Bizonyára mindenkinek ismerősen cseng ez a cím, hiszen már rengeteget lehetett róla hallani, és szerencsére egész szép csokornyi videó is elterjedt már a neten keresztül, ezekből többet nálunk is megtekinthettek. Ha kihagytátok, pótoljátok eme hiányosságot, ígérem nem fogjátok megbánni. Az igazság az, hogy én is készítettem nektek egy 20 perces single player videt és egy 10 perces multiplayert is, de mivel túlságosan nagyok lettek és még a minőségük sem valami jó, ezért a szerkesztőséggel úgy döntöttünk, hogy töröljük a projectet. Scuzi érte!
A Lost Planetet (LP) egyszerűen csak úgy harangozták be, hogy ez lesz az első igazán nextgen játék. Ebből adódóan mindenkinek egyértelmű volt, hogy only for X360 lesz a stuff. Mégis valahogy olyan infók szálldogáltak az éterben, hogy lesz ennek PS3 konverziója is. Azóta tisztázódott a helyzet és Jun Takeuchi a Capcom egyik vezető producere nyilvánosan is bejelentette, hogy mind a Dead Rising, mind a Lost Planet, csak és kizárólag X360-ra fog elkészülni. Ezen kívül azt is megemlítette, hogy Bill Gates-el karöltve nem titkolt tervük az, hogy ezekkel a remek játékokkal egy picit beljebb kerüljenek a Japán piacon belül. Ez az egész azért vicces, mert a Capcom ugyebár Japán cég, a játékaik vérbeli japcsi cuccok, és mégis a rizszabáloknak akarnak leginkább benyalni. De persze mi itt Európában és ott kinn az amcsik sem fogunk nagyon sírdogálni, mikor 2007 januárjában (remélem) kezünkbe vehetjük az LP-t!
Az egyik első demó volt amit letöltöttem az újjonan Xbox Live-osított gépemre és azt kell hogy mondjam, hogy szavak nincsenek arra, hogy milyen érzés volt szembesülni azzal, hogy amilyennek beharangozták a stuffot, az bőségesen kielégíti az elvárt szintet és még jóval túl is haladja azt. A történet igencsak egyszerű, de ismerve a japcsikat tuti, hogy ebből is valami világmegváltóan kemény sztoricsavarokat fognak kihozni. Van ez a kihalt elhagyatott bolygó (LP), amin teljesen elszaporodtak az „Akrid"-nak nevezett furcsa rovarszerű lények. Annak ellenére, hogy a planéta teljesen kihalt, „semmi" élet nincsen rajta, pár megfagyott városmaradványtól eltekintve, mégis bőséggel mozgolódnak a felszínén különböző életformák, mint a jégkalózok (icepirate), az Akridok persze, nomeg a kegyetlen hideg, mint főellenfél. Hősünk valami miatt semmire sem emlékszik, r-go amnéziája van. Az utolsó emléke az, hogy az apját, akivel idejött erre az elátkozott bolygóra, megölték az Akridok. Jó japcsi módjára bosszút esküdik, és mivel nem tudja, hogy ki is az ellensége valójában, ezért az egész bolygót tűzi ki vendettájának célpontjául. Felveszi különleges életerőruháját (vitalsuit), kezébe vesz egy géppuskát, és útnak indul a mínusz 25-30 fokba.
A játék menete egyszerűen nagyszerű, a bal felső sarokban láthatjuk a ruhánknak az energiaszintjét, ami minden erejével igyekszik melegen tartani minket, de a számok sajnos folyamatosan csökkennek. Ha ez eléri a nullát, akkor az életerőnk vészesen süllyedni kezd. Vannak olyan esetek, amikor olyan erőteljes fizikai hatás ér minket, mondjuk a pofánkba robban egy bomba, hogy nem csak a ruha, hanem vele együtt mi magunk is csúnyán megsérülünk. Ilyenkor érdemes elbújni, vagy hőpontokat keresni valahol, hogy a ruhánk minél hamarabb gyógyulni tudjon. Szerencsére a kalandozásaink során szinte mindenből ki tudjuk vonni a hőenergiát, amivel a ruhánkat és testünket is ideális hőmérsékleten tarthatjuk. Szóval az idő ellenünk játszik, mint ahogy a külső hőmérséklet is, hiszen minél hidegebb van, annál gyorsabban le tudunk hűlni. Ennyit az energiáról. A másik fontos dolog az irányítás, ami valami zseniálisan tökéletesre sikerült. Bal ravasszal gránátot dobunk, jobbal lövünk, az egyszerre két hordozható fegyverből villám gyorsan ki tudjuk választani a nekünk legmegfelelőbbet „X". Az „Y"-al ki tudjuk lőni a csákányunkat, amivel jó Batman módjára viszonylag magasabb helyekre is fel tudunk jutni. A bal klikkel gugolunk, a jobbal fegyvert töltünk, a D-padal pedig zoomolni tudunk.
