James Bond 007: Blood Stone teszt

A G20-ak csúcstalálkozója rendben zajlott. A világ legnagyobb gazdaságainak vezetői már az Akropoliszon gyülekeznek, hogy közös fényképpel örökítsék meg a legújabb válságintézkedések megszületését, M azonban bajt jósol. Túl csendes volt a hét, egyetlen fenyegetést sem kaptak, pedig a terrorveszély még sosem volt ilyen nagy. Az ügynökség szerint a támadást az utolsó pillanatra időzítik, az akció mögött pedig egy Greco nevű milliárdos áll, aki itt, Görögországban nyaral, csak azért, hogy az első sorból figyelhesse az eseményeket. A 007-es kapta a feladatot, hogy lecsapjon a merénylőkre, a bevetés nem várathat magára, most minden perc számít. Hősünk egy teherhordó repülőgépből kiugorva éppen Greco luxushajóján landol, majd hosszas tűzpárbajok után sikerül is megtisztítania a fedélzetet, de a gonosz vezér az utolsó pillanatban megmenekül.


Greco szélsebesen távolodik a yachttól, s amolyan búcsúajándékként még elindít egy rakétát Bond felé. Hősünk a korláthoz fut, beugrik az egyik éppen induló motorcsónakba, majd hatalmas robbanást hagyva a háta mögött, utánaered a menekülő terroristáknak. A hullámok vadul dobálják a csónakot, a víz folyamatosan csapkodja Bond arcát, közben a testőrök géppuskazáport zúdítanak rá, majd feltűnik egy helikopter is, mely teljes katonai arzenállal próbálja megállítani az üldözőt. A macska-egér harc a kikötőig tart, ahol nem sokkal később horogra is akad Greco, a bomba azonban már úton van a célpontja felé. Bond nem tétovázik sokat, beleveti magát az első közelben parkoló Aston Martinba, és útnak indul, hogy megállítsa a fekete terepjáró gyilkos rakományát.


A Blood Stone egyéni történetet dolgoz fel, a legújabb cselekmények nem köthetőek egyik eddigi filmhez sem. Az athéni kalandok remek ízelítőt nyújtanak a későbbiekhez, a G20-ak megmentését követően pedig a világ minden táján vár ránk megbízás. Bond bőrébe bújva megfordulunk Isztambulban, Monacóban, Szibériában, Bangkokban és Burmában is, a csinos nők, és a drága luxusautók pedig egyik bevetésünkről sem hiányozhatnak. Bárhová is vezessen utunk, biztosan lesz valami helyi cicababa, aki az ágyunkban landol, s közlekedni sem fogunk akármilyen négykerekűekkel, DB5, DB9 és Koenigsegg jár szolgálati járműként, ennél alább nem is adnánk.


A játék során hősünket külső nézetből irányíthatjuk, az izgalmakról pedig a fedezékrendszer, a közelharc, és a fókuszcélzás gondoskodik. Az elsőre szükségünk is lesz, hiszen vannak bevetések, ahol akár több tucat zsoldos is ránk támadhat, így jól jön, ha be tudunk bújni egy láda, vagy egy ajtó mögé, de nem elhanyagolható a verekedés sem. Egyes helyzetekben egyszerűbb valakinek hátulról eltörni a nyakát, mint vad lövöldözésbe kezdeni, ilyenkor csak oda kell osonni mögé, megnyomni egy gombot, Bond meg csendes gyilkosként azonnal akcióba is lép. Ha pedig valakit puszta kézzel ölünk meg, akkor máris feltöltődik a fókuszcélzásunk, melynek köszönhetően a következő legfeljebb három alkalommal a célkereszt magától ráugrik az áldozatunkra, ha nem akarunk, akkor nem is kell a célzással foglalkozni.


Igazi James Bond folytatást kaptunk a Blood Stone személyében, a játék messze nem egy olcsó reklámfogás, mint amire a dobozát meglátván először asszociálnánk. Az akciójelenetek nagyon izgalmasak, a lövöldözés pörgős és adrenalinnal teli, a bevetések változatosak, s a Project Gotham Racing után az autós és motorcsónakos jelenetek sem okoztak gondot a Bizarre Creations fejlesztőinek. De nem csak a játékstúdió adta bele szívét-lelkét a munkálatokba, a forgatókönyvet ugyanis az a Bruce Feirstein írta, aki a GoldenEye, a Tomorrow Never Dies és a The World is Not Enough filmeket is vászonra varázsolta, a Daniel Craig és Judi Dench páros pedig a kinézete mellett a hangját is kölcsönadta a karaktereknek, hogy tökéletes legyen a produkció.


A grafika meglepően jó, az összkép szép és igényes lett, igazi modern játék a Blood Stone, ezen a téren egyedül az átvezető animációk és a speciális effektek érdemelnek egy kis dorgálást. A videók elég bénára sikerültek, nagyságrendekkel csúnyábbak a játéknál, és legtöbbször csak felesleges beszélgetéseket mutatnak bennük, az effektek pedig sokszor nem, hogy nem szépítik meg a látványt, de el is rontják azt. A szibériai pályán például van egy rész, amikor autóval kell menekülni a felrobbanó gyárkomplexumból, folyamatosak a detonációk, és mindenféle égő dolgok zuhannak alá az égből, két percig bámulva ezt pedig az ember meg tud őrülni, alig várja már, hogy vége legyen az egésznek.


A kívánságunk hamar meghallgatásra talál, alig két-három óra játék után ugyanis befejeződnek a Bond kalandok, elrakjuk a teljesítményünkért járó zsíros achievementeket, és feleszmélünk, hogy még éjfél sincsen, pedig nem akartunk korán feküdni. A történetet amúgy első körben két nehézségi fokozaton pörgethetjük ki, s ha sikerrel vettük az akadályt, akkor elérhetővé válik egy harmadik, 007 névre keresztelt szint is, amiben meg kell szenvednünk rendesen, ha sikeresek akarunk lenni. Ehhez saját pontok is járnak az Xbox 360 és a Playstation 3 rendszereiben, illetve ha még van kedvünk hozzá, akkor belekóstolhatunk az online összecsapásokba is, bár nagyon komoly kihívásokra itt ne is számítson senki.


Kellemeset csalódtunk a James Bond 007: Blood Stone-ban. Lenyűgöző hangulatával méltó folytatása lett a filmsorozatnak, s bár nincsen semmi, amivel igazán kiemelkedhetne, és egyszerűsége miatt nem is veszi fel a versenyt a Tom Clancy címekkel, azért arra a néhány órácskára, amíg a történet tart, remek kikapcsolódás nyújt. A játékot nem csak azoknak érdemes kipróbálnia, akik imádják Ian Fleming írásait, de azoknak is, akik szeretnének lövöldözni kicsit egy fárasztó munkanap után.