A Team Ninja tavaly nyáron végleg pontot tett Ryu Hayabusa történetének végére, az emberek azonban nem nyugodtak bele, és követelték a felhőkarcolók tetején ugráló, szörnyvadász nindzsa kalandjainak folytatását. Azonban ha nincs Ninja Gaiden, jó lesz valami hasonló is – gondolta a Microsoft, és felkérte az Armored Core, az Otogi és a Tenchu Z játékokat jegyző From Software-t, hogy készítsenek egy olyan új sorozatot, mely méltó utódja tud lenni a nagy múltú elődnek. Így született meg a Ninja Blade, melynek a szilveszterkor megjelent demójáról osztanék meg ezúttal néhány gondolatot.
A történet minden képzeletet felülmúl (kac-kac). A közeli jövőben, pontosan 2015-ben Tokió utcáit hirtelen misztikus szörnyek egész serege lepi el. Az alpha-wormnek keresztelt, embernagyságú paraziták egy pillanat alatt megtizedelik a japán főváros lakosságát, ezt követően pedig észak felé fordulnak, hogy bekebelezzék az egész világot. Az emberiség utolsó reményeként azonban színre lép egy különlegesen kiképzett, elit kommandós csapat, melynek egyik tagjaként feladatunk, hogy visszaverjük az idegen horda támadását, és megmentsük a világot. Ez lenne hát mindennek az alapja, az pedig, hogy milyen lények ezek, honnan jöttek, és egyáltalán mit keresnek a Földön, az csak a single player kampány végigtolása után fog kikerekedni előttünk.
A demó azonnal bedob minket az események sűrűjébe. Egy helikopteren utazunk az alakulattal, a gyors eligazítás után pedig társaink sorra ugrálnak ki a gépből. Természetesen hősünk, Ken Ogawa, és a Mester marad csak hátra, aki egy romantikus pillanatában nekiajándékoz valami misztikus kardot a főszereplőnek – sejtetve ezzel, hogy a mi feladatunk lesz majd a legfőbb gonosz szívének átdöfése. A felemelő pillanatok után viszont indul a kőkemény akció, hősünk az ajtóhoz lép, majd egy tripla lucot követően máris a tokiói légtérben találja magát.
Az ezt követő jelenetek alatt még John Woo is idegesen tördelné a kezét. Ken szélsebesen száguld lefelé, zuhanás közben legyilkol néhány repülő szörnyet, majd a felhőkarcolók szintjére érve egy ninja rope kötél segítségével egyszerűen bevágódik valamelyik, tetszőlegesen kiválasztott ablakon. Az épületben persze hemzsegnek a szörnyek, ám ezek legyőzése után sem marad ideje fürdőzni a dicsőségben, hiszen feltűnik valami óriás monszter, ami azonnali távozásra kényszeríti hősünket. Ken az ablakon kiugorva a vízszintes üvegfalon úgy fut lefelé, mintha csak a közértbe sétálna ki, közben pedig sorra kaszabolja le az elé tévedt szörnymadarakat. Közben feltűnik egy óriás pókszerű valami, Ken pedig egy újabb ninja rope mutatvánnyal azonnal a gigászi fenevad elé repíti magát, és megkezdődik a nagy csata.
Csak úgy záporoznak az akciójelenetek, a Ninja Blade egy pillanatra se hagyja pihenni a játékost. Mindig feltűnik valami ellenfél, aztán a gyors kardcsaták után egy pergős átvezető gondoskodik róla, hogy ne gondoljunk még a lefekvésre. A felpofozó jelenetekben bővelkedő demó noha igencsak rövidke lett, azért kedvcsináló anyagnak igencsak jó, megadva ama reményt minden játékosnak, hogy a teljes verzió is legalább ennyire dinamikus, és esemény-gazdag lesz.
Kétféle harctípus váltja egymást a játék alatt. Az egyik a hagyományos hack and slash harcrendszer, amikor csak vadul nyomkodni kell a gombokat, a főhős pedig pörgő-forgó kardmozdulatokkal sorra belezi ki az ellenfeleket. A másik a God of War óta elhíresült módszer, amikor a főszereplő egy előre megrendezett forgatókönyv szerint önmaga harcol, nekünk meg csak a képernyőn folyton felvillanó gombokat kell reflex-szerűen lenyomogatnunk.
A sima harcok során kétféle kardcsapást használhatunk, ezen kívül van egy speciális képesség és egy nindzsa-látás is, utóbbit aktiválva megjelenik, hogy mennyi energiája van még a szörnynek, illetve pirossal kiemelten láthatóvá válnak a sérülékeny testrészei. A ninja visionnek azonban hátránya is van, használata közben főhősünk sérülékenyebb, hamarabb elveszik az energiája.
A Ninja Blade-et nem véletlen hasonlítottam az elején a Ninja Gaidenhez, a játék első blikkre teljesen megegyezik a Team Ninja tavaly nyáron lezárt sorozatával. A főhős kinézetre csak apróságokban tér el Ryutól, a játékmenet pedig ugyanaz a szörnykaszabolós hack and slash, mint amit a Ninja Gaiden alatt megszokhattunk. Azonban eltérés is van bőven, a történet például teljesen más, az átvezetők pedig sokkal látványosabbak, és hogy mást ne említsek, a kinézet se az az undorító plasztik, mint az elődé.
A teljes verzió valamikor február-március környékén jelenik meg, és ha minden igaz, akkor fojesz barátom fogja tesztelni itt, a Gamekapcson. Ezennel üzenem neki, hogy egy tizedpontot mindenképp vonjon le az ocsmány, Vampire Raines menüért, egyszerűen hányinger, ahogy kinéz!
A demó azonnal bedob minket az események sűrűjébe. Egy helikopteren utazunk az alakulattal, a gyors eligazítás után pedig társaink sorra ugrálnak ki a gépből. Természetesen hősünk, Ken Ogawa, és a Mester marad csak hátra, aki egy romantikus pillanatában nekiajándékoz valami misztikus kardot a főszereplőnek – sejtetve ezzel, hogy a mi feladatunk lesz majd a legfőbb gonosz szívének átdöfése. A felemelő pillanatok után viszont indul a kőkemény akció, hősünk az ajtóhoz lép, majd egy tripla lucot követően máris a tokiói légtérben találja magát.
Az ezt követő jelenetek alatt még John Woo is idegesen tördelné a kezét. Ken szélsebesen száguld lefelé, zuhanás közben legyilkol néhány repülő szörnyet, majd a felhőkarcolók szintjére érve egy ninja rope kötél segítségével egyszerűen bevágódik valamelyik, tetszőlegesen kiválasztott ablakon. Az épületben persze hemzsegnek a szörnyek, ám ezek legyőzése után sem marad ideje fürdőzni a dicsőségben, hiszen feltűnik valami óriás monszter, ami azonnali távozásra kényszeríti hősünket. Ken az ablakon kiugorva a vízszintes üvegfalon úgy fut lefelé, mintha csak a közértbe sétálna ki, közben pedig sorra kaszabolja le az elé tévedt szörnymadarakat. Közben feltűnik egy óriás pókszerű valami, Ken pedig egy újabb ninja rope mutatvánnyal azonnal a gigászi fenevad elé repíti magát, és megkezdődik a nagy csata.
Csak úgy záporoznak az akciójelenetek, a Ninja Blade egy pillanatra se hagyja pihenni a játékost. Mindig feltűnik valami ellenfél, aztán a gyors kardcsaták után egy pergős átvezető gondoskodik róla, hogy ne gondoljunk még a lefekvésre. A felpofozó jelenetekben bővelkedő demó noha igencsak rövidke lett, azért kedvcsináló anyagnak igencsak jó, megadva ama reményt minden játékosnak, hogy a teljes verzió is legalább ennyire dinamikus, és esemény-gazdag lesz.
Kétféle harctípus váltja egymást a játék alatt. Az egyik a hagyományos hack and slash harcrendszer, amikor csak vadul nyomkodni kell a gombokat, a főhős pedig pörgő-forgó kardmozdulatokkal sorra belezi ki az ellenfeleket. A másik a God of War óta elhíresült módszer, amikor a főszereplő egy előre megrendezett forgatókönyv szerint önmaga harcol, nekünk meg csak a képernyőn folyton felvillanó gombokat kell reflex-szerűen lenyomogatnunk.
A sima harcok során kétféle kardcsapást használhatunk, ezen kívül van egy speciális képesség és egy nindzsa-látás is, utóbbit aktiválva megjelenik, hogy mennyi energiája van még a szörnynek, illetve pirossal kiemelten láthatóvá válnak a sérülékeny testrészei. A ninja visionnek azonban hátránya is van, használata közben főhősünk sérülékenyebb, hamarabb elveszik az energiája.
A Ninja Blade-et nem véletlen hasonlítottam az elején a Ninja Gaidenhez, a játék első blikkre teljesen megegyezik a Team Ninja tavaly nyáron lezárt sorozatával. A főhős kinézetre csak apróságokban tér el Ryutól, a játékmenet pedig ugyanaz a szörnykaszabolós hack and slash, mint amit a Ninja Gaiden alatt megszokhattunk. Azonban eltérés is van bőven, a történet például teljesen más, az átvezetők pedig sokkal látványosabbak, és hogy mást ne említsek, a kinézet se az az undorító plasztik, mint az elődé.
A teljes verzió valamikor február-március környékén jelenik meg, és ha minden igaz, akkor fojesz barátom fogja tesztelni itt, a Gamekapcson. Ezennel üzenem neki, hogy egy tizedpontot mindenképp vonjon le az ocsmány, Vampire Raines menüért, egyszerűen hányinger, ahogy kinéz!
Kapcsolódó cikk
(a menüt meg hátha javítják)
Mert akkor nem kő!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.