Bloodrayne 2

A történet szerint 1939 óta, - amikor is hősnőnk, kiirtotta vámpír apját; Kagant és az őt szolgáló náci katonákból álló rendet, - sok-sok év eltelt. A történet napjainkban folytatódik, amikor is Rayne és a cég akinek dolgozik már úgy gondolják, hogy Kagan örökségéből már aklig maradt valami, de mint az később kiderül meglehetősen nagyot fognak tévedni. A játék egy meglehetősen sznob partyval kezdődik, ahol nem vagyunk éppen szívesen látott személyek. Annak ellenére, hogy Rayne-nek olyan nadrágfeszítő, cipzárgyilkos ruha van finom testén, hogy azt sokan fogják még viszont látni életük legszebb álmaiban. De nem is ezen van a lényeg, természetesen... hanem azon, hogy a party az első pályánk, amikor is betanulhatjuk az elég nagy mértékben megváltozott irányítását a játéknak.

Lássuk akkor, hogy mikre vagyunk képesek:

• A bal ravasz nyomva tartásával tudjuk befogni az ellenfeleinket. Onnan tudjuk, hogy éppen kit fogtunk be, hogy a ravasz megnyomása után az fehéren villan egyet. Ilyenkor a ravasz egyébként védekezésként is szolgál, de védekezni csak ütések és rúgások ellen tudunk. Fegyverek ellen csak részlegesen vagy egyáltalán nem. Emellett a „fehér” gomb nyomásával és a bal analóg kar segítségével körbe-körbe tudjuk járni a befogott delikvenst.
• A bal ravasz nyomása mellett ha megnyomjuk az „Y”-t, akkor egy csákja szerűséget lövünk ki az ellenfél felé, csakúgy mint mondjuk Pókember... ;) Miután elkaptuk az emberünket arra dobálhatjuk amerre csak akarjuk. Ez sokszor hasznos tud lenni, amikor kifogytunk egyéb más ötleteinkből. Ezenkívül rengeteg pályát csak ezzel a csákjás elrepítős, ide-oda dobálós módszerrel tudunk majd megoldani.
• Az „Y” megnyomásával egy bizonyos távolságon belül Rayne ráugrik az ellenre, persze csak akkor, ha annál nincsen valami nagyobb ütőfegyver, és elkezd jó vámpir módjára táplálkozni belőle. Hm... Mikor először ezt megláttam hirtelen én is áldozat akartam lenni, majd megértitek, hogy miért... ;) Ilyenkor három dolgot tehetünk: 1. Hagyjuk hogy kiszívja az összes vérét, ami az energiánk kb. 1/3-át tölti fel. 2. A lehetséges 12 kivégzés közül az egyiket alkalmazva töltünk egy jó nagyot a „Rage” csíkunkon (erről később írok majd). 3. Feltöltjük a „Dragon” pisztolyunkat, ami egyébként vérrel működik.
• A jobb ravasszal tudunk lőni az imént már megemlített pisztolyunkkal. Ennek egyébként idővel több lehetséges harci stílusa is lesz, amiket a „fekete” gombbal tudunk váltogatni. Egyébként minden egyes style-nak három erősségi fokozata van, amiket úgy tudunk elérni, hogy minél többet használjuk őket egyenként. A csík feltöltődik és már erősebb is lett eggyel. Ez így sületlenségnek tűnik, de a játékban tisztán érthető lesz.
• Rengeteg combó van a játékban, amiket az ütés illetve a rúgás gombok keverésével tudunk előhozni. Ezeken kívül kapunk majd még több speckó mozdulatot is, amiket hasonló képen tudunk előhozni, mintha mondjuk egy mortállal játszanánk. Ezek nem túl hasznosak, de néha jól jönnek, például ha nagyon körül vagyunk véve ellenfelekkel.
• A Rage-csík az energia alatt helyezkedik el, ez mutatja, hogy mennyi vámpír diszciplínát tudunk használni, pontosabban, hogy mennyi ideig. Három típusú varázslat van és ezeken belül is majd még három lesz megtanulható, persze csak idővel lesz meg az összes. Ezeknek köszönhetően képesek leszünk az időt megállítani, rejtett kapukat megtalálni, szuper gyorsasággal harcolni, a környezetet lelassítani, gyorsabban, ügyesebben harcolni stb. Szóval akad ezekből is majd bőven a játék során.
• A játékban különböző akrobatikus mutatványokra is képesek leszünk amik engem leginkább a régi Prince of Persiára és az Aladinra emlékeztettek, de remekül álltak Rayne-nek is. Lesznek itt rúdon mászások, pörgések. Villanyoszlopról körbepörögveugrások, póznákon való szikrázó, csúszkálások ilyenkor egyébként külön élvezetet nyújt, ha az „X”-et folyamatosan nyomva a két pengés kezünket kitartva minden belénkbotló embert kettévágunk... ;) vagy csak heveny eleganciával szitává lövünk mindenkit... =)

Szóval mint azt láthatjátok lesz bőven elég lehetőség a csürhe irtására. De ennek megfelelően a másik oldal képviselői sem teketóriáznak egy percig sem. Folyamatosan jönnek ellenünk nagy számmal és nem kímélik szép kis testünket. (hát van ezeknek szívük?) Éppen ennek köszönhetően miután már megtanultunk játszani a gémmel olyan szintű mészárlásokat vihetünk végbe, hogy azt még a nem túl távoli rokon; Blade bácsi is megirigyelhetne. Ezek persze ritka nagy élvezetet tudnak nyújtani az embernek egy nehezen és feszültségekkel teli átdolgozott nap után. Mondanom sem kell, hogy szinte minden pályán belebotlunk egy főellenfélbe, és nem ritka, hogy a gonoszokat csak furmánnyal és gógyival tudjuk hidegre tenni (nem elég hidegek így is?). Szóval a játék nehézsége elég erősen felfelé ível. Sajnos én egy résznél elakadtam, mert olyan helyen vagyok, ahol már szinte senkiből sem lehet vért szívni, ami miatt alig van energiám, de az ellenség olyan szinten durván nyomja a harcot, hogy elég csak egy kis hiba és már nyomja is belém a jó hosszú félórás combóját... Szipp-szipp...és nekem már el is fogyott a türelmem... :(

Értékelés: