Szar dolog, mikor az ember minden reményét elvesztve keresi az igazát, s minden az ellen van, hogy ez neki sikerüljön – a Prototype főhősének, Alex Mercernek esetében is pontosan ez a helyzet: egy állami összeesküvés áldozata, akit ráadásként a katonaság minden erejével üldöz. Alex nem tehet mást – öl.
Új fába vágta fejszéjét a Radical Entertainment. Megannyi Simpsons- és Hulk-játék, no meg a meglepően jó Scarface-adaptáció után, félretolva a Crash-címeket egy teljesen új brand fejlesztésébe vágott a vancouveri fejlesztőcsapat. A Prototype nem kimondottan mondható egyedinek sem hangulatilag, sem pediglen játékmenetileg, mégis nagyon ütősnek ígérkezik: a játékban egyszerre lesz lehetőségünk Scarface (fanyalgóknak: GTA) módra szabadon bejárni a játék helyszínéül szolgáló várost, Hulkhoz hasonlóan elpusztítani mindent, ami elénk kerül, hovatovább Terminátor-stílusban változtathatjuk majd alakunkat és kinézetünket. Ilyenkor merül fel a kérdés: minek ide eredetiség, hiszen ez már így is bombajó!
New Yorkban járunk. Egy csuklyás forma a Time Square közepén áll mozdulatlanul. A kamera körberepüli a teret: körülötte a reggeli forgalom, az emberek munkába igyekeznek – ki autóval, ki gyalog. Egyszeriben emberünk elkezd rohanni, agresszívan félrelöki a járókelőket, a kocsik tetején béka módjára ugrál, majd felugrik egy felhőkarcoló oldalára és mászni kezd. Visszapillant, s látja, hogy a teret mutáns rovarszerű lények lepik el. Az emberek pánikba esnek, hősünk pedig segítene, amennyiben nem lenne nyomában a fél amerikai hadsereg – a kolléga úr ugyanis nagy gázban van.
Röviden ennyi derül ki abból a trailerből, amelyet azon a sajtótájékoztatón láthattunk, melyen leleplezték a Prototype-ot. A Radical ígéretei rendkívül meggyőzőek voltak annak ellenére, hogy a játék egyes elemeit már legalább százszor láttuk más produktumokban: szabadon bejárható város, nulla linearitás és persze erőszak magas fokon. Kár lenne most azon gondolkodni, hogy utóbbi milyen nehézségeket okozhat majd a kiadó Vivendinek, viszont tény, hogy a Prototype pontosan ultraerőszakossága miatt lesz igazán király játék.
Mindenekelőtt azonban érdemes beszélni a játék helyszínéül szolgáló New Yorkról: ha hihetünk a készítőknek, elfelejthetjük a GTA-féle feldolgozásokat – a Prototype mindenféle átnevezés és átdolgozás nélkül egy-az-egyben hozza magával az amerikai várost. A hangulata zseniális: mindenütt autók dudálnak, az emberek átkiabálnak ismerőseiknek, miközben végzik dolgukat, vagy éppen odaigyekeznek, néha pedig hevesen elhúz egy szirénázó rendőr. Ez a New York az igazi New York lesz! Őszintén szólva annak ellenére, hogy a GTA az eddigi legjobb módon imitálta az élő városokat, a megoldás korántsem volt tökéletes: ha jobban megvizsgáljuk, eléggé butácska a járókelők mesterséges intelligenciája, a városlakók csak úgy – jobb szó híján – vannak. Nem érezzük, hogy bármi céljuk is lenne, vagy valami érdemlegeset csinálnának: sétálgatnak és félreugranak előlünk, ha fegyvert fogunk rájuk. A Prototype realisztikus, élő metropolisszal kecsegtet a játékosok felé – persze azt, hogy ez valóban ilyen lesz-e vagy csupán a marketingesek lelkesedtek be a Vivendinél, egyelőre nem tudjuk.