Mint mondtam szuper felhasználóbarát kis stuff ez az LP. A pályán néha elszórtan találni fogunk olyan feltöltő pontokat, ahol egy kis idő elteltével fel tudjuk tankolni a ruhánkat. Ez igencsak hasznos dolog, a gond csak az vele, hogy abban az esetben, ha az ellenfeleink elfoglalták, akkor kétszer annyi időbe telik aktiválni, mint normális esetben, és míg ezzel foglalatoskodunk, mindenki minket akar majd kinyírni ami sikerülni is fog nekik, hacsak nem takarítjuk meg a környéket előtte. Kedvenceim a mechek, amiknek nem csak egyszerű a használata, hanem iszonyatosan erősek is. Tudunk velük repülni is, bár nem túl messzire, de időnként jól jön a meneküléses B-terv ugyebár. Eszméletlen gizda dolognak tartottam, hogy a mech két karjára fel és le lehet szerelni a fegyvereket. Abban az esetben, ha szűk helyre kerültünk, érdemes kiszállni a robotból, lecsatolni a hatalmas gépágyút a karjáról és azzal tovább slattyogni. Igaz, hogy emberünkön látszik hogy majd összecsinálja magát az erőlködéstől, de azért tud vele lőni, nem is akárhogyan. Érdemes kipróbálni milyen ereje van ezeknek a fegyvereknek! Az ellenfeleknek egész jó AI-t csináltak a Capcomos srácok. De a kedvenceim mégis a hatalmas főellenfelek voltak, amik a semmiből megjelenve, a szívrohamot hozva ránk, másfél képernyős méretükkel és hihetetlen kidolgozott grafikájukkal teljesen le fognak minket sokkolni. Elképesztő ez a cucc! HIHETETLEN!
A cikk végére hagytam magát a játékélményt és a grafikát. Az az igazság, hogy mivel nem vagyok egy Tolkien, koránt sem vagyok olyan mint ő, úgyhogy nem fogom tudni nektek leírni, hogy milyen, sorozatos audiovizuális orgazmusokban volt részem, miközben a demót teszteltem. Folyamatosan üvöltöztünk a tesómmal játék közben, hogy „Ezt nem hiszem el! Milyen grafikája van ennek? A borotvált kiskutya egye meg!" Meg ilyeneket és még a mai napig sem hiszem el, azt a hangulatot, grafikát és élményt, amit az LP tud nyújtani az embernek. Ez már tényleg nextgen, ezért tényleg érdemes X360-at venni. Mocskosul messze van még az a 2007 Január, de legszívesebben az első ember lennék a földön, aki megveszi. Azóta is csak simogatni és puszilgatni tudom a boxomat, hogy jól van, ügyes voltál és még meg sem mutattad igazán, hogy mire vagy képes. Az az igazság, hogy ezek után már bele sem merek gondolni…
Az egyik első demó volt amit letöltöttem az újjonan Xbox Live-osított gépemre és azt kell hogy mondjam, hogy szavak nincsenek arra, hogy milyen érzés volt szembesülni azzal, hogy amilyennek beharangozták a stuffot, az bőségesen kielégíti az elvárt szintet és még jóval túl is haladja azt. A történet igencsak egyszerű, de ismerve a japcsikat tuti, hogy ebből is valami világmegváltóan kemény sztoricsavarokat fognak kihozni. Van ez a kihalt elhagyatott bolygó (LP), amin teljesen elszaporodtak az „Akrid"-nak nevezett furcsa rovarszerű lények. Annak ellenére, hogy a planéta teljesen kihalt, „semmi" élet nincsen rajta, pár megfagyott városmaradványtól eltekintve, mégis bőséggel mozgolódnak a felszínén különböző életformák, mint a jégkalózok (icepirate), az Akridok persze, nomeg a kegyetlen hideg, mint főellenfél. Hősünk valami miatt semmire sem emlékszik, r-go amnéziája van. Az utolsó emléke az, hogy az apját, akivel idejött erre az elátkozott bolygóra, megölték az Akridok. Jó japcsi módjára bosszút esküdik, és mivel nem tudja, hogy ki is az ellensége valójában, ezért az egész bolygót tűzi ki vendettájának célpontjául. Felveszi különleges életerőruháját (vitalsuit), kezébe vesz egy géppuskát, és útnak indul a mínusz 25-30 fokba.
