Cory Barlog rendezésében tehát a Santa Monica Studio egy addig ismeretlen, de jóval érettebb irányba vitte el Kratos történetét, ami mindamellett, hogy megtartotta a régebbi részekre jellemző nyers brutalitást, a váll fölötti kamerának, a vágás nélküli átvezetőknek, a temérdek közelinek, valamint a fiával való kapcsolatának hála sokkal közelebb hozták hozzánk a korábban csak egy bosszúvágytól fűtött agyatlan gyilkológépként tetszelgő hősünket. A siker természetesen nem maradt el, hiszen abban az évben a játék nagyjából letarolt mindent, méghozzá teljesen megérdemelten, viszont ennek létjogosultságát akkor még kizárólag csak a PlayStation tulajok élhették át. Majdnem négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre mi, PC-sek is megtapasztalhassuk ezt a csodát, bár ekkoriban a konzoltulajok már a folytatás lázában égtek.
A Ragnarök alcímmel ellátott második résznek ugyanakkor nem volt könnyű dolga, hiszen egy szinte hibátlan előd nyomába kellett érnie, ami egészen hihetetlen, de sikerült neki, ráadásul mindezt úgy, hogy az első rácsodálkozás pillanata örökre 2018-ban ragadt. A meglepetés erejére tehát nem támaszkodhattak, ezért aztán igyekeztek mindenből szebbet, jobbat és többet adni, ami végül egy még tökéletesebb játékban öltött testet. Természetesen ezúttal is csak konzolon, mivel a PlayStation 5-ös exkluzivitás miatt mi, PC-sek ismét csak csorgathattuk a nyálunkat, miközben legbelül titkon abban reménykedtünk, hogy az első részhez hasonlóan idővel talán ismét kezünkbe vehetjük a jéghideg Leviatánt. Minderre „csupán” két évet kellett várnunk, szerencsére azonban ez a „sietség” egyáltalán nem érződik a végső port minőségén, sőt.
A Sony, vagyis jobban mondva a Jetpack Interactive (akik az első GoWot is átportolták) ugyanis ismét kitett magáért, úgyhogy akik attól tartottak, hogy megismétlődik a The Last of Us féle fiaskó, azok megnyugodhatnak, Kratos második eljövetele az elődhöz hasonlóan ismét egy gyönyörű és remekül optimalizált csoda lett, ami nem meglepő módon most, a PC-s változat megjelenésével nyerte el a legtökéletesebb formáját. A látványvilág egészen elképesztő, ráadásul hihetetlen részletességben skálázható, aminek hála mindenki megtalálhatja a számítógépe, illetve a számára leginkább megfelelő kombinációkat. A határ a csillagos ég és bár én a monitorom okán megmaradtam 1080p-ben, a rendszer mindenféle probléma nélkül ismeri fel az ennél nagyobb felbontással rendelkező képernyőket is, sőt, támogatja a 21:9-es ultraszéles, valamint a 32:9-es szuperultraszéles megjelenítőket is.
Ezek mellett nyilván a képkockasebességet sem kell feltétlen gúzsba kötnünk, ha azonban mégis szeretnénk limitálni a felső határt, akkor azt több lépcsőn keresztül tehetjük meg. Akkor sincs viszont nagy probléma, hogyha sehogy sem sikerül a játékból kisajtolni a kívánt eredményeket, hiszen bármikor rákapcsolhatjuk a kártyánk függvényében elérhető legújabb felskálázási technológiákat, amikkel némi plusz fpst nyerhetünk. Ezt én nem vettem igénybe, mivel az RTX 3060 TI-om mindenféle probléma nélkül, fix 60 fpssel hozta le a fagyos telet, méghozzá magas beállítások mellett és bár az elején kacérkodtam az ultrával is, végül inkább visszább vettem, mert egyrészt nem éreztem annyival szebbnek, másrészt pedig még DLSS mellett is pofátlanul felzabálta a 6GB VRAMomat.
A látvány tehát gyönyörű, az optimalizáció pedig több, mint korrekt és mindemellett még kapunk pár extra beállítási lehetőséget is, amiket később egyébként a konzolos verziókban is viszontláthatunk majd. A számtalan kisegítőfunkció (narrátor, nagyobb betűméret, egyszerűsített QTE) közül szerintem mindenképpen a társaink által folyamatosan ordibált tippek közötti szünetek növelése lesz a közönségkedvenc, mivel erre korábban többen panaszkodtak és most elsőkézből én is megtapasztalhattam az alapbeállítással járó, 5-10 másodpercenkénti nonstop pofázásukból fakadó agyérgörcsöt. Ugyan teljesen kikapcsolni még mindig nem lehet, de legalább valamivel csökkenthetjük a mondataik gyakoriságát, ami nemcsak ajánlott, de egyenesen kötelező. Utóbbi mantra egyébként gyakran fel szokta ütni a fejét az efféle portok irányítása kapcsán is, csakhogy itt egészen más a helyzet, legalábbis akkor, ha éppen a vadonban kószálunk.
Ilyenkor ugyanis a személyre szabható gombkiosztással ellátott billentyűzet és egér tökéletesen teszi a dolgát (mondjuk azért az ormótlan ikonokkal felvillanó parancsokat elsőre szokni kell), azonban amint belépünk a menübe, előbbinek használatát nyugodtan elfelejthetjük, mert olyan nyakatekert kombinációkkal lépdelhetünk az opciók között, amitől garantáltan görcsbe rándul a kezünk. Ettől függetlenül természetesen, ha valaki mégis inkább kontrollert ragadna, akkor nem kell sokáig válogatnia a felhozatalból, mivel a játék minden egyes változatukat probléma nélkül felismeri, kezdve a haptikus ravaszokkal ellátott DualSensetől egészen az istenkáromlással felérő Xbox vezérlőkig.
A God of War Ragnarök számítógépes portjáért ismét jár a gratuláció a Jetpack Interactivenek, akik az első részt követően a másodikat is szinte hibátlanul és minden korábbinál szebben ültették át a legerősebb platformra. Eddig nem tértem ki rá, de nyilvánvalóan az eredeti, PS5-ös változathoz járó extrák mind-mind helyet kaptak a 60 eurós alapkiadásban, azaz magyar nyelven olvashatjuk a történéseket, illetve a később ingyenesen megjelent Valhalla DLC is ott szerepel a menüpontok között. Kétség sem férhet tehát hozzá, hogy két év csúszással ugyan, de végre mi, PC-sek is megkaptuk az utóbbi évek egyik legjobb, leggrandiózusabb és leggyönyörűbb játékát, így hát, ha konzol híján eddig kimaradt volna ez a csodálatos élmény és rendelkezel a minimum rendszerkövetelményekkel, valamint egy PSN accounttal, akkor mire vársz még? Sál, sapka, nagykabát és irány a varázslatos Fimbulwinter, ahol egyáltalán nem fogod bánni, ha az arcodra fagy a mosoly!
A God of War Ragnarök szeptember 19-én jelent meg PC-re, mi pedig egy i7-10700, 32 GB RAM és egy RTX 3060 TI társaságában teszteltük le.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.