Tavaly nyáron robbant be a hír, miszerint a Pathfinder-játékokat készítő Owlcat Games is aláveti magát az Istencsászár akaratának, és egy Warhammer 40 000-univerzumban játszódó játékkal jelentkezik hamarosan - természetesen tőlük megszokott módon egy klasszikus szerepjáték formájában. A programnak bizalmat szavazók azóta már részt vehettek a cRPG alfatesztjébe, a nemrég elindult béta mellet pedig most már mi sem mehettünk el szó nélkül.
Amennyiben játszottunk a ciprusi székhelyű csapatnak a korábbi címeivel, akkor a Warhammer 40 000: Rogue Trader sem fog elsőre nagyon meglepni minket: ütős főmenü muzsika, részletes karaktergeneráló és rengeteg olvasás. És még mindig csak nem nyomtunk rá a start gombra! A Pathfinder-játékokhoz hasonlóan itt is egy számos tényezőt felvonultató szabályrendszerrel lesz dolgunk, amiben hőseink statisztikái nem csak kamuprogressziós-díszként szerepelnek, hanem általában akár élet-halál kérdéséről is dönthetnek az adott szituációban. A protagonista kreálás alatt a lehetőségek egyelőre meglehetősen foghíjasok, de ez a végleges verzióban biztos másként lesz majd. Egyelőre tehát érdemes inkább az előregenerált karakterek közül választanunk egy nekünk szimpatikusat, és inkább a nehézségi csúszkák finomhangolásával babráljunk többet, amit szerencsére ezúttal sem kukázott az Owlcat csapata.
A történetben egy csillagközi kalandordinasztia tagjának bőrébe bújhatunk majd, akinek a - tutorialként is funkcionáló - prológusban bekövetkező tragédia miatt egy egész kereskedő kompániát kell majd menedzselnie az univerzum legkiesőbb (és általában legnagyobb veszélyeket felvonultató) részeiben. A fejlesztők itt sem hazudtolják meg a stílusukat; rengeteg szerteágazó döntés, több megoldást kínáló küldetések és csapatunkba toborozható, érdekes háttértörténettel és motivációkkal bíró társak várják az RPG-k szerelmeseit. A bétában egyébként egész sokáig kalandozhatunk, ami azért is külön örvendetes, mert sajnos egyelőre még mindig nem kapott megjelenési dátumot a Rogue Trader.
A játék rengeteg párbeszéd (pontosabban jelen esetben olvasás), felfedezés és összecsapások triumvirátusa szintén nem lesz meglepetés a Pathfinder-veteránoknak, habár az utóbbiban lesz annyi csavar, hogy ezúttal korlátozva leszünk a körökre osztott megoldásra. Mivel a nézeteltérések rendezésének a fajsúlyossága immáron a távolsági fegyverek felé tendál, szerintem indokolt döntést hoztak a készítők. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az XCOM-játékok és annak klónjain edzett harcrendszer már most bőven megállja a helyét, szóval panaszra nem lehet okunk. Pláne, hogy Warhammer-hangulathoz hűen egy-két betalált lövés, vagy lánckard suhintás után csak úgy repkednek a végtagok, valamint literszámra folyik a vér és egyéb belsőség.
A látványra és a hangzásra is csak elégedetten csettinthetünk, hiszen az előbbi bár minimalista, de a művészeti megvalósításról üvölt, hogy az Owlcat is nagy rajongója a gótikus, sötét tónusú sci-finek, amiért a rajongók ezrei szeretik a Warhammer-miliőt. Az utóbbinál pedig főleg a zenét és az effekteket fogjuk örömmel hallgatni, ugyanis - a brutális mennyiségű szövegkönyv és a költségvetés nagyságát elnézve érthető módon - itt sem kapunk teljeskörű szinkront. Marad tehát az olvasás, ami (amennyiben persze nem probléma az angol) nem lesz nehezünkre, ugyanis az írás nem csak megfelelően igényes, de a lore-ba sem rest belemélyedni, aminek a megértéséhez apró szövegdobozokkal csalogatja az univerzumban kevésbé jártas szemeket. Gondolom mondanom sem kell, hogy ezért mekkora meghajlás illeti a javarészt kelet-Európából verbuválódott fejlesztőcsapatot.
Mint azt fentebb már említettem a Warhammer 40 000: Rogue Trader egyelőre nem rendelkezik premier dátummal, de szerencsére a tervek szerint a bétát egészen a megjelenésig élvezhetik az előrendelők. Feltételezhetően erre majd csak jövőre kerül valamikor sor, de mind a Warhammer-világ, mind a klasszikus szerepjátékok szerelmeseinek érdemes lesz árgus szemekkel követni a játék állapotát, mert már most úgy tűnik, hogy a Pathfinder: Wrath of Righteous után ismét valami zseniális fortyog az Owlcat Games csapat konyhájában. Mi biztos visszatérünk még a végleges verzióra, hiszen ez az ízelítő csak még jobban meghozta a kedvünket, hogy kalandozzunk a Koronus-szektorba, és hogy kötelességtudóan kiirtsuk az ott fellelhető utolsó utáni xenó és démoni mocskot is.
A Warhammer 40 000: Rogue Trader béta verziója kizárólag PC-n elérhető.
Kapcsolódó cikk
Amúgy lehet, hogy ez egy boomer dolog, de szerintem valahol úgy lenne rendjén, hogy ezeket a játékokat hívnánk RPG-nek csak simán, minden nélkül, mert igazából mindig is ezek voltak a de facto RPG-k. Másrészt, ha meg már cicomázni (meg boomerkedni) kell, akkor ne csak a JRPG-ket hívjuk Japán RPG-nek, hanem az ARPG-ket Akció RPG helyett Amerikai RPG-nek és ez nem valami igazságérzet miatt van így, hanem tipikusan az amerikai RPG vonulat az, ami ugrabugrálós-lövöldözős-akciójáték meg minden egyszerre és mégiscsak azt mondják rá, hogy RPG. Na persze nem mintha ne lenne "joguk hozzá", hogy úgy mondjam. De például, amikor japánban úgy döntenek, hogy csinálnak egy ilyen stílusú játékot, akkor nem azt mondják, hogy csináljunk egy JRPG-t, hanem csak azt, hogy csináljunk egy RPG-t. Tehát ha az amerikaiak szerint az a jó játék, ami egy gamepad-es akció kalandjáték és tele van vagy semmit sem érő képességekkel, vagy pedig olyanokkal, amik a továbbjutáshoz kellenek, csak éppen később kapjuk meg őket és emellett néha egy szám totál ok nélkül nagyobb lesz a nevünk mellett, akkor azt nyugodtan hívhatjuk Amerikai RPG-nek. Persze szeretem én az olyan játékokat is, de amikor megölsz hármat és szintet lépsz, aztán eldöntheted, hogy a 9 lovetű pisztolyodba ezek után 11 férjen meg 0.3 másodperccel hamarabb tudjál tárat cserélni, vagy pedig 3 másodperccel tovább láss át a falon és ne halj meg, amikor lezúgsz a hegyről... na az nem RPG, hiába hívják úgy.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.