A játék menete egyszerűen nagyszerű, a bal felső sarokban láthatjuk a ruhánknak az energiaszintjét, ami minden erejével igyekszik melegen tartani minket, de a számok sajnos folyamatosan csökkennek. Ha ez eléri a nullát, akkor az életerőnk vészesen süllyedni kezd. Vannak olyan esetek, amikor olyan erőteljes fizikai hatás ér minket, mondjuk a pofánkba robban egy bomba, hogy nem csak a ruha, hanem vele együtt mi magunk is csúnyán megsérülünk. Ilyenkor érdemes elbújni, vagy hőpontokat keresni valahol, hogy a ruhánk minél hamarabb gyógyulni tudjon. Szerencsére a kalandozásaink során szinte mindenből ki tudjuk vonni a hőenergiát, amivel a ruhánkat és testünket is ideális hőmérsékleten tarthatjuk. Szóval az idő ellenünk játszik, mint ahogy a külső hőmérséklet is, hiszen minél hidegebb van, annál gyorsabban le tudunk hűlni. Ennyit az energiáról. A másik fontos dolog az irányítás, ami valami zseniálisan tökéletesre sikerült. Bal ravasszal gránátot dobunk, jobbal lövünk, az egyszerre két hordozható fegyverből villám gyorsan ki tudjuk választani a nekünk legmegfelelőbbet „X". Az „Y"-al ki tudjuk lőni a csákányunkat, amivel jó Batman módjára viszonylag magasabb helyekre is fel tudunk jutni. A bal klikkel gugolunk, a jobbal fegyvert töltünk, a D-padal pedig zoomolni tudunk.
Mint mondtam szuper felhasználóbarát kis stuff ez az LP. A pályán néha elszórtan találni fogunk olyan feltöltő pontokat, ahol egy kis idő elteltével fel tudjuk tankolni a ruhánkat. Ez igencsak hasznos dolog, a gond csak az vele, hogy abban az esetben, ha az ellenfeleink elfoglalták, akkor kétszer annyi időbe telik aktiválni, mint normális esetben, és míg ezzel foglalatoskodunk, mindenki minket akar majd kinyírni ami sikerülni is fog nekik, hacsak nem takarítjuk meg a környéket előtte. Kedvenceim a mechek, amiknek nem csak egyszerű a használata, hanem iszonyatosan erősek is. Tudunk velük repülni is, bár nem túl messzire, de időnként jól jön a meneküléses B-terv ugyebár. Eszméletlen gizda dolognak tartottam, hogy a mech két karjára fel és le lehet szerelni a fegyvereket. Abban az esetben, ha szűk helyre kerültünk, érdemes kiszállni a robotból, lecsatolni a hatalmas gépágyút a karjáról és azzal tovább slattyogni. Igaz, hogy emberünkön látszik hogy majd összecsinálja magát az erőlködéstől, de azért tud vele lőni, nem is akárhogyan. Érdemes kipróbálni milyen ereje van ezeknek a fegyvereknek! Az ellenfeleknek egész jó AI-t csináltak a Capcomos srácok. De a kedvenceim mégis a hatalmas főellenfelek voltak, amik a semmiből megjelenve, a szívrohamot hozva ránk, másfél képernyős méretükkel és hihetetlen kidolgozott grafikájukkal teljesen le fognak minket sokkolni. Elképesztő ez a cucc! HIHETETLEN!
A cikk végére hagytam magát a játékélményt és a grafikát. Az az igazság, hogy mivel nem vagyok egy Tolkien, koránt sem vagyok olyan mint ő, úgyhogy nem fogom tudni nektek leírni, hogy milyen, sorozatos audiovizuális orgazmusokban volt részem, miközben a demót teszteltem. Folyamatosan üvöltöztünk a tesómmal játék közben, hogy „Ezt nem hiszem el! Milyen grafikája van ennek? A borotvált kiskutya egye meg!" Meg ilyeneket és még a mai napig sem hiszem el, azt a hangulatot, grafikát és élményt, amit az LP tud nyújtani az embernek. Ez már tényleg nextgen, ezért tényleg érdemes X360-at venni. Mocskosul messze van még az a 2007 Január, de legszívesebben az első ember lennék a földön, aki megveszi. Azóta is csak simogatni és puszilgatni tudom a boxomat, hogy jól van, ügyes voltál és még meg sem mutattad igazán, hogy mire vagy képes. Az az igazság, hogy ezek után már bele sem merek gondolni…
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.