Brothers in Arms: Road to Hill 30

Két héttel az Xbox-os megjelenése után, a boltokba került a Brothers in Arms PC-s verziója is. Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy ismét egy korlátozott képességű konzolátirattal van dolgunk. Eleve több platformra készítették, így oda tudtak figyelni a különböző sajátosságokra. Hogy mi miért koncentrálunk külön a PC-s verzióra? Egész egyszerűen azért, mert ez sikerült a legjobban.

Nem is olyan régen, még a Brothers in Arms készültéről számolhattam be, itt a gamekapocson, most pedig eme ígéretes alkotás előtt töltött hosszas órák után próbálok véleményemmel segíteni azokon, akik locsolkodópénzükkel zsebükben, büszkén, ámde a második világháborús játékok piacának telítettségét látván döntéskényszerbe kerülvén mégis hazarohannak, hogy a GK-tól kérjenek segítséget. Nos, kedves barátaim, megértem, hogy nehéz a döntés, hiszen az utóbbi időben már ki se látszunk a második világháború dömpingből. Ha valami mást akarunk, akkor a kezünkbe nyomnak egy vietnámi háborús játékot. A népszerűbb 2. vh.-s FPS-eknek sorra jönnek ki a kiegészítőik, ezek szerint van rá igény. Én viszont mindig is hiányoltam a másik oldal játszhatóságát, gondoljunk csak bele, milyen izgalmas lenne egy alternatív történelmet írni! Ez viszont továbbra is halvány remény marad számomra, mert tesztalanyunk a szokásos „összetartunk-jó-amerikai” kontra „fanatikus-gonosz-német” témát veszi elő. Azért ilyenkor meggondolja az ember, hogy mire adja ki a húsvétkor szerzett vagyont (hölgyek a kimaradt pirostojásokkal próbálkozhatnak a szoftverboltokban). Az előítéletek félre tételével, azonban hamar rájöhetünk, hogy a Brothers in Arms készítői számoltak ezzel és sokat tettek annak érdekében, hogy valami különlegeset kapjon a játékos.

A rendkívül fontos kerettörténet és játékmenet

Bizony ezúttal nem a hős amerikait alakítjuk, aki egy hadosztályon is keresztüllövi magát, hanem az 502-edik ejtőernyős osztag egyik tagját, Mat Baker-t alakítjuk. A mi parancsnokságunk alá osztottak be még 12 embert. A normandiai partraszállás előtti estén több ilyen osztagot dobnak ki a német vonalak mögött, hogy elvágjuk az utánpótlást és segítsük az érkező szövetséges inváziót. Az ugrás előtti pillanatokban azonban találat éri a gépet és mindenki menti az életét, ahogy tudja. A landolás így nem egészen úgy alakul, ahogy terveztük, de a fák gazdag lombkoronája megmenti az életünket. Nem mindenki ilyen szerencsés, hiszen egy közeli fán egyik honfitársunkat találjuk, amint saját ejtőernyője által megfojtva lóg. A küldetést nehezíti, hogy a célponttól és egymástól meglehetősen távol értünk földet. A csapat azonban hamarosan egymásra talál és együtt haladunk tovább az olyan küldetéseken, mint amikor meg kell védeni egy francia falut, vagy támogatni kell a leszálló repülőket, fel kell robbantani egy hidat és végül eljutni a Hill 30-ra.

