Exkluzív: Kupolaváros előzetes

Egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy végre emberi lábak tapossák a Mars felszínét. A Curiosity folyamatosan küldi a jobbnál jobb képeket, a mozik teltházzal vetítik Ridley Scott filmjét, a Mentőexpedíciót, és bár egyelőre meg kell elégednünk a virtuális utazással, az sem lesz semmi. A bolygó körüli hype-ot meglovagolva - és persze a saját gyerekkori emlékeiket felidézve - egy frissen alakult budapesti fejlesztőcsapat úgy döntött, hogy készülő kalandjátékuk Nemere István 1982-es sci-fi regényét veszi alapul. A lányok és fiúk nem követik szolgamódon a cselekményt, számos egyedi ötlettel vértezik fel az anyagot, ráadásul tartalom és technológia szempontjából a Kupolaváros simán felveszi a versenyt a nagy stúdiók alkotásaival. Leültünk csevegni a Kiss Renátával, az Overon Station pr-osával, hogy minél átfogóbb képet kapjunk a munkájukról.

Amikor a csapat múltja szóba jött, önkéntelenül is arra gondoltam, hogy - a hazai kényes helyzetet figyelembe véve - egy ilyen kaliberű projekt közösségi finanszírozásért kiált, noha az Overon Station így is sokkal jobb helyzetből indult, mint más kiseb indie stúdiók: „2014 szeptemberében indultunk, lassan, de biztosan gyarapodva. Tagok tekintetében pontos számot nehéz mondani jelenleg, hiszen a stúdióban kevesen dolgozunk, viszont elég sok külsős munkatársunk van, akik bizonyos területeken besegítenek nekünk. Azt mondanám, hogy állandó munkatársból 5-6 van folyamatosan, de a játékon eddig már több, mint 20 fő dolgozott - legtöbben rendelkeznek valamennyi játékfejlesztési tapasztalattal. A finanszírozás befektetők segítségével kezdődött, jövő év elején pedig szeretnénk egy Kickstarter-kampányt indítani a további költségek fedezésére.” Magyarán az alfaverzió összerakásához már van tőkéjük, ám a befejezéshez mindenképpen szükségük lesz a rajongók pénzére is.


Ami a játék történetét illeti, Nemere regénye kellően izgalmas táptalajt biztosít a számukra. Főszereplőnk három jókedvű űrkadét, Don, Lars és Ariel, akik folyamatosan ugratják egymást. A saját maguk vezette űrhajón egy űrhajósképző-tanfolyam vizsgájára készülnek, ám a tanulásnak hamarosan vége, hiszen engedelmeskedniük kell egy meteorriadóban elhangzó parancsnak, így le kell szállniuk Mars felszínére, ahol egy kupolavárosban találnak védelmet. Ott különféle titokzatos és olykor félelmetes eseményekkel szembesülnek, és még az agyukat is használniuk kell. Miután ez egy trilógia középső darabja, felvetődött bennem, hogy miért nem a nyitórésszel kezdték az adaptálást a fejlesztők. Reni megnyugtatott: „Egy olyan történetet kerestünk, ami elég aktuális, viszont elég autentikusan hazai is. Mostanság a vörös bolygó elég felkapott téma, ahogy fiatalok túlélő-sztorijai is (gondoljunk csak az Éhezők Viadalára, vagy Az útvesztő-trilógiára) - emellett pedig van egy magyar közönség, aki erős nosztalgiával gondol Ariel, Lars és Don kalandjaira. Ez a kombináció már önmagában is elég ütős, ha ezt még megfejeljük izgalmas ötleteinkkel, remélhetőleg egy felejthetetlen játék lesz a végeredmény. Ami a történetet megelőző regényt illeti, simán elképzelhető, hogy fognak találni a játékban utalásokat azok, akik olvasták a sorozat minden darabját.”


Akik a nyolcvanas-kilencvenes években olvasták a könyvet, ma már középkorúak, családosak és dolgoznak, ők interaktív formában eleveníthetik fel az élményeiket, de az új generáció is teljesen elégedett lehet a modernizált végeredménnyel – és nem csak a hazai, hanem a külföldi játékosok is. A készítők tiszteletben tartják az ihletforrásokat is, amely nem csupán a könyvet, hanem Reni szerint a Haui-féle képregényt is takarja: „Természetesen Nemere István beleegyezésével készítjük a játékot. Szerencsére nagyon tetszett neki az ötlet, és kíváncsian várja a fejleményeket velünk együtt - ahogy Haui József is; a képregényt nagyon imádjuk, tiszteletünk jeléül pedig néhány dolgot úgy készítünk el a játékban, ahogy a képregényolvasók is ismerhetik, ettől eltekintve a látványvilág nagyon eltérő lesz. Egyébként egyik legfontosabb kitűzött célunk a magyar írók műveinek játékokba való átültetése és ezen keresztül megismertetése a világgal. A nyelvi korlátok így nem érvényesülnek, és siker esetén lehetőség nyílhat magyar íróknak nemzetközi ismertségre, ami szerintünk nagyon hiányzik. Rengeteg jó ötlet és könyv születik Magyarországon, de ezekből szinte egy sem jut ki külföldre a nemzetközi közönség elé”. Sajnos kiváló példa ez a hazai belterjes helyzetre.


A futurisztikus helyszín mit sem ér, ha nincsenek szerethető karaktereink. A Kupolavárosban rögtön három eltérő képességekkel rendelkező hőst találunk. „A történet elején még nem súrlódásmentes a viszony a karakterek között, de a nehézségek és a túlélésért való küzdelem összekovácsolja őket. Mindegyikőjük kimagasló képességű fiatal, hiszen űrkadétok, akik az akadémián akarják folytatni a tanulmányaikat. Persze mindegyiküknek vannak olyan tulajdonságai, amikben kicsit jobbak, mint a többiek. Arielnek a lexikális tudása, Donnak a műszaki szakértelme, Larsnak inkább a vezetői és problémamegoldó képessége az erőssége. De alapvetően egy szinten mozognak, és nincs alárendeltség.”

Innen adja magát az a lehetőség, hogy válthatunk a karakterek között, de ez még nincs kőbe vésve: „Ötletekben és személyiségben három, egymástól teljesen különböző karakterrel lesz dolgunk, mindegyikőjüknek lesz valami egyéni specialitása, így fogják tudni egymást segíteni útközben. A tervek között szerepel a karakterválasztás lehetősége, de ez rengeteg pluszmunka; a jelenlegi költségvetésbe nem férne bele, úgyhogy a közösségi finanszírozásra bízzuk, hogy megvalósul-e.” Hasonló a helyzet a többjátékos móddal is: „Ez is egy távolabbi cél a horizonton, de nagyon szeretnénk megvalósítani. A terv az, hogy a játékosok a feladatok megoldásában fognak tudni egymásnak segíteni, akár ötletekkel, akár plusz erőforrásokkal, de leginkább cselekvéseikkel.” Tegyük össze a kezünket a kooperatív módért!


A Kupolaváros egyébként egy belső nézetből irányítható alkotás, és noha történet-orientált cím, nem teljesen lineáris. A barangolás és a fejtörők megoldása kéz a kézben jár, hasonlóan a klasszikus Myst-sorozathoz, de az Overon Station nem a melankolikus puzzle-ökre helyezi a hangsúlyt: „A Myst-sorozatnál mindenképp akciódúsabb lesz a játék, de gyilkolászás természetesen nem lesz része. A történet bizonyos részeit ijesztőre és izgalmasra terveztük, de a lényeg a felfedezésen és a feladatok megoldásán van.” Azaz a belső nézet nem jelenti azt, hogy lövöldöznünk kell, viszont nem is fogunk elkényelmesedni, a nyugodt és békés eseményeket váratlan fordulatok tarkítják majd, így abszolút nem lesz kiszámítható az alkotás. Mint a jobb szerepjátékokban, úgy a Kupolavárosban is a főszereplők végső sorsa csak a játékostól függ majd, teljesítményünktől és döntéseinktől függően többféle befejezésre számíthatunk. „Terveink szerint a játékot több történetszálon is végig lehet majd vinni, és végkifejletből is többfélére számíthatunk. Szeretnénk, ha a Kupolaváros egy többször végigjátszható kaland lenne, így szinte már az első pillanattól döntéseket kell hoznunk.”


