Lollipop Chainsaw RePOP teszt

A 2012-ben megjelent Lollipop Chainsaw remek játék volt a maga idejében, és a rajongók még a mai napig szép emlékként gondolnak vissza rá, mind a főszereplő túlszexualizált és humoros karakterére, mind a színtiszta – talán már akkoriban is túl egyszerűnek számító – zombigyilkolásra, amihez természetesen parodisztikus giccs is társult.

Tomo Ikeada, Suda51 (Goichi Suda) és James Gunn agymenése, hogy egy kamasz pompomlány történetét kövessük végig, aki nem mellesleg zombivadász, remek volt anno. Ami először egy nyálas és véres romkomként indult, hamar átcsapott egy világmegmentős sztoriba latinul kántált varázslatokkal, a Sötétség Futáraival és barátunk fejével a hátsónknál függeszkedve. A mai napig közbeszéd tárgya a játék sok helyen – köszönhetően a húsvéti tojásainak, illetve a színtiszta őrületnek, amit játékmenetnek hívtak -, azonban a RePOP című újrakiadás sajnos nem ér fel az alapmű által állított elvárásokhoz.

Számadatokat nézve az eredeti játék sem volt egy kimagasló pénzügyi siker, azonban az évek alatt egy stabil rajongóbázist sikerült kialakítania, ami most nagy valószínűséggel hatalmasat csalódott az újrakiadás miatt. 12 évvel a Lollipop Chainsaw megjelenése után a Dragami Games jó ötletnek látta, ha felújított grafikával és pár játékmechanikai újítással ismét a nagyközönség elé tárják a nyalókázás és zombivadászat bűnös élvezetként szolgáló párosát. Jó ötlet is lett volna, ha több munkát fektetnek bele...

A kisebb változtatásokon kívül (mint a könnyebben irányítható kamera, gyorsabb mozgás, modernizáltabb irányítás) bemutatkozik a RePOP-mód is, melyben a színtiszta vérengzés helyett felettébb giccses – ami nem feltétlenül rossz, akadhat olyan, akinek ez tetszik – megoldások kaptak helyet, de szerencsére van lehetőségünk az eredeti változattal is játszani, így nyugodtan röpködhetnek a levágott végtagok minden fölösleg nélkül, csak úgy, mint régen.

Úgy hiszem nem kell külön véleményt formálnom az eredeti játékról, azt elegen megtették már és mindannyian tudjuk, hogy ha nem is volt tökéletes, hiszen a harcrendszer például már akkor sem számított túl nagy durranásnak, azért egy szerethető iparosmunka lett tele kreatív és elborult ötletekkel. A polgárpukkasztás megmaradt és minden más is sajnos. Egy hihetetlenül lusta újrakiadást kaptunk a RePOP képében, ami ugyan javított a kinézeten – legalábbis a stúdió és a marketingszöveg szerint -, de így sem felel meg nemhogy a mai sztenderdeknek, de az 5 évvel ezelőttieknek sem. Egyszerűen csúnya a játék.

Ami pedig a játékmechanikai újításokat illeti, jó, hogy vannak, de édes kevés ahhoz, hogy mai szemmel is értékelhető legyen a produktum. Játék közben visszarepít minket a Lollipop Chainsaw RePOP 2012-be, de ezt sajnos nem a jó értelemben teszi. A bugokat és egyéb kellemetlen hibákat leszámítva is az az érzése támad az embernek, hogy egy olyan korszakba került vissza, mikor még a játékkényelem kiforratlan volt és a helyenkénti darabos irányítás, mozgás, kameramozgás ezt csak alátámasztja.

Mindezek ellenére természetesen nem élvezhetetlen a Lollipop Chainsaw RePOP: a magával ragadó, B-kategóriás filmeket idéző humora, története és a fejvesztett vérengzés még mindig el tud minket szórakoztatni, azonban sajnos annyi negatívum társul e élvezetekhez, hogy már-már lehetetlen őket feledtetni.

A RePOP egy olyan felújított változat lett, amiről nem tudtuk, hogy szükségünk van rá, és mint kiderült nincs is. A majd’ 18 ezres árcímke egyáltalán nem igazolt egy ilyen minőségű újrakiadásért, és tényleg csak azoknak ajánlott befizetni rá, akik hatalmas rajongói vagy a játéknak, vagy a B-kategóriás filmeknek, jobb esetben mindkettőnek, azok pedig, akik nem biztosak a vásárlásban mindenképp várjanak meg egy nagyobb leárazást.

A Lollipop Chainsaw RePOP PC-re, Nintendo Switch-re, Xbox Series X/S-re és PlayStation 5-re jelent meg, mi utóbbin teszteltük.