Régen minden más volt. A videojátékok hajnalán, a 70-es és 80-as években még nem számított a grafika, a játékoknak nem volt komoly története, se hollywoodi költségvetése. Megjelent néhány kocka a képernyőn, tudtál mozogni, jöttek feléd más kockák, lelőtted őket, és mintha egy könyvet olvastál volna, a többit hozzáképzelted. Ha hiányoznak az idők, melyet a fadobozos Videoton tévére kapcsolt, kazettás Commodore 64-ed előtt töltöttél, akkor a Resogun a te játékod lesz.
A Resogun nem hivatalos folytatásként szolgál a Super Stardust sorozathoz, ha pedig a régi idők címeihez kéne viszonyítani, azt hiszem, hogy a Space Invaders, a Defender és az Asteroids az, ami a leginkább hasonlít rá. A játékmenet egyszerű. Űrhajónkat oldalnézetből irányítva vissza kell verni az ellenség seregeit, így mentve meg bolygónkat a pusztulástól. A gonosz erők vadászgépekkel, lézerágyúkkal, bombázókkal, és teljes pályákat elfoglaló, páncélozott hadigépezetekkel támadnak ránk, folyamatosan kell őket sorozni, különben nem fogynak el soha.
Az ellenség hullámokban támad, egyszerre mindig csak meghatározott mennyiségű idegen van a képernyőnkön. A védekezést nehezíti viszont, hogy az ostromolt állomások tele vannak túlélőkkel, a veszélybe került embereket egyenként kell kimenteni a helyszínről, felkapva és elszállítva őket a biztonságot jelentő kijáratig. A játékmenet már az első perctől elképesztő tempót diktál, fegyverzetünk csak ontja magából a golyókat, de az ellenségek se tétlenkednek. Lőnek, csapdába csalnak, ránk másznak, minden erővel igyekezve elérni céljukat. Megölni minket, és elfoglalni a bolygót.
A játékélmény brutális. A fények, a robbanások, a lövések folyamatos nyomás alatt tartják az embert, külső szemlélő számára felfoghatatlan, ami a képernyőn folyik, leülve viszont a játék elé, egy pillanat alatt letisztul minden. Az irányítás remek lett, az űrhajó minden mozdulatunkra azonnal válaszol, úgy mozog, mint a villám, pillanatok alatt képes irányt változtatni, és ami a hasonló játékokhoz képest jó hír, hogy a kamerakezelés is szuper lett. A játék henger alakú pályákon zajlik, és inkább a város forog mögöttünk, mintsem mi körülötte. A megoldás nem csak látvány szempontjából szuper, de nagyon hatékony is. Az űrhajó mindig a képernyő közepén van, így nem veszünk el, nincs is annál rosszabb, mikor harcolnánk, de azt se tudjuk, ki az ellenség, és kit irányítunk ki.
A Resogun lenyűgöző lett. A grafika szemkápráztató, minden kék, zöld, piros és sárga, ellenségeink ezernyi voxelre robbannak szét előttünk, a játék pedig stabil 60 FPS-sel fut. Hozzácsaptak egy remek co-op módot, így közös kikapcsolódásra is alkalmas, igazi modern klasszikus született a személyében, nagy hibája viszont, hogy fájdalmasan kevés tartalom van benne. Mindössze három űrhajó, és öt helyszín került csak a játékba, és bár sokaknak ez a pörgés is sok, illetve később biztos lesznek DLC-k is, azért jó lett volna, ha nem csak a külcsínre, de a belbecsre is rágyúrnak a srácok. Ezt leszámítva viszont nincs mibe belekötni, az egész úgy tökéletes, ahogy van.
A játék a Playstation Plus tagok számára teljesen ingyenes, a letöltéshez pedig nem is kell előfizetést vásárolni, a PS4-hez két hét ajándék hozzáférés jár. Ha tehát megvetted a gépet, és unod már a Killzone-t, a Knacket, meg a Call of Duty: Ghosts-ot, akkor irány a Store, és szerezd be a kis drágaságot. Ha bírod a retrót, a Resogun a kedvenced lesz!
De mi a fene az a voxel?
Ratchet & Clank Future: Quest for Booty-t szeretném megvenni a közeljövőben
Kemény ez a PS4.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.