Batman: The Brave and the Bold teszt

A Cartoon Network tavalyelőtt indult rajzfilmsorozata, a Batman: The Brave and The Bold több tucat szuperhőst vonultatott már fel. A Denevérember minden alkalommal más társat köszönthet maga mellett, akik segítenek neki legyőzni a gonoszt, ám maga az ötlet nem új. A The Brave and The Bold története egészen az 1950-es évekig nyúlik vissza, a DC Comics hősei ekkor álltak először össze egy képregényhez, a lap pedig annyira sikeres lett, hogy a kiadó egészen 1983-ig havonta adott ki belőle egy részt. Ezután hosszabb szünet következett, 1991-ben és 1999-ben jött egy-egy mini sorozat, 2007-ben azonban újraindult a képregény, rá egy évre pedig már vetítették a rajzfilmeket is.


A történet legújabb feldolgozásaként megérkezett a Nintendo Wii és DS exkluzív Batman: The Brave and The Bold játék, melyet az a WayForward Technologies készített, akinek több Godzilla, Justice League Heroes, American Dragon és Spongebob címet is köszönhettünk már. A srácok nem újoncok tehát a Cartoon Network világban, és bár eddig többnyire csak erős közepes gyerekjátékokat tettek le az asztalra, most tényleg ráéreztek valamire. Az új Denevérember játék nagyon hangulatos lett, teljesen más, mint az Arkham Asylum, a színes, fiatalos külseje a nyolcvanas-kilencvenes évek klasszikus képregényeit idézi, az oldalnézetes stílusa pedig olyan, mintha egy régi SNES játék elevenedne meg előttünk, modern külsővel.

Ahogyan a rajzfilm, úgy a játék is epizódokra van bontva. Minden részben más főellenséggel kell szembenéznünk, de Batman sincs egyedül. A főhőshöz Robin, Kék Bogár, Guy Gardner, Sólyom, illetve Bat-Mite csatlakozik játszható karakterként, és bár közülük mindig csak egy kísérhet el minket a bevetésre, választhatunk beugró segédet is. Aquaman, Fekete Kanári, Fekete Villám, Marvel Kapitány, Villám, Vörös Tornádó, Zöld Íjász, továbbá Booster Gold, Hal Jordan és Plastic Man pályánként csak egyszer hívható elő, ekkor viszont elég egy gombnyomás, és egy látványos animáció kíséretében megjelenik a felmentő, másodpercek alatt kinyírva mindenkit körülöttünk.


Az akciókat látványos rajzfilmes animációk, és állóképekből összeállított párbeszédes jelenetek kötik össze, melyek amellett, hogy nagyszerű körítést adnak a történethez, még nem egyszer meg is nevettetnek minket. A kalandok során Gotham City sötét utcái mellett megfordulunk még egy titkos szigeten, továbbá Londonban, és az űrben is, az öklünkön kívül pedig mindenféle denevérkütyü lesz a segítségünkre. A bateráng, a kard, a vipera, a boxer, az akna, a húsklopfoló és a többi gyilkos szerszám persze nem érhető el azonnal, a pályán gyűjtött pontokért cserébe vásárolhatjuk és fejleszthetjük őket, ha két küldetés között hagyunk magunknak egy szusszanásnyi időt, és betérünk szétnézni kicsit a denevérbarlangba.


A prezentációt illetően nincsen okunk sok panaszra, a jazzy aláfestő zene és a cell-shaded grafika igazi képregényes hangulatot kölcsönöz a játéknak, illetve a speciális effektek, meg a hátterek is igényesek lettek, ennél többet már csak technikailag tehettek volna a játékért, bár mint tudjuk, a Wii erőforrásai ebben a tekintetben igen végesek. S ahogyan az egész játék, úgy a navigáció is egyszerű, de nagyszerű lett. A nunchuk analóg karja irányítja a hősünket, a C a védekezés, a Z szolgál a kütyühasználtra, míg a wiimote A gombjával lehet ütni, a B-vel pedig ugrani. A kötélhágcsót a mínusszal tudjuk kilőni, így elérve a magasabb helyeket, illetve ha erősebb, koncentrált ütést akarunk bevinni, akkor csak meg kell rángatni a kontrollert, és emberünk egy kis felkészülést követően máris hatalmas pofonokat kezd osztogatni.


A játékmenet izgalmas és jópofa, az új Batman XBLA vagy PSN játékként is simán megállná a helyét, azonban a harcok igen repetitívek. Ahogyan a cikk elején is említettünk, tényleg egy SNES cím színvonalán van a játék, tér nincsen, mindig csak balra, vagy jobbra lehet mozogni, leütjük az utunkba kerülő embereket, megyünk előre, és itt ki is fulladt az egész játék. Ha az első fél órát láttuk, akkor már ismerjük az egészet, a helyszíneken és a főellenségeken kívül nem tud sok újat mutatni egyik epizód sem. A stílus és a hangulat viszont annyira magához láncolja az embert, hogy gyermeki lelkesedésünkben a játék minden hibáját és hiányosságát egy pillanat alatt elfelejtjük, és csak az zökkent ki minket a harcokból, ha ránézünk az órára, és az éjjel fél négyet mutat.

A Batman: The Brave and The Bold nem ér fel egy teljes értékű, dobozos, AAA kategóriájú játékhoz, mégis laza, vidám kikapcsolódást nyújt. Jó látni, ahogy a történet Wii konzolon is ugyanazt a varázslatos atmoszférát sugározza magából, amit a Cartoon Networkön megszoktunk, nagyon sok pontot viszont nem adunk neki, hiszen ennél azért jóval többet is ki lehetett volna hozni a témából.