Az viszont biztos, hogy városunk teljesen bejárható lesz, ezt pedig a nonlineáris történet teszi lehetővé. Hősünk, Alex Mercer egy balszerencsés kimenetelű tudományos kísérletnek köszönhetően különleges képességet kap: alakváltóvá válik, vagyis képes lesz megölt ellenfelei DNS-einek felvételére – külsőre olyanná válik, mint ők, ráadásként még speciális képességeiket is meg tudja tanulni, emlékeiket pedig átkutatni. Természetesen a kísérlet háttere komplikáltabb: a játék során kiderül, hogy Alex egy állami összeesküvés áldozata lett – a városban mutánsok jelennek meg, mi pedig az amerikai hadsereg üldözöttei leszünk. New Yorkot bejárva, elrejtett információk után kutatva tisztázhatjuk majd magunkat, miután különféle rejtélyes dokumentumok, telefonhívások és emlékek segítségével kibogozzuk a történeti szálakat. Mint említettük, teljes szabadság jellemzi a játékot: akkor haladunk előre a sztoriban, amikor akarunk, akkor csinálunk mellékfeladatokat, amikor akarunk és persze odamegyünk, ahova akarunk. Tekintettel hősünk képességeire,a feladatok megoldásának terén is változatosság vár ránk, hiszen Alex elviekben annyi karakterré alakulhat majd át, ahány szerepel a játékban: először azonban nem árt tisztázni, miként megy végbe egy-egy ilyen átalakulási mizéria. A játék során mindenkit megölhetünk majd, akivel találkozunk, utána pedig kiszipolyozhatunk belőlük mindent: DNS-eiket, emlékeiket, talán még a reggelijüket is, ha nem vigyázunk. A gyakorlatban ilyenkor ellenfeleink teste folyékonnyá válik, s lábainkat bennük áztatva szert teszünk képességeikre. Értelemszerűen minél több vér szárad kezünkön, annál erősebbek leszünk: a játék vége felé közel hatvan mérföldes sebességgel fogunk tudni futni, békamódjára több métert előre ugrani, és Perzsia hercegét, sőt Pókembert megszégyenítő akrobata mutatványokat végrehajtani – mondani sem kell, üldözött lévén sokszor kell majd kamatoztatnunk frissen szerzett tudásunkat.
Alex már így is legyőzhetetlen gyakorlatilag, a készítők azonban úgy gondolták, ennyiben nem fog kimerülni hősünk képességeinek tárháza – elvégre mégiscsak ellene van egy egész ország hadserege! Testrészeit ilyen módon fegyverekké képes alakítani: karjait közveszélyes pengékké tudja formálni, melyek segítségével pillanatok alatt szeli ketté áldozatait, mégha azok több centi vastag acél mögé bújnak is el. Mr. Fantasztikushoz hasonlóan Alex teste is gumiból van, így amellett, hogy képes megnyúlni, ezen fegyverek mérete is igen tág keretek között változhat. Az első pletykák szerint Alex lőfegyvereket is tud majd formálni „magából", erre példát még nem láttunk egyelőre. Természetesen amennyire fontos a támadás, a védekezés is legalább annyira számottevő: igen, kitaláltok, Alex acélkeménnyé tudja erősíteni bőrét, sőt ha úgy adódik, egész pajzsokat tud formálni felső végtagjaiból. Természetesen mindez azt sugallja, hogy esztelen vérengzésbe torkollik a játék – ami a Prototype esetében még megbocsátható bűn is lenne -, azonban a készítők e téren is lehetőséget adnak nekünk arra, hogy magunk alakítsuk ki a játékstílusunkat. Történetesen ugyanis taktikázhatunk is, így azt is megtehetjük, hogy a sereg egy jelentős parancsnokává alakulunk át, s irányítva a különféle csapatokat (akik ellenfeleink lennének egyébként) jelentős tizedelést viszünk végbe további ellenfeleink (teszem azt a mutánsok) között. Rejtőzködni is nagyszerűen tudunk majd Alex-szel, hiszen félretéve csuklyás természetünket, civil képében könnyedén elvegyülhetünk majd a New York-i forgatagban.
A készítők karakterüket több filmbéli antihőshöz hasonlították a sajtótájékoztatón: véleményük szerint gonoszsága és hidegvére miatt a Star Wars újgenerációs első részéből megismert Darth Maul-ra hasonlít, míg őrültsége miatt leginkább a Taxisofőr című alkotás Travies-éhez viszonyítható. Persze a filmvilág egyik legdurvább szereplőjével, Hannibal Lecterrel is vannak közös vonásaik Alexnek, miszerint ő is inkább gasztronómiai értelemben véve szereti az embereket – vagyis ha azon múlik, zöldkörettel és tavaszi salátával. Különleges képességei miatt a Terminátor második részében feltűnt T-1000-est említették még meg a Radical srácai, ám nem mehetünk el szó nélkül a Heroes című sorozat gonosza, Sylar mellett sem: őt ugyan a fejlesztők elfelejtették megemlíteni, bár az is tény, hogy a legtöbb hasonlóság bizony kettőjük van, s lehet ciki lenne rájuk nézve a dolog.
