A brit Team 17 szeptemberben adta ki a történelmének századik játékát, az azonos nevű fejlesztőcsapat által fejlesztett Planet Alphát. Tesztünk tárgya egy klasszikus oldalnézetes puzzle-platformer, amely letisztult játékelemeivel és gyönyörű látványvilágával különbözteti meg magát a konkurenciától. Ennél a zsánernél azonban elengedhetetlen az intuitív mozgás, a sziklaszilárd irányítás, na meg persze az izgalmas fejtörők, és sajnos pontosan ezeken csúszik meg az amúgy nagyon impozáns fejlesztés.
A Planet Alpha nem húzza az időt felesleges expozícióval, vagy bármiféle hosszas bevezetővel - egy névtelen, arctalan asztronauta bőrében ébredünk egy teljesen idegen bolygón. Adott egy ősi, letűnt civilizáció, egy buja növényzettel és különös állatvilággal telezsúfolt planéta, valamint egy robothadsereg, amely kíméletlenül elpusztít mindent, ami csak mozog. Ezen felül nincs a szánkba rágva sem a történet, sem pedig főhősünk célja - mindezt saját magunknak kell felfedeznünk az idő haladtával.
Habár a játék teljes hossza alatt egy szó sem hangzik el, hamar egyértelművé válik, hogy a kampányt mégis egy határozott narratíva vezeti. Kifejezetten értékeltem, hogy az amúgy nyilvánvalóan ökocentrikus üzenetet nem erőszakolják a játékosra, ugyanakkor pár óra után mégis hiányérzetem támadt az egy kaptafára gyártott feladványok megoldása közben, egyre határozottabban körvonalazódott ki a kérdés előttem: miért is csinálom mindezt? Hova próbálok eljutni?
Szerencsére a szemkápráztató környezet mindezt könnyen elfeledteti. A bolygó és annak élővilága egyszerűen mesés, s habár főszereplőnk dizájnja hagy némi kívánnivalót maga után, a hatalmas látképek és a háttérben mozgó szürreális óriásszörnyek több óra után is lélegzetelállítók maradnak. Mindezt a mostanában elég divatos 2,5D-s kameraállásból szemlélhetjük, ez pedig szintén sok életet lehel a Planet Alpha változatos világába.
Ez azonban az egyik pont, ahol a fejlesztők nyilvánvalóan nagyobbat akartak markolni a kelleténél – a háttérben és előtérben mozgó élőlények, tereptárgyak és a növényzet sokszor megnehezítik a játéktérben való kiigazodást. Néha könnyen feltételezhetjük a díszlet egy-egy darabjáról, hogy az a tényleges pályához tartozik, egyes esetekben pedig a szinte teljesen elfedik a látómezőnket az előtérbe becsúszó látványelemek.
Maga a játékmenet egyébként hozza az elvárható minimumot, de annál sajnos nem sokkal többet. A pályák navigálása papíron többnyire botegyszerű, mégis sokszor találtam magam a szakadék mélyén, csupán azért, mert nyurga asztronautánk nem volt hajlandó felkapaszkodni az orra előtt lévő sziklaperemre. Karakterünk mozgása és a platforming tehát kidolgozatlanok – ettől a játék persze abszolút élvezhető marad, de mégsem olyan pontos, mint amilyen lehetne.
A feladványok zömétől sem fog senki hátast dobni, ugyanis ezek többnyire kimerülnek a már megszokott mozgó platformos ugrálásban és különféle dobozok ide-oda tologatásában. Ez utóbbi pedig sokszor olyan lassú, hogy az még szándékos időhúzásnak is erős. Jó néhány szakaszon azonban – különösen a játék közepétől kezdve – egy igen érdekes mechanikával bővül az alapból elég vérszegény képességeink tárháza: gombnyomásra változtathatjuk majd az adott napszakot. Az éjszaka előbújó gombák olykor szilárd lépcsőfokként szolgálhatnak a továbbjutáshoz, nappal pedig könnyen elrejtőzhetünk a kivirágzó aljnövényzetben. Ehhez hasonló módszerekkel ügyeskedhetünk végig a pályaszakaszokon és sokszor csak így slisszolhatunk el a környéket pásztázó kíméletlen robotok között.
A maga szűk négy órája alatt én nagyon szerettem volna megkedvelni a Planet Alphát - a környezet pszichedelikus színkavalkádja hatalmas felüdülés volt a Limbo, az Inside és társaik nihilista búskomorsága után. Sajnos azonban a játék sem minőségben, sem mennyiségben nem üti meg az előbb említettek címek által szabott mércét. Könnyen olyan érzése támadhat az embernek, hogy csupán egy baromi látványos techdemóról van szó – ez pedig nem feltétlenül támasztja alá a 20 dolláros árcédulát. Kétségtelen, hogy a játéknak megvannak az abszolút fergeteges pillanatai, jelen állapotban azonban legfeljebb az igazi platformerfanatikusoknak tudnám nyugodt szívvel ajánlani. Egy Humble Bundle, vagy egyéb akció keretein belül viszont egész kiváló fogás lehet majd, úgyhogy semmiképp se feledkezzetek meg róla!
A Planet Alpha PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre jelent meg. Mi PC-n játszottunk vele.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.