LEGO Horizon Adventures teszt

A lenyűgöző tájak, a vad, mégis számos ponton modern ősemberi társadalmak és természetesen a gépállatok és robotdínók teszik azzá a Horizon-sorozatot, ami: egy élvezetes, nyílt világú kalandjáték, egy csipet lopakodással és némi RPG-szórással meghintve. A történet komoly és néhol kifejezetten komor hangvételű, kezdve az egyéni sorsoktól egészen a hajdani világ pusztulásáig, kevés igazán vidám pillanatot kapunk az első játék során. Hogy Aloy első kalandja láttán hol látták meg mégis a humor és a könnyed szórakozás lehetőségét a Lego-nál, az máig rejtély.

Pedig a dán játékgyártó videójátékos divíziója egyszer csak előállt az ötlettel, hogy mi lenne, ha egy Lego-játékot készítenének a Horizon Zero Dawnból. Ahogy az lenni szokott, az alapfelállás nagyjából ugyan az, mint az eredeti játékban, azonban meglepő könnyedséggel keverik bele a humort a világépítésbe, ami mindig is a védjegye volt a Lego-játékoknak, azonban a korábbi címekben fellelhető apró gagek helyett itt most minden író, animátor és még a szinkronszínészek is bekenték magukat nevet-géllel. Nem hangzik el mondat Rost narrációjában vagy Aloy párbeszédeiben, ahol ne kapnánk egy-egy finoman becsúsztatott viccet, de maga a történet is kapott egy alaposabb humorkezelést.

Aloy a kitaszított lányok mindennapjait éli, amikor végre elmehet a Nora törzs falujába, hogy válaszokat kapjon eredetéről és sorsáról. Nincs törzsi babona, nincs diszkrimináció, nincs próba. Az áramvonalasított történet azonban hellyel-közzel követi az első játék cselekményét: a falut megtámadják, nekünk pedig meg kell mentenünk a falusiakat. A támadók nyomába eredve aztán kiderül valódi céljuk: egy élettelen sivataggá akarják tenni a világot, ahol nincs árnyék, és mindenki szabadon napozhat. Természetesen a célunk így adott: mindent elkövetni, hogy ez ne valósuljon meg, közben pedig addig bosszantani a komikusan idétlen főgonoszt, amíg orra nem esik vagy kalodába nem zárja magát.

Szinte az összes szinkronszínész visszatér, és ugyan Sylens új hangja mindent elkövet, hogy a karakter cinizmusát a humoron át is vágni lehessen, azért csak hiányzik Lance Reddick jellegzetes orgánuma. Mindenki kiélhette magát a felvételek során, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy számos sor az eredeti játékok felvételeinél felvett bénázások és bakik alapján született, mivel meglepően jól passzol ehhez a világhoz a könnyed, családbarát hangnem és narráció. Persze, az eredeti játékokban is voltak feszültség oldó karakterek és Aloy is szerette megcsillogtatni szellemességét, de az itteni humor sokkal nagyobb szerepet kap és sokkal könnyebben befogadható is.

Nem is csoda, hisz a játék már csak a besorolása és Lego-természete alapján is a fiatalabb generáció számára készült. A játékmenet is igen egyszerűen kiismerhető, ám számos apróságot tartogat, hogy ne váljon olyan hamar unalmassá. A történet során a törzsünk falujából indulunk útra az egyes küldetésekre, amelyek során vagy a falusiakat kell kiszabadítanunk, vagy alkatrészetek kell gyűjtenünk saját fűrészfogunk elkészítéséhez. Az egyes fejezetek több kisebb pályából állnak össze, amelyek a fejezeten belül mindig ugyan ott kezdődnek, ám más-más útvonalat képviselnek. A fix kameraszög mellett a harcrendszer is tartogat némi csavart: minden karakternek van egy alap támadása, amelyhez felvehet egy korlátozott töltéssel bíró spécibb verziót. Szedhetünk még fel kütyüket is, amelyek vagy a harcban nyújthatnak váratlan előnyt. Ellenfeleink itt is a gépek és a fanatikus napimádók lesznek, és míg utóbbiakat könnyen hatástalaníthatjuk, addig az előbbieket fókuszunk segítségével ki kell ismernünk, hogy a gyenge pontjaikra célozva minél gyorsabban leteríthessük őket. Az egyre nagyobb és veszedelmesebb gépek aztán erősebb és gonoszabb formában is megjelennek majd, sőt boss harcokra is számíthatunk. Ha pedig teljesítettük az összes küldetést és levadásztuk az összes spéci gépszörnyet, még mindig nekivághatunk a random generált expedícióknak.

