Neverwinter bétateszt

Míg Kardpart többi részét feldúlták - hatalmas birodalmak estek szét, nyomukban csak kísértetjárta romokat találunk -, addig Neverwinter nagyrészt érintetlen maradt. Úgy tűnik a haladék átmeneti: 75 évvel később egy különös vulkánkitörés tépázta meg a vidéket, hamu és tűz borult a városra, mindent megsemmisített maga után. Mára azonban Neverwinter visszanyerte egykori dicsőségét Lord Neverember jóvoltából, aki átvette a város védelmét és hívást intézett a Savage North hősei felé, abban a reményben, hogy egy nap joggal nyújtsa be igényét a trónra és a koronára. Ám a sötét és gonosz erők szerte a birodalomban mozgolódni kezdtek, egyetlen célból: aláásni a túlélők minden reményét.


Ebben az abszolút hálátlan helyzetben veszi kezdetét a Neverwinter, az elmúlt évtized egyik legjobb szerepjátékának online kivetülése a Cryptic Studios közbenjárásával. Való igaz, a BioWare hagyatéka súlyos teher, melybe a második részt elkövető Obsidian bicskája is majdnem beletört. Vajon a kissé lélektelen munkáiról elhíresült, ám kétségtelenül kellő rutinnal rendelkező Cryptic ezúttal maradandót alkot-e a híres branddel a kezében, vagy csupán egy újabb tucatjátékkal gazdagodunk? Nos, egy zárt bétahétvégével és a nyílt tesztlehetőséggel eltöltött játékórák után, ha bizalmunk nem is teljes a Neverwinter iránt, nyilvánvalóan mindenki számára erősen ajánlott kipróbálni, aki csak egy kicsit is érdeklődik a Forgotten Realms világa után, s MMO-ból is inkább az akcióra kihegyezett darabokat kedveli. A City of Heroes és a Champions Online fejlesztői biztos kézzel turkáltak a mítoszban, s csak a legszükségesebb darabokat hozták a felszínre. Nem érdemes a World of Warcrafthoz és a Guild Wars 2-höz hasonlítani, hiszen a verseny már az elején eldőlt az előbbiek győzelmével, a Neverwinter viszont tényleg képes újat mutatni, annak ellenére, hogy azt szűkmarkúan teszi.


A kicsivel több, mint három gigabájt helyet foglaló kliens nem kecsegtet masszív tartalommal, de ne ítéljük elsőre. Természetesen a karaktergenerálással kezdődik a móka, ahol a nem, a faj, a kaszt és a részletekbe menő küllem kiválasztása után háttértörténettel is felvértezhetjük hősünket. Nem beszélve arról az istenről, aki előtt behódolunk, így karakterünk valódi jellemmel és motivációval megáldott szereplő lesz, nem pedig egy névtelen senki, mint a többi RPG-ben. A bevezető animáció megtekintése után partra szállunk kalandunk helyszínén és máris az események sűrűjében találjuk magunkat. Az ostromlott város megmentőkért kiállt, ne is várakoztassuk meg őket. Első, ami feltűnhet, hogy a terep bár tágas, az elején meglehetősen lineárisan haladunk előre. Az NPC-k kárognak egy sort, rendet kell raknunk a szépszámú ellenséggel teli zöldövezetben, támogatni a védők munkáját, és hasonló életképek várnak ránk.


A Neverwinter meglehetősen akcióorientált játék, ahol az egérrel történő célzás elsődleges, ám alapesetben elég fura az automata megoldás, szerencsére az Alt-billentyű lenyomásával visszahozható a sztenderd kurzor. A harc sokkal bonyolultabb annál, mint, hogy egyszerűen rákattintunk a mobra és megvárjuk a végeredményt. Nem pusztán statisztikáról és a képességek ikonjaira való kattintásról szól az egész, már-már egy hack ’n’ slashhez hasonló rendszert használ a játék. Idővel újabb és újabb képességekre teszünk szert, később szinte tobzódni fogunk bennünk. A Shift-gombbal elérhető kitérésre is sűrűn hagyatkozunk majd, főleg, amikor négy-öt elátkozott lénnyel küzdünk egyszerre. Meggondolatlan mozdulatainknak csak az állóképesség szab gátat, ha idő előtt kifulladunk, gyorsan leabálhatnak bennünket. Szerencsére az ellenség nem az okost taktikáról híres, ha néha visszavonulót fújunk és pihenünk egy keveset, máris újult erővel csaphatunk oda. Aki inkább a varázshasználókat részesíti előnyben azoknak jó hír, hogy nincs mana: minden varázslat ez bizonyos cooldown-idővel rendelkezik, tehát meg kell várnunk, míg újratöltődnek. Eszköztárunk meglehetősen korlátozott, így mérlegelnünk kell, hogy mely képességeket és eszközöket vetjük be az adott helyzetben, a speciális kunsztok limitált számú akciópontokhoz köthetőek, így bármennyire is agyatlannak néz ki elsőre a harcrendszer, valójában egy taktikus és mély megoldást takar.


