Ma landolt a boltokban a Spiders Studios szerepjátéka, a Bound by Flame, amely - ha hihetünk a híreknek - sokat merített a Dark Souls küzdelmeinek taktikusságából. Most a PS4-es verzió első negyedórájába nézhetünk bele.
A démoni képességekkel megáldott (vagy megvert) főhős egy kemény fantasy világban próbál érvényesülni, a Spiders pedig beleadott apait-anyait az RPG-be. Ha csupán eszement vagdalkozással küzdünk, hamar padlót fogunk, itt, kérem, taktikázni kell.
A Bound by Flame már kapható a boltokban PC-n, Xbox 360-on, PS3-on és PS4-en - az utóbbi verzióból származik az alábbi felvétel.
A harci stílus témában nem fogalmaztam pontosan. Igen, játszhatsz így, és játszhatsz úgy, de a karaktered akkor is egyszerre mindkettő lesz. Attól az undorító nagy kardtól nem lehet megszabadulni, és az átvezetővideókban is mindig azt fogja használni. Az öltözék testreszabhatósága a nullához közelít. Ugyan bekerült a játékba a rogue jellegű stílus, de a karaktered akkor is úgy fest, mint Véreb, ha épp a gyors, több mozgással és lopakodással operáló stílust játszod.
A karakterek mozgása, legyenek azok férfiak, vagy nők, viseljenek lenge szövetruhát, vagy negyven kilós páncélt, totálisan megegyezik (értsd, a nők is úgy járnak, mint a pasik, úgy állnak mint a pasik)
Az ellenfelek mindig pontosan ugyanoda és ugyanakkora számban spawnolnak.
A felkereshető helyek száma botrányosan alacsony, visszaidézi a Dragon Age 2 dungeon megoldását. A prológus utáni első szín áll egy gagyi kis faluból, meg az azt körülvevő mocsárból, ami 4, vagy 5 darabkára van vágva, de összesen nem tesznek ki akkora bejárható területet, mint az Oblivionban egy nagyobb dungeon.
Az, hogy nem történet orientált a játék, az azt jelenti, hogy kábé annyira érdekes és kidolgozott a főszál, mint az Oblivioné. Csakhogy az egy openworld játék volt harmincmillió meg egy lehetőséggel, itt meg még láthatatlan falakkal is találkozunk, meg átugorhatatlan bokamagasan keresztben fekvő fákkal.
Elmondom az első szín történéseit (mondjuk, hogy SPOILER)
Ugyebár hősünkben ott van már a démon. Átkel társával a mocsáron, eljut egy kis faluba. Ott először azt a feladatot kapja, hogy járjon utána egy szörnyről szóló legendának. Puff megtalálja, legyőzi, kiderül, hogy a munkaadó varázslójának kis szörnye volt, amivel egy boszorkát tartott sakkban. Én itt elengedtem a boszorkát, az kinyírta a munkaadót. Ezután minden nagyobb bizonygatás nélkül halál nyugiban lehet a boszorka társaságában mászkálni, mert kvázi a munkaadó lánya az egyedüli, akit ez érdekel (és őt se annyira) A következő feladat, hogy járjunk utána, miért lett néhány falusiból agyhalott ValóVilág szereplő. Figyeljük őket, aztán mikor mindet megnéztük, akkor lehetőségünk nyílik, hogy este kövessük őket. Zombimód ránk támadnak, lekaszaboljuk őket, azután visszatérünk a mocsárhoz, átvágjuk magunk rajta, belépünk a főellenség barlangjába, kinyírjuk, visszatérünk a faluba, ami ostrom alatt áll. Ott kinyírjuk az ostromló csapatok főnökét, és mehetünk is tovább a második színre.
Persze vannak mellékküldetések (találd meg ezt, szerzed meg azt) de ennyiben ki is merült. A főszál egy szín alatt alig valamit mozdult előre (pedig melléküldetésekkel jó haat óra). A karaktereket nem ismertük meg jobban, igazán egyikhez sem kötődik emlékezetes esemény. Mondjuk nagyon bemutatni nem is kell őket. A két varázslócsaj egy az egyben a Dragon Age-ből lettek átemelve (bár elég sablonosak ahhoz, hogy minden egyéb RPG-ben is szerepeljenek) Az egyik a sötét titkokat takargató famme fatale, a másik meg a szende, tudós szűzlány. Ezen kívül kapunk még egy retardált tankot, egy tipikus semmire sem jó faluvezetőt, egy alkoholista őrparancsnokot. Ott van még a saját csoportunk vezetője, a mindig komor katona, meg egy elf, aki annak rendje és módja szerint nyilazik, és rohadt irritáló. Szóval annyit nem is bukunk azzal, hogy a karakterekkel csak száraz beszélgetések vannak, mert mindet ismerjük már valahonnan.
Az egész játék üres, sótlan és gépies.
