Nagyon megörültem, amikor az Assassin’s Creed: Odyssey megjelenése körül arról olvastam a hírekben, hogy felújított változat készül az Assassin’s Creed III-ból, valamint az eredetileg PlayStation Vitára szánt Assassin’s Creed: Liberationből. Az idén hétéves Assassin's Creed III az egyik legmegosztóbb epizódja a sorozatnak, egyesek kifejezetten utálták, míg mások alulértékeltnek tartják. Én az utóbbiak csoportjába tartozom, így alig vártam, hogy lássam, mit sikerült összehoznia a Ubisoftnak a Remastered-kiadásban!
2012-ben az Ezio-trilógia után a játékosok hatalmas elvárásokat támasztottak a sorozat felé, amit a Ubisoft, becsületére legyen mondva, tényleg próbált megugrani. Új grafikus motort, komoly játékmenetbeli újításokat ígértek, történelmi háttérként pedig az amerikai függetlenségi háború szolgált a harmadik részhez. Az új főhős Connor, egy félvér indián a Mohawk-törzsből, aki a szokásos asszaszin és templomos szembenállás mellett a saját családi drámájában és a XVIII. század egyik legfontosabb konfliktusában is próbál helytállni.
A játék a maga korában egészen ambiciózusnak számított, rengeteg helyszínt, karaktert, történeti szálat és eseményt szuszakoltak bele cselekménybe, de végül valahogy mégsem működött. Talán a főhős nem volt sokak számára szimpatikus, vagy a játékmenet nem nőtt fel az elvárásokhoz - még ma is nehéz eldönteni, hol is ment félre az Assassin's Creed III, de azt semmiképp sem mondhatjuk rá, hogy rossz játék lett volna. A remasterelt kiadás természetesen nem nyúl bele a történetbe vagy az alapvető játékmechanizmusokba, ez nem az a fajta felújítás, ahol az alapoktól újraírják a programot. Ettől függetlenül egészen sok helyen történtek változtatások, melyek miatt még így 2019-ben is vállalható a játék.
Kezdjük a legszembetűnőbb változtatásnál, a grafikánál. A játék teljesen új bevilágítást kapott, aminek hála a különféle anyagok sokkal valóságosabbnak tűnnek – például a hajó vitorláján a napfényben látszanak az árnyjátékok, de a fa- és kőépületek is másképp csillannak meg. Ezen kívül a textúrákon is élesítettek, így már a közeli képek sem olyan otrombák, mint az eredetiben voltak. Kiszélesítették a látóhatárt, vagyis a városban mászkálva, már nem az orrunk előtt töltenek be a karakterek és a tereptárgyak.
Mindezt az erősebb konzolokon, PS4 Prón és Xbox One X-en natív 4K-s felbontásban élvezhetjük, az alapgépeken pedig 1080p-ben. Sajnos a 60 fps a konzolos változatokban ezúttal elmaradt, de az eredeti változatot ismerve már a stabil 30 fps is hatalmas előrelépés. Jómagam az alap PS4-en próbáltam ki a játékot, és szaggatással egyetlen robbanásokkal teli üldözéses jelenetben találkoztam, de ez is inkább tűnt valamilyen bugnak, semmint valós teljesítményproblémának.
A fejlesztők a grafikai újításokon kívül apróbb játékmenetbeli változtatásokat is eszközöltek. Kényelmesebb lett a lopakodás, ugyanis a későbbi epizódokhoz hasonlóan a bokrokban is meglapulhatunk már. Főhősünk fütyülni is megtanult az elmúlt hat évben, így könnyedén elcsalhatjuk az ellenfelünket egy félreeső helyre. Ezenkívül változtattak még a minitérképen, az irányításon, egyszóval tényleg látszik, hogy foglalkoztak a játékkal. Sajnos a harcrendszeren vagy a mászáson nem igazán finomítottak, így ezek még mindig az Assassin's Creed III leggyengébb pontjai. Az ellenséges egységeket nagyon könnyű legyőzni, még a játék végén sem nyújtanak igazi kihívást, az épületeken való ugrálás pedig nagyon darabos és lassú az Origins és az Odyssey után.
Sajnos a felújítás ellenére a bugoktól nem sikerült megszabadulni, sőt számomra kissé problémásabbnak tűnt Remastered-változat, mint az eredeti, bár lehet, csak az idő szépítette meg az emlékeket. A rongybabafizika még mindig nevetséges, a karakterek pedig állandóan beragadnak a tereptárgyakba. Volt, hogy a lóval akadtam fent egy kerítésen, míg máskor a kiiktatandó ellenfelem ragadt fent egy hordón, így vissza kellett töltenem az állást, hogy folytathassam a küldetést. Sokszor hibásak a felújított változatba bekerült új játékelemek is: van, hogy egyáltalán nem „regisztrálja” a játék, hogy épp egy bokorban vagyunk, így simán észrevesznek az ellenfeleink, de fütyülés sem olyan hasznos, mint a többi epizódban, ugyanis van, hogy véletlenszerű katonák hallják meg, nem pedig a hozzánk legközelebb esők.
Ahogy a bevezetőben írtam, az Assassin's Creed III mellett az Assassin’s Creed: Liberation is helyet kapott a csomagban, mely legelőször PlayStation Vitára jelent meg 2012-ben, majd 2014-ben PC-re, PS3-ra és Xbox 360-ra is érkezett belőle egy HD-változat. Az újítások itt kevésbé látványosak, mint az alapjáték esetében, hiszen ez a rész már alapból kapott egy újrakevert változatot az előző generációban, most pedig csak ezt húzták fel 4K-ra és 1080p-re.
A Liberation alapvetően egy kézikonzolra szánt Assassin’s Creed, így a gyengébb grafika ellenére még mindig a magunkkal hurcolt PlayStation Vita pár colos érintőkijelzőjén lehet a legjobban élvezni. A küldetések túl rövidek, a helyszínek picik, a hangok és a zenék pedig bosszantóan rossz minőségűek ahhoz, hogy ezt tévén játsszuk. Persze, ha nincs kéznél a Sony hivatalosan is halott masinája, lehet tenni vele egy próbát, de hatalmas csalódás lesz azok számára, akik egy teljes értékű Assassin's Creed-epizódot várnak tőle.
Alternatív univerzum
Az Assassin’s Creed III-at és a Liberationt felölelő csomag nyomott áron került a boltok polcaira, de a tavalyi Assassin’s Creed: Odyssey szezonbérletével együtt is bezsebelhető. Utóbbi akcióban egészen jó vétel lehet, hiszen amellett, hogy megkapjuk a tavalyi epizód kiegészítőit, még két szépen felújított résszel is bővíthetjük a gyűjteményünket. Külön megvásárolva azonban nem igazán érik meg a teljes ár kifizetését : bár a felújítás korrekt lett, azért nem ezek a legjobb részei a sorozatnak, hogy akár új vagy régi játékosoknak ajánljam őket.
Az Assassin's Creed III Remastered PC-re, Xbox One-ra és PS4-re jelent meg, a Nintendo Switch-változat pedig május 21-én érkezik. Mi a játékot a Sony alapgépén teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.