Bár a közönség még nem láthatott ingame képeket a játékról, de szinte biztosra vesszük, hogy a Radical ezúttal ki fog tenni magáért! Bűn is lenne egy ilyen jó ötletekből építkező játékot kiadni manapság Scarface-szintű grafikával. A Prototype húsz százalékával készültek el eddig a srácok, így vár még rájuk munka bőven. Mindenesetre így is remeknek ígérkezik a játék, mely a jelenlegi tervek szerint PC-re, PS3-ra és X360-ra is megjelenik a jövő év végén – szóval még ne üljetek rá azokra a bizonyos tűkre, mert szúrni fogja a hátsótokat, de nagyon!
New Yorkban járunk. Egy csuklyás forma a Time Square közepén áll mozdulatlanul. A kamera körberepüli a teret: körülötte a reggeli forgalom, az emberek munkába igyekeznek – ki autóval, ki gyalog. Egyszeriben emberünk elkezd rohanni, agresszívan félrelöki a járókelőket, a kocsik tetején béka módjára ugrál, majd felugrik egy felhőkarcoló oldalára és mászni kezd. Visszapillant, s látja, hogy a teret mutáns rovarszerű lények lepik el. Az emberek pánikba esnek, hősünk pedig segítene, amennyiben nem lenne nyomában a fél amerikai hadsereg – a kolléga úr ugyanis nagy gázban van.
Röviden ennyi derül ki abból a trailerből, amelyet azon a sajtótájékoztatón láthattunk, melyen leleplezték a Prototype-ot. A Radical ígéretei rendkívül meggyőzőek voltak annak ellenére, hogy a játék egyes elemeit már legalább százszor láttuk más produktumokban: szabadon bejárható város, nulla linearitás és persze erőszak magas fokon. Kár lenne most azon gondolkodni, hogy utóbbi milyen nehézségeket okozhat majd a kiadó Vivendinek, viszont tény, hogy a Prototype pontosan ultraerőszakossága miatt lesz igazán király játék.
Mindenekelőtt azonban érdemes beszélni a játék helyszínéül szolgáló New Yorkról: ha hihetünk a készítőknek, elfelejthetjük a GTA-féle feldolgozásokat – a Prototype mindenféle átnevezés és átdolgozás nélkül egy-az-egyben hozza magával az amerikai várost. A hangulata zseniális: mindenütt autók dudálnak, az emberek átkiabálnak ismerőseiknek, miközben végzik dolgukat, vagy éppen odaigyekeznek, néha pedig hevesen elhúz egy szirénázó rendőr. Ez a New York az igazi New York lesz! Őszintén szólva annak ellenére, hogy a GTA az eddigi legjobb módon imitálta az élő városokat, a megoldás korántsem volt tökéletes: ha jobban megvizsgáljuk, eléggé butácska a járókelők mesterséges intelligenciája, a városlakók csak úgy – jobb szó híján – vannak. Nem érezzük, hogy bármi céljuk is lenne, vagy valami érdemlegeset csinálnának: sétálgatnak és félreugranak előlünk, ha fegyvert fogunk rájuk. A Prototype realisztikus, élő metropolisszal kecsegtet a játékosok felé – persze azt, hogy ez valóban ilyen lesz-e vagy csupán a marketingesek lelkesedtek be a Vivendinél, egyelőre nem tudjuk.
Az viszont biztos, hogy városunk teljesen bejárható lesz, ezt pedig a nonlineáris történet teszi lehetővé. Hősünk, Alex Mercer egy balszerencsés kimenetelű tudományos kísérletnek köszönhetően különleges képességet kap: alakváltóvá válik, vagyis képes lesz megölt ellenfelei DNS-einek felvételére – külsőre olyanná válik, mint ők, ráadásként még speciális képességeiket is meg tudja tanulni, emlékeiket pedig átkutatni. Természetesen a kísérlet háttere komplikáltabb: a játék során kiderül, hogy Alex egy állami összeesküvés áldozata lett – a városban mutánsok jelennek meg, mi pedig az amerikai hadsereg üldözöttei leszünk. New Yorkot bejárva, elrejtett információk után kutatva tisztázhatjuk majd magunkat, miután különféle rejtélyes dokumentumok, telefonhívások és emlékek segítségével kibogozzuk a történeti szálakat. Mint említettük, teljes szabadság jellemzi a játékot: akkor haladunk előre a sztoriban, amikor akarunk, akkor csinálunk mellékfeladatokat, amikor akarunk és persze odamegyünk, ahova akarunk. Tekintettel hősünk képességeire,a feladatok megoldásának terén is változatosság vár ránk, hiszen Alex elviekben annyi karakterré alakulhat majd át, ahány szerepel a játékban: először azonban nem árt tisztázni, miként megy végbe egy-egy ilyen átalakulási mizéria. A játék során mindenkit megölhetünk majd, akivel találkozunk, utána pedig kiszipolyozhatunk belőlük mindent: DNS-eiket, emlékeiket, talán még a reggelijüket is, ha nem vigyázunk. A gyakorlatban ilyenkor ellenfeleink teste folyékonnyá válik, s lábainkat bennük áztatva szert teszünk képességeikre. Értelemszerűen minél több vér szárad kezünkön, annál erősebbek leszünk: a játék vége felé közel hatvan mérföldes sebességgel fogunk tudni futni, békamódjára több métert előre ugrani, és Perzsia hercegét, sőt Pókembert megszégyenítő akrobata mutatványokat végrehajtani – mondani sem kell, üldözött lévén sokszor kell majd kamatoztatnunk frissen szerzett tudásunkat.