A pályák teljesítéséért aranykockákat kapunk, és itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, ami a játék elejétől fogva motoszkált bennem: ez a játék mitől Lego? A régebbi címeknél a rombolás és építés az előrehaladás egyik feltétele volt, itt viszont a pályákon található kockahalmokból maximum dekorációt építhetünk némi jutalomért cserébe. A központi hubként funkcionáló faluban azonban már más a helyzet. Itt számos hasznos épületet húzhatunk fel a szükséges számú aranykocka megléte mellett, mint például Teb szabászatát, ahol a milliónyi jelmezt próbálhatjuk fel, sőt készíthetünk egyedi szetteket is. Építhetünk különféle dekorációkat és látványosságokat is, de kapunk egy közösségi küldetéseket nyújtó táblát is, ami a falu szépítésére is kiterjed. Lesznek itt különféle kihívásokat és dilisebb feladatokat is, mint például kilőni egy falusit a Holdra vagy hotdogruhában legyőzni az ellenfeleinket.

A harc és maga a játékmenet is elég repetitív lenne, ha nem lenne akkora a hangsúly a co-opon. Nemcsak többedmagunkkal vághatunk neki akár egy gépről, akár online az egyes pályáknak, de ha kedvünk tartja, és unjuk az íjász lányt, akkor Varl, Erend és Teersa is rendelkezésünkre áll mint játszható karakter. Mind a négyen más-más módon harcolnak és más speciális fegyvereket vehetnek fel. Az egyes pályákon az aranybütyköket követve haladhatunk a célunk felé, az ezüstbütykök pedig kincsekhez vagy egyéb gyűjthető holmihoz vezetnek minket, viszont lesz egy-két olyan alkalom, amikor egyik vagy másik karakterrel tudunk csak hozzáférni a zsákmányhoz.

Minden itt van ahhoz, hogy egy fantasztikus játékot kapjunk. A Lego Horizon Adventures nagyon szépre sikerült, még a teljesítményt előnyben részesítve is piszkosul jól néz ki a kockákból felépített világ. A játékmenet linearitása ellenére is lépten-nyomon a Horizon-játékokat idézi. Itt vannak az ismerős hangok és karakterek. Itt van a konkrét Lego brand. A humor nemcsak könnyed és gyermeteg, de meglepően önreflexív is. És mégis, ha fel kellene idéznem belőle egy sort, vagy kiemelnem egy emlékezetes pillanatot, bajban lennék. Meglehet, hogy ez is egy szubjektív élmény, ahogy a humor is, én épp ezért nem rónám fel a játéknak hibaként, azonban zavarba ejtő élmény, hogy a vége főcím után, ami egyébként 10 óra alatt elérhető némi szüttyögéssel és lófrálással megfűszerezve, nem sok minden marad meg bennünk.

Szemben az Astro Bottal, ami szintén a spektrum könnyedebb végén szerepel, a Lego Horizon Adventures társas mókaként mutatja meg igazi erejét, így ha van egy gyerkőc a családban, aki odalenne a robotokért, de még túl kicsi Aloy eredeti kalandjához, akkor remek választás lehet ünnepi co-op címnek, hardcore rajongóknak pedig szinte kötelező (persze, csak ha meg tudják bocsájtani, hogy kedvenc hőseik bolondosabbak a megszokottnál). Az, hogy teljes árú cím lett, sőt az online co-ophoz itt is szükség lesz PSN-fiókra, garantáltan megnehezíti a játék dolgát, cserébe a franchise újabb úttörő bejegyzéséről van szó, ami egy rivális konzolon is megjelenik.

A Lego Horizon Adventures 2024. november 14-én jelenik meg PlayStation 5-re, PC-re és Nintendo Switch-re. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele.