Kicsiny technikai és konzolokhoz kapcsolódó témákat feldolgozó rovatunk ezúttal egy kicsit specifikusabb témát kapott, mégpedig az egyre inkább előtérbe kerülő HD-DVD és a BluRay optikai tárolóegységek harcát, illetve azok múltját, jelenét, jövőjét kívánja némiképp elemezni, valamint igyekszik eloszlatni néhány félreértést is.
Történelem
1995. szeptemberében épp befejeződtek a DVD szabvány véglegesítéséért folyó harcok, melyben a Sony –nak és a Philips –nek is igen kevés rész jutott, mindössze a fizikai réteg EFMPlus rész került be tőlük. Ennek megfelelően később nem túl sok royalty csörgött a pénztárcájukban a DVD eladások után, így elhatározták, hogy nekiállnak jó előre elkészíteni a DVD utódját, nehogy később újra csak kis szelet maradjon nekik a tortából. A Blu-ray formátumot eredetileg DVR-nek hívták, és a Sony mérnökei már 1995-ben elkezdtek dolgozni rajta, ezzel akarták optikai tárolóra cserélni a DV kamerákban ekkor használt mágnesszalagokat. Ennek megfelelően az irdatlan nagy mennyiségben történő gyártás, s az olcsóság ekkor még nem képezte a Blu-ray kitalálóinak elsődleges célját. Közben világossá vált, hogy a digitális kamerák adathordozóinak jövője a flash –és SD memóriakártyák irányába tolódik el, s ezzel párhuzamosan a kéklézeres formátum jövőjét is újra kellett gondolni. Közben az egész dolog csúszott is, ugyanis ekkor még a kéklézeres technológia igen drága volt (1000 dollár), s ez csak 2002 vége felé változott meg, amikor a lézeres technológiákat fejlesztő Nichia Corporation licenszelte technológiáját a Sony –nak. Ezután ez első asztali készülék, mely HD videót volt képes felvenni 2003-ban jelent meg, egyelőre csak Japánban. A Blu-ray formátum fizikai rétegének szabványát már 1997-ben véglegesítették, de az alkalmazás réteg, a video, az audio, a védelem, stb.. még mindig (tíz év után) sem értek a végső stádiumban, a BR szövetség 2006. elejére ígéri a végleges specifikációkat.
Mindemellett a HD DVD munkálatai egészen későn kezdődtek meg, s egészen 2003-ig nem is volt biztos a jövője. Ekkor ült össze a DVD Forum (a DVD továbbfejlesztésében, az ipari szabványokban, és a DVD jövőjében érdekelt csoportosulás), és megszavazták, hogy az addig Advanced Optical Disc néven emlegetett formátum lesz a DVD HDTV-hez elkészített verziója (ekkor kapta meg a HD DVD nevet is).
Tulajondságok
Jogos tehát feltenni a kérdést, és sokan fel is teszik: melyik a jobb, illetve melyikkel járunk mi, felhasználók jobban. Nos, egyik kérdésre sincs igazából egyértelmű válasz, mindkettőnek van létjogosultsága, nem véletlen, hogy javában dúl a harc a két oldal képviselői között, és hacsak nem születik valamiféle megegyezés, akkor várhatóan kettő, gyökeresen eltérű szabvány jelenik meg a piacon. Ezen a ponton sokan jönnek a "nade most is van + meg – DVD szabvány is, oszt' nincs semmi gond, hát most se lesz". Ez így ebben a formában nem igaz, mivel a DVD esetében mindkettő egy közös szabványos alapszik, melyet a + kicsit tovább csiszolt. Viszont ha egy + -os DVD-t belehelyezünk egy sima DVD lejátszóba, az (valószínűleg) minden gond nélkül le fogja játszani azt, és fordítva; a pluszos is kompatibilis a minuszossal. A HD DVD és a BD-ROM esetében azonban más a helyzet: itt körülbelül annyi a közös a két formátumban, hogy mindkettő a szabvány CD méretben készül (12cm) és azonos, alacsony hullámhosszú (405nm) kéklézert használnak. Ezen kívül a két szabvány minden aspektusában különbözik egymástól. A HD DVD esetében egy réteg 0,6mm vastag, ez megegyezik a sima DVD rétegvastagságával. Ezzel szemben a Bluray nagyon vékony, 0,1mm-es vastagsággal operál rétegenként, s legnagyobb előnyének is ezt tartják: nagyon sok réteget lehet egymásra pakolni. Egy HD DVD lemez egy rétegen 15 GB, két rétegen pedig 30 GB adat tárolására képes, s a Toshiba bejelentette, hogy már fejlesztés alatt áll a 3 rétegű lemez is. A konkurens Sony/Philips termék viszont már egy rétegen is 25 GB-ot, két rétegen 50 GB-ot képes tárolni, de a TDK-nál már fejlesztés alatt áll a 8 rétegű (!) 200 GB-os lemez is!
Ebből következik, hogy a Bluray technológia olyan közel írja az adatokat a lemez felületéhez, hogy komoly problémák akadtak a sérülékenységgel. A porosodás, vagy akár kisebb karcosodás is komolyabb károkat okozott a lemeznek, s ezért elsőre kitaláltak hozzá egy műanyag hordozótokot, ameddig végül 2004-ben a TDK előállt a megoldással. Ez a hard-coating technology (kemény köpeny), melyet a TDK "Durabis" név alatt fejlesztett, és egy tiszta polymer réteg lemezre vitelét takarja. Ez korábban elképzelhetetlen ellenállást, és karcolásvédelmez adott a Bluray lemezeknek, például teljes nyugodtsággal törölgethető és tisztítható is a lemez, s a hírek szerint képes ellenállni még annak is, ha egy csavarhúzóval akarunk belekarcolni! A HD DVD viszont még mindig a régebbi CD-DVD technológiával készül, s ezért azokhoz hasonló sérülékenységi mutatókkal bír. Már pedig a védelem igen fontos dolog már ezeknél a lemezeknél, hiszen gondoljunk csak bele: nem 4 GB adatról van szó, hanem akár 100 gigákról, s egy ilyen mértékű adatveszteség valamilyen sérülés következtében már felettébb idegesítő lehet.
Kodekek és biztonság
A szabványosan alkalmazott videó és audio tömörítési eljárásokat tekintve a Bluray egyelőre még nem rendelkezik a teljesen végleges specifikációkkal, amennyit tudni, hogy a videót a várhatóan a következő formákban fogják tárolni rajta (s mindezek érvényesek a HD DVD formátumra is, tehát nem írom le kétszer): a szabvány DVD MPEG-2-jében, az MPEG-4-féle H.264/AVC-ben, illetve a Windows Media 9-en alapuló VC-1 codecben. Ebből az MPEG-2 mindössze 2 órányi HD felbontású anyag tárolását teszi lehetővé egy egyrétegű BD lemezen, míg az utóbbi kettő 4 órányit. Audio lemezekhez és széleskörű támogatást nyújtanak a platformok: lehetőség van tömörítetlen PCM-ben, Dolby Digital –ban, Dolby Digital Plus –ban, DTS –ben, DTS HD –ben és Dolby Losless –ben (veszteségmentes Dolby) tárolni a hanganyagot. Mindkét szabvány visszafelé kompatibilis a sima DVD-vel, s ehhez erős MPEG-2 támogatást nyújtanak.