A játékmenetre térve, nagyszerű ötletnek találom, hogy ezt a második világháborús játékot taktikai fps stílusra készítették el, hiszen ez rögtön egyedivé teszi. A 7 nap eseményeit felölelő történet egyébként igaz történeten alapul. A valóságban is megtörténtek ezzel az osztaggal (amely tagjainak a neveit a játékban megváltoztattak) azok a dolgok, amelyeket mi virtuálisan újra átélhetünk. Éppen ezért a küldetések is kisebb kaliberűek. Inkább olyanokra kell számítani, ahol egy-egy épületért, utcáért harcolunk meg, pont úgy, mint a valóságban, amikor is a francia falukban mindennaposakká vált a fegyverropogás, melyet kósza német és szövetséges alakulatok csatái okoztak. Nem kell óriási német túlerővel szembenézni, szinte ugyanannyian lesznek a küldetések során, mint a mi csapatunk, de feladatunk mégis nehezebb lesz, mint a legtöbb hentelős játékban. Ezt hivatott megoldani a taktikai rész.Vegyünk csak példának egy tipikus esetet: Adott egy francia falu egyik kis utcája, mely a város szélén van. Az utca vége egy kereszteződésbe torkollik, így ez a hely stratégiailag fontos. Ezért a németek ide telepítettek egy elbarikádozott gépágyú állást, hogy ezen utakról érkező behatolástól megvédjék a falut. Kettő katona állandóan itt tartózkodik, néhányan még járőröznek az eldugott utcákban. Van, aki az istálló padlására bújt el és ott áll lesben. A mi kis osztagunk feladata a falu ezen védelmének megtörése. A barikáddal szemben, az utca másik végén közeledünk, a falu határa felől. Már messziről kiszúrtuk a gépfegyver állást, így óvatosan kell közelednünk. Egy kis patak keresztezi az utat, így itt egy kőhídon tudnánk átjutni. Ott viszont lőtávolba kerülnénk, teljesen védtelenek lennénk. Jobb megoldás, ha a patak medrében haladunk. Ahogy innen kidugjuk a fejünket német kiabálást hallunk, majd sár fröccsen az arcunkba, melyet a földbe csapódó lövedékek szórnak szét. A környéken lévő néhány német fedezékbe vonul és lövésre készen figyeli a patakmedret. Csönd csak azért nincs, mert kb. 1 kilométerre tőlünk fegyverropogás hallatszik, a távolban elzúgó repülőkre pedig a német légvédelem tüzel. A gépfegyverállással szemberohanni nagy badarság lenne, hiszen egy-két lövés elegendő, hogy ott maradjunk a harcmezőn. Nincs is igazából életerőt mutató számláló, egyedül a képernyő bal alsó sarkában lévő figura színe mutatja, mennyire kritikus az állapotunk. Ez azonban maximum nagyobb óvatosságra int minket, mivel a küldetések során nincs lehetőség felvenni egészségügyi csomagot. Ezen a figurán látszik még, hogy álló, vagy guggoló helyzetben vagyunk-e, illetve a körülötte levő iránytű az aktuális küldetés célpontja felé mutat.

Bajtársaink rendszerint 2 osztagba vannak csoportosítva. Ezeket egy-egy külön egységként tudjuk kezelni és parancsokat adni nekik. Az egyik csapat feladata a távoli tűzerő, valamint a társak fedezésének biztosítása. A másik csapat rendszerint nehezebb gépfegyverekkel, illetve gránátokkal van felszerelve, így közelharcra a legalkalmasabbak. Ezt a két csapatot jelölő ikonnak kettő helyzete lehet a hudon: a bennünket jelölő figurától távol és közel. Az első esetben valamilyen parancsot teljesítenek, vagy megadott pozícióban tartózkodnak. A második esetben pedig követnek minket. A kitalált szituációban, a patakmederbe úgy mentünk be, hogy követtek minket. Itt viszont, a többi taktikai fps-hez hasonlóan nem ronthatunk rá az ellenfélre.

A Brothers in Arms különlegessége viszont ekkor kap szerepet: a szituációs nézet. Ha átváltunk erre a nézetre, akkor megáll a játék és nyugodtan végiggondolhatjuk, hogy mit tegyünk. A kamera eltávolodik és fentről vizsgálhatjuk meg a terepet, a saját és ellenségünk pozícióját. Itt forgathatjuk, dönthetjük a kamerát, így igazán nem lehet panaszunk a kivitelezésre sem. Továbbá itt olvashatjuk el az aktuális feladatunkat is. Most valószínűleg sokan azt gondolják, hogy ez olyan, mintha beépített cheat lenne. Valóban sok segítséget nyújt, de az ellenség csak akkor látható ezen a nézeten, ha már a rendes játékmódban is felfedeztük. Az igazi szerepe a szituációs nézetnek, az a környezet feltérképezése, és a taktika kidolgozása. A játék ugyanis egy nagyon hasznos taktikára épít, melyet a tutorialban pontosan el is magyaráznak: A lényege, hogy fedezékben lévő ellenfelet nehéz eltalálni, hiszen le tudja húzni a fejét, amíg újratölt, de tüzelés közben is a testének nagy része fedésben van. Így a támadó csapatunk feladata az ellenség háta mögé kerülés. Persze ez legtöbbször nagy veszéllyel jár, de erre van a másik csapat. Amíg a támadók ugyanis úton vannak, addig ők fedeznek. A németek feje felett látható egy kör, mely teljesen piros akkor, ha nagy a támadószellemük (itt is egy egységként kezelik az egy csapatba tartozó németeket). Ha folyamatosan tűz alatt tartjuk a fedezéküket, akkor inkább lehúzódnak és csak elvétve lőnek ki a mögül. Ilyenkor a felettük levő kör beszürkül. Aki ezt a kört nagy segítségnek találja, az ki is kapcsolhatja. Tehát amíg a fedezést biztosító csapat tűz alatt tartja az ellenséges búvóhelyet, addig a támadó csapat átfuthat olyan helyekre is, amelyekre egyébként életveszélyes lenne eljutni. Ha ügyesen csináljuk, akkor a másik csapatot észre sem veszik a németek, csak akkor, amikor már mögöttük vannak. Ekkor is érdemes fedezékben maradniuk, de nagy előny lesz az, hogy a németeknek a háta nincs védve.