Ráadásul nem csupán egymásra dobált fejtörőkből áll a játék, Reni leszögezte, hogy minden feladvány remekül fog illeszkedni a környezetbe és olykor a reflexeinket is megdolgoztatják: „Terveink szerint az egész várost be lehet majd barangolni, a történet nem lineáris, így a játékosok ügyességére és gondolkodására bízzuk, ki melyik utat találja meg vagy tartja szimpatikusnak. A játékot magát úgy kell elképzelni, hogy a felfedezésekből következnek a fejtörők, amik sikeres megoldása esetén újabb felfedezni valóra bukkanhatunk, így nehéz lenne elválasztani a kettőt egymástól. A világ szerves részét képező akadályokon kell majd átjutni, így gyakorlatilag realisztikus helyzetek megoldására lesz szükség, több variációban. Igyekszünk kerülni a klisés vagy oda nem illő fejtörőket és olyan feladatokat kitalálni, amik az adott szituációban életszerűek. Vagyis egy ajtó hackelését nem tetrisezéssel kell majd megoldani, hanem ennél lényegesen realisztikusabb módon lehet túljutni az ilyen akadályokon.” Az már szinte biztos, hogy a kihívással sem lesz gond, elvégre a srácok nem egy újabb tucatkalandjátékot készítenek: „Klasszikusan vett, előre választható nehézségi szintek nem lesznek a játékban. Terveink szerint mindent meg lehet majd oldani egyszerűen is, illetve kicsit több gondolkodással rá lehet jönni körmönfontabb megoldásokra is, ami jobb eredményhez / kisebb romboláshoz vezet. Így a játékosra van bízva, milyen utat választ magának.”


A címben szereplő városra rengeteg figyelmet fordítottak az Overon Stationnél: „A kupolaváros maga nem túl nagy, viszont rengeteg időt el lehet benne tölteni felfedezéssel, hiszen sok különböző funkciójú épület és helyiség található benne. Lesznek NPC-k és lootolási lehetőség is bőven, sőt, tárgyak készítésére is adódik majd lehetőség. A Mars felszín egy olyan lehetőség, amit semmiképpen nem hagynánk ki, úgyhogy időnként bizony ki kell merészkednünk majd a légzsilipen túlra is.” Ez pedig egy lényeges ficsör, ráadásul a megszokottnál teljesen eltérő játékmenetet eredményez. Kihagyott ziccer lenne, ha csizmáinkkal nem taposhatnák a bolygó felszínét borító vörös port. A megváltozott körülmények megfelelő felszerelést követelnek meg: „A kupolavárossal ellentétben a Mars felszínén természetesen nincs levegő, így a szkafanderek oxigén-ellátottsága függvényében lehet rövidebb-hosszabb kirándulásokat tenni a kupolán kívül. Ebben segítségetekre lesz egy marsjáró, aminek a konceptrajzát most megmutatjuk a Gamekapocs olvasóinak. Íme:

Igen, nekem is elsőre a Mass Effectben látott Mako ugrott be, csakhogy ebben a játékban sokkal fontosabb szerepe lesz a rovernek, a felszíni kirándulások korántsem fulladnak unalomba, mint a BioWare játékában. Viszont nem csak a marsjáró az egyetlen jármű a Kupolavárosban. Hőseink egy TC-8 "Teca" nevű hipermodern kutatóűrhajóval járják a galaxist, melynek sokkal nagyobb szerepe lesz, mint például az Őrzők hajójának a Destinyben, azaz nem csupán a pályák betöltése közben láthatjuk Reni szerint: „Ez egy nagyon új űrhajó, csak pár tesztkört repült, mielőtt megkapták volna Larsék a járgányt, hogy a Holdra utazzanak vele. Nem túl nagy, de azért nem is kicsi; 5-6 főnyi kutatószemélyzet kényelmesen elfér benne. Mint említetted, kutatóűrhajóról van szó, így az ehhez szükséges felszereléssel és laborral van ellátva, harcászati célokra viszont csak korlátozottan alkalmas. Éppen most fejeztünk be egy adag munkálatot a folyosókon és a kutatólaboron, így nemsokára bőven bepillantást nyerhettek majd a belsejébe, amit a játék elején természetesen be is lehet majd járni.” 


