FANTASIAN Neo Dimension teszt

Felnőni a nagy elődökhöz sosem egyszerű, főleg, ha mi magunk vagyunk saját magunk mércéje. Hironobu Sakaguchinak köszönhetjük a Final Fantasy sorozat megszületését, és bár már nem dolgozik a franchise-n, az általa lefektetett alapok a mai napig hatással vannak a Square Enix címeire, akár azért, mert követik a mester vízióját, vagy éppen azért, mert eltérnek tőle. Egy ilyen háttér mellett valami újat és mégis mást alkotni egyáltalán nem könnyű feladat, hisz mindenki azt fogja nézni, hogy mennyire képes újat teremteni az ember, és mennyire ragadt meg a megszokott formákban és sablonokban. A mobiljátékos gyökerei ellenére a FANTASIAN Neo Dimension egészen ügyesen lavírozik a kettő között, mivel nem érezni, hogy annak készült eredetileg.

Ha nagyon röviden kellene összefoglalnom, hogy mit is tud Hironobu Sakaguchi új játéka, akkor azt mondanám, hogy egy olyan Final Fantasy, amit nem így hívnak. A hangulat, az izometrikus, emelt kameranézet, a keserédes történet és a JRPG műfaj kötelező stílusjegyei is mind-mind tiszteletüket teszik. Igen korán megkapjuk a vélt főellenségünket egy rossz szándékú isten személyében és azt a nem kis feladatot, hogy mentsük meg a világunkat. Az amnéziás főhősünkkel, Leoval és a szép sorban hozzá csatlakozó társaival egy igazi dimenziókon és világokon átívelő sci-fi–fantasy kalandban vehetünk részt, viszont a történettől nem szabad azt várni, hogy megváltja a világot. A cselekmény néhol sablonos, ahogy a karakterek is a műfajra jellemző manírokkal dolgozó sztereotípiák: a 30 éves nő már öreg, minden kölyök beképzelt és „kihanemén” stílusban beszél, a teljes mértékben kedvelhető, tragikus múltú főhős kegyeiért pedig persze, hogy két lány is „verseng”.

Ami viszont érdekesebb, az a körökre osztott harcrendszer megoldásai. Maguk az összecsapások igen egyszerűek: minden karakter meghatározott sorrendben követi egymást, mindenki más-más elemmel szemben ellenálló vagy érzékeny, vannak egy és több ellenfélre ható támadások és persze különböző tárgyakat is használhatunk. Ahol azonban érdekessé válik a dolog, hogy minden képesség és varázslat iránya is látható, gyakorlatilag célozni kell velük. A csavar az, hogy egyes skillek esetében ívet is leírhat a támadásunk, így ha az első sorban álló ellenfél blokkolná a csapásunkat, így védve a mögötte állót, akkor ezzel a trükkel kikerülhetjük az első sort.

A harcokon kívüli világ zónákra van osztva, amelyeket elég kötötten, de bejárhatunk. A meglehetősen lineáris felfedezést a random harcok fűszerezik meg, de igen hamar szert teszünk a egy Dimengeon nevű kütyüre, ami igazi életkönnyítő holmi. A már egyszer legyőzött szörnyeket ugyanis egy zsebdimenzióba zárja, és amíg meg nem telik, szabadon barangolhatunk. Persze, a masszív túlerővel érdemes vigyázni, mert könnyen visszanyalhat a kényelem, de hogy sokkal élvezetesebb így nemcsak a felfedezés, de a műfajra jellemző, erősen ajánlott grindolás is, az egyszer biztos Ha először futunk bele egy lénybe, azzal ugyanúgy meg kell küzdenünk, no meg persze a történet szempontjából fontos csatákat sem ugorhatjuk így át, de így is hatalmas segítségnek éreztem, hogy nem kell minden második lépés után leállnom ugyanazzal a 2-3 ellenféllel egy céltalanul könnyű csatát megvívnom.

A látványról szándékosan nem beszéltem eddig sokat, mivel nem is igazán lehet sem lehúzni, sem pedig ódákat zengeni róla. A tény, hogy akkor még FANTASIAN néven futó játék 2021-ben az Apple Arcade keretein belül jelent meg, telefonokra. A mostani újrakiadás már feljavított grafikát kapott, ám minden jó szándék ellenére nem tudom azt mondani, hogy ez meglátszik rajta. A stilizált látványvilágnak hála azért nem olyan vészes a helyzet, de ne számítsunk semmi emlékezetesre. A mobilos megvalósítás a kezelőfelületen is visszaköszön, legalábbis ha érintőképernyőn játszanánk, például Steam Decken vagy Switch-n. A teljes kontrolleres vezérlés természetesen adott, ám az irányítás felfedezés közben kifejezetten idegesítő tud lenni. Ugyanis itt a Metal Gear Solid vagy az első Resident Evil játékok köszönnek vissza: fix kameranézeteket kapunk, amelyek közt hősünk haladásától függően vált a játék. Az átmenet jól néz ki, de az iránykar a kamerához igazodik, így egy olyan feladat, mint végigmenni egy város tekervényesebb negyedén igazi türelemszínház lehet.

Az újrakiadás és a Square Enix bevonása a dologba több jópofa dolgot is magával hozott, mint a teljes angol és japán nyelvű szinkron vagy a válaszható csatazene a Final Fantasy-sorozat legikonikusabb részeiből. Ezzel együtt is kissé értetlenül álltam a visszaemlékezések megoldásain, amelyek általában valamilyen állóképes felolvasásra emlékeztettek, és hiába voltak hangulatosak, a szájbarágós írásuk miatt néha vontatottnak éreztem őket. Ugyanakkor sok ponton ez a játék továbbra is 2021-es önmaga, és sajnos az eredeti kiadás megugró nehézsége itt is visszatér, bár a műfaj rajongói számára ez inkább ösztönzőleg fog hatni. Akár Sakaguchi munkásságáért, akár a zsánerért vagyunk oda, a FANTASIAN Neo Dimension biztonságos választás lesz, még ha nem is nyit új dimenziókat a JRPG műfajon belül.

A FANTASIAN Neo Dimension 2024. december 5-én jelent meg PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re és Nintendo Switch-re. Mi PC-n játszottunk vele, a kódért köszönet a Cenega csapatának!