A helyszínek változatosságába nem tudunk belekötni, Nevewinter és vidéke misztikummal és kissé egyhangú küldetésekkel teli. Rémségekkel teli erdőségek, sziklás hegyvidékek, letűnt civilizációk nyoma, pusztítás és métely, földalatti tárnák váltják egymást. Sajnos az ellenfelek reakcióideje nem a legjobb, s mindezt tetézi némi lag, bár ez utóbbit betudhatjuk az érdeklődők rohamának és a gyengécske szerverkapacitásnak is. Az adott küzdelemre olykor a távolabb álló mobok is felfigyelnek, ami idegesítő túlerőt von maga után. Hacsak nincs a partiban területet is gyógyító karakter, könnyen otthagyhatjuk a fogunkat. Az újratermelődő ellenfelek már amatőr megoldásnak számítanak, s a Cryptic nem is vetkőzi le az unalmas rigmusokat. A tempó kicsit suta, az animációk nem elég kifinomultak, nincs meg az a jóleső folytonosság, mint a rivális produktumokban.


A PvP még eléggé gyerekcipőben jár, hozzáteszem, a hardcore közönség nem valószínű, hogy huzamosabb ideig rákap majd. Úgy éreztük, mintha csak egy kötelező adalék lenne, nem is kapott kellő gondoskodást a fejlesztők részéről, kijelenthetjük, hogy teljesen érdektelen eleme a Neverwinternek. Megvan rá az esély, hogy idővel kiforrja magát, de játék nyilvánvalóan olyan magányos farkasoknak és partiknak kedvez, akik a világ ellen küzdenek, nem pedig egymással. Ami pedig abszolút közönség-kedvenc fícsőr lesz, az a Foundry. Ez a funkció lehetővé tesz a játékosok számára, hogy egy szerkesztőfelület segítségével saját tartalmakat készítsenek az MMO-hoz, amit aztán megoszthatnak másokkal. A Neverwinter Nightshoz hasonló modulok áradata várható a jövőben. A bétában sajnos még nem tudtunk kipróbálni, de megjósolható, hogy egyedi kazamatákkal és a kampányt megszégyenítő küldetésekkel bővül majd a felhozatal, jó sokáig fenntartva a közösség érdeklődését. Egy ingame keresővel pillanatok alatt új kalandokhoz juthatunk. Hatalmas piros pont!


A grafika teljesen átlagos, talán kicsit sok benne a barna és a szürke szín, de összességében hozza a kötelezőt. Hasonlóan fülbemászóak a zenék is, melyek egy csapásra remek fantasy hangulatot árasztanak. A legszebb az egészben, hogy a játékért egy lukas garast sem kell fizetni, mivel free-to-play modellben lát napvilágot. A fejlesztők a mikrotranzakciókból és a támogatóktól befolyt összegben reménykednek, de ha nem nyúlunk a zsebünkbe, az sem befolyásolja negatívan a fejlődésünket. Az új irányba mutató harcrendszer elviszi a hátán az egész játékot, de egyéb tekintetben sincs oka szégyenkeznie. Folyamatos csiszolgatással, s felhasználói tartalmakkal a háta mögött a Neverwinter üde színfoltja lehet a free-to-play MMO-knak, ráadásul már most belevetheted magad Faerun izgalmas, de kétségkívül sablonos világába.

Kapcsolódó cikk

• Neverwinter teszt