Vannak korszakok, amikor a játékipar egy témából, helyszínből vagy korszakból igyekszik az utolsó cseppeket is kifacsarni, sokszor még azután is, hogy az már a kiszáradáson túli állapotba került. Ugyan ki tudná elfeledni a második világháborús stratégiai játékok invázióját a 21. század elején, vagy a zombik reneszánszát nem sokkal ezután, ahogy a League of Legends és különösen a DOTA 2 feltűnésével szárba szökött MOBA-, valamint a PUBG színre lépésével pedig igazi ostrommá fajult battle royale műfaj hadakozását is, napjaink extraction shooter benyomulásáról nem is beszélve. A 2024-es esztendő eddig bizonyos szempontból most viszont valami egészen másról szól, hiszen a 3DS-ről kimenekített Pocket Card Jockey megjelenését követően érkezett meg a Balatro, amely nem csak a 2024-es GDP-termelés megakasztásának egyik legnotóriusabb tettese, de az elmúlt évek egyik legötletesebb és legaddiktívabb kártyajátéka is, amely a póker szabályait állította a feje tetejére. A Dungeons & Degenerate Gamblers pedig pontosan ugyanezt teszi, de ehhez a Huszonegyet (Blackjack) hívja segítségül.
A DDG-ben így a cél a maximális 21-es érték összekaparása vagy ezen érték lehető legközelebbi megközelítése a pakliból egyenként húzott lapokkal. Az ezen való túllendülés automatikus vesztéssel jár, aminek itt viszont nem a pénz látja a kárát, hanem az életerő. Minden egyes összecsapás egy adott ellenfél ellen zajlik, aki specifikus mennyiségű életerővel rendelkezik. Az, aki az adott körben alulmarad, ebből veszít, alapvetően annyit, amennyi pontot a másik összeszedett anélkül, hogy kiejtette volna magát a 21 túllépésével. Játékosként 100 HP áll rendelkezésre - az ellenfeleké ettől mindig eltér - és ha elfogy, a runnak automatikusan vége.
A roguelike gyökerek okán a DDG ugyanis megköveteli, hogy egyetlen élettel sikerüljön túljutni számtalan ellenfeléből összeálló kampányán - ehhez újabb és újabb kaszinóhelyszíneket kell meglátogatni (de nem éppen szokványosakat: a boszorkányokkal, nekromantákkal, patkányokkal teli pince, vagy egyenesen maga a pokol - és az ott található ellenfeleket legyőzni. Ezen opponensek mindegyike egyedi paklival rendelkezik, és ez az a pont, ahol a DDG igazán kimutatja a foga fehérjét, hiszen a blackjack körítés igazából csak egy álca, a hangsúly a lapokon, egész pontosan a pakliépítésen van. Ezeket egyrészt a riválisok legyőzésével lehet megvásárolni, másrészt a menetek közé iktatott különleges események, helyzetek, kereskedőkkel való interakció során, a nyert meccsekből befolyt zsetonokat használva. A repertoár pedig bővületesen jó, és mámorítóan kreatív.
A magasabb pontértékkel (akár 21-gyel) rendelkező kártyák, vagy a pi-lap a skála nyugodt részét képviseli, annak maradék felén pedig a zabolázatlan kreativitás és őrület uralkodik. Az NFT-ket kifigurázó, véletlenszerű értékkel rendelkező lap, a rivieriai Gerald, amelyik elvajákolja az ellenfél egy kártyáját, a sárgalap, amivel megjelölhető az opponens egy kijátszott kártyája, és egy pirossal kitiltható a meccsből, vagy a helyszínelésről származó hullasziluett, amely a riválisra terheli a bekapott sebzés egy részét. A kínálat több mint 300 ilyen és ehhez hasonlót számlál, és megkavarja tarotkártyákkal, speciális, csak előny-tokenek megszerzésével és használatával aktiválható, kézben tartott példányokkal, és olyan különlegességekkel, mint a PS1-es memóriakártya, amely képes eltárolni és betölteni egy korábban kijátszott kártya értékét.
Ugyanakkor pont ez a repertoár az, amely nem csak különlegessé, de egyszerre kiszámíthatatlanná és kiszámíthatóvá is varázsolja a DDG összecsapásait, ami miatt soha sem lehet hajszálpontosan előre tervezni. Egyrészt teljesen véletlenszerű, hogy a pakliból mely lapok kerülnek elő, másrészt az is, hogy az ellenfelek által kijátszott lapok ebbe, vagy a végső pontszámításba mennyire kavarnak bele, és így nyertnek hitt fordulók és ezáltal meccsek is könnyedén elveszíthetők. Az egyes lapok effektjeit, azok hatásait nem is lehet mindig egyértelműen átlátni, és elég gyakran teljesen váratlanul érhetnek a történések. Mindezt tovább bonyolítja, hogy a riválisok nem véletlenszerűen generált figurák, hanem kötött ellenfelek - azaz nem csak az életerejük mindig ugyanannyi, de a paklijuk is, így sok újrapróbálkozással kiismerhetők, ami igazából elvárás is.
Ahogy az is, hogy az általuk használt stratégiával szemben lehetőség szerint az azt semlegesí vagy megkerülő lapokkal rendelkezzünk, amihez viszont már gondos tervezés és persze szerencse is kell: mázli, ha jól jönnek fel a lapok, ahogy az is, ha sikerül pont azokat megvenni, amire szükség is van. Mindezt csak tovább bonyolítják az egyéb módosítók - a páncélzat intézménye, amely az életerőhöz hasonlóan fogja fel a sebzést (míg el nem fogy), a játékos által forgatott alappaklik, melyek eltérő tulajdonsággal rendelkeznek (gyógyíthatnak, páncélt biztosíthatnak, pontszerzést adhatnak), és a meglehetősen háttérbe szorított különleges zsetonok, melyek eltérő hatással rendelkezve befolyásolják a sebzést, a gyógyítást, a pontszerzést, vagy akár a lapok használatát is. A nagyobb menetek közé szorított vadabbnál vadabb minijátékokról nem is beszélve, ahol a humort a szerencsével kombináló pénz, életerő vagy egyéb zsebelhető be.
És bár fejlesztése évekkel előzte meg a Balatróét, a vele való összehasonlítása egyszerűen elkerülhetetlen - és ebből a párharcból sajnos nem a DDG kerül ki győztesen. Itt sokkal könnyebb és sokkal gyakoribb vendég a frusztráció, ami bekövetkezhet a rossz lapjárás, a gyatra húzás, a nyerhetetlen szituációk, vagy az irritáló és szinte megtörhetetlen loopokba való belefutás miatt. Ráadásul tálalása is lényegesen visszafogottabb annál.
Bár a gazdag és egyedi laprepertoár egészen fantasztikus, a helyszínek, a karakterek rettenetesen élettelenek, erre pedig csak ráerősít az abszolúte felejthető és jellegtelen zene, a különlegesebb effektek szinte teljes hiánya, és a kártyákon túli világot átjáró sterilitás. Ugyanakkor mindenezek ellenére is egészen addiktív és lebilincselő tud lenni, amely a sikerélményt szűk marokkal méri ugyan, és számos ponton finomhangolásra szorul, de amikor a szerencse és a stratégia házasságából siker születik, az pont annyira kielégítő tud lenni, mint a szomszédos pókerasztalon.
A Dungeons & Degenerate Gamblers kizárólag PC-re jelent meg 2024. augusztus 8-án. A kódot a játék kiadója, a Yogscast Games biztosította - köszönjük!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.