Ghost Recon: Predator teszt

A GRAW2 drámai befejezése óta hiába is várjuk remegő gyomorral és tűkön  ülve, hogy vajon mi történt Mitchell-lel és csapatával, mert erre sajnos már nagyon úgy néz ki, sosem fogunk választ kapni. A Predator teljesen más helyszínen játszódik, egy teljesen új csapattal a háttérben. Akik valamilyen szinten is tisztában vannak a piciny világunkban folyamatosan folyó háborúzásokkal, azok pontosan tudják, hogy a Sri Lanka-i helyzet nem éppen olyan téma, amit elő kéne venni, főleg egy akciójátékban. De minket ebből a távolságból ez nem igazán érdekel, főleg, hogy a Ghost Recon játékok mindig is híresek voltak arról, hogy valamilyen nemzetet valahol biztosan meg fognak sérteni. Erre én csak azt a kérdést tudnám feltenni, hogy akkor kik ellen harcoljanak ezek a szuperképzett katonák? Rózsaszín ufók ellen? Na de hagyjuk a politikát, nézzük magát az új részt.


Több olyan vonatkozása is van az anyagnak, ami némileg az újdonság hatását fogja bennünk kelteni, amit legfőképpen úgy tudok érzékeltetni, ha összehasonlítom a három évvel ezelőtt megjelent PSP-s GRAW2-vel. Ezúttal valóban egy csapatot fogunk irányítani, ami összesen három főből áll. Négyfajta osztály közül választhatunk, ezek sorban a következők: Scout, Marksman, Autorifleman, CQC Specialist. Az osztályok leginkább az általuk használt fegyverekben, felszerelésekben és a lopakodási szintjükben különböznek egymástól. Kár hogy nem lehetünk egyszerre négyen, mert akkor teljes lehetne a csapat, emiatt kissé szomorú is voltam. Külön jó hírnek számít azonban, hogy ezúttal is össze tudunk ülni a haverokkal egy jó nagyot lövöldözni, de sajnos csak ad-hoc módon, tehát csak tisztes távolságon belül. Annak ellenére, hogy valóban megvannak a kasztok, igazán nagy különbséget nem fogunk felfedezni köztük, de legalább külsőben máshogy néznek ki, amit ugyancsak kedvünkre váltogathatunk majd, persze csak azután, hogy már elértünk velük egy adott szintet. Ugyanis ezúttal szintlépésre is lehetőségünk lesz, és a kapott pontokat felszerelésre költve némileg testreszabhatjuk kedvenc ghostunkat.


Szóval miután kiválasztottuk a csapatot és a felszerelést, nincs is más hátra, mint nekivágni Sri Lanka csúnya gonosz terroristákkal teletömött dzsungelének. Ugyancsak újdonságnak számít, hogy ezúttal végre képesek leszünk fedezékbe vonulni, ami ugyebár egy Ghost Reconnál alapvetően fontos dolog szokott lenni. Az már egy másik kérdés, hogy sajnálatos módon túlságosan túlbonyolították ezt a dolgot, ugyanis külön gombot adtak a fedezékbe menetelnek, és magának a célzásnak is. Szóval, ha látunk valakit, de nem akarunk durván nekirontani, akkor három gomb megnyomása után tudjuk majd végre a másvilágra küldeni őt. Ezzel nem is lenne olyan nagy baj, ha éppenséggel nem a négyzet gombra tették volna a fedezékbe vonulást, amivel alapvetően tárat szeretne cserélni az ember. Aki rendszeresen használ PSP-t, az bizonyára már hozzászokott ezekhez az apró kellemetlenségekhez, szóval nem is ecsetelném tovább ezt a dolgot.


Különösen tetszett az a dolog, hogy adott repertoárunk bővült pár hasznos kütyüvel, amikkel hatékonyabban tudunk ghostoskodni. Az egyik ilyen a gránát módjára eldobható szenzor, amivel a távolban lévő beláthatatlan területeken is ki tudjuk szúrni az ellent. A másik kedvencem pedig a kis távirányítós autó volt, amit felszereltek egy kamerával és egy C4-gyel is (nagyobb tömegek kiiktatása végett), tehát egyszerre lehet vele felfedezni és robbantani, ha a szükség éppen úgy hozza.


A korábbi részekhez képest szokatlan, ámbátor nagyon jópofa módon ezúttal váltogatni is tudunk csapattársaink között, ami nagyon kellemesen megalapozza a lopakodás stratégiáját és hatékonyságát. Az már másik kérdés, hogy az ellenünk fellépő terroristák AI-ja olyan szinten buta, hogy teljes mértékig felesleges taktikáznunk, sokkal egyszerűbb a jó öreg dicső amerikai Rambó-módszert alkalmazni. Ez abból a szempontból szomorú dolog, hogy még a mai napig nem találkoztam olyan nehéz TPS taktikai játékkal, mint amilyen a GRAW első része volt, amihez képest ez egy debilparádé!


Összességében nézve a Ghost Recon: Predator egy középszerűre sikeredett produktum, inkább jó mint rossz, de erőteljesen egyfajta végső rókabőrlehúzás érzése alakult ki bennem a tesztelés során. Félre ne értsetek, nagyon jól el lehet vele ütni az időt, csak ilyen sok év távlatából és egy Future Soldier fejlesztése közben ennél azért jóval többet vártam volna el a kedvenc cégemtől. Talán egy kellemes multi segíteni tudott volna ezen az összképen, de sajnos erre ezúttal sem lesz lehetőségünk… Szomorú voltam!

Memóriakártya: 320KB
Wireless  Kompatibilis: Igen
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * * *