GRID Autosport teszt

Fejlődés, kitartás, szellemi és testi átalakulás. A nagyokhoz felnőni nehéz feladat, a Codemasters viszont egy újabb lépéssel közelebb került ahhoz, hogy kedvenc játékát ne az igénytelen arcade címek között tartsuk számon. A GRID Autosport magasabb sebességfokozatba kapcsolt, a siker viszont még messze van, a kanyaron innen a riválisoknak még a füstje se látszik. Pedig jó az irány. A játék levetkőzte a Need for Speed fekélyes örökségének minden giccsét, a tűzijátékos csicsának vége, a főszerepet ezúttal a profi autóversenyzés kapta. Történet sincs. Csak mi. És a lóerők.



A GRID Autosport karrierjében névtelen hőst alakítunk. A világ a lábunk előtt hever, megkaptuk életünk szerződését, már csak bizonyítani kell, a játék öt stílusban enged rajthoz állni. A túraautók bajnoksága olyan kocsikat vonultat fel, mint a BMW 320TC, az ST Focus, a Sierra RS500 Cosworth, a Skyline GTR, a C63 AMG vagy az RS5, míg az éjszakai endurance versenyek kategóriában az Aston Martin N24 Zagato, az Audi R8 LMS Ultra, a McLaren P4, az SLS AMG és a 787B Mazda áll rajthoz. 



A sort az együléses open wheel versenyautók futama követi, melyben kipróbálható az Ariel Atom és az új Caterham, a legnagyobb felhozatalt viszont az import tunerek és utcai kocsik versenye vonultatja fel. Előbbi sztárja a Camaro, a Charger, a Challenger, az S2000, az RX-7, az NSX-R, a Lancer, a Sylvia és a Mustang, míg az utóbbiba olyanok kerültek, mint a Golf R, a Type R, a 1 Series M Coupé, az M3 Coupé, az SL65 AMG Black Series, az Alfa Romeo 4C és 8C, a Vanquish, a Veyron, a McLaren P1, illetve a Köenigsegg Agera R.



A GRID legnagyobb problémája, hogy a hangsúlyt még mindig a versenyzésre helyezi. Ez furán hangzik, hiszen miről is szólna egy autós játék, ha nem arról, hogy ki ér elsőként célba, az igazság viszont, hogy engem ez a legutolsó dolog, ami érdekel. Nem akarom gyorsan kipörgetni a karriert, hogy bezsebelve az aranyérmeket, fáradtan tegyem be a játékot a vitrinbe, én autót akarok vezetni. Boldogan akarom róni a kilométereket, történjen az a Red Bull Ringen, vagy a San Francisco-i belvárosban, hallgatni akarom a kocsi hangját, érezni a kanyarokat, finoman váltani előre és vissza, nem pedig loholni a siker felé. 



A Forza Motorsport és a Gran Turismo ennek nagymestere már, a GRID viszont hiába próbált komolyodni a harmadik évadra, az autóvezetés élményét még nem találta el. Itt minden a győzelemről szól, a játékban csak akkor haladhatunk tovább, ha teljesítjük a szponzorok elvárásait, a kocsit törjük, zúzzuk, csak hogy magasabb pozícióban végezhessünk.



A belső nézet visszatért bár, a bőr redőit és a finom varrásokat viszont hiába is keresnénk, vezetés közben csak egy homályos fekete folt van előttünk. Amolyan tessék, itt a nagy semmi stílusban. A GRID ezzel újabb döfést ejtett vérző szívünkön, hogyan is nőhetne hozzánk kedvenc autónk, ha nem élvezhetjük annak minden részletét.



Félreértés viszont ne essék, a GRID Autosport nem rossz játék. Sőt, kifejezetten jó. A készítőknek bár csak egy évük volt leszállítani a sorozat harmadik felvonását, ezt az időt nem töltötték tétlenül. Elolvasták az összes újságírói kritikát, és figyelték a rajongók minden visszajelzését, a fórumokat, az ügyfélszolgálatra érkező e-maileket, a közösségi oldalak megosztásait, és minden változást értünk tettek. Így lépett előre a játék a fél (negyed) szimulátorok világába, a GRID immáron nem csak a tizenévesek versenyjátéka, hanem a felnőtteké is, fékezni kell benne, visszavenni hazárdőr stílusunkból, finoman adagolni a gázt, és egyenként előzni ellenfeleinket. Lehet taktikázni, utasíthatjuk csapattársunkat, hogy agresszíven vezessen, vagy éppen próbálja a mi malmunkra hajtani a vizet, tudunk beszélni a csapatrádión, ha pedig tévesztünk, akkor használhatjuk a flashbacket, a versenyen nyert pontok tapasztalatunkat, és egyben hírnevünket növelik.



A látvány kellemes, az EGO Engine 3.0 kihozza a letűnő konzolok utolsó erejét, a GRID Autosport számítógép mellett PS3-on és Xbox 360-on debütált, az áttörést az újgenerációs negyedik résztől várhatjuk. Addig is el kell fogadnunk néhány komoly hiányosságot, a játék már a menüben fájdalmasan lassan tölti be az autókat, verseny közben pedig a törésmodell az, ami szemünket kínozza majd, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy a pályák legtöbbje az F1 2013-ból lett átemelve gyakorlatilag egy az egyben. Persze kérdezheted, hogy mit lehetne még tökéletesíteni egy teljesen lemásolt Yas Marina Curcuit-en, vagy egy Hockenheimringen, pedig lehet. Mindig lehet előrelépni, sosem szabad megállni ott, ahol kényelmes. Jó hír viszont, hogy a PC-sek letölthetnek már egy ingyenes textúracsomagot a Steamről, ami rengeteget javít az élményen, szebbek tőle az autók, a pályák, és javul az összkép is.



A GRID Autosport izgalmas kihívást jelent a versenyre éhes petrolheadeknek. A játék messze van a Forza Motorsport és a Gran Turismo csúcsminőségétől, viszont aki szeretne egy kicsit komolyabb versenyeken indulni, röhögve pörgeti át a nehézséget easy-ről hardra, és inkább tekint vissza szeretettel a Race Driver: GRID-re, mint a GRID 2-re, az nem fog csalódni. A Codemasters hozta a tőle elvárt szintet, még akkor is, ha a játék csak azért született meg, hogy a generációváltás miatt ne kelljen azonnal kidobni az EGO 3-at.