Ahhoz, hogy ezt meg is tudjuk valósítani, parancsokat kell kiosztanunk, melyek nagyon egyszerűek. Az egér jobb gombját nyomva tartva, a földön egy kör jelenik meg, melynek pozícióját az egér mozgatásával változtathatunk meg. Ha felengedjük a gombot, akkor a kiválasztott csapat oda megy és ott automatikusan fedezékbe vonul. Ha ugyanezzel a módszerrel az ellenfél fedezékére mutatunk, akkor egy piros célkereszt jelenik meg. Ezzel adhatjuk ki a fedezék tűz alatt tartását. Ha pedig a fedezékre mutatunk az előzőekhez hasonló módon, de lenyomjuk az egér bal gombját is, akkor azzal közvetlenül utasítjuk az aktuális csapatot az ellenség lerohanására. Ez csak akkor ajánlott, ha a megfelelő fedező tűz biztosítva van, vagy már túlerőben vagyunk.

Most, hogy megismertük a taktikai részt, nézzük meg, hogyan működik a kitalált küldetésünkben! A patakmederben vagyunk tehát. Átváltunk szituációs nézetre, ahol megnézzük, pontosan hány német van és azoknak mi a pozíciójuk. Ezután szétnézünk, milyen fedezék lehetőségünk van. Az út szélén, nem messze a pataktól ott van egy felborult szekér, mellette az azt valaha húzó, de már döglött lóval. Kicsit távolabb, a legszélső ház mellett egy kutat látunk. Ekkor visszalépünk rendes nézetbe és az egyik csapatot átküldjük a szekérhez. Ha átértek, akkor megy a másik csapat is és mi is elindulunk. Néhány lövedék lehet, hogy el fog találni valakit, de súlyos sérülésre nem kell számítani, mivel nagy a távolság és a fegyverek bizony hordanak rendesen. Itt kiadjuk a fedező tüzet biztosító csapatnak, hogy tartsa tűz alatt az ellenséges barikádot. Nem könnyű feladat, de ha mi is segítünk nekik, akkor elérhető, hogy a németeknek egyáltalán ne legyen kedve kidugni a fejüket. Ekkor gyorsan átküldjük a támadó csapatot a kút mögé. Majd mi is velük tartunk, mivel csak olyan helyekre tudjuk küldeni embereinket, amelyekre rá is tudunk mutatni az egérrel. Ha továbbra is biztosítva van a fedező tűz, akkor továbbmegyünk az első ház kertjébe. Innen megpróbálunk a barikád mögé jutni. Hamarosan az egyik házból egy német katona lép ki. Nincs mese, vele meg kell küzdeni, de a közelharcra szakosodott katonáinknak ez nem lesz nehéz. Ha tovább haladunk, akkor eljutunk addig az istállóig, amelynek padlásáról lőnek ránk. Mivel nekünk egyaránt van közelharci és távolabbi célpontok ellen használatos fegyver, így ezt a németet nekünk kell leszedni. A házak között lassan eljutunk az utca másik felére, ahol két ház közül kibújva éppen a német barikád mögött találjuk magunkat. Nincs más hátra, mint a meglepett ellenséget néhány jól irányzott közeli lövéssel leteríteni, majd a másik csapatot, a már biztonságossá vált utcán magunkhoz hívni.

A legtöbb misszióban ez a taktika vezet sikerre. Természetesen minden küldetésnek megvannak a sajátosságai, ezek élvezetesebbé teszik a játékélményt. Az egyik ilyen, amikor az utánpótlást biztosító repülőknek kell biztosítani a leszállás lehetőségét. A legalkalmasabb terep, a szántóföld, de a németek nagyon ravaszul telirakták vastag fa rudakkal. A feladatunk, hogy felrobbantsuk ezeket, hogy tiszta legyen a terep a leszálláshoz. Természetesen ezt a németek nem nézik jó szemmel.

