Playstation All-Stars: Battle Royale teszt

Tizenhárom év karrier, három játék, huszonkét millió eladott példány. A Super Smash Bros. egy legenda, Shigeru Miyamoto egymásnak eresztette benne minden hősét, a mese eposzi volt és kegyetlen, mintha pénzt nyomtatnának Kiotóban, de ez annál is szebb, a nyugat dollárjait veszik el. A Sony sokáig irigyelte a Nintendo sikerét, majd lépett. Többfrontos inváziót indítva megalkotta a Move mozgásérzékelős kontrollert, nyitott a casual játékosok, és a gyerekek felé, most pedig a crossover stílust hozta el nekünk.


Kevin Butler egy hűvös hajnalon kopogtatott a Naughty Dog kapuin. Super Smash Bros. kéne srácok, Playstation-karakterekkel, mondta széles vigyorral az arcán. A kamu igazgatót kipenderítették, mint macskát a hóra, megjelenés előtt állt az Among Thieves, illetve már készült az Uncharted 3, és a The Last of Us is. Nincs idő hülyeségekre, vetették oda neki, talán ez lehetett a története annak, hogy a Sony megalapította egyik legújabb fejlesztőstúdióját, a SuperBot Entertainmentet. Beszerveztek néhány veterán programozót, majd küldtek egy vaskos csekket Omar Kendallnak, a UFC-játékok designerének, hogy jöjjön ő is. Title Fight, ezt írták filccel az ajtóra, megkezdődhettek végre a munkák, melynek az eredményét ma itt tartjuk a kezünkben. Megjelent a Playstation All-Stars: Battle Royale.


A játék a Playstation-világ ultimate crossovere. Szerepel benne a konzolcsalád minden nagy sorozata, s néhány multiplatform cím is, húsz legendás karakter csap össze, kegyelemnek itt nincs helye. A csatákat oldalnézetből követhetjük, a feladat pedig nem más, mint péppé verni ellenségeinket, ez azonban nem a hagyományos, mortálos módon történik. Hőseinknek nincs életcsíkja, üthetjük egymást estig, a játék nem fog véget érni, hacsak nem hívjuk elő szuperképességeinket. Figyelni kell a képernyő alján lévő kék power metert, minél jobbak vagyunk, annál több energia lesz benne, ha megtelik, mehet a kivégzés. Mindenki más módszert választ ellensége likvidálására, egyesek puszta kézzel, mások szablyával, lőfegyverrel, vagy bombával támadnak, ha nem használjuk el képességünket, akkor gyűlik még az energiánk két további szinten át. Egy dolog nagyon fontos viszont: ha rányomunk az elsütőgombra, akkor találjunk is célba, különben odavész, amit eddig kínkeservesen építgettünk.


A lista zsíros és imádnivaló. Az én kedvencem Cole MacGrath az Infamous-sorozatból, Heihachi Mishima a Tekkenből, Nariko a Heavenly Swordből, illetve Raiden a Metal Gearből. De itt van még a LittleBigPlanet kicsiny hőse, Sackboy, és a BioShock vasruhás búvárszörnye, Big Daddy is. Nehéz a döntés, hogy kivel kezdjük az első köröket, de a többi név se ismeretlen. Ha annyit mondok, hogy Colonel Radec, Nathan Drake, Parappa, Dante, Fat Princess, Jak, Ratchet, Kratos, Sir Daniel Fortesque, Sly Cooper, Toro Inoue, Sweet Tooth, vagy Spike, akkor biztos felcsillan néhány szem a képernyők mögött, hát még, ha meghalljátok az első DLC-ket. Jövő év elején a Starhawk hőse, Emmett Graves csatlakozik a háborúhoz, őt pedig a Gravity Rush csinos mangalánykája, Kat követi. Brutális a felhozatal, mintha csak az Expendables stáblistáját olvasná az ember.


A karakterekhez hasonlóan a pályákat is nagy Playstation-címek ihlették. Minden helyszín két játék keveredéséből született meg, az elemek folyamatosan mozognak és alakulnak át, a háttérben pedig valami mindig vadászik ránk. A legnagyobb érdekesség viszont, hogy vannak olyan címek, melyek hőst nem delegáltak, csak hátteret, Hádész próbálja megölni hőseinket a God of War arénájában, az ütemet pedig a Patapon kis katonái adják, eszméletlen az egész. 


Egy csatában egyszerre legfeljebb négy karakter vehet részt, játszhatunk egyedül, s barátok ellen is, a főmenübe belépve három játékmód közül lehet választani. A Solo Play a magányos harcosok otthona, a gyakorláson és a kihívásokon kívül itt van a karriermód, minden hősnek külön sztorija van, át kell verekednünk magunkat egy tucat ellenségen, egy-egy elleni módban legyőzni riválisunkat, majd kivégezni a játék főellenségét, a rettegett Polygon Mant. A többjátékos vérfürdőnek a Tournament ad otthont, tolhatunk ranked vagy quick matchet, míg a sort a Versus játékmód zárja. Offline nyomulhatunk CPU ellen, WiFi segítségével egy barát csatlakozhat hozzánk, de lehet ad-hoc ellenséget is szerezni, a játék összetársít minket egy random játékossal, majd szélnek ereszt. S a legjobbat még nem is mondtam. Van cross-platform játék Playstation 3 és Playstation Vita között, a cross-buy akciónak köszönhetően pedig ha rendelkezel mindkét konzollal, akkor elég csak az asztali gépre készült verziót megvenned, a handheld átiratot ajándékba kapod mellé. Na ez a nem semmi!


A pályán találunk különböző felvehető cuccokat, melyek szintén más játékból érkeztek. Egy gránát, egy kard, egy gépfegyver valamelyik nagy címből, jól jön mindegyik, a Playstation All-Stars: Battle Royale ennél mélyebb crossover szálakat viszont nem tud felvonultatni. Nincsenek komoly összefüggések a szereplők, a helyszínek és a történetszálak között, csak összeeresztik a hősöket, és ennyi az egész, harcuk hamar feledésbe vész, nem lesz mire emlékeznünk. A minőséget pedig tovább rontja a trehány kivitelezés is. A történetet állóképes átvezetőkön keresztül ismerjük meg, alig látunk animált videót a végigjátszás során, de az irányítás se az igazi, hősünk csata közben megáll, belekezd egy új kombóba, majd csodálkozik, ha átrúgják a terem másik felére. Ezen azért faraghattak volna még egy kicsit.


Finnyáskodhatunk, tény viszont, hogy a hangulat nagyon ott van. A látvány egyszerre vidám és komor, a különböző játékok karakterei egy képernyőn szerepelve eszméletlen izgalmakat tudnak okozni, sorra verjük el az ellenfeleinket, a négyjátékos free for all összecsapások a legjobbak, igazi multiplayer játék ez, botokkal harcolni bárki tud, győzni viszont nem mindenki. De nem lehet panaszunk a látványra, és a hangokra sem, a grafika a vegyes stílusok ellenére is gyönyörű, látszik a kis Vita szteroidos teljesítménye, a karakterek pedig az eredeti hangjukon szólalnak meg, senkit se szinkronizáltak újra, figyeltek erre.


A Playstation All-Stars: Battle Royale összességében jó játék lett. Nem érdemli meg, hogy az egekig magasztaljuk, feladatát viszont beteljesítette, hozott néhány kellemes napot, hetet, hónapot az életünkbe, ennyire vágytunk csak, nem többre. Szeretjük, babusgatjuk, ha játszottál az elmúlt évek nagy slágereivel, akkor ezt is imádni fogod!