Pár héttel ezelőtt felbolydult a gémer társadalom, mikor elérhetővé vált a várva várt és nem véletlenül legendás F.E.A.R. (First Encounter Assault Recon) második részének a demó változata. Az első rész igencsak gyatrára sikeredett átirata után okkal reménykedhettünk benne, hogy ezúttal valami igazán nextgent fogunk kapni a pénzünkért. A demó szuper jó volt, magában hordozott mindent, amire csak vágytunk. De közben történt valami, amire senki sem számított… megjelent a Killzone 2 demó, ami nagy mértékben átalakította egy minőségi játékról alkotott véleményünket, értékrendünket… de ne menjünk ennyire előre.
2005 közepefelé beindult a gépezet, amikor is egy honlapnak a címe vált mindenkinek elérhetővé a neten. A sokat sejtető cím; „whatisfear", igencsak felkeltette az emberek érdeklődését. Jómagam is ellátogattam ide és mondanom sem kell, hogy rendesen rám hozták a frászt a készítők. Később kiderült, hogy ezzel csak azt akarták letesztelni, hogy mik azok a dolgok, amiktől a legtöbb ember retteg, miket tartunk igazán félelmetesnek. Nem sokkal később meg lett az eredménye a felmérésnek, megjelent a FEAR PC-n.
Nem hiszem, hogy egyedül vagyok azzal a véleményemmel, miszerint ez a játék volt minden idők egyik legnagyobb meglepetése, hiszen a semmiből tűnt elő és szinte minden szempontból legendásan magasan teljesített. Zseniálisan ötvözte a horror elemeket, a hihetetlenül látványos és élvezetes küzdelmekkel. Már akkoriban 256MB-os videokártya kellett hozzá, mondanom sem kell, hogy még a 128MB-os is csak kevés embernek adatott meg. Csodaszép grafikája volt, minden idők legkomolyabb AI-ját írták meg hozzá és mindemellett időnként annyira félelmetes volt, amihez fogható akkoriban még igencsak ritkaságszámba ment. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen legenda után nem sok esélye volt a készítőknek, egy sikeres folytatás elkészítéséhez. Lássuk hát sorban a FEAR legfontosabb részeit, és hogy ehhez képest hogyan teljesített a folytatás:
Legendásan félelmetes?
Emlékszem, az első rész az egyik legmeghatározóbb horrorélmény volt az életemben. A készítők mesteri módon találták meg az egyensúlyt az akció és az ijesztgetés között. Olyan nyomasztó és csontig hatoló félelmet sikerült kelteniük az emberben, hogy szinte megváltásként örültünk azoknak a részeknek, amikor végre harcolni kellett. Nem ijesztettek meg gyakran, de akkor nagyon. A folytatásban már sajnos elmarad az egyik legfontosabb része a horrornak, ami nem más, mint a meglepetés ereje, mikor nem tudjuk, hogy miről van szó, nem tudjuk, hogy mi miért történik körülöttünk. Az első rész és a kiegészítő után most már nagyjából tudjuk, hogy mire számíthatunk, felkészülten kerülünk újfent bele az Alma által várható rettegésbe és ekkor már elmarad az izgalom, az újdonság ereje. Ráadásul a készítők ezúttal legtöbbször olcsó módszerekkel akarnak minket megijeszteni (hangos effektek, megkínzott emberek látványa), ami a jelenlegi Dead Space-en megedzett játékközösségnek már-már nevetségesnek fog tűnni. Sajnos csak nagyon ritkán sikerül megijeszteni minket és ezzel az egyik legfontosabb eleme a stuffnak már ki is esett.
Soha nem látott grafika?
