NBA 2K25 teszt

  • Írta: szlav
  • 2024. szeptember 15.
Link másolása
Értékelés 7.5
A Visual Concepts nem tud igazán mellélőni a kosaras sikerszériájával. A 2025-ös kiadás remek újításokat hoz, továbbra is álomszép, de a mikrotranzakciók láttán mi is úgy üvöltenénk fel, mint Jayson Tatum a játék borítóján.

Már a bevezetésben ellövöm a poént: erős lett az NBA 2K idei része, de továbbra is érződik rajta, hogy a tökéletesség felé vezető kacskaringós úton a Visual Concepts minden évben két lépést tesz előre, egy lépést pedig hátra. Ne értsétek félre a dolgot: a kaliforniai csapat továbbra is a piac legjobb sportjátékait szállítja, ahol rengeteg játékmód, hihetetlenül kifinomult játékmenet, élethű mozgás és csodás látvány vár ránk. Olyan prémium érzés, amivel gyakran még a legnagyobb rivális, az EA Sports is nehezen száll versenybe. Csak hát, ugye továbbra is jelen van a gátlástalan kapzsiság, illetve az említett “két lépés előre, egy hátra” mentalitás, amivel a 2K olyan újdonságokat ad, hogy azoktól könnybe lábad a szemünk, időközben pedig csendesen kihúz komplett játékmódokat az újabb címeiből.

No, de kezdjük az elejénél. Annál a játékmódnál, amibe a legtöbb időt és pénzt ölik majd a rajongók. Természetesen az örökösen népszerű MyCareer-ről beszélek, arról az egyedülálló karriermódról, ami nemcsak egy saját játékosépítőt és vele egy komplett sztorimódot hoz, de egy hatalmas MMO életszimulátort is. Az újgenerációs kiadásokban érkező The City méreteiben valamelyest kisebb, mint az ezt megelőző évben, de mégis talán az eddigi legjobb iterációja az efféle online tereknek, a tennivalók sora pedig olyan hosszú, hogy attól még a visszatérő veterán játékosok is zavarba jöhetnek. 

Ezúttal egy nagyon pofás tengerparti városban dobálhatjuk a labdát a kinti pályákon vagy a kompetitív meccsek zárt csarnokaiban. A fő sétálóutakon megtaláljuk a játékot támogató összes márka cipő- és ruhaboltját, helyet kapott a part mentén a Gatorade szabadtéri edzőterme, a két rivális csapat kalózhajóval és egy mechával díszíti a főhadiszállását, de még egy gokart-pályát is találhatunk az NBA mérkőzéseknek otthont adó stadion mellett. Igen, az a bizonyos gyógyszer már évekkel ezelőtt elgurult. Az igazán jó hír pedig az, hogy ezt az őrületet végre a PC-s játékosok is megkapják, hiszen a széria 2020-as nagy minőségi ugrása óta először végre ők is a “next-gen” kiadást kapják, nem pedig az Xbox One-ra és PlayStation 4-re szánt lebutított verziót. Ezt a lépést már hosszú évekkel ezelőtt meg kellett volna lépniük a fejlesztőknek. Jobb későn, mint soha.

Májkül összegzése a PC-s verzióról

Nem hittem volna, hogy valaha eljön ez a pillanat, de megannyi év hiábavaló várakozását követően a 2K végre megszánta a PC-s közönséget és nekünk is elhozta a nagybetűs NEXT-GEN NBA élményt. Az igazsághoz azért az hozzátartozik, hogy amíg hozzánk elért, addigra már lassacskán a current-gen megnevezés is idejétmúltnak érződhet a játék kapcsán, de ne legyünk ennyire telhetetlenek, örüljünk annak, amink van. Ha pedig mégis nehezünkre esne mosolyogni, semmi gond, lesz alkalmunk gyakorolni bőven, mivel előreláthatólag az elkövetkezendő 5-10 évben újra és újra ugyanezt a verziót fogjuk kapni, teljesen függetlenül attól, hogy jönnek-e új konzolok, vagy sem. Mondjuk nincs sok választásunk, hiszen a 2K sportszakosztálya sosem kényeztette el a billentyűzettel és egérrel vitézkedő rajongókat, de ez még mindig a jobbik eset, mert akkor sem szólhatna senki egy rossz szót sem, ha az alacsony platform eladási számokra és a csalókra hivatkozva (miattuk nincs cross-play támogatás PC-sek és konzolosok között) végérvényesen lefújnák az egészet.

