A Christopher Paolini fantasy trilógiája alapján készített első film, az Eragon egészen pontosan december 14-én kerül a mozikba. Meglepő módon a Vivendi már most, egy hónappal a premier előtt kiadta a játékot – és naná, hogy nem bírtuk megállni, hogy ne teszteljünk le.
A most mindössze 23 esztendős Paolini 2002-ben adta ki első könyvét, az Eragon-t, mely alig egy évvel a megjelenés után lenyomta a korábbi bestsellert, Harry Potter-t. A trilógia második része, az Eldest (Elsőszülött: Az Örökség) már megjelent magyarul, de a harmadik, egyelőre névtelen könyv is előkészületben van. A vitathatatlanul színes fantáziavilággal és gyors gépírótudással megáldott fiatalember történeteit a 20th Century Fox vásárolta fel, hogy továbbadja azt a kultúrát többnyire csak a mozikban magukba szippantó emberek számára. Az itthon a világpremierrel egy időben, szinkronizálva megjelenő film előállítására nem kevesebb, mint 100 millió dollárt áldozott a Huszadik Századi Róka, ezzel is elismerve a fiatal író tehetségét.
Érdekességként illik megemlíteni már itt a cikk elején, hogy az Eragon filmet Magyarországon, egészen pontosan Celldömölkön forgatta Stefen Fangmeier, a Terminátor 2 és a Jurassic Park visual effectjeivel hírnevet szerzett első filmes rendező. A Ság-hegy kráterében nem kevés botrány született, melynek következtében veszélybe kerültek a második rész itthoni munkálatai. A középkori várostervet készítő szlovák építési cég alvállalkozóit a Szombathelyi Határőr Igazgatóság kétszer is megbírságolta a papír nélkül, feketén dolgozó magyar munkások miatt, de a producerek szerint nem ez, ami kétségessé teszi a további kooperációt. Ha a film nem jól teljesít a mozikban, akkor nem is folytatják az adaptációt, amúgy ráadásul az Elder film teljesen más terepviszonyokat is igényel, mint az Eragon.
A történet egy Alagaësián élő árva kamaszfiúról, Eragon-ról szól, aki egyik este, a szokásos vadászata során rábukkan egy fényesen csillogó, zafírkék kőre. Anyagi gondjai által vezérelve elviszi azt a vásárba, hogy eladja, de a kereskedők rendszerint visszautasítják a titokzatos kavicsot. A nagybátyjánál, Garrownál élő fiú úgy dönt, hogy megtartja a követ, és csakhamar rá is jön, hogy igen jól döntött. Egy sötét éjszakán a kőnek hitt tojásból kikel egy sárkányfióka, Saphira, ami egy csapásra megváltoztatja a srác életét. Akaratán kívül bekerül a Sárkánylovasok rendjébe, akiknek az előző nemzedéke az utolsó főig meghalt a Galbatorix király ellen vívott nagy háborúban. Saphira megszületésével a lovagrend is újjáalakulhat, de ehhez az kell, hogy a sárkány által különleges erőre szert tett Eragon felvegye a harcot az Alagaësián uralkodó kegyetlen királlyal szemben.
Kortárs irodalomból és kulisszatitkokból kiokosodva ideje rátérni arra, amiért eredetileg ez a cikk született, vagyis a játékra. A november 14-én megjelent Eragon – The Official Videogame a Playstation 3 és a GameCube kivételével az összes létező platformon bemutatkozott, mi pedig most a PC-s verziót vesszük nagyító alá. A történet sokszínűségének és érdekességének köszönhetően egy remek fantasy kaland-RPG is születhetett volna az Eragon-ból, de sajnos nem így történt. A fejlesztésekkel megbízott Stormfront Studios (aki a The Lord of The Rings: The Two Towers játékot is jegyzi) egy nonstop ütlek-váglak akciójátékot készített a történetből, amire ráadásul nagy sajnálatunkra rányomta a bélyegét a készítők az a tudata is, hogy bármit készítsenek, a kiadó úgyis megveszi tőlük.
Ilyen keserű szájízzel nekiindulva a játéknak nem sok jóra számíthatunk. A cucc nem csak, hogy egy olcsó licensztermék lett, sajnos még hamar megunható és rövid is. A 16 állomásból álló single player módban a könyv akciójeleneteit élhetjük át újra, azt is szegényes, már több évvel ezelőtt is cinkesnek számító grafika mellett. Eragon-t alakítva feladatunk, hogy átverekedjük magunkat Galbatorix király hatalmas létszámban, folyamatosan támadó seregein. Nem egy nagy durranás lássuk be, így csak reménykedni tudunk, hogy a film azért ennél maradandóbb élmény lesz!
