Tiny Tina, a Borderlands-sorozat fiatal robbantási szakértője több epizódban fontos karakter Pandora bolygóján, ám a Borderlands 2-ben kiemelt szerepet is kapott egy személyre szabott DLC-ben. Az Assault on Dragon Keepben a kislány egy új oldalát ismerhetjük meg, amikor Bunkers & Badassezni hívja a játékosokat, ami a Dungeons & Dragons helyi megfelelője – Tina bunkermesterként, avagy mesélőként igazgatja különleges kalandunkat. A Gearbox Software úgy ítélte meg, van még szufla ebben az ötletben, ezért egy teljes játékot is felhúzott rá.
A Tiny Tina’s Wonderlands ennek megfelelően a 2013-ban kiadott kiegészítő által lefektetett alapokra épít. Az abban bedobott fantasy vonásokat kikerekíti és továbbfejleszti, de aki játszott már Borderlands-játékkal, az pontosan tudhatja, hogy mi vár rá: egy pörgős looter-shooter hibbant világgal, karakterekkel és poénokkal, amit egyedül és társakkal együtt is élvezhetünk.
A játék Tiny Tina bázisán köszönt minket, és egy rövid bevezető után már neki is láthatunk a karakterünk elkészítéséhez, hogy nekivágjunk a fiatal bunkermester által megálmodott kampánynak. Ehhez asszisztál két új karakter, Valentine és Frette is, akik egy hajótörést követően kötöttek ki Tinánál, és mivel túl megbízhatatlanok ahhoz, hogy saját karakterük legyen, tanácsadóként duruzsolnak majd a fülünkbe.
A Bunkers & Badasses-kampány sztorijában természetesen mi a hőst alakítjuk, aki a fantáziavilág lakói közül egyedüliként a saját sorsa kovácsa. Legalábbis így szól Tina meséje, ám az ügyeletes főgonosznak, a Sárkányúrnak is megvan erről a maga véleménye – és ő már csak tudhatja, hiszen miközben a világvégét próbálja tető alá hozni, mintha valahogy a bunkermester irányítása alól is kiszabadult volna.
A Borderlandsekkel ellentétben, ahol előre meghatározott figurák közül kell választanunk, a Wonderlandsben alaposan testre szabhatjuk hősünket – kinézetet és a tulajdonságpontokat befolyásoló hátteret is beállítunk. Hat karakterosztály valamelyikével kezdhetünk (a szezonbérlet később egy hetediket is ígér), amelyek a hagyományosnak mondható szerepjátékkasztok borderlandsesített változatai: találunk itt barbárt, rangert, varázslót és warlockot is. A fő küldetéslánc első felében multiclassolni is lehetőségünk nyílik, ami azt jelenti, hogy tizenöt különböző osztálykombinációt hozhatunk létre.
Stabbomancer a közelharci sebzésre és a kritikus találatokra utazik, a Graveborn a saját életét áldozza erős sebzésért, a Brr-zerker fagyot és fájdalmat oszt. A Spore Warden egy kis gombalényt kap társnak, a Spellshot a varázslatait erősítheti, a Clawbringer egy wyvernnel vonul harcba. Minden karakterosztály két különleges akciót és saját képességfát kap, és amint megkaptuk a második kasztunkat, mindkét fára oszthatunk pontokat. Kimaxolni kis eséllyel fogjuk bármelyiket, ugyanis csak 40-es szintig fejlődhetünk, utána már az úgynevezett Myth Rankünkhöz kapunk pontokat.
A kasztspecifikus képességeken túl az ütőerőnket az adja, amit már megszokhattunk a Borderlandstől. Töméntelen mennyiségű lőfegyver (pisztolyok, gépfegyverek, mesterlövészpuskák, rakétavetők) áll majd rendelkezésünkre, amelyek véletlenszerű értékekkel és módosítókkal kerülnek a birtokunkba. Energiapajzsok helyett őramulettek adják a védelmünket, a gránátokat pedig varázslatokra cserélték a fejlesztők: tűzlabdák, villámcsapások, jégtövisek, földrengések közül válogathatunk. Ha egyszer beindul az akció, az ritkán csillapodik, olykor (különösen a többjátékos módban) az is kihívás, hogy lássunk bármit a harctérből a sok effekt közepette.
A Wonderlands az olajozott fegyverkezelés mellett a mozgáskultúrát is megörökölte a Borderlands 3-ból: becsúszni és magaslatra kapaszkodni is tudunk. Ami a sorozathoz képest igazán újdonság az arzenálunkban, az az, hogy ezúttal nagyobb figyelmet kapott a közelharc. Nemcsak, hogy az egyszerű ütlegelést felváltották a claymore-ok, fejszék és buzogányok, de többféleképp bátorít is rá minket a játék, hogy merjük közel engedni az ellenfeleket magunkhoz. Egy kard épp olyan hasznos része lehet a játékstílusunknak, mint a változatos puskák.
Az eszköztármenedzsment természetesen ezúttal is kihívást jelent majd, már ha a játék szellemiségének megfelelően mindent összelootolunk, aztán meg nem tudjuk hová tenni a kincseinket. A fegyverektől az automatáknál szabadulhatunk meg, illetve széfbe is zárhatjuk a szívünkhöz közel álló darabokat Brighthoof városában. Általában azonban nem érdemes ragaszkodni egyetlen cucchoz sem: hamar túlnőjük szintben a felszerelésünket, ezért gyakran fogjuk váltogatni a holminkat.
