Sea of Thieves teszt

Megérkezett a Sea of Thieves. A Microsoft és a Rare régóta várt kalózjátéka a végtelen karibi tengereket nyitja meg előttünk - kalandoznunk kell benne és elrejtett kincsek után kutatni, mindezt aranyos, rajzfilmes grafikával és szuper hangulattal körítve. A játék bétaváltozatát korábban egy hétig nyüstöltük itt, a Gamekapcson, raboltunk és fosztogattunk, egy dologban pedig mindenki egyetértett. Olyan multiplayer élményt ad a játék, mint semmi más régóta, és ha a teljes verziót megtömik tartalommal, akkor egy szavunk sem lehet majd: az év egyik legjobb címét fogjuk a kezünkhöz kapni. Nagy kár, hogy pont ez a tartalomdolog maradt alul.

Lehetünk magányos kalózok és összeállhatunk ismeretlenekkel, vagy barátokkal is. A Sea of Thievesben egy-, kettő-, három- és négyszemélyes hajókkal indulhatunk útnak felfedezni a végtelen kékséget, harcolva a szigetvilágot uraló csontvázsereggel és a többi játékossal, miközben arannyal teli ládák és kikötői megbízások sokasága vár ránk. A játék online világában nincs könyörület, elsüllyeszthetjük egymás hajóit, és ellophatjuk a másik nagy munkával megszerzett rakományát, hogy aztán magunk értékesítsük azt, rumra és minden másra elszórva a pénzt.

A játékban alapvetően háromféle küldetést vehetünk fel. Az aranyátvevő sátrát felkeresve bármelyik kikötőben, kincskeresős feladatok várnak ránk - egy térképet, vagy egy rímekbe foglalt fejtörőt kapunk, nekünk pedig el kell mennünk egy megadott szigetre, illetve hajóroncshoz, és felkutatni az ott elrejtett kincset. Ezek a típusú feladatok voltak a bétában is, és igen jól szórakoztunk rajtuk. Meg kellett keresni a hajótérképen, hogy melyik sziget hasonlít a rajzra, vagy elkezdeni megfejteni a vers rejtvényeit, aztán nem kis szerencsével, hamarosan már hajózhattunk is vissza a kikötőbe, arannyal megrakodva.

A második típusú küldetést a kikötői kereskedőházaktól kapjuk. Az árusok mindenféle árut szereztetnek be velünk, egy listán összeírva az aktuális kívánságaikat. Kígyót, csirkét, malacot kell nekik szállítanunk a legritkább fajtákból, meg puskaport, vagy más felszerelést, megnehezítve azzal a dolgunkat, hogy mindezt időre kérik tőlünk, ráadásul azonnal egy távoli helyre elvitetve a szállítmányt. Végül pedig ott vannak még a varázslók, boszorkányok kérései. A szigetek misztikus védelmezői hírhedt kalózkapitányok csontvázait kérik végleg a túlvilágra küldeni azzal, hogy nemcsak legyőzzük őket, de a fejüket le is szállítjuk nekik, hogy azon végezhessenek rituálét.

A kihajózás rendkívül izgalmas. A fedélzetre lépve először meg kell szavaztatni a legénységgel, hogy melyik felvett küldetésbe kezdjünk bele - mindenki leteheti a neki szimpatikus darabot a kapitány asztalára, aztán amelyik mellett a legtöbb kés landol, az veszi kezdetét. Ha megvan a feladat, akkor meg kell nézni a térképet, hogy hová megyünk, megjegyezve az égtájat is, hiszen menet közben csak az iránytű lesz a segítségünkre, majd felhúzni a vasmacskát, leereszteni a vitorlákat, és elkormányozni az öreg hölgyet a célpontunkig.

A küldetések eleinte változatosnak tűnnek, azonban hamar rájövünk, hogy egyívású az összes, és ez pecsételi meg a játék egészét is. A háromféle feladat kevés ahhoz, hogy hetekig, hónapokig lekösse az embert, ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni az egészet, akkor lootolnunk kell benne csak, ide-oda hajózva megbízóink és célpontjaink között. Mindezt a semmiért ráadásul. A feladatokért kapott pénzt nem lehet hasznos dolgokra elkölteni, csak ruhát, felszerelést, hajófestéket, orrdíszt és új vitorlákat vehetünk belőle, csupa kozmetikai kiegészítő az összes, csak úgy, mint a hamarosan érkező háziállat is. Ráadásul hiába kapunk mindenféle rangot, meg szintlépést utána, még a játék egyik nagy céljának, a Pirate Legend szintnek a megszerzése után is csak egy újabb kalózbarlanggal, és friss küldetésekkel gazdagodunk.

Pedig annyira jó az egész. Lassan mindenki megkapja a maga feladatát a hajón, valaki a térképet olvassa menet közben, míg más az ágyúkat tölti meg, vagy a vitorlacsúcsról kémleli a horizontot, a közös feladatok, és kalandok összehozzák az embert. A habokat szelve zenélhetünk és énekelhetünk egymásnak, míg máskor hatalmas hullámokkal, vagy tengeri szörnyekkel harcolunk, a felfedezés öröme pedig mindennél hangulatosabbá teszi az egészet. Amikor rájövünk, hogy betölthetünk embert az ágyúba, és átlőhetjük egy rivális hajó fedélzetére, vagy amikor léket kapunk, és együtt foltozzuk be a hajótestet, majd merjük ki a vizet a raktérből, vödörrel felhozva azt a felszínre, mindennél hangulatosabbá teszi az egészet.

Aztán ott van még az az ezernyi apró dolog, amire folyton rácsodálkozik az ember. Hogy éjjel le kell oltani a hajó lámpásait, ha nem akarjuk, hogy megtaláljanak minket, hogy a szigetekre kiúszva bármikor felfalhat minket egy cápa, vagy hogy bármikor bezárhatjuk valamelyik társunkat a hajóbörtönbe, ha sokat iszik. De hatalmas élmény az is, amikor először rúgunk be együtt a kikötői kocsmában, vagy amikor megtaláljuk az első palackba zárt levelet egy lakatlan szigeten, és kezdjük megfejteni, hogy vajon ki írhatta, és mit akart nekünk üzenni.

Kalandjaink során több tucat szigetet látogathatunk meg. A legtöbb jelezve van a hajótérképen, de olyanokat is felfedezhetünk, amit előttünk nem dokumentált még senki, és míg a legtöbb közülük karib-tengeri hangulatot áraszt magából, pálmafákkal és kalóztanyákkal, találhatunk egyéni darabokat is szép számmal. Vannak erődök a tengeren, aztán a térkép egy messzebbi régiójába ellátogatva ősi romokkal teli szigeteket fogunk találni, halálos csapdákkal, és ősi titkokkal, míg egy másik helyen sötét, viharos őserdők várnak majd ránk, halott kalózok szellemeivel kísértve.

Felszereléseink között találunk iránytűt, távcsövet, ásót, lámpást és zsebórát, míg fegyvereink sorát kard, pisztoly, sörétes puska és mesterlövészpuska adja. Közülük pedig mindegyik testre szabható újabb festések és kiegészítők vásárlásával. A játékban lehetünk tisztességes kalózok és igazi szemétládák is, a legizgalmasabb ráadásul, hogy mi sem tudjuk a másikról, hogy barát-e, vagy ellenség. Ha találkozunk egy másik hajóval, akkor megtámadhatjuk egymást, de kedélyesen integethetünk is, vagy tehetünk úgy, mint aki segíteni akar, aztán amikor a másik csapat kiásta a maga ládáját, hátba támadhatjuk őket, és ellophatjuk azt. A teljes rakományukkal együtt. Mindez ráadásul velünk is megtörténhet - vesztettem már el fél tucat ládát pont akkor, amikor indultam volna eladni őket, de ilyen a kalózszerencse. Egyszer minden összejön, míg máskor semmi.

Jópofa dolog egyébként, hogy a készítők mennyire egyszerűvé tették az egész játékmenetet. Az irányítás könnyű, a vitorlák beállítása egyáltalán nem igényel semmi tudást, míg ha felnézünk, a játék kis vonalakkal még az aktuális szélirányt és sebességet is mutatja. Ezenkívül, ha menet közben leesünk a hajóról, akkor megjelenik nem messze tőlünk egy sellő, aki gombnyomásra visszajuttat a fedélzetre, míg ha elsüllyed a bárkánk, és odaveszik mindenki, akkor egy szigeten éledünk újjá, hajónkkal a kikötőben, azonnal folytathatva utunkat és küldetésünket. Egyetlen dolog hiányzik csak belőle, a kezdeti segítségnyújtás. Ha nincs köztünk senki, aki tudná, mit kell csinálni a játékba belépve, akkor simán elmehetünk a küldetésfelvevő pontok mellett, céltalan kóválygásba kezdve a tengeren. Aminek semmi értelme.

A játékot az Unreal Engine 4 hajtja. A látvány rajzfilmes, a karakterek viccesek, a helyszínek pedig mesébe illőek, ami pedig a legjobb, az a tenger. Egyszer sötétkék színbe borul, és akkora hullámokat vet, hogy majd beborít minket a vízbe, máskor pedig kristálytiszta és szelíd, finoman ragyogva a lemenő nap fényében, egyszerűen csodálatos, amit ezen a téren ki tudtak belőle hozni. Pedig a játék startja nem indult könnyen. Game Pass-hozzáféréssel PC-n és Xbox One-on is „ingyen” játszhat vele mindenki, meg is lett hamar az első egymillió játékos, de úgy, hogy a szerverek alig bírták a terhelést. Volt, akit be sem engedett, míg más nem fért hozzá a felszereléséhez és a fegyvereihez, vagy nem kapta meg a szintlépést, vagy a küldetésekért járó zsoldot - de talán ennek vége már. A dolgok kezdenek helyrejönni, és nincs ennél fontosabb.

A Sea of Thieves összességében egy hihetetlenül hangulatos kalózjáték lett, tele izgalmakkal és meglepetésekkel, de egyben olyan hiányosságokkal is, ami megöli a kezdeti lelkesedést. Az ismétlődő, egy sablonra épülő küldetések és a történeti szál teljes hiánya hamar unalmassá teszi az egészet, lootolni nincs úgy értelme, ha közben nincs, ami előrevigyen, vagy motiváljon. Ettől függetlenül azt mondom, hogy a játék megéri a pénzét, főleg Game Pass-előfizetéssel, és érdemes is kipróbálni, de szigorúan csak barátokkal. A kalandoknak úgy van értelme, ha ismerjük egymást, és végig mikrofonozunk is - ha mindez megvan, akkor viszont könnyen lehet, hogy életünk leghangulatosabb napjait éljük át együtt.

A Sea of Thieves PC-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi ez utóbbin teszteltük.

Kapcsolódó cikkek

• Sea of Thieves bétateszt
• Húsz cím, amivel játszanod kell 2018-ban
• Húsz cím, amivel játszanod kell 2017-ben