Project CARS 2 teszt

Amikor Ian Bell, a stúdió vezetője leszerződött az EA-vel a Need for Speed: Shift 3-ra, még nem tudta, hogy a cégóriás lényegében átverte a csapatot. Másfél millió dollárt kaptak a folytatás elkészítésére, és addig a szerződés szerint a Slightly Mad nem is dolgozhatott volna másik kiadóval. A fejlesztés kezdete előtt két héttel  azonban az EA minden figyelmeztetés nélkül elkaszálta a projektet, ők pedig munka nélkül maradtak. Mivel egy relatíve kis stúdióról van szó, a döntés könnyen a jövőjükbe került volna, még szerencse, hogy a papírok aláírása előtt a technológiájukat egy frissen alapított külső cégbe mentették át, így azok nem kerültek az EA kezébe.

A Project CARS-t lényegében a bosszú és a szükség szülte: egy indie csapat megmutatta, hogy nagy kiadók kizárása nélkül, a rajongók pénzből is össze lehet rakni egy vérbeli szimulátort, és az már csak hab a tortán, hogy végül a Bandai Namcót is sikerült megnyerniük a terjesztéshez. Persze ettől még az első rész több sebből vérzett, de a két év alatt elkészült folytatás minden aspektusában tovább tudott fejlődni. Nem csak tartalomban, hanem élvezeti szempontból is.

Nem sok videojáték mondhatja el magáról, hogy az autósport legfontosabb osztályait kompromisszumok nélkül le tudja fedni. Ha ilyen nagy a bőség, előfordulhat, hogy néhány esetben a spórolás nyomait fedezzük fel, de esetünkben erről szó sincs, már a júliusi próbakör alatt bebizonyosodott, hogy a minőségbe nem nagyon lehet belekötni. Főleg azért illeti dicséret a Project CARS 2-t, mert úgy versenyez egy ligában a Forza Motosport 7-tel és a Gran Turismo Sporttal, hogy sokkal kevesebb pénzből gazdálkodhatott a brit stúdió. Sőt, vezetési élmény szempontjából meg is haladja a riválisait – konzolon mindenképp. Szinte hihetetlen, hogy az autók közti különbségek mennyire érzékelhetők.

Nyilván minden verdának van egy tanulási görbéje, amin végig kell menni ahhoz, ha komolyabb sikereket akarunk elérni. Ezúttal már kontrollerrel is remekül kordában tarthatjuk az autóinkat, de teljesen új távlatokba akkor repít a játék, ha kikapcsoljuk a vezetési segédleteket és kormányt is hadrendbe állítunk. Ettől függetlenül te döntöd el, hogy mit vársz a Project CARS 2-től, mennyi kihívást vállalsz és később hajlandó vagy-e kilépni a komfortzónádból. Meg lehet találni az arany középutat, ahol a bekapcsolt segédletek pont nem mennek az élmény rovására, magyarán a nehézség éppen a te tudásodhoz igazodik.

Nem lesz könnyű megtalálni az egyensúlyt, órák alatt jössz majd rá a receptre, amit utána sem érdemes kőbe vésni. Fejlődni fogsz, sorban elhagyod az assistokat, az ABS-t és az ASR-t, hogy még több mélységet találj benne. Ha irtózol a kapcsolóktól és a csúszkától, diskurálhatsz a virtuális versenymérnököddel is, aki készséggel állítja be a verdát úgy, ahogy csak szeretnéd. Nagyon sebességre, vagy leszorítóerőre vágysz? Jobb fékezésre a kanyarokban? Nosza, csak mondd el a csapatodnak! Skálázhatóságból így is jeles a játék: hogy csak egy rossz végletet említsek, még billentyűzettel vezérelt arcade mókázásra is alkalmas a cím.

Látszik, hogy a vezetési modell csiszolásába rengeteg időt beleöltek a fejlesztők, a végeredmény pedig abszolút páratlan a maga nemében. Amint belepiszkálsz a verdák beállításaiba, és látni fogod, hogyan változik meg a tapadás egy szerencsésen kiválasztott guminyomás vagy fékerő-elosztás hatására. Ilyen mértékű szimuláció mellé már kötelező a perfekt kezelhetőség, szerencsére a Project CARS 2 sikerrel vette az akadály. A fizika is korrekt módon helytáll, főleg, amikor egy téli versenyen, hideg abroncsokkal próbálod bevenni a derékszögű kanyart a nedves útfelületen, és a centrifugális erő egyszer csak a nem várt irányba tolja a vasad. A vér is megfagy az ereidben. Egy túltankolt izomautónak bizony súlya van, és ha nagy a sebesség, a hirtelen fellépő hatások kedvezőtlenek, alaposan meg fogsz izzadni, ha kézben akarod tartani a verdát. De lehetséges, ha tapasztalt vagy, és tudod, mire számíts bizonyos időjárási viszonyok között, és tisztában vagy azzal, hogy mire képes a gép a feneked alatt. A Project CARS 2 minden fizikai dolgot elvárható minőségben közvetít feléd, nem ver át, azt kapod tőle, mint a valóságban is, de azért az Assetto Corsa trónját e szempontból nem fenyegeti veszély. Minden másban bőven mellé és az iRacing mellé állítható a Slightly Mad terméke.

