azt mondod, hogy az első négy óra azért tetszett mert ment előre a sztori, nem kellett mellékküldetésekkel foglalkozni, a játék mutatta, hogy merre tovább, aztán azt mondod, hogy azért nem tetszik, mert lineáris cső RPG lett belőle. Szóval akkor most melyik?
Látom én, hogy hangulatilag nem jön be neked a játék, amivel nincs is gond. A gond ott van, hogy belekötsz olyan részekbe, amik eddig sem voltak mások. Az tény, hogy a történetvezetésnek megvannak a maga buktatói és vannak hibái a játéknak. Egy részük az RPG stílus sajátossága (hiába irreális mellékküldetésekkel foglalkozni, egy RPG-be KELLENEK, mert azok nélkül már csak szimpla akciójáték lenne) Ezzel nem lehet vitázni. Ellenben ha jobban belegondolsz egy Reaper-ök elleni frontális háborúban a galaxisnak nagyjából nulla esélye lenne, így az ezt érintő hibák felett el kell sajnos siklanunk. Onnantól kezdve, hogy a Reaper-ök megjelennek a Földnél, a galaxis elveszett volna. És ezt bizony már az első részben kúrták el, szimplán túl erősre tervezték meg őket. Mikor az egyesített flotta nem bírt el egyetlen Reaper-rel, akkor hány napig tartana ki a Föld ezer ellen? Segítek, kábé kettő-három. Egyszerűen vissza kellett butítani kicsit a dolgon, hogy egyáltalán esély legyen bármi nemű sikerre. Ha ezt nem veszi be a gyomrod, ám legyen, de nagyon kíváncsi lennék, hogy te hogyan hidaltad volna át ezt a problémát.
Az új Silent Hill állítólag jó lett! :)
nekem tetszett a játék, szerintem teljes a befejezés úgy ahogy van.
való igaz, a szövetségesek toborzása kicsit ellaposítja a játék közepét. de szerintem a kezdés elég jó, a vége is nagyon jó, a közepét meg ki lehet bekkelni - hiszen ahogy irták korábban is azért vannak nagyobb harcok.
a ME2 volt a csőjáték, a 3 meg az 1-2 keveréke.
szóval nem is értem, de szerintem más se, hogy mi a bajod.
viszket? játssz a silent hill-el akkor :D
De a játek az tényleg nagyn jó lett,nagyon kiváncsi leszek a befejezésre,nekem különösebben a látvánnyal sincsen bajom,de a végére nagyn kiváncsi leszek.
[url]http://www.metacritic.com/game/pc/mass-effect-3[/url]
Imádják :D
"Mi benne az összecsapott? Vannak benne egészen epikus harcok."
VS.
"ez NEM egy Call of Duty."
Csak nálam jelzett az ellentmondás riasztó? :D
"A mellékküldetések többsége is szépen kapcsolódik a főszálhoz."
A mellékküldetések 80%-ának semmi köze a főszálhoz, csak szívességeket teszünk ennek annak, aki persze növeli azt a nevetséges Galactic Readiness számot cserébe. Ennyi lenne a kapcsolat?
"Van benne politikai intrika. Igen, tetszik vagy sem, ez is kell bele."
Az a bajom, hogy pont ezek az intrikák vannak elhanyagolva, Udina csínytevése 15 percnyi izgalommal kecsegtet, utána az a szál is elhal, ezen a történeten kívül az ilyen jellegű küldetések többnyire csak melléküldetéseken át, "szkenneld ezt meg azt" típusú feladatokként manifesztálódnak.
Nagyon sajnálom azt, akit intellektuálisan kielégít egy ilyen bugyuta történet, természetesen itt is meg kell jegyeznem, hogy a Transformers nemzedék ennyit érdemel... "epikus harcok" + meggyalázott mítosz.
Következetlenség hegyek...
Túlvállalták magukat. Kár volt.
Szinte érezhető a játék első néhány órájában a lendület, a kreativitás, az akkor még egységes story. A kezdést követően azonban a játék leereszt.
Végül a helyszínek kidolgozása PS2-es szintű, (főleg a Citadel) maga a játék lineáris cső RPG-vé degenerálódik, mint egy újabb Final Fantasy.
Komolyan: ezt vártuk? Tudom hogy jobb azt mondani: "meg nem értett mű" - vagy azt hogy "nem értetted a lényegét" illetve "majd a DLC-k!" esetleg "Ez lesz a BioWare nagy átverése! Shepardot végig sulykolták! Innen a kretén történet!"
