A játék hivatalos oldalán található legfrissebb bejegyzésből derült ki, hogy a Campo Santo sétaszimulátora, a Firewatch Nintendo Switch-re költözik. Egyelőre nem tudni, hogy pontosan mikor.
Szűkszavú, érdemi információkat nélkülöző közleményben jelentette be a Campo Santo csapata, hogy a díjnyertes Firewatch játékuk a PC-s, PlayStation 4-es és Xbox One-os premier után valamikor Nintendo Switch-re is átköltözik.
A bejelentésből semmi más nem derült ki, így a pontos dátum sem, ahogy az átirat pontos tartalma is rejtély egyelőre.
Sok dolgot szeretnék mondani erről a játékról, de nem mondhatom el mindet, ugyanis egyrészt nem akarok (és nem is fogok) spoilerezni, másrészt úgy igazi a játékélmény, ha mindenki maga fedezi fel.
Kezdjük a legsarkalatosabb ponttal, a történettel, ami végülis elviszi a hátán a játékot. Rögtön leszögezem, hogy a történet kifejezetten kisívű, noha néha kicsit mást ígér. Itt nem mentjük meg a világot, sőt, még azt az egyetlen nyamvadt erdőt sem, amire vigyáznunk kellene, de igazából még saját magunkat sem. Hiába menekültünk ugyanis az erdő magányába a problémák elől, itt is csak a gyarlóságunk jön velünk szembe nap mint nap. A történet tehát sokkal inkább kijózanító. Szép lassan körbevesz minket, nagyobbnak mutatja magát, mint ami valójában, és a végén a fejünkre koppint, hogy "Hé, ébresztő! Mégis mit gondoltál?"
De miért hisszük többnek a sztorit első látásra? Mert a játék hihetetlen ügyességgel teremt hangulatot. Teret ad a spekulációnak, hagyja, hogy teóriákat gyártsunk a rejtély körül, sőt, egyenesen biztat rá! Ilyen minimalista eszközökkel ennyire kiváló atmoszférát teremteni, erre nincs jobb szó, mint hogy zseniális. Jó példa erre, hogy bár a játék a legkisebb mértékben sem horror, mégis többször felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon az erdőbe ne merjek kimenni, vagy pedig épp az őrtornyomhoz ne merjek visszamenni, és maradjak az erdőben? :) Mert félek a ... mitől is? Hát az ismeretlentől.
Maga a játék egyéként nem is játék, sokkal inkább egyfajta interakítv könyv/film, amiben végeredményben a történet elénk tárása nagyobb hangsúlyt kapott, mint a játékos szabadsága. Amit tehetünk, az nem több, mint amit egy erdész tehetne hasonló helyzetben. Odamegyünk valahova, megnézzük, hogy mi van ott, és vagy találunk valami nyomot, ami közelebb visz minket a rejtély megoldásához, vagy nem. Noha ez így talán kissé fárasztónak és unalmasnak tűnik, de nem kell aggódni, mindig történik valami, ami miatt nem tudod majd letenni. Egyébként nem is kell, mert a játék maximum 5-6 óra hosszú, de akkor már tényleg ráérősen kell játszani vele, szóval egy délután végig lehet játszani, hogy aztán még napokig a fejedben keringjenek a képsorai.
Elsősorban szellemileg és lelkileg éretteknek ajánlom, ők fogják teljes egészében megérteni az apróbb mondanivalókat is. Ugyanakkor bárki tehet vele egy próbát, ha egy igazán művészi, hangulatos, érdekes és elgondolkodtató játékkal játszana.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.