Szerencsére azonban ez még nem következett be, szóval ahelyett, hogy várnánk a végét jelző sípszót, inkább ragadjuk meg a labdát és nézzük meg, miből élünk PC-n. Magára a játékra most nem térnék ki külön, mivelhogy egyrészt ezt Szlav már megtette helyettem, másrészt pedig játékmódok és lehetőségek terén teljesen ugyanazt kapjuk, mint a konzolos verzió, kezdve a tartalmas karriermóddal, a My Team átláthatatlan menürendszerén át, egészen a lépten-nyomon pofánkba tolt mikrotranzakcióig. Ahelyett tehát, hogy szót fecsérelnék ezekre, inkább vegyük az irányt a beállításokba, amin belül számtalan opció várja majd azokat, akik szeretnék szebbé, illetve gyorsabbá varázsolni a labdameneteket. Külön kiemelném, hogy ebben maga a játék is nyújt némi segítséget, hiszen a grafikai menüpontok bal felső sarkában folyamatosan jelzi a felhasznált VRAM mennyiségét, sőt, engedélyezhetjük azt is, hogyha a játékmenet alatt szűkében lennénk belőle, akkor azt a rendszer rögtön kiírja a képernyőre.

Hiába ötletes megoldás ez, annyira azért ne bízzunk benne, mert példának okáért az én RTX 3060 TI videókártyám 6 GB-nyi adagját a menüben még jócskán elégségesnek jelezte az ultra beállításokhoz, a meccsek alatt már bőven akadt olyan pillanat, amikor felvillantotta a Low RAM feliratot. Mondjuk ez kizárólag az időkérések alatt használt átvezetőknél fordult elő, játékmenet alatt egyáltalán nem, sőt, a parkettre kerülve belassulást sem tapasztaltam, bár azt gyorsan hozzátenném, hogy én egy héttel a hivatalos megjelenés után, jó pár javítást követően jutottam oda a feldobáshoz. Amit viszont konfigurációtól függetlenül mindenkinek ajánlok, az az, hogy a Ray Tracing, valamint a különféle felskálázási megoldások használatát próbáljátok meg elkerülni, mert akármilyen kombinációban is alkalmazzátok őket, jelenleg elkerülhetetlenül behomályosodik a kép, ami jóformán teljességgel ellehetetleníti a tökéletesen időzített dobások kivitelezését.

 

A minijátékokkal, szabadtéri blacktop pályákkal és megannyi mellékküldetéssel teli város mellett ráadásul végre visszakapjuk a MyCourtot is, amely ezúttal a saját apartmanunkban kapott helyet. Ha alaposan be akarunk melegíteni a következő nagy mérkőzésre, gyakorolni szeretnénk az 1v1-et, 2v2-t, 3v3-at vagy az 5v5-öt fél- és egészpályán, vagy esetleg csak pár minijátékot szeretnénk lejátszani, mindezt megtehetjük egyedül, botokkal vagy online a barátainkkal a saját, testreszabható beltéri kosárpályánkon. Nagy hangsúlyt kapott az idei részben a kezdők felzárkóztatása. A Learn2K egy önálló játékmódban tanítja meg a kosarazás csínját-bínját, kezdve az alapszabályoktól és a legalapvetőbb irányítástól, egészen a komplex cselekig és csapattaktikáig.

Gyakorlottabb játékoknak is érdemes ránézniük az oktatómódra, hiszen már itt begyakorolhatjuk az új dribble engine újdonságait. A fejlesztők ugyanis idén a pattogtatásra és a labdával való mozgásra fektették a legnagyobb hangsúlyt a játékmeneti újítások terén. Az NBA 2K mindig is a roppant életszerű, fluid, folytonos, de mégis reszponzív animációiról volt híres, ám még a tavalyi etapban is akadtak olyan esetek, ahol az offenzíva során könnyen kiszúrhattuk azokat a forrasztási hegeket, ahol az engine egybekötötte a futás, a támadó cselek és a labdadobás animációit. Ezt finomítja tovább az egyszerűen csak ProPLAY néven emlegetett rendszer, ami valódi történelmi mérkőzések felvételeiből digitalizált több mint 9000 profi játékos jellegzetes mozdulatait a 2025-ös kiadáshoz.

Mielőtt elhagynánk a MyCourt parkettjét, veterán játékosként érdemes újratanulnunk a shot timingot is, hiszen a Visual Concepts a kosárradobás rendszerét is alaposan felforgatta. Az elmúlt évek játékaiban elég volt eltalálnunk a tökéletes zöld zónát a shot timing aprócska mércéjén, hiszen, ha hibátlanul időzítettünk, rendszerint akkor is a kosárban landolt a labda, ha balról Yao Ming, jobbról pedig Shaq lóbálta a masszív karjait a fejünk fölé. Idén már jóval nagyobb szerepet kap a védők aktív jelenléte, karakterünk számszerűsített értékei és az éppen aktív badge-ek, a lövés elengedésekor pedig a karakterünk animációját érdemes lekövetnünk az ujjunkkal digitális jelző néhol hamisnak érződő iránymutatása helyett.

Habár az 2025-ös rész alapvetően egyből bevet minket a mélyvízbe MP első NBA-szezonjával, lehetőséget kapunk arra is, hogy egy sor flashback-játékkal átéljük a főhősünk korábbi múltját is, egészen a sulis amatőr évektől kezdve. Innen kezdhetjük el felépíteni MP hagyatékát a Dynasty Rankings új rendszerével, amely gyakorlatilag egy ranglétra minden idők legnagyobb kosaras legendáival. A megnyert játékok, MVP elismerések és az általános pontszerzés lépésről lépésre közelebb visz minket a csúcshoz, ha pedig van annyi kitartásunk, hogy utolérjük a legnagyobbak életművét is, akkor LeBront és Jordant is letaszítva mi válhatunk a vitathatatlan GOAT-tá.

Ehhez persze számtalan szezont le kell játszanunk a MyCareer-ben, túlélve annak hajszálvékony történetét. A generáció első felében a Visual Concepts írói egészen összeszedett, filmszerűen felépített történeteket társított a MyCareer fő szálához, az elmúlt pár évben azonban lefelé mutat ez az ív. A városban lévő karakterek rendre csak puffogtatják a semmitmondó motivációs idézeteiket, az edzők pedig olyan elvesztett meccsekkel példálóznak, amikre sosem került sor. Mindezt persze el kell fogadni, butaság lenne a Baldur’s Gate III mellé állítani egy kosaras játék szövegkönyvét, azt pedig szintén érdemes észben tartanunk, hogy az NBA 2K MyCareer módja a rengeteg változatos tartalmával így is toronymagasan áll bármely más, konkurens sportjáték karriermódja felett.

Különben is, az MMO-sított játékmód legnagyobb árnyoldalát továbbra is az őrületes pay-to-win aspektus jelenti, amiről persze hiába papolunk évről évre, ez a 2K legnagyobb pénznyomdája, így lényegesen megváltozni valószínűleg nem mostanában fog. A pénzszórási opciók helyzete idén is változatlan. Már a megjelenés napján találkozhattunk olyan játékosokkal az online térben, akik 99-es statisztikákkal dunkoltak rá minden halandóra, aki nem volt hajlandó további több száz dollárt elkölteni az amúgy is borsos árú játékra. Mivel az NBA 2K-széria egyetlen lényeges valutája, a lassan grindolható vagy valódi pénzzel megvehető VC, nemcsak a ruhadarabokra, de statisztikai fejlesztésekre és ideiglenes boosterekre is elkölthető, már a legelső napon hatalmas szakadék keletkezik a parkban dobáló átlagos játékosok és a gátlástalan bálnák közt. Szerencsére idén ez kevésbé érvényes a rangsorolt kompetitív játékmódokra, a rendszer ugyanis itt már szűkebbre húzza a szíjat, hozzávetőleges ügyességi szint és játékosstatisztikák szerint összeállítva a csapattársakat és ellenfeleket.

