Scene It? Twilight

Leginkább a tinilányok körében hódít Edward, a százéves vámpír, aki mellesleg tizenhétnek néz ki, és állítólag elég nagy szívtipró. Mindez a Twilight, vagyis az Alkonyat című könyvből ered, melynek filmadaptációja egy olyan réteggel is megszerettette a vérszívókat, akik korábban élből hülyeségnek nevezték volna az egész témát.

Ebből a szempontból tehát mindenképp elismerés illeti az Alkonyatot, amely írott formában közepesen jó, mozgóképen pedig közepesen gagyi. Mindesetre, arra sosem gondoltunk volna, hogy az egyébként szintén csak moderált mértékben fogyasztható filmes kvízjáték-sorozat, mely eredetileg táblás társasjátékként indult, egy külön részt fog szentelni a vámpíros tinidrámának. Peter Facinelli, vagy filmes karakterét tekintve Dr. Carlisle Cullen kellemes orgánumú narrálásával vethetjük bele magunkat a kérdezz-felelekbe, mely teljesen megegyezik a korábbi Scene it? játékokkal, azzal a különbséggel, hogy a grafikákat lecserélték Twilight-témára, s persze az összes kérdés ehhez az egy filmhez kapcsolódik. Jól értitek, a játék egyedül az első résszel kapcsolatban teszi próbára tudásunkat, ennek megfelelően három-négy menet után már elkezdenek ismétlődni a feladványok, s olyan sebességgel fullad unalomba az egész, mint amilyen gyorsan Edward fut a filmben.

Visszaköszönnek a korábbi Scene it? részekből megismert kvízfajták is: lemegy egy jelenet a filmből, s válaszolj az ahhoz kapcsolódó kérdésekre. Ismerd fel a szereplők

Egy kis történelem

Vámpírok. Mindenki ismeri őket, az éjszaka vérszívó gonosztevőit. Azt mondják, már a történelem előtti korokban is hittek vérrel táplálkozó démonokban és vámpírokban. A kifejezés az 1700-as években honosodott meg igazán, miután a balkáni és Kelet-európai babona megfertőzte a nyugatot. Egy időben annyira komollyá vált a tőlük való félelem, hogy tömeghisztériát okozott, s ennek eredményeként holttesteket szúrtak át karóval és embereket gyanúsítottak vámpírizmussal.

elhomályosított arcát. Mondd meg, hogy mi hiányzik a képről. Találd ki a folyamatosan bővülő rajzból, hogy melyik helyszínt ábrázolja. Őszintén, a játék eddigi epizódjai sem voltak szórakoztatóak mindenki számára, hiszen mi van, ha egy társaságban valaki nem filmrajongó? Ezt még kevesebben fogják élvezni, s igazából csak akkor lehet létjogosultsága, ha összejön egy csapat brutális Alkonyat-rajongó. Mert a kérdések egyébként nem könnyűek, még a legnagyobb fanok is megizzadnak majd. De akkor jön a végső csapás: ki az, aki egy ilyen partyjátékot PC-re fog megvenni? Xbox-ra és PS3-ra ki sem adták, mert annyira vérszegény, hogy még egy kölyökvámpír se lakna jól belőle. Megjelent még Wii-re is, de olyanja meg senkinek nincs Magyarországon. Ha rám hallgattok, messzire elkerülitek, ha tényleg nagy rajongók vagytok, inkább költsétek el a pénzt életnagyságú Edward szexbábúra. Mivel nem vagyok hajlandó erről a játékról többet írni, inkább ajánlok nektek olyan dolgokat, amiket tényleg érdemes fogyasztani, ha vámpíros témáról van szó! 4.5 / 10

