A két fejlesztőt tömörítő Monster and Monster ugyanis jobbnak látta, ha a fuvarozás helyett áthelyezik a fókuszt a járművünk menedzselésére, aminek eredményeképpen sokkal több időt fogunk eltölteni a kabinunkban pepecseléssel, mint a csillagközi sztrádákon száguldozással. Persze, ez nem feltétlen baj, biztos rengeteg játékos örömmel fog elmerülni a lemerülő energiacellák világában, csakhogy én nem erre számítottam és arculcsapásként ért a felismerés, miszerint itt sokkal inkább a cél számít, mintsem az odáig megtett út. Mert utóbbiról sajnos nem is igazán beszélhetünk, hiszen a végtelennek hazudott űr itt apróra szabdalt hubokban ölt testet, amik hiába néznek ki egytől-egyig gyönyörűen, az ugrókapukról-ugrókapukra való közlekedés folyamatosan kidob az élményből és minden egyes alkalommal emlékeztet minket arra, hogy a látszólagos szabadságunk valójában csak egy illúzió.
Mondjuk annak legalább kifejezetten szép, hiszen ahogy fentebb már említettem, a régiók egész egyszerűen lélegzetelállítóak, legyen szó akár egy elektromos vihar sújtotta meteormezőről, egy hatalmas, felvehető munkákkal teli űrállomásról, vagy esetleg egy napkitörés által letarolt minibolygóról. Akárhol is járjunk, ha szűkében érezzük magunkat asztali hátterek terén, akkor itt bőven találhatunk arra érdemes látképeket, ráadásul ezekből a játék valódi főszereplője, azaz a rakétahajtású kamionunk sem lóg ki. Járgányunk ugyanis belsőleg és külsőleg egyaránt részletesen kidolgozott, amiről mi magunk is bármikor meggyőződhetünk, amennyiben felpattanunk a karosszékünkből és körbejárjuk az egészet. Az első felfedezést egyébként érdemes már a játék legelején megejteni, mivel számtalan kellemetlen pillanattól kímélhetjük meg magunkat azáltal, hogy tudni fogjuk, mit merre kell keresnünk.
Mert használandó modulokból bizony van egy halom és természetesen akármelyik is mondja fel a szolgálatot, a hiányából fakadó problémákat rögtön érezni fogjuk a bőrünkön. Gravitáció nélkül például az egész rakomány összevissza lebeg, oxigén hiányában hamar megfulladunk, az üres tank pedig sosem jelent jót az űr sötétjében. Ezek menedzselése természetesen egytől-egyig a mi feladatunk lesz, azaz amellett, hogy az űrkamionunkat próbáljuk a helyes irányba terelgetni, fél szemmel folyamatosan a műszerfal melletti monitorokat kell fürkésznünk, amikre a tolatókamera és az oldalsó tükrök mellett járművünk aktuális állapotát is ki tudjuk tenni. Sajnos a Star Trucker világa nem elég sci-fi ahhoz, hogy visszatölthető energiacellák létezzenek benne, azaz, ha bármiben kifogy a nafta, akkor muszáj elcammognunk a legközelebbi boltba és méregdrágán beújítani pár darabot belőlük.
Ez akkor válik igazán röhejessé, amikor a rakterünkben már nem tudunk megmozdulni az elhasznált fémszeméttől, amire egyetlen megoldás létezik, mégpedig, hogy megfogjuk az összeset és kidobjuk őket a francba. A mai, újrahasznosításra berendezkedett világban nem vagyok rá büszke, de a játékkal eltöltött kalandjaim alatt annyi virtuális űrszemetet termeltem, amire még a NASA is felfigyelhetett, szerencsére azonban emiatt nem igazán tudnak megbüntetni a szervek. Gyorshajtásért, csempészcuccért és túlsúlyos rakományért viszont már annál inkább, úgyhogy érdemes betartani a törvényt, legalábbis addig, amíg nem szerzünk pár titkos rekeszt a raktérbe, ahová bármilyen illegális tárgyat játszi könnyedséggel elrejthetünk. A tiltott dolgok listájáról, a rend őreinek hozzáállásáról, valamint arról, hogy az adott régiókban milyen szolgáltatások, illetve kereskedelmi igények vannak a csillagtérképünkről értesülhetünk, ahol aztán ezek tudatában tudjuk megtervezni az aktuális meló mellé leginkább passzoló útvonalunkat.
Ezeket a szállítmányozási feladatokat egyébként különféle űrállomásokon vehetjük fel, amikért aztán a sikerességünk függvényében pénzt, valamint tapasztalati pontot kapunk. Előbbi a rendszereink karbantartása mellett az egyetlen elérhető kamionunk fejlesztésére használható fel (ezek kizárólag belsős tuningok, külsőleg csak skineket kapunk), utóbbi pedig szintlépéshez vezet, amiért cserébe minden egyes alkalommal kapunk egy képességpontot. Ezeket aztán egy meglehetősen fapados képességfán oszthatjuk el, ily módon nyitva meg nehezebb, időre menő, esetleg törékeny fuvarokat. Ez azonban még nem minden, ugyanis ezek mellett kapunk még egy fejlődési lehetőséget, aminek kulcsa a többi kamionossal való kapcsolattartás. Ehhez a fülkében helyet kapó CB rádióra van szükség, aminek segítségével válaszolhatunk a környéken elhaladó többi fuvarosnak, akik idővel kisebb mellékes feladatokat is ránk bízhatnak. Teljesítve őket sehol máshol nem megszerezhető képességeket kaphatunk, amikkel felvértezve már bemerészkedhetünk olyan zónákba is, amik korábban valamilyen okból megközelíthetetlenek voltak számunkra.
Egyébként ezek a részek azok, ahol a legjobban átjön a kamionos életérzés, amikor nem kell foglalkoznunk a különféle modulok nyűgjeivel, csak ülünk a volán mögött, hallgatjuk a helyi rock rádiót és miközben dumálunk a többiekkel szépen-lassan haladunk a célunk felé. Kár, hogy ilyen pillanatokból túlságosan kevés van, mert amint átadnánk magunkat a vezetés örömének, rögtön jön a figyelmeztetés, miszerint valamiből kifogyott az energia, esetleg ütköztünk és ildomos lenne kimenni az űrbe beforrasztani a lyukakat, máskülönben pillanatok alatt elfogy a levegő a kabinból (ilyenkor egy kisebb pénzmagért bevontatnak minket egy közeli állomásra). Sajnos ez utóbbi a nehézkes irányítás miatt korántsem lesz ritka, amin ugyan tudunk némileg javítani a nehézségi szint módosításával, illetve a vezetési segédletek bekapcsolásával (tolatásnál életet menthetnek az automatizált fúvókák), teljes biztonságban még sok-sok órányi vezetés után sem fogjuk érezni magunkat.
Mondjuk ebben hathatós szerepe van a megváltoztathatatlan alap gombkiosztásnak, amiben olyan furcsa anomáliákat találhatunk, mint például a Spaceszel történő gázadás, vagy épp a Shifttel való fékezés. Erre bizony még a kifejezetten részletes tutorial sem tud igazán felkészíteni minket, azaz nincs más választásunk, vagy belenyugszunk és megtanuljuk, vagy kontrollert ragadunk. Akárhogyan is döntsünk, mindenképpen a belsőnézetet ajánlom a közlekedéshez, mivel gyorsbillentyűk hiányában az eldugottabb funkciókat kizárólag innen, a műszerfalon történő molyolással tudjuk előhozni. Itt viszont az olyan gombok, kapcsolók, illetve karok miatt, amik teljesen kívül esnek a periférián már az egér volt a favorit, szóval nyeltem egy nagyot és addig erőltettem a billentyűzetes irányítást, míg végül már nem okozott heveny agyérgörcsöt a használata.
Sajnos viszont mindez nem oldotta meg az összes problémámat, hiszen a játék továbbra is próbálta lenyomni a torkomon a visszatölthetetlen energiacellákkal, filterekkel és nyákokkal való zsonglőrködést, miközben én nem vágytam másra, csakhogy vezethessem azt a rohadt kamiont és tovább gördíteni az amúgy meglehetősen érdekes, valamint remek szinkronnal előadott sztorit. A Star Trucker azonban ezt nem hagyja, vagy ha igen, akkor nem olyan sokáig, mert vagy a területekre szabdalt űrfelosztás dob ki az élményből, vagy pedig a már többször emlegetett, feleslegesen túlbonyolított és körülményesre megalkotott menedzsment rendszer. Ettől függetlenül az olcsó árcédulája, valamint az Xbox Game Passbe történő bekerülése okán nyugodtan lehet próbálkozni vele, de akik hozzám hasonlóan arra vágytak, hogy korlátok nélkül fuvarozzanak a végtelenbe, azok valószínűleg csalódni fognak, mert a Monster and Monster alkotása inkább egy túlélős játék, mintsem egy űrbe kilőtt Euro Truck Simulator.
A Star Trucker szeptember 3-án jelent meg Xbox Series X/S-re és PC-re. Mi az utóbbin teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.