Alienware M17x gamer laptop teszt

A Gamekapocs hardver rovata nem adja lejjebb, a múltkori 3D-s ASUS gamer laptop után most az Alienware csúcs hordozható gépét teszteltük le. Küldetésünk az elérhetetlenül drága játékgépek bemutatására kérlelhetetlenül folytatódik.

S azt hiszem most megtaláltuk az egyik legjobb jelentkezőt. Habár biztos vagyok benne, hogy lehetne még ennél is feljebb menni árban, de az egyedileg épített Alienware gépek mindig is a prémium kategória legtetejét képviselték - már ha játékokról van szó. Megjegyzem, ez az ár nem mindig utalt a mögötte található tartalomra, hiszen körülbelül másfél-két éve még az előző generációs Alienware laptopokat olyan gyenge minőségű anyagokból készítették, hogy több új tulajdonos is csalódását fejezte ki. Pár hónapja teszteltünk egy asztali Alienware gépet, s habár a belseje brutálisan jól összerakott és hihetetlenül igényes, mi is húztuk kicsit a szánkat külső burkolatot ellepő műanyagtengertől. Amikkel egyébként főként csak a design-elemeket formázták meg, de akkor is: ha már így is legalább 30 kilót nyom a gép, egy kis extra alumínium még elfért volna rajta.


Nos, a Dell hallgatott a felhasználói visszajelzésekre, így az Alienware laptopok következő generációja már a legjobb minőségű anyagokból készül, hatalmas odafigyeléssel. Az Aurora Desktop végülis komolyan lenyűgözött minket, így a hordozható csúcsgépüktől is sokat vártunk. Minden Alienware holminak van egy nagyon fontos feladata, mondhatni küldetése: el kell érnie, hogy a tulajdonosa úgy érezze, különleges laptopja van, hogy amit félelmetesen drága pénzért megvett, az sokkal több, mint egy sima gép. Benne kell lennie egyfajta szenzációnak, mert ha ezt nem érezzük benne, akkor mi különböztetné meg a hasonló hardverrel kapható Asus, vagy MSI csúcsmodelljeitől? Nos, örömmel jelentem, hogy nem kell csalódnunk, az M17x brutális látványt nyújt.


Először nézzük összecsukva: ahogy azt az összes új Alienware gépnél tapasztalhatjuk, ez a laptop is a lopakodó (vagy ha úgy tetszik, Lamborghini Reventón) külsővel érkezik, és már távolról fenyegetően néz ki, közelről pedig a brutális agresszivitás vehető le az arcáról. Majdnem az egész burkolat vastag alumíniumból készült, így a tesztgépünk egybefüggő fekete külseje tényleg azt az érzést keltette, mintha el akarták volna rejteni a ház belsejében lakó atombombát. Maga a ház sem a szokványos téglalap alakú, hanem az előre csúcsosodó vadászgépes alakzatot formázza meg, a laptop tetején és alján is, így amikor összecsukva feléd néz, szinte megijedsz tőle, annyira kemény. Szemből a két szélen láthatjuk a két hangszórót, amiknek a kialakítása olyan, mintha légbeömlő nyílások lennének, ráadásul menet közben belülről világítást kapnak.


Rendben, próbáljuk meg kinyitni a masinát. Óvatosan, vagy határozottan kell ezt a mozdulatot végrehajtanunk, a lényeg, hogy semmiképpen sem úgy, ahogy rádiós kollégánk, Wask próbálta először. Körülbelül negyedrészig nyitotta fel szép lassan a laptop tetejét, majd elengedte, gondolván, hogy a saját MSI notijához hasonlóan megáll úgy, picit kinyitva. Nos, az M17x teteje az egylapos alumínium burkolatnak köszönhetően olyan nehéz, hogy azzal a lendülettel vissza is csapódott, egyenesen szegény Wask ujjaira, ami nem lehetett egy kellemes élmény. De ez az Alienware gép legnagyobb előnye: a rengeteg alumíniummal annyira merevvé, erőssé tették a gépet, hogy abszolút elpusztíthatatlannak érezzük. Semmi nem lötyög rajta, semmi nem laza, bárhol fogjuk meg, a tiszta, száraz érzésű minőséget kapjuk. Persze az MSI is hasonló alumínium házakat épít, de higgyétek el, ez az Alienware monstrum egy egészen más dimenzió. Teszteltük nemrég az MSI egyik csúcsgépét, a GT740-et, s habár alapvetően tetszett az is, a közelében sincs az M17x-nek.


A belső is hihetetlenül letisztult. Színek ugyanúgy nincsenek, minden sötét, minden minőségi. Három szükséges dolgot kapunk: egy billentyűzetet, egy touchpadot és egy bekapcsoló gombot. Utóbbi egyébként a középen felül elhelyezkedő alien-fej, és végre egy rendes bekapcsoló gomb érzetét kelti, egy olyanét, amiről már ránézésre tudjuk, hogy egy szörnyeteget indít be. Az MSI gépein ezt hiányoltam mindig is: a GT740-en a bekapcsoló gomb egy parányi kis légypiszok, valahol a billentyűzet balszélén. Ha egy ilyen gépet bekapcsolsz, annak külön látványosságnak kell lennie. A hardver rovatban előzőleg tesztelt Asus G51J ebben jól teljesített, hiszen ott a Republic of Gamers logó felvillanása egy hangeffekttel, plusz a gép hátulján elkezdődő pulzálás nagyon kielégítő vizuális élményt nyújt. Az Alienware bekapcsolása után megkapjuk a cégtől már-már szokásos csodás háttérvilágítást a billentyűzet, a touchpad és az alien-fej köré, valamint a masina hátulján elhelyezett hatalmas Alienware-logó szintén halványan világítani kezd, csak úgy, mint a korábban már említett „légbeömlő nyilások” a ház elején.


S ha már világítás, akkor rá is térhetünk az Alienware gépek legkirályabb részére, az Alien FX-re. Ez tulajdonképpen egy olyan lehetőség, amivel testreszabhatjuk a billentyűzet (és a többi kiegészítő) LED-es háttérvilágítását. Tíz különböző zónára állíthatunk be eltérő színeket, így például más fényben pompázhatnak a média-gombok, a bekapcsoló gomb, a klaviatúra egyes részei, vagy akár a gép hátulján lévő Alienware-logó is. Az Alien FX-et egyébként a játékok is kihasználhatják, s az in-game történő események tükrében szabályozhatják a billentyűzet színeit, ezzel tudatva velünk, hogy támad az ellenség, elfogyott a nyersanyagunk, meg ilyesmik. Nos, egyelőre egyetlen ezt támogató játékkal toltam, s az pedig az Order of War volt, ami ugyan egy kiváló anyag, de nem valószínű, hogy a friss Alienware tulaj elsőszámú célpontja. De nagyon szívesen látnám viszont eme rendszer támogatását például a Starcraft 2-ben, vagy a World of Warcraftban.


Térjünk rá a hardverre, s kezdjük rögtön a képernyővel: a 17”-es WUXGA panel 16:10-es képarányú, így 1920x1200-as felbontást pakol ki, ami egy picit nagyobb, mint a sztenderd 1080p szabvány, de ez egyáltalán nem baj. Az RGB LED monitor zseniális, de némileg kevesebb pénzért megkaphatjuk az ugyanekkora méretű, de kisebb felbontású (1440x900) képernyőt is, aminek a tapasztalatok alapján kissé gyenge a bevilágítása (a kettős háttérvilágítás ellenére), bár ez játék közben úgysem tűnik fel senkinek. A touchpad viszont szimplán csak gagyi, úgy ahogy van: lassan és furcsán szaggatva érzékeli a mozgást, de valószínűleg az Alienware tudta, hogy úgysem lesz olyan ember, aki használni fogja, úgyis mindenki megrendeli a gép mellé a hivatalos Alienware TactX lézeregeret, vagy rádugja az otthoni Razert. A kategóriában szokásos külön numerikus paddal ellátott billentyűzet viszont első osztályú: sokak szerint túl nehéz lenyomni a gombokat, szerintem pedig egyrészt egyáltalán nem, másrészt pedig pont a karakteresebb gombnyomásra van szükség a játékokhoz.


A hangszórók viszont kiválóak, már-már tényleg olyan minőségűek, hogy nem érzünk azonnali késztetést arra, hogy rádugjunk valami nagyobbat, vagy netán egy fülhallgatót. Kifejezetten karakteres magas- és középhangokat produkál, de a legmeglepőbb az, hogy még a basszus is egészen jó. De térjünk a lényegre: a mi gépünk Core i7 720QM processzorral, 4 giga rendszermemóriával és egy 1 gigabájtos Radeon 4870 Mobility videovezérlővel érkezett, utóbbiból egyébként opcionálisan lehet rendelni kettőt, így CrossfireX-ben működve dobják meg az egyébként is brutális teljesítményt. Ha nagyon el vagyunk eresztve anyagilag, akkor kérhetjük a masinát SSD-vel (akár RAID-be kötve is), valamit Blu-ray íróval, de bármelyik optikai meghajtót is választjuk, mindenképpen slot-in betöltős lesz, így nem kell megküzdenünk a látvánnyal, ahogy a brutális alumínium lopakodó Reventón Alienware gépünk oldalából kijön egy gagyi műanyag DVD-meghajtó tálca.


Az általunk tesztelt masina a már említett processzorral és videokártyával, sima DVD íróval és 500 gigás SATA HDD-vel nagyjából 2200 dollárba kerül, de a legnagyobb Core i7 Extreme 920XM procival, dupla HD 4870 videovezérlővel, Blu-ray íróval, RAID-es SSD-vel, 8GB 1333MHz-es memóriával és még néhány extra kiegészítővel (fülhallgatók, egér) felmehetünk 6000 dollár körüli árszintre is. Szóval, megtaláltuk az M17x személyében a közel tökéletes játékgépet? Lehetséges. Persze nagy, meg nehéz, meg drága, de egy telivér játékos laptopnál ez mind nem számít. Ami fontos, az a brutális hardver, a szívroham-indító kinézet és a félelmetesen jó minőség - ebben a háromban pedig ma már megfoghatatlan az Alienware. A tesztgépért köszönet a notebook.hu-nak!