A jelenlegi kellemetlen helyzetben azt hiszem én magam vagyok a legjobb példa arra, hogy milyen gyorsan meg tud változni az ember értékítélete. Itt arra gondolok, hogy az a demó, ami pár héttel ezelőtt még fantasztikus grafikával ajándékozott meg minket, egy Killzone után már sajnos édeskevésnek fog tűnni. Tudom, hogy sokan vannak, akik nevetségesnek tartják eme két játéknak az összehasonlítását, de mivel szinte egyszerre jelentek meg a piacon és mindkettőt megváltóként várta a legtöbb ember, elkerülhetetlen a kínos párhuzamok vonása. A Killzone alapjaiban változtatta meg minden emberben, hogy mi a szép grafika, mi az a pusztítható környezet, milyennek kell lennie egy FPS-nek. Sajnálatos módon ezek után már mindenkinek sokkal magasabb az elvárása egy ilyen gammával kapcsolatban. Nem véletlen, hogy elcsúsztatták a Killzone megjelenését, mikor kiderült, hogy novemberben jön a Gears 2. A FEAR második részében tökéletesen kiütközik, hogy mennyire korlátolt szinten tudjuk csak lepusztítani a környezetünket, mennyire kevés a poligonszám, milyen gyengék a fényeffektek. Igaz a célnak megfelel, hiszen koránt sem csúnya a grafika, csak egy Killzone után éppenséggel úgy tűnik, mintha egy Super Nintendóval játszanánk.
Félelmetesen profi AI?
Aki játszott az első résszel tudja, hogy az AI hihetetlenül ki volt dolgozva, nem véletlen, hogy többen meg is vásárolták az engine-t. Az ellenséges katonák olyan szinten profin küzdöttek, hogy ha nem lett volna lehetőségünk időlassítást alkalmazni, esélyünk se lett volna ellenük. A mesterséges intelligencia ezúttal is nagyon jó, ami főleg a legnehezebb fokozaton ütközik ki. Időnként meglehetősen félelmetesek tudnak lenni a srácok (körbevesznek minket, hátulról támadnak, kilőnek a fedezékből, sebesülten is harcolnak). De sajnos ugyancsak a Killzone-t kell felhoznom, amihez képest ez már ugyancsak kevésnek fog hatni. Rengetegszer van olyan, hogy csak állnak egyhelyben és arra várnak, hogy a script szerint belépjünk a hatókörükbe, pontatlanul lőnek, tárazásnál nem vonulnak fedezékbe és még sorolhatnám azokat a kínos jeleneteket, amik a korábban említett játékban sosem fognak előfordulni.
Mint látjátok a FEAR második része sajnos csalódás volt számomra. Sokkal többet vártam tőle és ez manapság már kezd eléggé fárasztó lenni. Sok olyan cím van, ami nagyon jól indul, mégis elcsúszik azon a bizonyos banánhéjon és ez alól a koránt sem tökéletes Killzone sem kivétel… Persze ha képesek vagyunk felülemelkedni ezeken a dolgokon és beleéljük magunkat a történetbe, akkor egy igencsak kellemes élményben lesz részünk. Hiszen a második rész hasonlóan jó, mint az első volt, csak éppenséggel ez most már kevésnek fog tűnni. Engem az zavart a legjobban, hogy csak nagy ritkán sikerült megijeszteniük a készítőknek. A Quake4-ben és a Preyben bőségesen találkoztunk már virtuálisan kínzott emberekkel és akkor sem igazán tudtunk megijedni tőle, maximum csak a szemünket hunyorítottuk, hogy na „ne má' elég"! A FEAR mindig is a nyomasztó hangulatával aratott, ami ezúttal is megvan, csak valahogy már megedződtünk az évek alatt. Sajnos a multiról sem tudok túl sok jót mondani, semmi korszakalkotó nincsen benne, hamar felejthető és sajnos annyira kevesen nyomulnak vele, hogy fél óra mire összejön egy meccs.
A viszonylag magas pontszám annak köszönhető, hogy az első rész iránti emlékeink miatt ezt a részt is kedvelni fogjuk. Élvezetes rajta végigmenni, jó érzés időnként beleborzongani a történésekbe. Van benne pár kellemes újítás, a lépegetős rész kifejezetten ezek közé tartozik, ahogyan az új fegyverek és a felborítható fedezékek is. A multi abszolút felejthetőnek mondható, ha végigtoltuk egyszer a legnehezebb fokozaton is, nem hiszem, hogy újra elő fogjuk venni. Egyszer vagy kétszer mindenképpen érdemes végigmenni rajta, főleg a rajongóknak, de pár hónapon belül azt hiszem rengeteg használt FEAR2-öt lehet majd találni a konzolüzletekben, ami valljuk be nagyon szomorú...
Nem hiszem, hogy egyedül vagyok azzal a véleményemmel, miszerint ez a játék volt minden idők egyik legnagyobb meglepetése, hiszen a semmiből tűnt elő és szinte minden szempontból legendásan magasan teljesített. Zseniálisan ötvözte a horror elemeket, a hihetetlenül látványos és élvezetes küzdelmekkel. Már akkoriban 256MB-os videokártya kellett hozzá, mondanom sem kell, hogy még a 128MB-os is csak kevés embernek adatott meg. Csodaszép grafikája volt, minden idők legkomolyabb AI-ját írták meg hozzá és mindemellett időnként annyira félelmetes volt, amihez fogható akkoriban még igencsak ritkaságszámba ment. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen legenda után nem sok esélye volt a készítőknek, egy sikeres folytatás elkészítéséhez. Lássuk hát sorban a FEAR legfontosabb részeit, és hogy ehhez képest hogyan teljesített a folytatás:
Legendásan félelmetes?
Emlékszem, az első rész az egyik legmeghatározóbb horrorélmény volt az életemben. A készítők mesteri módon találták meg az egyensúlyt az akció és az ijesztgetés között. Olyan nyomasztó és csontig hatoló félelmet sikerült kelteniük az emberben, hogy szinte megváltásként örültünk azoknak a részeknek, amikor végre harcolni kellett. Nem ijesztettek meg gyakran, de akkor nagyon. A folytatásban már sajnos elmarad az egyik legfontosabb része a horrornak, ami nem más, mint a meglepetés ereje, mikor nem tudjuk, hogy miről van szó, nem tudjuk, hogy mi miért történik körülöttünk. Az első rész és a kiegészítő után most már nagyjából tudjuk, hogy mire számíthatunk, felkészülten kerülünk újfent bele az Alma által várható rettegésbe és ekkor már elmarad az izgalom, az újdonság ereje. Ráadásul a készítők ezúttal legtöbbször olcsó módszerekkel akarnak minket megijeszteni (hangos effektek, megkínzott emberek látványa), ami a jelenlegi Dead Space-en megedzett játékközösségnek már-már nevetségesnek fog tűnni. Sajnos csak nagyon ritkán sikerül megijeszteni minket és ezzel az egyik legfontosabb eleme a stuffnak már ki is esett.
Soha nem látott grafika?
A jelenlegi kellemetlen helyzetben azt hiszem én magam vagyok a legjobb példa arra, hogy milyen gyorsan meg tud változni az ember értékítélete. Itt arra gondolok, hogy az a demó, ami pár héttel ezelőtt még fantasztikus grafikával ajándékozott meg minket, egy Killzone után már sajnos édeskevésnek fog tűnni. Tudom, hogy sokan vannak, akik nevetségesnek tartják eme két játéknak az összehasonlítását, de mivel szinte egyszerre jelentek meg a piacon és mindkettőt megváltóként várta a legtöbb ember, elkerülhetetlen a kínos párhuzamok vonása. A Killzone alapjaiban változtatta meg minden emberben, hogy mi a szép grafika, mi az a pusztítható környezet, milyennek kell lennie egy FPS-nek. Sajnálatos módon ezek után már mindenkinek sokkal magasabb az elvárása egy ilyen gammával kapcsolatban. Nem véletlen, hogy elcsúsztatták a Killzone megjelenését, mikor kiderült, hogy novemberben jön a Gears 2. A FEAR második részében tökéletesen kiütközik, hogy mennyire korlátolt szinten tudjuk csak lepusztítani a környezetünket, mennyire kevés a poligonszám, milyen gyengék a fényeffektek. Igaz a célnak megfelel, hiszen koránt sem csúnya a grafika, csak egy Killzone után éppenséggel úgy tűnik, mintha egy Super Nintendóval játszanánk.
