V Rising teszt

  • Írta: zoenn
  • 2024. június 11.
Link másolása
Értékelés 8.0
Valaha a vámpírok uralták a földet, övék volt az éjszaka, ám az emberek felkelést szítottak és győztek ellenük. A megmaradt vérszívók évszázadokon át bujkáltak a sötétségben, szomjúságtól kínozva, ám most eljött a vadászat ideje.

A svéd Stunlock Studios már a Battlerite-tal megmutatta, hogy nem áll messze tőle a felülnézetes akciózás, ám a két év korai hozzáférésben puhára és ropogósra sült V Rising lett a stúdió igazi mesterműve. Nem véletlenül lövöm le már az első mondatban a poént: bizony, az akció-RPG-k és túlélőjátékok fényesre polírozott hibridje született meg a V Rising képében. Megtanultam belőle, hogy a vámpírok nem csak a vérszívásban remekelnek, hanem remek várépítők, és ha kell, fákat vágnak ki és sziklákba csapkodják csákányukat, ha éppen nyersanyagra van szükségük. Mindezt persze olyan tökéletesen adagolva, hogy egy percig sem érezzük fárasztó melónak, attól még megmaradtunk az éjszaka rettegett teremtményének, akitől a falusiak fokhagymafűzért aggatnak a legutolsó gerendára, sűrűn keresztet vetve a mellkasukon.

Tartozom egy vallomással: én a konzervatív vámpír-mítoszok kedvelőinek táborát erősítem. Engem nem érdekelnek modern popkultúra vadhajtásai ragyogó és sármos vámpírokkal, nálam a vérszívók égjenek el a nap fényétől, utálják a fokhagymát és a szenteltvizet, és gótikus várakból induljanak éjjelente portyára az erdőkben, raboljanak el szűzlányokat a falvakból, alakuljanak farkassá és denevérré, és rettegjék a nevüket a halandók. Nos, a V Rising minden ilyet tartalmaz (mínusz szűzlányok), nem csúfolja meg a klasszikus legendákat, szóval, ha te is Bram Stoker vagy Anne Rice regényein nevelkedtél, netán túl vagy néhány Ravenloft-könyvön, simán fogyasztható lesz.

Hiába emlegettem fentebb a nagy írók műveit, de a V Risingban nincs igazán delejes sztoriszál. Évszázadokig egy rideg kripta vendégszeretetét élvező vámpírt alakítunk, kinek fizimiskáját testreszabhatjuk a játék elején, habár csak pár arc és frizura közül választhatunk. A bőrszín és a hajszín már más tészta, én viszont megelégedtem egy holtsápadt bőrű, viszonylag emberi, fehér hajú rémséggel, nem szerettem volna egy denevérszerű nosferatu-t, de erre is van mód. Innen pedig mehet a móka, szépen lassan növeljük a befolyásunkat a Havasalföldre hajazó vidék felett, módszeresen levadásszuk a nevesített boss-okat, egyre jobb vámpírkastélyt építünk magunknak, mialatt mi is egyre erősebbek leszünk. Ez a gameplay loop pedig annyira vonzó, hogy nem sajnáltam az egy kaptafa-küldetések hiányát, melyek a műfaj többi darabjára jellemzőek.

Mindig tudjuk, mi a teendő, nem kell ehhez minden összefogó narratív ív, vagy fogalmazhatok úgy is, hogy mi magunk alakítjuk a világot és annak történetét - gondolhatták a fejlesztők. Egyszerűen rá leszünk kényszerítve egy új tárgy vagy képesség megszerzésére, mert egy boss olyan kemény dió, amelyek nélkül ez képtelenség lenne. Persze a játék mindig szól, hogy épp mivel kéne foglalkozni, ettől pedig el lehet térni, de nem érdemes, még akkor sem, ha direkt a mobok levadászásával szeretnénk magunkba szívni egy kis tapasztalatot. Először is, mindig látjuk, hogy az adott V Carrier (azaz nevesített boss) milyen Gear Score-t követel meg, ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha a játék által ajánlott fegyvert vagy páncélt elkészítjük.

