KAKU: Ancient Seal teszt

A kicsit több, mint egy évnyi korai hozzáférés ellenére ugyanis a végeredmény korántsem lett hibátlan, azt azonban el kell ismerni, hogy a BINGOBELL fejlesztőcsapata ez idő alatt egyáltalán nem tétlenkedett, sőt, a kezdeti, kissé jellegtelen változathoz képest egy jóval stílusosabb és összeszedettebb kalandra invitálják meg az önjelölt világmegmentőket. Mert bizony ezúttal is ez lesz a dolgunk, még annak ellenére is, hogy kezdetben erre semmilyen jel nem utal, hiszen főszereplőnk figyelmét a közelgő kataklizma helyett sokkal inkább egy cuki, repülő kismalac köti le. Miközben KAKU (ő lennénk mi) hatalmas felfordulás közepette próbálja elkapni a rózsaszín gézengúzt, összehozza a sors egy idős remetével, aki egyből a próféciákban megjövendölt kiválasztottat látja benne. Innentől kezdve nincs visszaút és hősünk az időközben háziasított négylábú barátjával kiegészülve útnak indul, hogy visszaállítsa a szétszakadt földrészek közötti egyensúlyt, mert máskülönben az általuk ismert világ megszűnik létezni.

Az már gondolom ebből a kis felvezetőből is kitűnik, hogy a játék igyekszik némi humorral és helyzetkomikummal elütni a közelgő pusztulás élét, ez viszont sajnos az esetek többségében egyáltalán nem működik. A viccesnek szánt jelenetek ugyanis inkább izzadságszagú próbálkozásnak érződnek, amin a meglehetősen bugyuta történet sem segít igazán. Már maga az alapfelállás is temérdek kérdést vet fel, hiszen valójában KAKU csak azért lett kiválasztott, mert pont akkor és pont ott kergette azt a szerencsétlen szalonnának valót, amikor az egyetlen, ősi próféciát ismerő ősember arra járt. Ilyen tekintetben a történet kiindulópontja tehát pusztán véletlen események sorozatának köszönhető, sőt, ha jobban belegondolunk (ne tegyük), akkor ennyi erővel a malac is lehetne a helyünkben. Mondjuk az legalább vicces lenne.

A sztori maga amúgy sem egy nagy eresztés, a humortalan erőlködést már említettem az előbb, de ezen túl is akadnak gondok vele. Példának okáért a szövegkönyv egy nyelvtani hibáktól hemzsegő, értelmetlen katyvasz, ami már-már fájóan bugyuta megoldásaival szabályszerűen felidegesített. Sehova sem vezető, időhúzó beszélgetések és idejétmúlt, egymással szemben bambán álló karakterek igyekeznek „elmesélni” a történteket, ráadásul, ha mindezek ellenére is szeretnénk elolvasni az összes dialógust, akkor jobb lesz résen lenni, mert egyes szövegdobozok pillanatok alatt képesek eltűnni a semmibe, hogy aztán a bennük rejlő közkincset sehogy se tudjuk visszaolvasni. Az ősember halandzsa ugyanakkor tetszett, hiszen egyrészt illik a játékhoz, másrészt ez egy remek megoldás arra, ha a fejlesztők szeretnének némi pénzt spórolni, hogy aztán a megmaradt összeget valami másik játékelemre fordítsák.

Szerencsére ez meg is történt, ami leginkább a megvalósítás esetében érhető tetten. Nincs mit szépíteni, a KAKU: Ancient Seal egész egyszerűen varázslatosan néz ki és amíg távolról kémleljük a különféle tematikával megáldott régiókat, addig sok esetben Disney animációs filmeket megidéző látványvilágban lehet részünk. A mocsaras láp, a havas hegyvidék, a napsütötte sivatag, a zöldellő erdőségek és a vulkanikus területek egytől-egyig csodaszépek, ugyanakkor közelebbről szemlélve a tájat már nem ennyire rózsás a helyzet. Elnagyolt, egymásba lógó környezeti elemek, ismétlődő, mindenféle kreativitást nélkülöző ellenfelek és alacsony felbontású textúrák, hogy csak a leginkább szembetűnő problémákat említsem meg. Sajnos ezeknek hála a felfedezés sem okoz mindig akkora örömöt, mert hiába óriásiak a bejárható pályarészek, ha még a megannyi elrejtett kincs, valamint gyűjtögethető alapanyag ellenére is sokszor élettelennek és fájóan üresnek érződnek.