Pénzt persze máshol is lehet szórni az NBA 2K25 feneketlen kútjába, pedig a szezonbérletről még szót sem ejtettünk. A második legnépszerűbb játékmód, a MyTeam ugyanis ismét visszatért, a kártyapakk nyitogatós, álomcsapat összeállítós mód pedig gyakorlatilag az EA Sports FC-ből ismerős Ultimate Team kiköpött mása. Ha a korábbi években játszottatok a MyTeam módjaival, akkor sok újdonság idén sem vár rátok, egyedül a szezonokon átívelő új Rep-rendszer lehet érdekes, amellyel egész évben grindolhatjuk majd az értékes jutalmakat, legyen szó a játékosok ritkább variánsairól, edzőkről, mezekről, cipőkről vagy más kozmetikai különlegességekről. 

Az offline, kooperatív és online versus mérkőzéseket is többféle csapatméret és szabályrendszer szerint felvonultató MyTeam mellett visszatért az alig pár éve bemutatott Eras mód is, ahol egy vadiúj korral, a Stephen Curry és a Golden State Warriors által dominált időszakkal bővült a felhozatal. Természetesen továbbra is játszhatunk Larry Bird, Michael Jordan, Kobe Bryant és LeBron James éráiban is. A korhű prezentálással megbolondított történelmi játékmódok mindig piszkosul jól sülnek el, épp ezért nagy sajnálattal vettem tudomásul, hogy az idei kiadás nem kapott olyan különleges játékmódot, mint 2K23-as Jordan Challenge vagy a 2K24-es Mamba Moments - két lépés előre, egy lépés hátra ugyebár. Fájó, amikor egy teljes (nagyon is remek) játékmóddal lesz kevesebb a legújabb rész, főleg akkor, amikor olyan kortárs legendák előtt is kalapot emelhetne a széria, mint King James, aki új korszakot írt a Lakers történelmében vagy Steph Curry, aki a hihetetlen hárompontosaival ligaszinten reformálta meg az addig a gyűrű alatti festékén játszott kontaktsportot.

Ahogy az elmúlt szezonok során a feltörekvő újoncoknak hála a valóságban is egyre nagyobb figyelmet kap a WNBA, a 2K játékában is lassan, de biztosan fejlődik a The W. Sajnos, ha az átfogó képet nézzük, a női liga még mindig csak egy halvány árnyéka annak, amit az NBA 2K25 fő játékmódjaiban kapunk, de a fejlődő karriermód évről évre felzárkózóban van. Nyilvánvaló, hogy fejlesztési szempontból a MyCareer sztorimódját kissé talán túlkomplikálttá tennék a női játékosok (na, nem mintha a 2K nem tudná összekuporgatni a fejlesztési költséget!), de úgy gondolom, hogy nem jelentené a világvégét, ha The City utcai pályáin is dobálhatnánk női karaktermodellekkel. Ha pedig az EA Sports FC egy pályára tudta engedni a férfiakat és nőket az Ultimate Teamben, akkor nem látom okát, hogy miért ne lehetne ugyanezt megtenni a 2K MyTeamjében is.

Mindig van tehát hova fejlődni, de ha az átfogó képet nézzük, az NBA 2K25 így is egy nagyszerű, tartalmas csomagot alkot, a sportjátékok versenyében pedig egyszerűen nincs kihívója. Az audiovizuális prezentáció és a játékmenet világklasszis, a játékmódokat pedig még listába szedni sem lenne könnyű feladat - annak ellenére, hogy csupán egy kosárlabdás címről beszélünk. Igen, sajnos nincs kilátásban, hogy a mikrotranzakciós rémálomból bármikor is felébredjen a széria, de akinek nem az a feltett szándéka, hogy totálisan ledominálja az online játékteret, az így is nagyszerűen érezheti magát az összes játékmódban.

Az NBA 2K25 PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en és PlayStation 5-ön és Nintendo Switchen jelent meg. Mi Xbox Series X-en és PC-n teszteltük a játékot. A játékért köszönet a CENEGA Hungary Kft. csapatának!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...