Daybreakers
Az amerikai mozikban már régóta vetítik, s itthonra valószínűleg be sem fogni jönni ez a hangulatos, újszerű ötleteket is megvillantó akciófilm. A Daybreakers egy olyan Földet mutat be, ahol a vámpírok már annyira elszaparodtak, hogy többen vannak, mint az emberek. Ez persze hatalmas problémát jelent, hiszen vérszívó felebarátainknak kell valami, amiből táplálkozhatnak, s habár egy csoport tudós igyekszik feltalálni a szintetikus vért, az eredmény egyelőre várat magára. Így az emberek elfogása és vérbankká alakítása egyre nagyobb üzletté válik, melyben a legnagyobb mester a hideg és kegyetlen Charles Bromley. A Daybreakers nagyon érdekesen és ötletesen fedi le a világot, ahol már a vámpírok uralkodnak. Nappal semmi mozgás, semmi forgalom. Ha mégis menni kell valahova, akkor azt teljesen zárt autókban teszik, ahol az ablakokat kamerák képei helyettesítik. A kavét vérrel kapják, bár egyre kevesebb jut, így egyre fontosabbá válik a megmaradt emberhordák begyűjtése, ami lassabban megy a kelleténél. A városon lassan eluralkodik a zűrzavar, a vér hiányától utolsó emberi vonásaikat is elvesztett korcsok vadásznak mindenkire, még a többi vámpírra is. Ebben a zűrzavarban találkozik főhősünk, akit véletlenül pont Edwardnak hívnak és vámpír, meg egyébként a nagyszerű Ethan Hawke alakítja, egy szélsőséges emberi csoporttal, akiknek vezetője egykor szintén vérszívó volt, de állítólag meggyógyult.

Kapunk némi politikai és üzleti viszályt, de mégis a legfontosabbak az akciójelenetek, melyekből furcsa módon egyik sem bugyuta, vagy röhejes. A film nagyon jól működik, s habár néha akadnak üresjáratok, okosan használja ki a másfél órát. Persze a karakterek az esetek nagy többségében klisések, s semmi meglepőt nem nyújtanak, az egész anyagot mégis átjárja egy különös, borzongató hangulat, ami főleg a kiváló, szürkés színezésnek, s a nem teljes happy enddel végződő történetnek köszönhető. A Daybreakers nem fogja felrántani a Penge folytatásai által a nézők szemében mélybe sodort vámpíros filmek renoméját, de jól kidolgozott, érdekes és okosan felépített világával, fordulataival és akciódús cselekményével egy kellemes kikapcsolódást nyújtó akciófilm. 7 / 10

Vámpírok a szórakoztatóiparban

Az első igazán sikeres iromány a témában a The Vampyre című novella, melyből később Bram Stoker híres Drakulája is táplálkozott. Ez a két alkotás tulajdonképpen műfajteremtő volt, s ettől fogva beszélünk vámpírirodalomról. Modern világunkban még mindig igen népszerű a téma, s rengeteg film, képregény, videojáték, vagy tv sorozat alapját képezi. Az egészen romantikus művektől a kőkemény akcióig és igazi horrorig minden mű megtalálható, habár az utóbbi időben a romantikus anyagok előtérbe helyeződtek, és egyesek szerint a lényeket nehezebb komolyan venni, mint azelőtt.

True Blood

Ami viszont teljesen alkalmas arra, hogy megváltoztassa az emberek hozzáállását a vámpíros témához, az a True Blood című HBO-sorozat, ami –egyszerűen nincs más szó rá- fantasztikus! Egyrészt teljesen másképpen közelíti meg az egész hóbelevancot, mint a többiek, másrészt pedig annyira felnőtt, okos, kemény és hangulatos, hogy nekem, s a közeli baráti körömnek is villámsebességgel vált egyik kedvenc sorozatává. Már a True Blood alapfelállása is egyszerű, mégis iszonyatosan érdekfeszítő: a vámpírok felfedik magukat, s –legalábbis egy részük- megpróbál beilleszkedni az emberiségbe. Ezt úgy próbálják meg végrehajtani, hogy igyekeznek kiharcolni maguknak jogokat, valamint nem táplálkoznak emberekből, hanem átállnak a japánok által kifejlesztett szintetikus vérre, melyet az üdítőkhöz hasonlóan lehet kapni a különböző boltokban.