Pedig néhány V Carrierben több potenciál volt, hiszen érdekes karakterekről van szó, az adott hely urairól - kíváncsi lettem volna, milyen háttérsztorijuk van, mi motiválja őket. Ezek hiányában viszont csak a menüben elérhető listából tudtam keresgélni az aktuális gearemnek megfelelő főellenfelet, amiből több mint 50 van, legutolsó maga Drakula, akiről nem tudni, miért foglalta el Mortium romjait, és milyen lerendezetlen ügyük van Simon Belmonttal, a neves vámpírvadásszal, akit szintén el kell tennünk láb alól. Nem mondtam volna nemet néhány összetettebb küldetésre, csak hogy kontextusba kerüljön a hosszú és fárasztó, de kétségkívül roppant élvezetes felemelkedésünk.

Az 1.0-s verzió nagy előnye, hogy már látjuk, hogy az adott boss legyőzése milyen jutalommal kecsegtet. Nyilván egy íjász vagy mágus legyőzésével új fegyver és varázslat áll a házhoz, ám az játék mozgatórugója az, hogy kizárólag a V Carrierek legyőzése után kapunk egyetlen olyan képességpontot, amivel új vámpír-képességeket nyithatunk meg a többféle mágiatípus (vér-, káosz-, fagy-, vihar-, illúzió- és szentségtelen mágia) egyikén belül. Mérlegelnünk kell, hogy az adott pillanatban melyik boss tud többet adni nekünk, és még a plusz sétát is megérje, hogy a szagukat követve rájuk találjuk. Maguk a harcok bizony elég nagy kihívással kecsegtetnek, már-már a soulslike-okra hajaznak. Bizonyos támadási mintát követő, kellően egyedi fickók és leányok, akik még számos talpnyalóval is körbeveszik magukat. Nem kevés kudarccal kecsegtetnek ezek az összecsapások, de ha kellően felkészültek és kitartóak vagyunk, akkor iszonyat izgalmasak tudnak lenni.

De ez minden harcra igaz, soha nem fullad unalomba a játék Vandoran vidéket járva. Két szabványos varázslat mellett a kezünkben lévő fegyver is kétféle erősségű kunsztot tud, a cél az lenne, hogy mindig jól megválasszuk, hogy az adott helyzetben milyen összeállítás a legjobb. Ezen kívül csak a megfelelő időzítésre és kitérésre, távolsági fegyver esetében a célzásra kell figyelni, szóval semmi olyan nincs benne, amihez polipkéz szükséges - látszik, hogy a Stunlock csapata korábban MOBA-játékkal szerzett némi tapasztalatot. Naná, hogy minden fegyver és varázslat szabadon cserélhető, rengeteg játékstílusnak teret engedve. Többségük mind hatékony, kísérletezni nem csak érdemes, hanem egyenesen kötelező is.

Vámpírként nem csak a bossok vérét kortyolhatjuk, hanem kellően lesebzett élő ellenfél testnedvét is. Minden lénynek másmilyen a vértisztasága, a nagyobb százalékúak ütősebb passzív bónuszokat adnak nekünk, illetve az sem mindegy, milyen vércsoportba (rugó, harcos, lény stb. ) tartozik az áldozatunk, hiszen 90 százalékos tisztaságú nedűt felhörpintve már 25 százalékkal jobban támadhatunk, vagy hatékonyabban bányászhatunk - az ilyen élőlények remek foglyok lesznek a kastélyunkban. Persze a vértípusok között is szabadon válthatunk, még egy réteg mélységet hozzáadva a V Risinghez.

A világ hatalmas, amit gyalogszerrel, keresztül-kasul bejárni bizony fárasztó, főleg, ha a napfény árt a bőrünknek, és sisteregni kezdünk tőle. Ha nem mozgunk árnyékban a nappali órákban, könnyen hatalmas sebzést szenvedünk el. Célszerű hát egész testet beborító köpenyt viselni, ám azok tervrajzát is meg kell szerezni és legyártani. Szerencsére jó pár gyorsutazási pont van szétszórva Vardoran változatos világában, ám ezzel az a gond, hogy az értékes érceket, ruhákat és sok más anyagot csak lábon vihetjük át egyik helyről a másikra. Néhány barlangot viszont egyfajta rövidítésként is használhatunk, de farkassá, medvévé, denevérré, békává, sőt még ásópókká is alakulhatunk, érezhetően gyorsabban mozogva, mint kicsit lomha humanoid alakban. Pókalakban még be is áshatjuk magunkat a föld alá, ahová a káros UV-sugarak már nem érnek el.