Félelmetesen profi AI?
Aki játszott az első résszel tudja, hogy az AI hihetetlenül ki volt dolgozva, nem véletlen, hogy többen meg is vásárolták az engine-t. Az ellenséges katonák olyan szinten profin küzdöttek, hogy ha nem lett volna lehetőségünk időlassítást alkalmazni, esélyünk se lett volna ellenük. A mesterséges intelligencia ezúttal is nagyon jó, ami főleg a legnehezebb fokozaton ütközik ki. Időnként meglehetősen félelmetesek tudnak lenni a srácok (körbevesznek minket, hátulról támadnak, kilőnek a fedezékből, sebesülten is harcolnak). De sajnos ugyancsak a Killzone-t kell felhoznom, amihez képest ez már ugyancsak kevésnek fog hatni. Rengetegszer van olyan, hogy csak állnak egyhelyben és arra várnak, hogy a script szerint belépjünk a hatókörükbe, pontatlanul lőnek, tárazásnál nem vonulnak fedezékbe és még sorolhatnám azokat a kínos jeleneteket, amik a korábban említett játékban sosem fognak előfordulni.
Mint látjátok a FEAR második része sajnos csalódás volt számomra. Sokkal többet vártam tőle és ez manapság már kezd eléggé fárasztó lenni. Sok olyan cím van, ami nagyon jól indul, mégis elcsúszik azon a bizonyos banánhéjon és ez alól a koránt sem tökéletes Killzone sem kivétel… Persze ha képesek vagyunk felülemelkedni ezeken a dolgokon és beleéljük magunkat a történetbe, akkor egy igencsak kellemes élményben lesz részünk. Hiszen a második rész hasonlóan jó, mint az első volt, csak éppenséggel ez most már kevésnek fog tűnni. Engem az zavart a legjobban, hogy csak nagy ritkán sikerült megijeszteniük a készítőknek. A Quake4-ben és a Preyben bőségesen találkoztunk már virtuálisan kínzott emberekkel és akkor sem igazán tudtunk megijedni tőle, maximum csak a szemünket hunyorítottuk, hogy na „ne má' elég"! A FEAR mindig is a nyomasztó hangulatával aratott, ami ezúttal is megvan, csak valahogy már megedződtünk az évek alatt. Sajnos a multiról sem tudok túl sok jót mondani, semmi korszakalkotó nincsen benne, hamar felejthető és sajnos annyira kevesen nyomulnak vele, hogy fél óra mire összejön egy meccs.
A viszonylag magas pontszám annak köszönhető, hogy az első rész iránti emlékeink miatt ezt a részt is kedvelni fogjuk. Élvezetes rajta végigmenni, jó érzés időnként beleborzongani a történésekbe. Van benne pár kellemes újítás, a lépegetős rész kifejezetten ezek közé tartozik, ahogyan az új fegyverek és a felborítható fedezékek is. A multi abszolút felejthetőnek mondható, ha végigtoltuk egyszer a legnehezebb fokozaton is, nem hiszem, hogy újra elő fogjuk venni. Egyszer vagy kétszer mindenképpen érdemes végigmenni rajta, főleg a rajongóknak, de pár hónapon belül azt hiszem rengeteg használt FEAR2-öt lehet majd találni a konzolüzletekben, ami valljuk be nagyon szomorú...
Kapcsolódó cikk
Még azt kínlódva vittem végig, unalmas frusztráló monoton, közepes gunplay, fantáziátlan pályák miatt. A 3ról ezért is mondtam le. Addig a Fear 2 minden percét élveztem, mégha nemis volt olyan jó mint az 1 de legalább nem volt minden pálya sötét és volt be változatosság. pc-n és Ps3 ésnis végtoltam és itt figyel a polcon, most fentvan a gépen az első rész is, nehéz fokozaton tolom :)
Cikkhez:
Én most nyomom PS3-on, mindjárt végzek vele.