A megvalósítás

Ami ezzel kapcsolatban felmerül, mint kritikus pont, az a taktikai rész kidolgozottsága. Nos, a Republic Commandoval ellentétben, itt igazi taktikai rendszer van, hiszen a terepet teljes mértékben ki tudjuk használni. Ha elképzelünk valamit, akkor azt szinte biztos, hogy meg is tudjuk valósítani. Az külön becsülendő, hogy a csapatok tagjait elég egy fedezékhez küldeni, ők automatikus elbújnak a mögött. Természetesen előfordulnak itt is hibák, de ha kicsit odafigyelünk, akkor ezek elkerülhetők. Itt arra gondolok, hogy a fedezéknek sokszor nem mindegy, hogy melyik oldalára küldjük a katonáinkat, hiszen előfordulhat, hogy ők felismerik a fedezéket, de nem a jó oldalra bújnak el. Így lehet, hogy szépen ott guggolnak, de az ellenség pont a hátuk mögött van. Nem sokszor történt meg velem ez, de első látásra igen bután néz ki. Persze amikor találat éri őket, akkor arrébb mennek és rátalálnak a jó oldalra. Ettől eltekintve rengeteg pozitív élményem volt. Az egyik legszebb volt, amikor egy temetőben alakult ki csata. Az embereimet a sírok közé küldve, azok nagyon szépen beálltak egy-egy síremlék mögé.A pályákon elhelyezett fedezékek szerencsére változatosak, nem látszik rajtuk, hogy valójában mi célból kerültek oda. Nagyon jól beleolvadnak a környezetbe, melyet egyébként valós helyszínekről modelleztek. A végeredmény nagyon szép lett. A modellek részletesek az egész játék során, de leginkább a katonatársaink sikerültek nagyon jól. Alacsonyabb beállításoknál is élvezhető a játék, de igazi szépségét akkor adja, ha minden maximumon van. A társainkat érdemes megfigyelni. Minden csat, zseb szépen ki van dolgozva, de leginkább az arcuk vonzza a figyelmet. Mindenkinek egyedi, jellegzetes arcvonásait, testalkata és jelleme van. Arcukon megfigyelhető a mimika, illetve, amikor hozzánk beszélnek, akkor szemükkel követnek is. A halottak összeesését a ragdoll technika segíti. A textúrák mindennek piszkos, kopott jelleget kölcsönöznek, érezhető a háborús helyzet. Ezt már csak fokozzák a nagyszerű hangok. A háttérzajok kiválóan adják vissza a háborús helyzetet. A zene is elég jó lett, de nem igazán különleges. Viszont a fegyverek hangjai igazi erőt sugároznak. A párbeszédek is nagyon jók, sok vicces dialógus is elhangzik, viszont a főhősünk filozofálásai nem nyerték el a tetszésemet.

Viszonylag nehézre sikerült a játék, amelyet még fokoz a mentési lehetőség korlátozása. Magunktól ugyanis nem menthetünk, hanem átlagosan 3 mentési pont van elhelyezve a pályákon. Ez részben jó, ugyanis így tényleg teljesítenünk kell egy-egy részt teljes egészében, de a nehezebb küldetéseknél már az ember idegeivel játszik a BiA. Ráadásul hibával is találkoztam mentés során. Egy alkalommal az egész osztagot ott hagytam egy fedezék mögött, hogy tartsák tűz alatt az ellent, míg én egyedül indultam útnak egy mellékes kisutcában. Itt volt egy mentési pont. Miután újratöltöttem a társak már ott voltak mellettem.
Összességében a megvalósítás nem forradalmi, de a mai piacon kiváló.

Multiplayer

A többjátékos módban ne számítsunk ctf-re, vagy hasonló játékmódokra. Viszont lesz 1v1, 1v2 és 2v2. Így összesen egyszerre 4-en játszhatunk, viszont mindenki kap legalább egy csapatot maga mellé. Az itteni játékélmény viszont hamar megunható, hiszen mindig az egyik fél feladata, valamilyen objektíva teljesítése. A másik félnek pusztán annyi a dolga, hogy megakadályozza ezt. Sajnos nincs lehetőség alternatív feladatok teljesítésére, de bízzunk a lelkes mod készítőkben, hátha hoznak valami színt a játék ezen részébe is.

Végszó

Azt hiszem, hogy a Brothers in Arms játékmenete nagyszerű színfolt az fps-ek világában. A megvalósításban a készítők segítségére volt John Antal, aki egy visszavonult katona. A taktikai részek kidolgozottsága neki is köszönhető. A rengeteg valós elem szintén élvezetessé teszi a játékot. Ezek megvalósítása is remekre sikerült, az összképet pedig csak javítja a néhány extra, amelyet a küldetések után kapunk a készítésről, történelmi feljegyzésekről. Ha tehát második világháborús fps-re szeretnénk költeni a pénzünket, akkor a BiA-t csak ajánlani tudom.