Végül térjünk rá a játék technológiai oldalára is. A Kupolavárost az Unreal Engine 4 hajtja, amely komoly fegyvertény, képeken már most is remekül fest, tűéles textúrák feszülnek a felületeken, és a Mars felszíne is olyan lesz, mint a szondák képén. Jó hír, hogy a fejlesztők nem csupán PC-s változatban gondolkodnak. „Mivel a későbbiekben szeretnénk további platformokon is megjelentetni a játékot, így a könnyű portolhatóság elég fontos szerepet játszott a döntésben, de az Epic gárdájának barátságos és segítőkész hozzáállása is rendkívül szimpatikus volt nekünk. Az Unreal Engine 4 amellett, hogy kiváló grafikai lehetőségeket nyújt, a nagyobb játékengine-ekhez hasonlóan elég felhasználóbarát és könnyen kezelhető, így nem okoz különösebb nehézséget a fejlesztés. Persze bugok és programozni való bőven akad, de ez bármelyik másik motor esetében is ugyanígy lenne.”


Pár hete kaptuk fel a fejünket a híren, miszerint a csapatnak sikerült megnyerni a projekthez az Alan Wake zeneszerzőjét, Petri Alankót is. Minden bizonnyal sokan emlékszünk még a Remedy thrillerjátékának sejtelmes dallamaira, így szinte biztosra vehető, hogy ugyanolyan minőségű aláfestő zenéket kapunk a Kupolaváros esetében is. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen kaliberű művész leszerződtetése nem kevés utánajárás előz meg, pedig Reni szerint nem így van: „Noha nem volt korábbi kapcsolatunk vele, szerencsére nem volt nehéz eljutni hozzá, onnantól pedig már az eddigi anyagainkkal meg tudtuk győzni. Elég hamar sikerült belelkesítenünk, úgyhogy amellett, hogy már dolgozik a zenéken, ő is alig várja már a játékkal kapcsolatos fejleményeket! Rajta kívül egyébként két másik, hazai zeneszerzővel is dolgozunk, akiknek a nevét hamarosan ugyancsak nyilvánosságra hozzuk.” Nagyon kíváncsiak lettünk, lehet tippelni!


Noha a Kupolaváros már több mint egy éve készül, de még ugyanennyi idő hátravan a fejlesztésből. „Ha minden jól megy, a játék 2017 elején jelenik meg PC-re, a konzolos verziókra (PS4, Xbox One) viszont kell majd még várni egy pár hónapot.” Az Overon Stationnek minden esélye megvan arra, hogy felkerüljön a neve a nemzetközileg is elismert stúdiók térképére, elvégre a játékban minden megvan (bebarangolható Mars, realisztikus fejtörők, szerethető karakterek és változatos játékmenet) a kasszasikerhez. Ehhez persze még egy sikeres Kickstarter-kampány is szükséges, így a jövő év elején tessék szépen kipattintani a pénztárcát.

A végére hagytam a slusszpoént, a honosítás kérdését. Az már borítékolható volt, hogy magyar feliratot is kapunk, ám a csapat „ennél sokkal jobbal készül” a hazai rajongók kedvéért: „Ismert magyar szinkronszínészek tolmácsolásában élvezhetitek majd Ariel, Lars és Don kalandjait.” Az Imperium Galactica-rajongók most egy könnycseppet elmorzsolhatnak.

Az Overon Station nem áll meg az új infók csepegtetésével: naprakész hírekért mindenképp érdemes követni a Facebook-oldalukat, ahol hamarosan még alfatesztelői lehetőséghez is hozzájuthatok. Novemberre ígérnek két videót is: az egyik többet is elárul a játék hangulatából, a másik pedig egy igazi gameplay-részlet lesz. Mi mindenről beszámolunk majd!