Különösebb etwas nincs az erőforrás-gyűjtésben: fát és érceket gyűjteni a kezünkben lévő fegyverrel érdemes, de vannak olyan alkalmatosságok, amivel a kitermelés hatékonyabb. A buzogánnyal könnyebben összezúzhatóak a sziklák, bárddal pedig a favágás egyszerűbb. Ráadásul nem szükséges egyszerre rengeteg nyersanyagot összeharácsolni, nem vesz el sokat a drága időnkből a rendszer, nem úgy, mint más túlélőjátékban, ahol könnyen át tudnak esni a ló túloldalára. Noha az endgame-ben már a fárasztó munkából is több lesz, addig a V Rising más élvezetes aspektusa nem kerül hátrányba - egyszerű, logikus, gördülékeny az egész. Ahogyan a felhasználói felület is, mindent gyorsan megtalálunk, a megszerzett cuccok oda kerülnek, ahová kell, nem kell keresgélni.

A saját kastélyunk csinosítgatása szintén remek ötlet, és végletekig csiszolt az egész építkezés. Az alapok és a falak felhúzása után munkapadokat, cserzőüzemeket, fűrészmalmokat és kovácsműhelyeket is rakhatunk le - ezek ugye alap dolgok. Aztán ott van a füstölő, amibe csontokat szórva olyan köd telepedik a vidékre, amin még a napfény is nehezen jut át. A szokásos dekorációs elemek mellett várbörtönnel is felvértezhetjük hajlékunkat, ahová vértartalékként szolgáló foglyainkat zárhatjuk az idők végezetéig. Mindennek a motorja a kastély szíve, ami folyamatos vérellátást követel meg, erre nem árt figyelni, sőt, ha a multiban a rivális klánokkal kakaskodunk, akkor különösen.

Idővel mindent fejleszthetünk, a facölöpöket kőre cseréljük, kikutatjuk az értékesebb fémeket, így nem csupán új fegyvertípusok jelennek meg, hanem új berendezési tárgyak is. Idővel egy többszintes fellegvárrá alakíthatjuk szerény hajlékunkat, ami már messziről figyelmezteti a halandókat arra, hogy jobb elkerülni bennünket. A későbbi játékórákban már egyre nagyobb alapterület kell a terebélyes kastélynak, amit könnyen el is költöztethetünk máshová, és ha PvP szervereken nyomulunk, akkor ajánlott olyan helyre felhúzni, ami több oldalról is természetes védelemmel van ellátva, azaz nehezebb megostromolni.

Nehéz rosszat mondani a V Risingről, hiszen a korai hozzáférés megtette a hatását, nagyon nem tudott hibázni a fejlesztők. Technológiai oldalról nézve a külcsín nem egy nagy durranás, viszont a terep igenis változatos: ködös erdőkben, havas hegyvidéken, fülledt lápokban grasszálhatunk kedvünkre, a gótikus beütés pedig elvárt, színekből mondjuk lehetne több is, de szürkeség ugye a stílus velejárója. A végleges változatban a bevilágításon is csavartak egy kicsit, a varázslateffektek és a hanghatások szerencsére rendben vannak. A magyar felirat viszont egyelőre hiányos, rengeteg angol szöveg maradt benne.

Az endgame során és főleg a PvP-ben mutatkozik meg igazán a V Rising igazi varázsa, ahol csak a legrátermettebb vámpíroknak terem babér. De vigyázz, mert mások kifoszthatják kastélyodat, ha nem zárod kulcsra, amikor elmész otthonról. Viszont nem is lehet a koporsónk magányát élvezni sokáig, hiszen annyi a tennivaló, mindig ott lebeg előtted egy legendás fegyver, amit meg kéne szerezni, és feljebb tornászni a Gear Score-t. Vámpírnak lenni nem könnyű, a V Rising pedig nem is gondolja túl az egész mítoszt, túlélőjátékba csomagolt egy komplett élményt, melynek minden egyes eleme a helyén van és egymásra hatnak. És ami a legfontosabb, nem nagyon engedi, hogy máshova terelődjön a játékos figyelme, alkalmanként simán belecsúszhat 5-6 óra úgy, hogy szinte megszűnik a külvilág. 

A V Rising egyelőre csak PC-re jelent meg, a PlayStation 5-re 2024. június 11-én érkezik.

Kapcsolódó cikk

1.
1.
hedzsooo
Ez 1 nagyon jo jatek, adom!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...