A biztonság tekintetében már elég erős eltérések mutatkoznak a két platform között, s ezek a mai napig a viták melegágyát képezik, sőt! Szinte azt mondhatnám, minden más feature "csak" másodlagos pozícióba szorult a HD DVD vs. Bluray vitákban a biztonsági szolgáltatások mögött. A Bluray eszméletlen biztonsági intézkedésekkel operál, s ez sokakban szimpátiát, sokakban pedig ellenérzéseket váltott ki. A legfontosabb dolog a "BD+" -ra keresztelt biztonsági feature, mely lehetővé teszi, hogy dinamikusan változtassák a lemezekbe épített védelmet, s az új szériás lemezeket már ezekkel gyártsák. Így tehát ha feltörték a lemez biztonsági védelmeit, akkor ez nem sújtaná a BD-et egészen életciklusa végéig, mint ahogy ez eddig történt a CD-vel és a DVD-vel (illetve a HD DVD esetében is ez lesz a helyzet), hanem ha valami gonosz fráter meghackelte a cuccot, a fejlesztők csak frissítik/átalakítják kicsit a techikát, és utána már ezzel nyomják a többi lemezt, és így tovább. Mindkét szabványban alap lesz viszont az AACS (Advanced Access Content System), ami alapfeltétellé vált minden jövőbeli HD filmhez, adáshoz, és megakadályozza a nem eredeti formában, környezetben történő lejátszást, illetve az anyagok "lementését" a lemezről. Ezen felül "ROM-Mark" néven egy digitális vízjelező eljárár is belekerült a Bluray lemezekbe. Ezt a vízjelezést minden hivatalos BD gyártósor tartalmazni fogja, s ez szintén meggátolja az adatok hamisítását, valamint a fejlesztők szerint visszaszoríthatja az illegális lemezek tömegtermelését. Továbbá a BD-ROM a rajta tárolt eredeti videoanyag kizárólag digitálisan engedi továbbítani, annak eredeti felbontásában (az ehhez használt HDMI vagy DVI kimenetek pedig a jövőben szintén egy saját védelemmel lesznek ellátva, ez a HDCP).
A jelen
Mindezek azt eredménezik, hogy a HD DVD gyártása igen könnyű, hiszen a sima DVD gyártósorokon pár dolgot kell csak átkalibrálni, és máris jöhetnek az újfajta tárolók, s pont ezért nagyon olcsó is. A Bluray viszont nagyon újszerű, gyártása egyelőre nehezebb és drágább, viszont cserébe nagyobb tárolókapacitást, megerősített karcvédelmet, és nehezebb feltörhetőséget nyújt.
Jelenleg egyre több filmkiadó áll a Bluray szövetsége mellé, elsősorban annak erős védelme miatt, hiszen jelenleg a filmstúdiók iszonyatos veszteségeket szenvednek az illegális filmmásolások miatt. Számos nagyobb multimédiás gyártó is a Bluray mögött áll, ám ebben a tekintetben a HD DVD-nek sincs szégyenkezni válója. Hatalmas fegyvertény, hogy a Sony a Playstation 3-at alapból Blu-ray lejátszóval szállítja, ez igen nagy lökést adhat a formátum elterjedésének. Talán pont ezért ált nagy meglepődést keltve a Microsoft a HD DVD mellé, s példáját követte az Intel is, akik elmondásuk szerint egy olyan formátumot akarnak a következő generációba, mely továbbra is megengedi a könnyebb, problémamentesebb másolást, s ezen kívül nem biztosak abban, hogy a Bluray túlzott biztonságtechnikája a gyakorlatban is be válik-e. Folytak tárgyalások a két formátum egyesítéséről, hogy ne kelljen háborút vívni, illetve mindkettőt vásárolni, ám ezek egyelőre kudarcba fulladtak. Nem olyan rég azonban általános meghökkenést keltve a Toshiba egyik magasrangú vezetője újra elhintette, hogy készen állna ismét tárgyalni a Bluray szövetség tagjaival, s az Intel szintén ezt szeretné. A processzor óriás nyomatékosan fel fog lépni annak érdekében, hogy a feleket tárgyalásra kényszerítse, és kiharcolja az egységesített formátum létrejöttét, és ha valaki, hát az Intel képes arra, hogy formálja a piacot. A jövő tehát izgalmas lesz… vajon sikerülnek végül a tárgyalások, s nem nézünk a szabványkáosz elébe, vagy pedig… mindenesetre ha létrejön az egységesített szabvány, egy cikk keretében mindenképpen visszatérünk rá.