Míg a lelke mélyén nem sokat változott a Wonderlands a Borderlandsekhez képest, a vadonatúj körítést nagyon sikerült eltalálni. Jól áll a játéknak a fantasy köntös (még akkor is, ha nyílpuskának álcázott sorozatvetőkkel rohangálunk), de még ennél is jobban az, amekkora örömmel és szívvel veti bele magát a D&D utánzásába. Számos fricska szól az asztali szerepjátéknak, de Tina, Valentine és Frette triója is valósághűen kelti életre a játékosok közötti dinamikákat. Az írás kifejezetten jó, olykor még egészen szívhez szóló is, és a poénok sohasem lankadnak – bár lehet, hogy kicsit többet adnak annak, aki otthonosabban mozog a szerepjátékok világában.
Szintén a D&D mímeléséből ered az a terepasztal is, amin karaktereink kis bólogatófejű miniatűrként jelennek meg. Ez a pálya köti össze a különböző helyszíneket, s maga is tele van felfedezni- és gyűjtögetnivalókkal, amelyek jól szét vannak osztva a játék teljes időtartamára. A terepasztal egyetlen igazi hátulütői a véletlenszerű találkozások, amelyeket bokorból ránk ugró ellenfelek testesítenek meg.
Őket szerencsére le is üthetjük, ám ha ezt eltévesztjük, egy arénaharcba teleportálódunk, ahol adott számú szörnyet kell kinyírnunk. Ez azonban inkább csak az időt vesztegeti, olykor egészen elnyúlik, mert úgy kell keresni a lassan termő lelövendőket, és a jutalom sem túl jelentős. Hasonló harcokból meg lesz elég a dungeonökben, amikor például oltárdarabokat kergetünk ilyen-olyan permanens bónuszokért.
A játékban változatos vidékeken járunk egyébként, melyeknek megvannak az egyedi ellenféltípusai is: goblinok, csontvázak, kígyólények, földi cápák stb. Minden helyszín gazdagra sikeredett (az ember azt hinné, hogy egy gyors mellékküldetésre érkezik valahová, aztán egy kiterjedt labirintusban találja magát), ám a pályadizájn nem mindenhol ugyanolyan átlátható. Ugyanakkor a kisebb bosszúságok ellenére is könnyen csábít a játék arra, hogy bejárjunk minden zugot.
Ha végeztünk a fő küldetésszállal és a felfedezéssel is (vagy nincs kedvünk felhajtani minden egyes szerencsekockát), a Chaos Chamber nevű játékmóddal is szórakozhatunk. Ez is a már említett arénaharcokkal operál, ám azokat roguelite-szerűen random átkokkal és áldásokkal köti össze, és egy egyedi valutát gyűjthetünk, amit a kedvünk szerinti felszerelésekre válthatunk be. Az április 25-én nyitó szezonbérlet egy másik játékmódot is ígér, a Mirror of Mysteryt, amely egyedi szörnyekkel és egyre fokozódó kihívásokkal készül.
Ahogy a többi Borderlandsben, úgy ebben is lehetőség van arra, hogy barátokkal együtt lássunk neki a világ megmentésének. Kezdéskor választhatunk a Cooperation és a Coopetition beállítás között, ami azt határozza meg, milyen formában kapjuk a zsákmányt: az első minden játékosnak egyedi jutalmakat ad (amiket ettől függetlenül szabadon cserélgethetünk egymással), míg a második esetén mindenki közösen válogat a kincsek közül.
A szórakozást hatványozza, ha többen vagyunk, ám néhány bosszantó hiba azért akad a kooperatív játékban: hajlamos a deszinkronizációra, a társak életkijelzői gyakran hibásak, míg a képernyőnkről egy kisebb távolság után eltűnnek a jeleik, ami a kiterjedtebb pályákon megnehezíti az egymás mellett maradást. Utóbbira legalább a ping-rendszer némi megoldás, de ezen csiszolhattak volna még.
A Wonderlands nem próbálja alapjaiban felforgatni a Borderlands-formulát – már csak azért sem, mert egy spin-offról beszélünk –, de nagyon jó munkát végez abban, hogy így is frissnek hasson. A tartalma szerényebb, mint a fősodorbéli játékoké, de a fő- és mellékküldetések bőven lefoglalnak, ráadásul jól megtalálja az egyensúlyt az érdekes teendők és a gyűjtögetnivalók hajhászása között. A már kipróbált mechanikák és a néhány újdonság jól kiegészíti egymást, de le sem tagadhatná, hogy melyik sorozatnak a tagja. A már bejáratott cell-shaded grafika továbbra is mutatós, bár a textúrák azért olykor érezhetően kullognak a játékosok érkezése mögött.
A fantasyvel, D&D-vel kevert világ a sorozatra jellemzően őrült, kellően egyedi a megszokotthoz képest. A könnyed történet nem túl csavaros, de jó munkát végez abban, hogy epikus hősnek érezd magad, ráadásul a szereplők, hála a szinkronszínészeknek és a nekik írt szövegeknek, igazán ragyognak. Ha valaki az asztali szerepjátékok nyújtotta élményt (nem magukat a játékokat!) szeretné megtapasztalni, akkor a Tiny Tina’s Wonderlands remek választás.
A Tiny Tina's Wonderlands PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re jelent meg. A tesz PC-n készült.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.