Alex már így is legyőzhetetlen gyakorlatilag, a készítők azonban úgy gondolták, ennyiben nem fog kimerülni hősünk képességeinek tárháza – elvégre mégiscsak ellene van egy egész ország hadserege! Testrészeit ilyen módon fegyverekké képes alakítani: karjait közveszélyes pengékké tudja formálni, melyek segítségével pillanatok alatt szeli ketté áldozatait, mégha azok több centi vastag acél mögé bújnak is el. Mr. Fantasztikushoz hasonlóan Alex teste is gumiból van, így amellett, hogy képes megnyúlni, ezen fegyverek mérete is igen tág keretek között változhat. Az első pletykák szerint Alex lőfegyvereket is tud majd formálni „magából", erre példát még nem láttunk egyelőre. Természetesen amennyire fontos a támadás, a védekezés is legalább annyira számottevő: igen, kitaláltok, Alex acélkeménnyé tudja erősíteni bőrét, sőt ha úgy adódik, egész pajzsokat tud formálni felső végtagjaiból. Természetesen mindez azt sugallja, hogy esztelen vérengzésbe torkollik a játék – ami a Prototype esetében még megbocsátható bűn is lenne -, azonban a készítők e téren is lehetőséget adnak nekünk arra, hogy magunk alakítsuk ki a játékstílusunkat. Történetesen ugyanis taktikázhatunk is, így azt is megtehetjük, hogy a sereg egy jelentős parancsnokává alakulunk át, s irányítva a különféle csapatokat (akik ellenfeleink lennének egyébként) jelentős tizedelést viszünk végbe további ellenfeleink (teszem azt a mutánsok) között. Rejtőzködni is nagyszerűen tudunk majd Alex-szel, hiszen félretéve csuklyás természetünket, civil képében könnyedén elvegyülhetünk majd a New York-i forgatagban.
A készítők karakterüket több filmbéli antihőshöz hasonlították a sajtótájékoztatón: véleményük szerint gonoszsága és hidegvére miatt a Star Wars újgenerációs első részéből megismert Darth Maul-ra hasonlít, míg őrültsége miatt leginkább a Taxisofőr című alkotás Travies-éhez viszonyítható. Persze a filmvilág egyik legdurvább szereplőjével, Hannibal Lecterrel is vannak közös vonásaik Alexnek, miszerint ő is inkább gasztronómiai értelemben véve szereti az embereket – vagyis ha azon múlik, zöldkörettel és tavaszi salátával. Különleges képességei miatt a Terminátor második részében feltűnt T-1000-est említették még meg a Radical srácai, ám nem mehetünk el szó nélkül a Heroes című sorozat gonosza, Sylar mellett sem: őt ugyan a fejlesztők elfelejtették megemlíteni, bár az is tény, hogy a legtöbb hasonlóság bizony kettőjük van, s lehet ciki lenne rájuk nézve a dolog.
Bár a közönség még nem láthatott ingame képeket a játékról, de szinte biztosra vesszük, hogy a Radical ezúttal ki fog tenni magáért! Bűn is lenne egy ilyen jó ötletekből építkező játékot kiadni manapság Scarface-szintű grafikával. A Prototype húsz százalékával készültek el eddig a srácok, így vár még rájuk munka bőven. Mindenesetre így is remeknek ígérkezik a játék, mely a jelenlegi tervek szerint PC-re, PS3-ra és X360-ra is megjelenik a jövő év végén – szóval még ne üljetek rá azokra a bizonyos tűkre, mert szúrni fogja a hátsótokat, de nagyon!
Kapcsolódó cikk
nagyon ütös game lesz
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.