Az újonnan PC-re is ellátogató, korábban PlayStation-exkluzív címek eléggé a csúcskategóriáját képviselték a konzolos játékok PC-s átiratainak, és ez alól bizonyos tekintetben a Returnal sem lett kivétel. Alapjaiban mindent megkapunk, ami a boldogsághoz szükséges; személyre szabható irányítás egérrel és billentyűzettel, korlátok nélküli frame rate, szabadon állítgatható felbontás ami támogatja a 32:9-es szuper-ultraszéles monitorokat, rengeteg grafikai opció, sőt még DLSS, NIS és AMD FSR felbontásoptimalizáló technológiák is szerepelnek a palettán, a már-már kötelező ray tracing mellett. Ha pedig mindez még nem lenne elég, a Dolby Atmosról sem kell lemondanunk és a DualSense speciális adottságait is képes kihasználni a Climax Studios által készített PC-s verzió.
Első indítás után rögtön egy roppant részletes és informatív benchmark szekció fogadja a játékost, ahol még azelőtt elvégezhetjük a grafikai és teljesítménybeli finomhangolást, hogy űrhajónkkal a lehető legrosszabb helyen balesetet nem szenvedünk. Elsőre nyilván felnyomtam mindent maxra, mert miért is ne, lássuk mire képes egy Sony exkluzív PC-n 2023-ban!
Amellett, hogy a látvány tényleg elképesztő a benchmark során, el se akartam hinni, de ultra grafikán ray tracinggel és DLSS nélkül is 40 fps-sel futott le a teszt, ami a maga kategóriájában páratlan. Nem emlékszem rá, hogy az elmúlt két évben találkoztam-e olyan játékkal, ami sugárkövetéssel és maxos grafikával képes volt tartani a 30 fps-es határt a már azért korosodó RTX 2060-nal 1440p-ben.
A nagy örömöm viszont csak addig tartott, míg el nem indítottam újra a tesztet, csak ezúttal minden csili-vili effektet lenullázva, a lehető legpuritánabb beállításokkal. Az első pillanatokban hiába ugrott meg a teljesítmény a 100 fps feletti kategóriába, a szétrobbanó szobrok és a szélben lengedező indák látványától ugyanúgy beestem a játszhatóság szintjét súroló kategóriába, mint a maxos beállításoknál. Hiába a rengeteg fel nem használt RAM és a 20%-on pörgő proci, egész egyszerűen olyan szintet vár el a játék a videokártyától az intenzívebb pillanatokban, amivel egy RTX 2060 nem képes zökkenőmentesen megbirkózni.
A dolgot tovább súlyosbítja, hogy a fejlesztők páratlanul nagy mértékben építkeztek a volumetrikus ködre és a speciális árnyékokra, melyeket nem tudunk teljesen kikapcsolni, csak a felbontásukat és részletességüket tudjuk lejjebb csavarni. Viszont ha glitchmentes és szépnek nevezhető élményt akarunk, akkor a ködöt és az árnyékokat érintő beállításokat nem igazán csavarhatjuk lejjebb a maximális beállításról, mivel már medium szinten is vállalhatatlanul ronda és alacsony felbontású lesz a köd, az árnyékok benne pedig katasztrofálisan fognak ugrálni, ami egyes pályákon a fél képernyőt kitölti, hazavágva ezzel az egész játékélményt.
Maximum beállítások mellett döbbenetesen szép végeredményt kapunk, ráadásul míg PS5-ön csak az árnyékok esetében használhattunk sugárkövetéses funkciókat, ezúttal már a tükröződések esetén is benyomhatjuk a ray tracinget, ami néhány tökéletesen megkomponált helyszínen tényleg álleejtő élményt nyújt. A problémák akkor kezdődnek, ha szép lassan egyre több, milliónyi csáppal rendelkező szörny kezd felbukkanni, melyeknek spéci fényeffektekkel tarkított lövéseik és gyors támadásaik 120 fps környékéről is képesek jókora fps bezuhanásokat és laggokat összehozni.
Egy ilyen cím esetében viszont mondani sem kell, hogy ez meglehetősen bosszantó helyzetet teremt, hiszen az ellenségek és a lövedékek közti gyors manőverezés és a pontos célzás a játék alappillére, úgyhogy bizony minden egyes másodpercenkénti képkockának megvan a helye. Mindezen pedig az sem segít, hogy a játék hajlamos összeomlani és kifagyni, amivel egy 2023-as AAA-s cím esetében nem éppen szívderítő élmény összefutni.
A fejlesztők mentségére szól, hogy az elmúlt öt napos sajtós tesztidőszak alatt három nagyobb frissítést is kapott a játék, melyek mind változtattak némileg az optimalizáción. Azért nem írtam azt, hogy javítottak, mert bár a teljesítmény valóban jobb lett némileg (mondjuk a droppok/beszaggatások esetében nem történt változás), ám cserébe egyes effekteket olyan szintre skáláztak le, hogy az még a PS4-es érában is arcpirítóan rondának számított volna. A részecskéket érintő legalacsonyabb beállításokon például már azt is nehéz látni egy-egy közelharci csapás során, hogy mi van egyáltalán a képernyőn, az alacsony árnyékok pedig furcsa rácsos effektet hoznak létre a sötétebb részeken.
Az eddig felsorolt problémák viszont mind a grafikával kapcsolatosak, és azt kell mondanunk, hogy minden más területen közel hibátlan a játék. Az irányítást teljesen egyénre szabhatjuk, rengeteg kisegítő lehetőséget is kaptunk, a játékmeneti bugokat pedig szinte teljes egészében kigyomlálták. Szóval aki már régóta várta, hogy rátehesse a mancsát a Sony sci-fi roguelike shooterére, annak érdemes lehet már most fejest ugrani a Returnal világába, akik viszont képesek még pár napig csápok, alien-szobrok és asztronauta Slenderman nélkül élni, azoknak érdemes egy még picit várni, hogy kiderüljön mennyire képesek a fejlesztők csiszolni az optimalizáción.
A Returnal eredetileg PlayStation 5-ön teszteltük meg még 2021-ben, mostantól viszont már PC-n is elérhető.
Kapcsolódó cikkek
De itt a gameplay-en van a hangsúly nem a történeten, van az is, de nem az a fókusz.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.