1995. szeptemberében épp befejeződtek a DVD szabvány véglegesítéséért folyó harcok, melyben a Sony –nak és a Philips –nek is igen kevés rész jutott, mindössze a fizikai réteg EFMPlus rész került be tőlük. Ennek megfelelően később nem túl sok royalty csörgött a pénztárcájukban a DVD eladások után, így elhatározták, hogy nekiállnak jó előre elkészíteni a DVD utódját, nehogy később újra csak kis szelet maradjon nekik a tortából. A Blu-ray formátumot eredetileg DVR-nek hívták, és a Sony mérnökei már 1995-ben elkezdtek dolgozni rajta, ezzel akarták optikai tárolóra cserélni a DV kamerákban ekkor használt mágnesszalagokat. Ennek megfelelően az irdatlan nagy mennyiségben történő gyártás, s az olcsóság ekkor még nem képezte a Blu-ray kitalálóinak elsődleges célját. Közben világossá vált, hogy a digitális kamerák adathordozóinak jövője a flash –és SD memóriakártyák irányába tolódik el, s ezzel párhuzamosan a kéklézeres formátum jövőjét is újra kellett gondolni. Közben az egész dolog csúszott is, ugyanis ekkor még a kéklézeres technológia igen drága volt (1000 dollár), s ez csak 2002 vége felé változott meg, amikor a lézeres technológiákat fejlesztő Nichia Corporation licenszelte technológiáját a Sony –nak. Ezután ez első asztali készülék, mely HD videót volt képes felvenni 2003-ban jelent meg, egyelőre csak Japánban. A Blu-ray formátum fizikai rétegének szabványát már 1997-ben véglegesítették, de az alkalmazás réteg, a video, az audio, a védelem, stb.. még mindig (tíz év után) sem értek a végső stádiumban, a BR szövetség 2006. elejére ígéri a végleges specifikációkat.
Mindemellett a HD DVD munkálatai egészen későn kezdődtek meg, s egészen 2003-ig nem is volt biztos a jövője. Ekkor ült össze a DVD Forum (a DVD továbbfejlesztésében, az ipari szabványokban, és a DVD jövőjében érdekelt csoportosulás), és megszavazták, hogy az addig Advanced Optical Disc néven emlegetett formátum lesz a DVD HDTV-hez elkészített verziója (ekkor kapta meg a HD DVD nevet is).
Tulajondságok
Jogos tehát feltenni a kérdést, és sokan fel is teszik: melyik a jobb, illetve melyikkel járunk mi, felhasználók jobban. Nos, egyik kérdésre sincs igazából egyértelmű válasz, mindkettőnek van létjogosultsága, nem véletlen, hogy javában dúl a harc a két oldal képviselői között, és hacsak nem születik valamiféle megegyezés, akkor várhatóan kettő, gyökeresen eltérű szabvány jelenik meg a piacon. Ezen a ponton sokan jönnek a "nade most is van + meg – DVD szabvány is, oszt' nincs semmi gond, hát most se lesz". Ez így ebben a formában nem igaz, mivel a DVD esetében mindkettő egy közös szabványos alapszik, melyet a + kicsit tovább csiszolt. Viszont ha egy + -os DVD-t belehelyezünk egy sima DVD lejátszóba, az (valószínűleg) minden gond nélkül le fogja játszani azt, és fordítva; a pluszos is kompatibilis a minuszossal. A HD DVD és a BD-ROM esetében azonban más a helyzet: itt körülbelül annyi a közös a két formátumban, hogy mindkettő a szabvány CD méretben készül (12cm) és azonos, alacsony hullámhosszú (405nm) kéklézert használnak. Ezen kívül a két szabvány minden aspektusában különbözik egymástól. A HD DVD esetében egy réteg 0,6mm vastag, ez megegyezik a sima DVD rétegvastagságával. Ezzel szemben a Bluray nagyon vékony, 0,1mm-es vastagsággal operál rétegenként, s legnagyobb előnyének is ezt tartják: nagyon sok réteget lehet egymásra pakolni. Egy HD DVD lemez egy rétegen 15 GB, két rétegen pedig 30 GB adat tárolására képes, s a Toshiba bejelentette, hogy már fejlesztés alatt áll a 3 rétegű lemez is. A konkurens Sony/Philips termék viszont már egy rétegen is 25 GB-ot, két rétegen 50 GB-ot képes tárolni, de a TDK-nál már fejlesztés alatt áll a 8 rétegű (!) 200 GB-os lemez is!