Az, hogy van benne valami történet, még nem teszi történet orientáltá. Ahhoz kéne dramaturgia, karakterépítés, de az itt mind elmarad. A démon az egyedüli érdekesebb karakter, meg talán a famme fatale varázslónő (akinek valami érthetetlen okból férfinevet dobott ki a gép: Edwen). A többiek papírmaséból vannak, beleértve a főszereplőt is, aki szinte csak bárdolatlan stílusban képes megnyilvánulni (és ebbe vajmi kevés beleszólást enged a játék)
A Skyrimben mozoghattál beszélgetés közben. Leülhettél, ilyenek. Nem nagy dolog, de ennél akkor is több volt, és az - ismétlem - egy open world RPG, alsó hangon 100 óra játékidővel (de inkább többel) miközben ez, a full unalmas megküldésekkel sem több 30 óránál (tesztben írták) Egy Mass Effect is csak 30 óra, de közben bejársz vagy 20 különböző világot, és élő, néhol még sablonosságukkal együtt is egyedi karakterekkel találkozol, és közben a történet is a képernyő elé szegez. Itt csak a démon lenne érdekes, de ő ritkán nyilvánul meg.
Ja igen, a démon jót, vagy rosszat akar téma. Attól, hogy démon (ha egyáltalán az, hisz csak a kvázi varázslók nevezték el így) még akarhat jót, hisz az első szín után egyértelműnek tűnik, hogy egy az érdeke a főhőssel a háborút illetően. Mostanában nem ritkaság, hogy egy filmben, sorozatban, játékban egy démon nem feltétlen rossz karakter.
A karakter testreszabás meg olyan dolog, hogy vagy legyen rendes, vagy ne legyen egyáltalán. A Fable-ben is mindenki elvolt az alap figurával. De ha már lehet variálni, akkor ne nevettessük ki magunkat 6 féle arccal és 5 féle hajjal... De ha meg már tényleg muszáj volt ennnyire lekorlátozni a dolgot, legalább ne nézne ki az összes lehetőség 90%-ban ugyanúgy. Egy szerepjátéknak arról kellene szólnia, hogy az ember maga alkot egy karaktert, amivel azonosulni tud. Ez már az első pontban elcsúszik (számomra) ahol akár férfi, akár női karakterrel indulnál, csak elfajzott barbárokat kapsz. Ehhez hozzájön még, hogy a játék során sem te szabod meg, hogy a karaktered milyen. Kis túlzással csak azt döntheted el, hogy melyik a hozzád legközelebb álló harcstílus, és aszerint fejleszthetsz.
Ami jó a játékban az a harcrendszer (hozzátéve azért, hogy a társaink még full támadómódba téve is alig okoznak sebzést az ellennek...), és az, hogy vannak olyan döntések, amiket meghozva (látszólag, aztán a végén kiderül - mondjuk nekem nem, de azoknak igen, akik az első szín után tovább játszanak) a végkimenetelre is hatással lehetünk. De erre a zéró történetre, és elcseszett narratívára, és a karakterünk személyiségére való zéró befolyásra sajnos nincs semmi mentség.
A karaktergenerálás egy nagy nulla (van 5-6 féle arc, azt kész), a világ egyelőre unalmas, és jellegtelen. Grafikailag nem rossz, de nem is nagy szám (az elfogadható szinten mozog, bár az azért mond róla valamit, hogy egy i3-as notebookot GTX 620M-es videokártyával nem izzaszt meg közel fullon) de minden más olyan semmilyen. Valaki írta, hogy sok benne a duma, ami igaz is, ráadásul még el sem lehet nyomni a dolgot. A szereplők pofáznak-pofáznak, de ezzel alig viszik előre a történetet, vagy a világ megismerését. A beszélgetések során arra alig-alig van lehetőségünk, hogy valamilyen irányba befolyásolhassuk. Ráadásul a készítők még azzal is unalmasabbá tették a dolgot, hogy a beszélgetés során a karakterek egyhelyben állnak faszen módjára. Olyan nincs, hogy sétálnak, vagy hasonló.
A harc szódával elmegy, egyelőre csak csontvázakkal, és óriáspókokkal hozott össze a sors. Az engem mindenképp idegesít, hogy nem igazán lehet elkülöníteni a hagyományos tank, és rogue stílusokat egymástól. A karakter egyszerre fejleszthető mindkét irányba (ráadásul a skillfa azért nem is olyan nagyon összetett) és valószínű, hogy mire valaki a végére ér, kimaxolja az összes elérhető skillt.
Az egyedüli ami érdekessé teszi, az a tűzdémon dolog, mivel egyelőre az elején nemigazán tudni, hogy a démon jót akar-e, vagy rosszat.
Szóval nem tudom. Én eléggé vártam ezt a játékot, de most azt mondom csalódás. Rohadtul nem open world, a lehetőségek egy Skyrim közelében sem járnak, de ennek ellenére sem képes igazán történetközpontú lenni.
Talán egyszer még ránézek, de nem hiszem, hogy innen van visszatérés.
A játékkal az a nagy baj, hogy rengeteg benne az átvezető videó, ami tördeli a játékmentet rendesen és ezáltal állandóan kizökkenti az embert...pl. pár ellent lenyomsz, majd valami videót becsapnak (valaki aki veled van épp szájmenése van és azonnal bekell vágni a videót, nem tudom miért nem lehetett ezt úgy megoldani, mint más játékokban, hogy megyünk azt pofázzon csak aki velünk van. Aztán vagy meghallgatjuk vagy nem , de ezért feleslegesen széttördelni a játékot nagyon lehúzó ) Nem lenne rossz , mert a világ és a szörnyek elég jól sikerültek azért.
Valamint az egész iszonyatosan túl van világítva. Minden világos pasztel barna.
A játékmenet meg vontatott és unalmas.
http://www.spiders-games.com/games
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.