Persze, mindig van rá kifogás hogy miért nem ér manapság egy játék sem a BW klasszikus KOTOR 1 nyomába. Persze: majd a modernebb technológia mindent pótol... TÉVEDÉS: az RPG nem a robbanásokról és lövöldözésekről szól, hanem a történetírás remek minőségéről! Ha ma már a kedves nagyközönség ezt sem képes belátni, akkor köpök a játékokra, mert ez mára az idióták szórakozása lett!
a protheanok is jók, az illuse man se véletlenül olyan hülye. oka van, és csak annyit mondok, hogy a végére még meg is érthető miért tette amit tett.
majd ha végigvitted, akkor rájössz hogy tök feleslegesen hőbörögsz itt :D
a mellék küldetések nem is kellettek volna, ebben egyet értek. de amúgy nekem abszolút bejött a játék, méltó lezárása shepard sztorijának.
Hová tűnt az a hobbi amit szerettem? Játékok, melyeknek értelme van, és nem csak pofátlan lehúzások?? DLC első nap? Elcseszett prothean faj így a végére... Gratulálok. Néha majd bealszom a tét nélküli erősítés-keresések során, mikor is ostoba melléküldetések sokaságát kell egy hasznavehetetlen quest log "segítségével" teljesíteni. Ha nekem valaki a Mass Effect 2 epic befejezésekor azt mondja, hogy diszkóban meg a Citadelen politikai és alvilági ügyletek közepette fogunk kavarni majd a Mass Effect 3 3/4-ében, én 100 % hogy kiröhögöm az illetőt.
A játék lop ahonnan tud, a harc GOW, maga a cucc immáron hangulatilag Dead Space, illetve még az MGS1 végső Boss harcát (Liquid lépegetője ellen) is sikerült ZS kategóriás verzióban újratálalni a quarian anyabolygón. Csodálatos.
Néha úgy érzem hogy az értelmetlen harcok folyamán is bealszom, van amelyik vagy fél óráig tart, de immáron semmi nincs ami hajtsa az igazi gamert: a konfliktus magjától végig távol vagy, apróságokkal kell foglalkozni, a karakterek szálait kapkodva igyekeznek elvarrni... Az első 4 óra tudjátok miért működött? Tudjátok miért dicsértem még én is korábban? Mert az úgy ahogy van Dead Space/GOW. Ment a story előre, nem kellett immáron mellőzött, holmi végletekig lebutított RPG elemekkel törődni: a játék küldött tovább feladataink végeztével, mutatta az utat, mentek sorban a jobbnál jobb videók, láttad mi a fene történik a reaperekkel, nem csak levelekben olvastál róla, meg a holo-common mesélték el utólag... Nem volt ez a szánalmas butított, elcseszett minijáték a galaktikus térképen, ami cseppet sem szórakoztató... Döntéseink nem számítanak, az utolsó részre tönkrevágták a prothean faj előtörténetét, újratervezték a külsejüket, gyökér a történet, melyben már az Illusive Man is anti-karizmatikus idióta, aki azt sem tudja mit akar. Hőseinkkel alig beszélgethetünk - takarodjál már lődözni hülyegyerek, ne törődjél vele hogy ez a sorozat RPG-nek indult!
Remélem a játék végén elpusztul az univerzum, mert megérdemli. Tönkretették: a hatalmas potenciál ellenére az egésznek immáron vége. Még hogy az SW Prequel tett tönkre egy univerzumot: ugyan, immáron látom hogy az új filmek egytől egyig mesterművek ehhez képest: uraim, így kell eltaposni sokak kedvenc virágát! Gratula!
Azért hogy a múlt kísértsen minket, biztosak lehetünk benne hogy jó kis modern szokás szerint érkezik majd "év játéka" ebből a szemétkupacból is, és majd szépen elnevezhetik "The Completed Game Edition-nek" ...
A borító hátulján ez lesz olvasható:
"-Now for the first time you can experience the worst story ever told in it's complete meaningless glory!
-Enjoy your pointless ride amongst the stars without any real reason to do so... Spend your time at clubs with MORE dlc companions than before, while the galaxy outside burns and fights for survive!
-At last, maybe your choices from the previous games will matter: or at least we will render some unalterable movies for our beloved, loyal players who followed this series for years now, even bought a by then crappy console with high critical failure rates: the Xbox 360. Maybe the continuity will be restored...
-Now its time for you to get your Day-1 DLC from the very beginning, along with the rest of our additional 78 DLC, with the unique Mass Effect condom, T-Shirt and Recipe Book.
-For now, we will leave you with that... But don't forget to pay for our exclusive Mass Effect 3.1 trailer which is on the way! Have fun: if you still can...."
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.