A harcok során választhatunk, hogy karddal, nyíllal vagy mágiával tizedeljük-e az ellenséget. Eragon mindkét fegyvert és az erőt remekül kezeli, ráadásul a face-to-face ütközeteket nagyon látványosan adja elő. A különböző kombók által elővarázsolt mutatványokban pazarul forgatja kardját, és sokszor összeköti azt egy érdekes, távol-keleti küzdősport elemeivel is. A játékban folyamatosan akad segítőnk, akit a számítógép irányít, de kontroller segítségével egy barátunk bármikor át tudja venni a CPU szerepét.
Az irányítás borzalmasan rosszra sikerült. Az egér nem jutott szerephez, a kamera pedig a gép által vezérelt irányokba dől és forog. Az akciógombok is a billentyűzeten kaptak helyet, de a játék állítása szerint a „maximális játékélmény" eléréséhez dobjuk félre keyboardunkat, és vegyünk egy PC kompatibilis, 10 ezerért vesztegetett Xbox 360 kontrollert, mert azzal lehet igazán jól irányítani a karaktereket. Érdekes látni, hogy hogyan alakul át minden konzolközpontúvá - legközelebb talán majd valami stratégia irányításánál kell kényszerpihenőre küldenünk az egeret.
A sok csalódást okozó részlet mellett azért van mit dicsérni is. A játék könnyen emészthető, bármelyik szabad félórában bekapcsolható és letolható vele egy pálya, nem kell neki szentelni egy teljes hétvégét. A hangszórókból a filmben is (majd) felcsendülő dallamok szólnak, ami valóban magas színvonalúra sikeredett. A monoton hentek között átvezető narrációkban tudjuk meg a történet részleteit, mely ugyan nagyon jó, élvezetes és hasznos, de borzalmasan csúnya animációra lett rábeszélve. A jó pontok közt említenénk meg a sárkánylovaglást is, mely rendkívül szórakoztatóra és izgalmasra sikeredett, bár azért a kviddics-kupát nem nyomja le :).
Az Eragon-t nem mertünk 6 pont felettinek értékelni - az itt felsorolt hibák és az összecsapott kivitelezés miatt gondolom ti is megértitek ezt. Azért nem kell eltemetni nagyon a játékot, mi tényleg kihasználjuk a 10-es értékelő skálát. A film hiányában még nem tudtuk magunkat teljesen átadni Christopher Paolini fantasy világának, de ez nem azt jelenti, hogy ezért nem tetszik a játék. Ha fele olyan jó lenne, mint az EA-féle Return of The King, már akkor boldogabbak lennénk!
Érdekességként illik megemlíteni már itt a cikk elején, hogy az Eragon filmet Magyarországon, egészen pontosan Celldömölkön forgatta Stefen Fangmeier, a Terminátor 2 és a Jurassic Park visual effectjeivel hírnevet szerzett első filmes rendező. A Ság-hegy kráterében nem kevés botrány született, melynek következtében veszélybe kerültek a második rész itthoni munkálatai. A középkori várostervet készítő szlovák építési cég alvállalkozóit a Szombathelyi Határőr Igazgatóság kétszer is megbírságolta a papír nélkül, feketén dolgozó magyar munkások miatt, de a producerek szerint nem ez, ami kétségessé teszi a további kooperációt. Ha a film nem jól teljesít a mozikban, akkor nem is folytatják az adaptációt, amúgy ráadásul az Elder film teljesen más terepviszonyokat is igényel, mint az Eragon.
A történet egy Alagaësián élő árva kamaszfiúról, Eragon-ról szól, aki egyik este, a szokásos vadászata során rábukkan egy fényesen csillogó, zafírkék kőre. Anyagi gondjai által vezérelve elviszi azt a vásárba, hogy eladja, de a kereskedők rendszerint visszautasítják a titokzatos kavicsot. A nagybátyjánál, Garrownál élő fiú úgy dönt, hogy megtartja a követ, és csakhamar rá is jön, hogy igen jól döntött. Egy sötét éjszakán a kőnek hitt tojásból kikel egy sárkányfióka, Saphira, ami egy csapásra megváltoztatja a srác életét. Akaratán kívül bekerül a Sárkánylovasok rendjébe, akiknek az előző nemzedéke az utolsó főig meghalt a Galbatorix király ellen vívott nagy háborúban. Saphira megszületésével a lovagrend is újjáalakulhat, de ehhez az kell, hogy a sárkány által különleges erőre szert tett Eragon felvegye a harcot az Alagaësián uralkodó kegyetlen királlyal szemben.