A történet egy vidéki amerikai kisvárosban Bon Temps-ban játszódik, mely a klasszikus lousianai, vagy alabamai „hicktown" mintáját követi: tele van kissé bunkó, cowboy sapkás, farmeros redneckekkel, vad csajokkal, mélyen vallásos közösségekkel és egy központi kocsmával, ahol elihatják a szabadidejüket. Ebbe a viszonylag békés kis községbe érkezik meg a vámpír Bill Compton, akit még az Észak és Dél közötti csatározások során változtattak át, s habár már emberöltők óta nem járt a városban, eredetileg egyike volt az elsőként érkezett lakóknak. Most elfoglalja az üresen álló Compton rezidenciát, s célja beilleszkedni a társaságba. Persze egy ilyen összetételű helyen sokféle attitűddel szembesül: valaki élből utálja, hiszen nem ember, valaki pont azért szereti, mert nem ember, de a legtöbben egyszerűen csak félnek tőle. Rövid úton megismerkedik a bár pincérnőjével, a különös, gondolatolvasásra is képes Sookie-val, akit a tündéri szőkeség, Anna Paquin alakít, s persze egymásba is szeretnek, amit nyilván nem néz jó szemmel a lány kissé suttyó, de azért jószívű nőcsábász öccse, Jason.

A baj azonban nem jár egyedül: Bill érkezésével párhuzamosan feltűnik a városban egy sorozatgyilkos, aki megöli azokat, akinek testi kapcsolata volt vámpírokkal, s persze Compton urat is kísérti a múltja: olyan alakok követik új lakóhelyére, akiktől már régen meg akart szabadulni. Nem kell sok hozzá, hogy rájöjjünk: a True Blood egy olyan sorozat, amely nem hasonlít semmi máshoz. Olyan hangulata, olyan részletesen ábrázolt, szerethető karakterei vannak, melyek sokkal, de sokkal felnőttebbé és komolyabbá teszik a szériát annál, mint hogy egyszerűen egy „vámpíros sorozat"-nak lehessen hívni. A True Blood történetvezetése és párbeszédei egyedülállóak, s ha egyszer beszippantott ez a különös kis sztori, soha többet nem enged el.

Ínyencségek

Ebből a témából a cikkben említett alkotásokon kívül olyan művek születtek, mint például a kultikus Dampyr képregény, ahol a félig ember, félig vámpír főszereplő gyilkolja halomra a gonosz erőit -  érdekesség, hogy az első rész a boszniai-háborúban játszódik. A téma szerelmeseinek nem szabad megfeledkeznie a Vampire: The Masquerade asztali szerepjátékról és a belőle készült videojáték-adaptációkról sem (amelyek kiválóak megfelelő patcheket feltelepítve). Az RPG helyszíne a World of Darkness, mely saját Földünk egy eltorzított és kifacsart változata, ahol a klánokba verődött vámpírok harcolnak egymással, de találhatóak itt emberi mágusok, vérfarkasok, és még akár démonok is, akik mind rendelkeznek saját szabálykönyvekkel.

Később aztán persze a történet bonyolódik, megjelennek más lények is, többek között alakváltók és maenádok, s az egyben az egész egy olyan mélységet kap, amennyire legutóbb csak a Vampire mászott bele ebbe a témába –csak az sokkal véresebben. Itt nem a literszámra fröcsögő szósz a lényeg (van az is), hanem a különböző szereplők viselkedése egy viszonylag elzárt vidéki kisvárosban, amikor úgy tűnik, minden, amit addig ismertek, hirtelen a feje tetejére állt. 10 / 10

Külön köszönet Húsvágó „Inkarnate" „Róóóóóóland" Rolandnak