Limbo

Ebben az iszonyatos, nyáriasan pangó uborkaszezonban, mikor egyik napról a másikra húsz fokot változik a hőmérséklet, nehéz dolga van a szerencsétlen gémernek...

De komolyabb panaszra semmiképpen se lehet okunk, hiszen a PC-seknek ott van a Starcraft, nekünk konzolosoknak pedig a semmiből előtűnő jobbnál jobb arcade címek. A legújabb szerzemény a Limbo, a cím ami első hallásra egy igencsak kellemesen friss hatást ér el a tudatalattinkban, pedig a valóság ennél sokkal de sokkal komolyabb játékot takar.


A játékkészítés hajnalán, mikor örökérvényű címek vésődtek be az emlékezetünkbe, mikor ezzel egyetemben tömegszámra tűntek el más nevek a süllyesztőben, történt az, hogy Amiga 500-ra kiadtak egy játékot. A címe Another World volt. Már akkor mindenki tudta, hogy ez egy merőben más termék, mint az összes többi, amit akkoriban a kezeink közé kaphattunk. Tüzes lángcsóvaként vésődött bele az agyamba örökre ez az élmény, az élmény, amiről azt hittem sose fog megismétlődni. Hát eljött ennek is az ideje, mert itt van a Limbo, az egyetlen játék, ami képes felvenni a versenyt eme legendás anyaggal.


Egy végtelenül sötét erdő vesz körül, baljóslatú hangokat hallasz csupán, melyek arra emlékeztetnek, hogy bizony egy olyan helyen vagy, amihez fogható csak a legrosszabb rémálmokban szokott lenni. Lehet, hogy ez az egész csak egy álom? Nem, az nem lehet, hiszen olyan valóságosnak tűnik minden. Rengeteg halálos veszély leselkedik rád, minden egyes sarkon, sose tudhatod mi fog történni a következő pillanatban, csak egy célod van, a cél, ami nem más, mint...


A Limbo az első pillanattól fogva teljesen magával ragad és rabul ejti a szívedet, nehéz eldönteni, hogy ez mitől van. Én ezt a legkönnyebben úgy tudnám megfogalmazni, hogy nagy ritkán előfordul, hogy a játékkészítés nehéz iparágában, valami véletlen folytán egy gyöngyszem születik. Ami a hihetetlen kreativitásnak és művészi vénának köszönhetően egy olyan egészet alkot, amit mindenki átérez. A Limbo első ránézésre végtelenül egyszerű, amolyan binális játéknak tűnik. A látványvilág teljesen fekete-fehér, kétdimenziós a kép, homályos, amolyan grainy effekttel ellátott, mégis valahogy olyan, amilyet ritkán látni a kedvenc HDTV-nken. A főszereplő egy kisfiú, akiről nem lehet tudni kicsoda, ahogyan azt se tudjuk, hogy hol van, és mi a célja ennek a hajszának. Mi csak megyünk előre, dacára minden akadálynak és halálos veszélynek, megbirkózva az agytekervényeket pusztító logikai feladványokkal, és a némi ügyességet igénylő platform részekkel.


Nincsen semmi zene, hangokat is csak a távolból hallani, nincsen semmi más, csak az egyre sötétebb környezet, egy kisfiú, a reménységet sugárzó fénylő szemeivel (az egyetlen biztos két pont a játékban) és a sok-sok akadály. Ha elbukunk, rettenetesen durva, nyers és változatos halálnemekben fogunk elpatkolni. Persze vér nem sok van és nem is nevezhető olyan igazán durvának a játék, de a halál mindig olyan változatos formában és olyan hirtelen fog lecsapni ránk, hogy ez meglehetősen sokkoló hatással lesz még a legnagyobb horror rajongókra is. Jómagam nem tudom mikor féltem utoljára annyira, mint az első komolyabb főellenféllel vívott macska-egér hajsza közben, talán csak a Dead Space okozott ekkora traumát a számomra, és ez bizony nagy szó emberek.


A Limbo mesteri egyveleget alkot a jól megszokott arcade platform elemek és a hihetetlenül komoly gondolkozást igénylő logikai feladványok által. A játék nem kímél minket, nincsenek második megoldások, a bukás végérvényű, és örök. Ezzel egyedül csak annyi a baj, hogy a játék nehézségéből adódó feladványok megfejtése teszi ki a játékidő igencsak tetemes részét. Tehát miután rájöttünk mindenre, pár óra kell csupán ahhoz, hogy újra végigmenjünk az anyagon, ami azért eléggé szomorú dolog, hiszen ezzel szavatosságügyileg eléggé soványka kategóriába került a cucc.


Igaz, lesznek keményen elrejtett, gyűjtögetnivaló gubók, amik az összeszedhető acsik tetemes részét képzik majd, de ezeknek a megtalálásához még a legdurvább, kőkemény, hardcore gémerarcok is kevesek lesznek. Nem tudom elképzelni, hogy bárki is segítség nélkül megtalálja az összest főleg, hogy az alap gubókon kívül van még plusz tíz darab sokkal jobban elrejtett tojás is, amiket igazából Chuck Norrison kívül senki se fog meglelni... ebben biztos vagyok!


Igazán becsületre méltó, ami manapság az arcade játékok piacán folyik, sok olyan cím van, ami mindenképpen megérdemli a figyelmünket, de a Limbo felülmutat ezen a szinten. A Limbo egy olyan anyag, amit bűn kihagyni, hatással van az emberre, az érzékelés minden szintjén. Egy igazi mestermű lett!