Ebből következik, hogy a Bluray technológia olyan közel írja az adatokat a lemez felületéhez, hogy komoly problémák akadtak a sérülékenységgel. A porosodás, vagy akár kisebb karcosodás is komolyabb károkat okozott a lemeznek, s ezért elsőre kitaláltak hozzá egy műanyag hordozótokot, ameddig végül 2004-ben a TDK előállt a megoldással. Ez a hard-coating technology (kemény köpeny), melyet a TDK "Durabis" név alatt fejlesztett, és egy tiszta polymer réteg lemezre vitelét takarja. Ez korábban elképzelhetetlen ellenállást, és karcolásvédelmez adott a Bluray lemezeknek, például teljes nyugodtsággal törölgethető és tisztítható is a lemez, s a hírek szerint képes ellenállni még annak is, ha egy csavarhúzóval akarunk belekarcolni! A HD DVD viszont még mindig a régebbi CD-DVD technológiával készül, s ezért azokhoz hasonló sérülékenységi mutatókkal bír. Már pedig a védelem igen fontos dolog már ezeknél a lemezeknél, hiszen gondoljunk csak bele: nem 4 GB adatról van szó, hanem akár 100 gigákról, s egy ilyen mértékű adatveszteség valamilyen sérülés következtében már felettébb idegesítő lehet.
Kodekek és biztonság
A szabványosan alkalmazott videó és audio tömörítési eljárásokat tekintve a Bluray egyelőre még nem rendelkezik a teljesen végleges specifikációkkal, amennyit tudni, hogy a videót a várhatóan a következő formákban fogják tárolni rajta (s mindezek érvényesek a HD DVD formátumra is, tehát nem írom le kétszer): a szabvány DVD MPEG-2-jében, az MPEG-4-féle H.264/AVC-ben, illetve a Windows Media 9-en alapuló VC-1 codecben. Ebből az MPEG-2 mindössze 2 órányi HD felbontású anyag tárolását teszi lehetővé egy egyrétegű BD lemezen, míg az utóbbi kettő 4 órányit. Audio lemezekhez és széleskörű támogatást nyújtanak a platformok: lehetőség van tömörítetlen PCM-ben, Dolby Digital –ban, Dolby Digital Plus –ban, DTS –ben, DTS HD –ben és Dolby Losless –ben (veszteségmentes Dolby) tárolni a hanganyagot. Mindkét szabvány visszafelé kompatibilis a sima DVD-vel, s ehhez erős MPEG-2 támogatást nyújtanak.