Szerintem a pontozás helytálló, jó vele lövöldözni de az első rész után, ez tényleg semmi maradandót nem alkotott.
Na jó, talán a Titanfall innen csórelt pár elemet ;)
"Az első rész igencsak gyatrára sikeredett"
Jó lenne ha figyelembe vennéd h az első egy 2005-ös cim tehát nem mai a grafikája de am minden más stimmel.
Max még a helyszínek nem olyan változatosak. Irodaház, raktár épület földalatti részek váltják egymást.
De ez nem von le a szabatosságából.
Te úgy vagy hülye ahogy állsz:))))
szerintem Mario-n kívűl életedben semmivel nem játszottál, mert az első sarkon lelőttek:D A fearral sem, különben nem irnál ekkora marhaságokat, amiket összegugliztál valahonnan. Ez a játék még 2015-ben is megállja a helyét, grafika, játékmenet és történet szempontjából is...Tarolt mindent a maga idejében, a legtöbbet letorrentezett játék volt...mai napig elő lehet venni végigtolni..szerintem előbb játssz vele, mielőtt baromságokat írsz valamiről:)))))
Gondolkozz már, hogy miket írsz te idióta! Ez a játék egy igazi legenda, maga idejében korszakalkotó volt (Grafika, játékmenet, hangulat). Rengeteg év játéka díjat tudhat magáénak. Kicsit olvass már utána a dolgoknak és azután nem írsz ekkora baromságokat...
tudna nekem valaki küldeni FEAR 2 serialt.Köszi a segitségért
f.csabesz@gmail.com
Azt viszont továbbra sem értem, hogy mi a fittyfenétől olyan isteni az a Killzone 2 demó, de legyen úgy. De, hogy miért a Killzone 2 a jó példa a pusztítható környezetre (és miért nem mondjuk a Bad Company), arra nem találok magyarázatot (pláne a demó alapján, ahol a rakétavetővel egész apró objektumokban sem lehet kárt tenni).
A horror témához: én pont nem azt várom egy horror játéktól, hogy olcsó ijesztgetésekkel próbáljanak manipulálni, mert azok csak EGYSZER működnek (másodszorra ritkán, vagy egyáltalán nem). Én azt várom, hogy feszültséget, félelmet keltsenek és legyen bennük annyi bizonytalanság, ami miatt sokadjára sem válik unalmassá a horror összetevő. Sajnos egy-két kivételtől ez utóbbit sem teljesíti a F.E.A.R. 2, de ez már más kérdés.
Érdekes volt pozitívumként felhozni a feldönthető fedezékeket. Jól hangzanak így leírva, a játék közben viszont közel sem teljesítenek ilyen jól. Általában rossz helyen vannak, amit tetéz az a dolog is, hogy gyakran el sem takarnak minket (pláne feldöntve, amire jó példák a különböző üdítőautomaták). Szóval fedezékrendszer az van, jól hangzik, de 85%-ban használhatatlan.
A grafika elemzésénél csak az illem tartott vissza attól, hogy hangosan felröhögjek az alábbi részt olvasva:
"mintha egy Super Nintendóval játszanánk"
Van egy-két speciális effektus (az időlassításon felül) ebben a játékban ami bőven megmenti a grafikát a süllyesztőtől (meg annyira egyedi, hogy más játékban nem láttunk még hasonlót sem). Ettől persze nem ez a világ legjobb grafikája (mert olyan amúgy sincs), de bőven nem Super Nintendo.
Az értékelést csodával határos módon sikerült eltalálni (nagyjából egyetértek a pontozással), csak úgy érzem, nem feltétlenül a jó helyen lettek megemlítve az egyes alkotóelemek. Vagy nem mindig az a játék valós hibája, ami felett pálcát tört a cikkíró. Persze ez a helyzet, ha a kisgyerek csoki helyett nyalókát kap: akkor már nem számít, hogy milyen szép gömbölyű és finom az a nyalóka, akkor csak az a fontos, hogy miért nem barna, miért nem lehet szétrágni és egyáltalán, miért nem csoki...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.