A pontatlan és túlzó mód idézett megfogalmazásával az alapműveltség kategóriájába átszivárgott Pillangóhatás-elmélet tökéletesen leírja azt, hogy az 1980-as Rogue miként formálta át nem csak kora, de napjaink játékiparát is. Bár technikailag nem ő volt az, amely kitalálta a roguelike műfajt, mégis az ő neve forrt egybe vele, hatását pedig mind a mai napig érezzük. Elvégre a Rogue nélkül nem csak a műfaj olyan modern klasszikusait kellene nélkülöznünk, mint a Hades, a Shiren the Wanderer vagy épp az Into the Breach, de az ugyanezen tőből fakadó, mostanra szinte végtelen mennyiségű roguelike játékokat is - beleértve például a japán szerepjátékok műfajának egy tetemes hányadát is, melyeket épp annyira inspirált a Rogue és kortársai, mint a szintén ezen korszakból származó Ultima vagy épp a Wizardy-család is. A jelenleg aranykorát élő roguelike ráadásul minden elképzelhető formában jelen van, keretét RPG-khez, stratégiákhoz, kártyajátékokhoz is biztosítva, és pont utóbbi az, ahol rendszeresen maradandót alkot, hiszen a halott platformról nemrégiben átmenekített Pocket Card Jockey után nem sokkal érkezett meg az a Balatro is, amely alig pár hét leforgása alatt több mint egymillió embert ejtett rabul és szinte borítékolható, hogy nem csak 2024 legjobbjai között fogják emlegetni, de a roguelike játékok műfajában is maradandó mérföldkőként marad meg.
Pedig első látásra a Balatro nem tűnik többnek, mint egy pókerszimulátornak, amely bizonyos szempontból igaz is. Alapjait valóban az adja, fordulóiban a póker szabályaihoz igazodó kártyakombinációkat kell létrehozni: párokat, drilleket, sorokat, flushokat vagy épp full house-t, azonban a Balatro mindezt egy olyan keretbe foglalja, amely nem csak lehetővé teszi a póker alapvető szabályainak elferdítését, de egyenesen megköveteli is azt. Egy run (lényegében egy kampány) 8 fordulóra (antéra) oszlik: ezen belül mindig három kört (blind) kell teljesíteni, melyhez egy előre kommunikált mennyiségű pontszámot kell elérni - azaz nincsenek ellenfelek, csupán a pakli és egy-egy cél. A harmadik kör minden esetben egy bossharc, amikor egy általános szabálymódosítás nehezíti meg ennek elérését - ilyen lehet például bizonyos kombinációk letiltása, a kézben tartható lapok számának csökkentése, vagy a dzsókerkártyák használatának letiltása.
Ehhez kezdetben semmi más nem áll rendelkezésre, mint egy 52 lapot tartalmazó pakli, azonban ennek darabszáma és összetétele a későbbi körök során változik, sőt: a Balatro egyik kulcseleme a pakliépítés, amely lapok végleges kidobásával, újak szerzésével, illetve a meglévők tulajdonságainak módosításával jár. A sikeresen teljesített fordulókat mindig egy vásárlási szakasz követi, melynek során a nehezen megszerzett dollárokat lehet elkölteni egy véletlenszerű tartalommal rendelkező shopban: új lapokra, a keretrendszert a run erejéig módosító voucherekre, két különleges kiegészítő paklicsomagra, valamint dzsókerkártyákra.
Az összesen 150 különböző dzsókerlap a Balatro szíve és lelke: ezek olyan különleges kártyák, melyek alapvetően változtatják meg a pontszámítás menetét. A kijátszott pókerkezek alapból nem csupán a lapok névértékével jutalmaznak, de az adott (a póker szabályaihoz passzoló) kártyakombinációk pontjaival is. Egy pár például mindössze csak 10 pontot ér, egy flush 35-öt, míg egy royal flush 100-at. Ugyanakkor megfelelő dzsókerkártyák birtokában ez az érték nem szimplán megsokszorozódhat, de kellő gyakorlattal, egy alaposan átszabott paklival és több, a pontszorzók értékét befolyásoló lépéssel szó szerint olyan magasságokig tornázható fel, hogy azt csak a tíz hatványai tudják kifejezni. Az egyes dzsókerkártyák egymásra is hatással vannak, effektjük pedig egymásra épül, vagy akár ismétlődhet, sokszorozódhat is. A repertoár borzasztóan gazdag, és két más kiegészítő kártyapaklival együttesen annyi kombinációs lehetőséget biztosít, amit feldolgozni is nehéz.
Az egyik ilyen a tarotkárya: ezek olyan, általában egyszer használatos extrát biztosítanak, amely extra tulajdonságot rendelhet egy vagy akár több laphoz is. Ilyen lehet például annak “anyaga”, mint az üveg, amely bónusz értékért cserébe magában hordozza a törés veszélyét is, amely a kártya elvesztésével jár, vagy a holografikus borítás, amely extra pontértéket biztosíthat. A másik kategória a bolygókártyák intézménye, melyek egy adott kártyakombináció pontszorzóját emelik meg. Utóbbival lehet egy-egy run során egy adott típusra specializálódni, amely bizonyos esetekben a győzelem záloga is lehet.
Azt a győzelmet kivívni az első órákban pedig egyáltalán nem bizonyulhat annyira egyszerűnek és kézenfekvőnek - a Balatro esetében rettenetesen sok múlik a szerencsén, és néha szinte lehetetlen helyzetbe hoz a bolt, az adott fordulón belüli lapjárás, vagy a felbukkanó dzsókerek fajtája, így olyankor nem marad más, mint az újrakezdés. Ugyanakkor a Balatro ezért kamatostul kárpótol, például az egyes kártyapakli típusaival, melyek mindegyike egy adott paraméter alapján biztosít valamilyen előnyt, bizonyos mértékű hátrányt, vagy ezek kombinációját, ezzel egyfajta alap nehézségi szintet biztosítva, amit később tényleges nehézségi kategóriákkal kombinál. Ráadásul az összes pakli megnyitása, az összes lehetséges laptípus megszerzése után is kínál életet néha nevetségesen nehéz, néha trükkösen szórakoztató kihívások képében, amely így akár több százra is fel tudja tornázni a potenciális játékidőt. Azt a játékidőt, amely a sok bosszúsága és a néha egészen extrém szerencsefaktora ellenére szinte mindig az addikció jellemez, és amely műfajának egyik legegyedibb és legkülönlegesebb élményét adja, és pont olyan eleganciával láncol magához, mint amilyen könnyedséggel találja fel az egyszemélyes póker modern változatát.
A Balatro 2024. február 20-án jelent meg PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X-re. A teszt a PC-s verzió alapján készült (1.0.0.n). A játék nem a megjelenésekor került bemutatásra, hanem 2024. májusában.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.