Kortárs irodalomból és kulisszatitkokból kiokosodva ideje rátérni arra, amiért eredetileg ez a cikk született, vagyis a játékra. A november 14-én megjelent Eragon – The Official Videogame a Playstation 3 és a GameCube kivételével az összes létező platformon bemutatkozott, mi pedig most a PC-s verziót vesszük nagyító alá. A történet sokszínűségének és érdekességének köszönhetően egy remek fantasy kaland-RPG is születhetett volna az Eragon-ból, de sajnos nem így történt. A fejlesztésekkel megbízott Stormfront Studios (aki a The Lord of The Rings: The Two Towers játékot is jegyzi) egy nonstop ütlek-váglak akciójátékot készített a történetből, amire ráadásul nagy sajnálatunkra rányomta a bélyegét a készítők az a tudata is, hogy bármit készítsenek, a kiadó úgyis megveszi tőlük.
Ilyen keserű szájízzel nekiindulva a játéknak nem sok jóra számíthatunk. A cucc nem csak, hogy egy olcsó licensztermék lett, sajnos még hamar megunható és rövid is. A 16 állomásból álló single player módban a könyv akciójeleneteit élhetjük át újra, azt is szegényes, már több évvel ezelőtt is cinkesnek számító grafika mellett. Eragon-t alakítva feladatunk, hogy átverekedjük magunkat Galbatorix király hatalmas létszámban, folyamatosan támadó seregein. Nem egy nagy durranás lássuk be, így csak reménykedni tudunk, hogy a film azért ennél maradandóbb élmény lesz!
A harcok során választhatunk, hogy karddal, nyíllal vagy mágiával tizedeljük-e az ellenséget. Eragon mindkét fegyvert és az erőt remekül kezeli, ráadásul a face-to-face ütközeteket nagyon látványosan adja elő. A különböző kombók által elővarázsolt mutatványokban pazarul forgatja kardját, és sokszor összeköti azt egy érdekes, távol-keleti küzdősport elemeivel is. A játékban folyamatosan akad segítőnk, akit a számítógép irányít, de kontroller segítségével egy barátunk bármikor át tudja venni a CPU szerepét.
Az irányítás borzalmasan rosszra sikerült. Az egér nem jutott szerephez, a kamera pedig a gép által vezérelt irányokba dől és forog. Az akciógombok is a billentyűzeten kaptak helyet, de a játék állítása szerint a „maximális játékélmény" eléréséhez dobjuk félre keyboardunkat, és vegyünk egy PC kompatibilis, 10 ezerért vesztegetett Xbox 360 kontrollert, mert azzal lehet igazán jól irányítani a karaktereket. Érdekes látni, hogy hogyan alakul át minden konzolközpontúvá - legközelebb talán majd valami stratégia irányításánál kell kényszerpihenőre küldenünk az egeret.
A sok csalódást okozó részlet mellett azért van mit dicsérni is. A játék könnyen emészthető, bármelyik szabad félórában bekapcsolható és letolható vele egy pálya, nem kell neki szentelni egy teljes hétvégét. A hangszórókból a filmben is (majd) felcsendülő dallamok szólnak, ami valóban magas színvonalúra sikeredett. A monoton hentek között átvezető narrációkban tudjuk meg a történet részleteit, mely ugyan nagyon jó, élvezetes és hasznos, de borzalmasan csúnya animációra lett rábeszélve. A jó pontok közt említenénk meg a sárkánylovaglást is, mely rendkívül szórakoztatóra és izgalmasra sikeredett, bár azért a kviddics-kupát nem nyomja le :).
Az Eragon-t nem mertünk 6 pont felettinek értékelni - az itt felsorolt hibák és az összecsapott kivitelezés miatt gondolom ti is megértitek ezt. Azért nem kell eltemetni nagyon a játékot, mi tényleg kihasználjuk a 10-es értékelő skálát. A film hiányában még nem tudtuk magunkat teljesen átadni Christopher Paolini fantasy világának, de ez nem azt jelenti, hogy ezért nem tetszik a játék. Ha fele olyan jó lenne, mint az EA-féle Return of The King, már akkor boldogabbak lennénk!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.