Ezen érdemben azért tud némiképp kozmetikázni a játékmenet, ami kifejezetten szórakoztató lett, ráadásul a nehézségi szinteknek hála minden korosztály számára könnyedén élvezhető. Az alapvető motívum, akció szerepjáték lévén, az nyilván a harc, ami kezdetben kissé egyszerűnek és sutának érződik (kisütés, nagyütés, kitérés, stamina rendszer stb.), de pár extra fegyver, páncél, illetve képesség megszerzése után (mindeközben a malacunk is gyarapodik pár extra trükkel) szépen-lassan kinyílik és elkezdi megmutatni a foga fehérjét. Akár a közelharci megoldások, akár a távolsági sebzésosztás, netalántán a különféle varázslatok állnak közel hozzánk, itt mindenki megtalálja majd a maga kedvencét, csak aztán győzzük alapanyaggal és kristályokkal, mert ezek felfejlesztése bizony egyáltalán nem egy olcsó móka. Pontosan emiatt ajánlott minden létező ércet, kristályt, bogyót és egyéb gyűjtögetni valót összeszedni, mert később, a komolyabb ellenfelek, valamint a régió bossok esetében garantáltan szükség lesz rájuk.

Ezek nagyobbik része egyébként a világban kóborolva is elénk kerülhet, vannak azonban olyan, meglehetősen ritka alapanyagok és tulajdonságnövelő lehetőségek, amiket kizárólag csak a különféle ősi romok legmélyén találhatunk meg, amiket kulcsok segítségével nyithatunk ki a központi hubban. Kétségkívül ezek a csapdákkal, feladványokkal és egyéb aljas trükkökkel gazdagon meghintett kazamaták a játék fénypontjai, amik teljesítése elképesztően szórakoztató tud lenni, legalábbis akkor, ha az irányításból fakadó problémák nem zavarnak bele az önfeledt pillanatokba. Legkésőbb itt fogjuk megérezni azt, hogy KAKU terelgetése korántsem annyira egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk, mivel egyrészt hősünk minden egyes kiszögellésben képes megakadni (ez harcok közben is hihetetlenül idegesítő), másrészt a futásból történő megállás esetén még csúszik kicsit előre, ami a szakadékok felett történő platformerkedést rövid időn belül valódi pokoljárássá változtathatja.

Kezdetben ezek biztos okoznak majd pár „felejthetetlen” rémemléket, de idővel azért hozzájuk lehet szokni (illetve a mentési rendszer is kellően baráti), ellentétben az idegesítő hangeffektekkel, mert a folyamatos kurjongatásra és állati nyögésekre egész egyszerűen nem lehet felkészülni. Ne hagyjuk azonban, hogy ezek a kisebb szépséghibák elvegyék a kedvünket a játék kipróbálásától (van belőle ingyenes demó is), mert mindent egybevetve a KAKU: Ancient Seal még a nyilvánvaló hiányosságai ellenére is egy hihetetlenül aranyos és szórakoztató kaland lett, ami kicsiknek és nagyoknak egyaránt tartogathat kellemes meglepetéseket. Mondjuk azért pár kellemetlent is, de elnézve a fejlesztők korai hozzáféréses időszak alatti példaértékű hozzáállását, könnyen lehet, hogy hamarosan másodszor is gatyába rázzák ezt a cuki, de egyelőre kissé szeleburdi ősembersztorit.

A KAKU: Ancient Seal július 12-én jelent meg, egyelőre kizárólag csak PC-re, de a későbbiekben valamikor elérhető lesz PlayStationre és Xboxra is.