Ratchet & Clank Future: A Crack in Time

Érdekes látni, hogy a PS3-on hatalmas hírnevet szerzett fejlesztő csapatok, mint az Insomniac vagy éppenséggel a Naughty Dog annak idején ugyancsak piciben kezdték az ipart a maguk aranyos kis platform játékaikkal, és hogy azóta hova jutottak. Az amerikai független csapatnak azonban mindig jut egy kis ideje arra, hogy a legújabb Resistance fejlesztésén kívül évente kiadjanak egy Ratchet & Clanket. Így tették ezt idén is, lássuk hát milyen eredménnyel. Maradjatok velünk!

Tekintettel arra, hogy hosszú éveken keresztül megrögzött PC-s voltam és a konzolos ipart is Xboxal kezdtem, rengeteg olyan legendásan nagy címről maradtam le, mint mondjuk a Ratchet & Clank. De két évvel ezelőtt próbát tehettem a meglepően jól sikerült PSP-s Secret Agent Clankkel, ami mondanom sem kell, teljesen elvarázsolt. Éppen ezért örültem meg nagyon amikor szerkesztőségünk hozzájutott egy Quest for Bootyhoz, de sajnos ekkor már réginek számított a cím, tehát nem állt módomban letesztelni. Azóta is csak itt porosodott a polcomon, mert még arra se volt időm, hogy a gépbe rakjam.


Viszont a trilógia befejező részét időben megkaptuk és annak ellenére, hogy a történetből nem sokat értettem - még úgy sem, hogy az elején Qwark kapitány a maga hihetetlenül humoros stílusában végigfutott minden fontosabb eseményen - rögtön magába szippantott a hangulata. Gondolom nem csodálkoztok azon, hogy másnap elrohantam az Überkonzolba és megvettem a hiányzó első részt (Tools of Destruction), hogy teljes pompájában élvezhessem ezt a remek kis platform trilógiát.


A Ratchet & Clank játékok alapötlete igencsak egyszerű: vegyünk két apró kis hőst, akik stílusukat tekintve teljesen különböznek egymástól. Rakjuk őket egy hihetetlenül élvezetes, folyamatosan pörgő 3D-s platform játékba, fűszerezzük meg a hangulatot egy egészen egyedien beteg, mégis magasan fejlett humorral és már kész is van a sikerjáték, mely minden korosztály igényeit kielégíti. Egyes hírforrások szerint könnyen lehet, hogy ez a rész az utolsó, amit maga az Insomniac készített, talán éppen ennek köszönhető, hogy ennyire jóra sikeredett. No, de lássuk mire is számíthatunk!


Akárcsak az eddigi részekben, itt is két teljesen különböző játékstílus fogja váltogatni egymást. A kicsi a bors de erős elv alapján Ratchettel élhetjük át azt a vérbeli arcade platformozást, amikor hatalmasabbnál hatalmasabb fegyverekkel a kezünkben irthatjuk ki a galaxis legrondább lényeit, ezzel rendet teremtve az univerzumban. Ratchet az, akit sokan csak úgy neveznek, hogy a világmindenség legnagyobb hőse. Címét nem alaptalanul kapta, ezzel nem kevés féltékenységet okozva cimborájának, Qwark kapitánynak, aki a szuperhősök tökéletes kifigurázása. Ő az, aki a világmindenség legnagyobb hősének tartja magát, pedig nem az.


Ratchet ezúttal a jól megszokott szintlépéseken kívül egyénileg is fejleszteni tudja majd remek „kis" csúzlijait, amennyiben megtalálta hozzá a megfelelő aktatáskákat. Ezzel remek szint vittek az eddig is gördülékeny játékmenetbe. Ezen kívül ezúttal képesek leszünk bolygóról bolygóra utazgatni, az ugyancsak tunningolható űrhajónkkal, mondanom sem kell, hogy eközben rengeteg űrcsatát vívhatunk majd és egészen egyedi perspektívából szemlélhetjük az űrutazásról eddig felépített képünket. Nagyon élveztem ezeket a részeket, szinte szomorú voltam amikor egy küldetést teljesítve a történet fonala az elveszett Clankre ugrott.


Clank története pontosan ott folytatódik ahol az előző részben befejeződött. A sorozat PS2-n debütált harmadik részéből megismert őrületesen gonosz Dr. Nefarious újra azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az egész univerzum lakosságát robottá változtatja. Tervét nagymértékben elősegíti az, hogy a robbanékony duó egyik tagját sikerült foglyul ejtenie. Természetesen egy rekeszizmokat pusztító jelenet után, a kifinomult modorú, stílusos Clank újra szabadlábra kerül és rögtön el is indul, hogy Dr. Nefarious őrült tervét miszlikbe aprítsa. A dolgok akkor kezdenek érdekessé válni mikor abban a megtiszteltetésben részesül, hogy megkapja azt a különleges erővel bíró botszerű fegyvert, mellyel képes az időt manipulálni. Azon kívül, hogy a tönkrement berendezéseken visszafordítva az időt megjavítja azokat, képes a segítségével lemásolni saját magát. Ekkor lépnek be a képbe a zseniálisan kitalált logikai feladványok, ahol egyre nehezebb és nehezebb kihívásokat teljesítve juthatunk közelebb a célhoz, miközben persze cimboránk Ratchet nagy nehezen csak ránk talál.


Lehetőségünk van a Secret Agent Clankhez hasonlatos aréna pályákon is küzdeni, amik sajnos azon kívül, hogy pár trófeával kecsegtetnek, nem tartalmaznak többjátékos lehetőségeket, eddig minimum egy osztott képernyős móka után szinte csak úgy sikoltanak… de nem. A Crack in Time sajnos csak egyjátékos móka, nem tudjuk a haverokkal hentelni a csúnya gonosz lényeket. Ez talán az egyetlen komoly gond a gammával, azon kívül, hogy időnként előfordul, hogy láthatatlan falakba ütközve első körben azt sem tudjuk merre menjünk tovább, miközben a látottak alapján egyértelmű lenne az útvonal előttünk.


Ezen apróságoktól eltekintve minden szempontból hozza az elvárt színvonalat és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki már találkozott -vagy annak aki még nem- a sorozattal. Mint ahogyan a cikk elején írtam, engem annyira megfogott, hogy rögtön ki is bővítettem hiányos gyűjteményemet. Nehogy kihagyjátok!