A biztonság tekintetében már elég erős eltérések mutatkoznak a két platform között, s ezek a mai napig a viták melegágyát képezik, sőt! Szinte azt mondhatnám, minden más feature "csak" másodlagos pozícióba szorult a HD DVD vs. Bluray vitákban a biztonsági szolgáltatások mögött. A Bluray eszméletlen biztonsági intézkedésekkel operál, s ez sokakban szimpátiát, sokakban pedig ellenérzéseket váltott ki. A legfontosabb dolog a "BD+" -ra keresztelt biztonsági feature, mely lehetővé teszi, hogy dinamikusan változtassák a lemezekbe épített védelmet, s az új szériás lemezeket már ezekkel gyártsák. Így tehát ha feltörték a lemez biztonsági védelmeit, akkor ez nem sújtaná a BD-et egészen életciklusa végéig, mint ahogy ez eddig történt a CD-vel és a DVD-vel (illetve a HD DVD esetében is ez lesz a helyzet), hanem ha valami gonosz fráter meghackelte a cuccot, a fejlesztők csak frissítik/átalakítják kicsit a techikát, és utána már ezzel nyomják a többi lemezt, és így tovább. Mindkét szabványban alap lesz viszont az AACS (Advanced Access Content System), ami alapfeltétellé vált minden jövőbeli HD filmhez, adáshoz, és megakadályozza a nem eredeti formában, környezetben történő lejátszást, illetve az anyagok "lementését" a lemezről. Ezen felül "ROM-Mark" néven egy digitális vízjelező eljárár is belekerült a Bluray lemezekbe. Ezt a vízjelezést minden hivatalos BD gyártósor tartalmazni fogja, s ez szintén meggátolja az adatok hamisítását, valamint a fejlesztők szerint visszaszoríthatja az illegális lemezek tömegtermelését. Továbbá a BD-ROM a rajta tárolt eredeti videoanyag kizárólag digitálisan engedi továbbítani, annak eredeti felbontásában (az ehhez használt HDMI vagy DVI kimenetek pedig a jövőben szintén egy saját védelemmel lesznek ellátva, ez a HDCP).
A jelen
Mindezek azt eredménezik, hogy a HD DVD gyártása igen könnyű, hiszen a sima DVD gyártósorokon pár dolgot kell csak átkalibrálni, és máris jöhetnek az újfajta tárolók, s pont ezért nagyon olcsó is. A Bluray viszont nagyon újszerű, gyártása egyelőre nehezebb és drágább, viszont cserébe nagyobb tárolókapacitást, megerősített karcvédelmet, és nehezebb feltörhetőséget nyújt.
Jelenleg egyre több filmkiadó áll a Bluray szövetsége mellé, elsősorban annak erős védelme miatt, hiszen jelenleg a filmstúdiók iszonyatos veszteségeket szenvednek az illegális filmmásolások miatt. Számos nagyobb multimédiás gyártó is a Bluray mögött áll, ám ebben a tekintetben a HD DVD-nek sincs szégyenkezni válója. Hatalmas fegyvertény, hogy a Sony a Playstation 3-at alapból Blu-ray lejátszóval szállítja, ez igen nagy lökést adhat a formátum elterjedésének. Talán pont ezért ált nagy meglepődést keltve a Microsoft a HD DVD mellé, s példáját követte az Intel is, akik elmondásuk szerint egy olyan formátumot akarnak a következő generációba, mely továbbra is megengedi a könnyebb, problémamentesebb másolást, s ezen kívül nem biztosak abban, hogy a Bluray túlzott biztonságtechnikája a gyakorlatban is be válik-e. Folytak tárgyalások a két formátum egyesítéséről, hogy ne kelljen háborút vívni, illetve mindkettőt vásárolni, ám ezek egyelőre kudarcba fulladtak. Nem olyan rég azonban általános meghökkenést keltve a Toshiba egyik magasrangú vezetője újra elhintette, hogy készen állna ismét tárgyalni a Bluray szövetség tagjaival, s az Intel szintén ezt szeretné. A processzor óriás nyomatékosan fel fog lépni annak érdekében, hogy a feleket tárgyalásra kényszerítse, és kiharcolja az egységesített formátum létrejöttét, és ha valaki, hát az Intel képes arra, hogy formálja a piacot. A jövő tehát izgalmas lesz… vajon sikerülnek végül a tárgyalások, s nem nézünk a szabványkáosz elébe, vagy pedig… mindenesetre ha létrejön az egységesített szabvány, egy cikk keretében mindenképpen visszatérünk rá.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.