Az előző részben sokaknak nem tetszett a kissé monoton, naptárszerű karriermód. Szerencsére a második részben egy strukturált, logikusabb felépítésű változat kapott helyett, és ehhez a letisztult menürendszer is nagy segítség. Még mindig szabadon mozoghatunk a különböző kategóriákban a nyitott kerekes gépek mellett, túraautók, prototípusok, raliautók, GT-osztályok várnak ránk. Persze nem minden típus nyílik meg elsőre, nem árt, ha képzettségünket D-ről egészen A-ig fejlesztjük, a kategória aduászai csak később válnak elérhetővé. Időnként meghívásos versenyeken is részt vehetünk, amelyek rendszerint egy-egy gyártó négykerekűihez kapcsolódnak, így szinte minden autóosztályba belekóstolhatunk. A karrier tehát sokszínűbb, mint két éve – a jutalmak és az újdonságok folyamatosan hajtanak előre, miközben egyre tapasztaltabb pilótákká válunk.

Az ikonikus helyszíneken teljesített körversenyek mellett a készítők igyekeztek változatos futamokkal feldobni a szórakozásunkat. A ralikrossz is ilyen, nagyon kell összpontosítanunk a terep váltakozásaira, amikor az aszfalt lassan murvára vagy jégre vált. A hatvannál is több helyszín dupla annyi nyomvonalat tartogat, a felhozatal roppant erős és olykor egzotikus is – Spa, Hockenheim, Nordschleife és Brands Hatch kötelező kellék, de a kaliforniai partvidék sokkal kötetlenebb futamokkal kecsegtet.

Mindezt megkoronázza a dinamikus napszak és időjárás-változás, amely egészen elképesztő körülményeket teremt. Borzasztó nagy különbség van vizes, kevésbé vizes és fokozatosan száradó aszfalt között, de ha nincs csapadék, viszont az idő szürke, borongós és csípős hideg van, az sem kedvez a csonttá fagyott abroncsnak. Ám ahogy előbújik a nap és melegszik az idő, a tapadás is egyre jobb lesz. Hihetetlen, mennyi mindenre figyeltek a fejlesztők, és nyugodtan kijelenthető, hogy a körülmények a LiveTrack 3.0-val szinte kifogástalanok, a riválisoknak fel van adva a lecke.

Ha már több tíz órát beleölünk a játékba, előbb-utóbb feltűnik, hogy a Slightly Mad alkotását sem kerülik el a bugok. A srácoknak bizonyára nincs annyi erőforrásuk, mint a riválisaiknak, hogy minden egyes hibát eltüntessenek a megjelenésig. A mesterséges intelligencia ráadásul kétarcú, ha jó az idő és száraz az út, keményen helytáll ellenünk, ám esős versenyeken és a főleg jégen – nincs jobb szó rá – egyszerűen megbolondul. Még egy sima kanyart is képtelenek bevenni az ellenfeleink, máskor úgy rombolnak belénk hátulról, mint a kamikáze, így búcsút mondhatunk a nehezen megszerzett pozícióknak. Amilyen rosszul védik magukat az előzéseknél, olyan jól tudnak felzárkózni több másodperces hátrányból, ami alapból nem lenne baj, ha nem a mi kárunkra történne.

Az időmérők jelen formájukban használhatatlanok: hiába örülünk a jó rajtrácsnak az edzés vége előtt öt perccel, ha botor módon a kvalifikáció végére ugrunk, az eredmények természetellenesen megváltoznak, és máris a mezőny végéről kezdhetjük a futamot. A megoldás az, hogy üljük végig szépen az egészet, igyunk és együnk, míg a hátralévő idő letelik.

Kár a gyermeteg hibákért, hiszen a Project CARS 2 a maga műfajában igazi úttörő lenne. Pedig, ha még emlékszünk rá, 2015-ben pont hasonló hiányosságokért ostoroztuk a fejlesztőket, de úgy látszik, nem tanultak belőle. Úgy látszik, várnunk kell még a súlyos gigabájtokat nyomó tapaszokra, hogy végre minden a helyére kerüljön!

Ugyanakkor nehéz nem szeretni az autóversenyzés egyik legteljesebb élményét nyújtó anyagot. Ha túl leszel a fejlesztők ócsárlásán, elgyönyörködsz a látványban, amely még közepes vasakon is remekül fut. Belefeledkezel a futamba, vállon veregeted magad, amiért sikerül az adott körülményeknek megfelelő beállítással jó pozíciót megcsípni, ádáz csatát vívni úgy, hogy az ideális ív már a véredbe ivódott. Akkor – és remélhetőleg ez lesz jellemző a játékkal töltött óráid többségére – iszonyatosan imádni fogod a Project CARS 2-t. Még jó, hogy az ember sok mindent megbocsát és türelmes, hajszolja az élvezetet, de a sport rengeteg bosszúsággal és örömmel jár. Pont úgy, ahogy a játékipar jelen terméke, ahol szerencsére mégis a pozitívumok vannak túlsúlyban. Csak nézd meg pár hónap múlva, hogy hova jut!

A Project CARS 2 PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg. Mi számítógépen teszteltük.

Kapcsolódó cikk

• Project CARS 2 bétateszt