Prototype

Kisebb koromban mit nem adtam volna néhány szuperképességért! A természetfeletti erő és gyorsaság, a sebezhetetlenség, az alakváltás, és a többi különleges tulajdonság minden bizonnyal könnyebbé tette volna a hétköznapjaimat, hiszen repülve lényegesen kényelmesebb iskolába járni, mint tömegközlekedéssel.

Azonban bármennyire is akartam, álmaim nem váltak valóra. Alex Mercer mindezt egyik napról a másikra megkapta, ám ő valószínűleg sokkal nyugodtabban aludt volna, ha kimarad az életéből ez a szuperhősös intermezzo.


Alex ugyanis nem került újságok címlapjára, nem alakultak rajongói klubjai, és az utcán nem sikoltoztak utána a lányok, mint az más szuperhősök esetében szokás. Az ő élete romba dőlt képességei megszerzésével, az emberek féltek tőle, a kormány pedig ráállította a hadsereget, hogy bármilyen áron, de végezzenek vele. Átalakulása után úgy ébredt fel, hogy nem tudta kicsoda, nem tudta, kik a hozzátartozói, és persze azt sem, hogy ki tette vele mindazt a borzalmat, amit mi a játék során együtt élhetünk át vele. Hősünk tehát a rejtélyek feltárására indul, míg a szálak el nem vezetnek egy bizonyos Elizabeth Greene-hez. Alex azt hitte, az ő kiszabadításával megtudja az igazságot, azonban nem sejthette, hogy csak ezután bontakozik ki az igazi galiba: Greene megszökésével szörnyű vírus szabadult New Yorkra, amely fokozatosan szörnyet csinált a metropolisz lakóiból. Világos: a vírus kapcsolatban áll Alex rejtélyes átalakulásával, s miután borítékolható, hogy nem természetesen kialakult fertőzésről van szó, hősünk a játékos társaságában a felelős nyomába ered.


Emlékszem, mikor két éve bejelentették a Prototype-ot, amolyan szuperhősös parkour-játékként képzeltük el, s bár nem jártunk messze az igazságtól, azért szerencsére a Radical Entertainment új gyerneke jelentősen összetettebb és valamivel fantáziadúsabb, mint a mi feltételezéseink voltak. Alex nem szuperhős, hanem egy jóval komolyabb és komplexebb személyiség, feladata pedig nem a céltalan jótékonykodás, hanem egy olyan nyomozás, amely hátterének minden apró részletét vele együtt ismerünk majd meg. Játszóterünk New York lesz, s itt jön képbe a parkour egy alaposan felturbózott változata: hősünk ugyanis inkább szeret felhőkarcolóról-felhőkarcolóra ugrálni, mintsem felszállni a buszra valamelyik utca sarkán, ahogy egy normális ember tenné azt. És ha már játszótér: a Prototype során szabadon garázdálkodhatunk, magunk választhatjuk ki útvonalainkat, s a küldetések között azt csinálhatunk, amit akarunk. Igazi sandbox típusú játék ez, azok minden előnyével és hátrányával együtt, ám a karantén alá vont New York hangulata garantáltan lebilincseli majd a játékost, köszönhetően az Incredible Hulkról és a Scarface-ről is ismert fejlesztők sokéves tapasztalatának.


A játék elején rögtön a mélyvízbe dobnak minket, így már az első pár percben szembesülhetünk Alex félelmetes erejével, és azzal az elképesztő hangulattal, ami az elkövetkezendő órákban várni fog ránk. A Time Square-re vezető egyik sugárút végére kerülünk, ahonnan nyílegyenesen sprintelünk a tér felé, közben pedig félrelökjük az embereket, felborítjuk, vagy éppen átugorjuk az autókat, esetleg kidöntünk egy-két villanyoszlopot. Ugrásainkkal több méter magasan hasítjuk a levegőt, míg az egyik elágazásnál fel nem futunk a szemközti felhőkarcoló oldalára, hogy a tetejéről leugorva tucatnyi katona közé csapódjunk. Természetesen a hadsereg derék képviselői nem átallnak nekünk esni, kétségbeesetten lőnek kapucnis főhősünkre gépfegyverrel és rakétavetővel, mi pedig még nagyobb aggodalommal próbáljuk követni a tipprendszer utasításait, hogy előbb pajzsot, majd hatalmas karmokat formázzunk karjainkból. Történik mindez úgy, hogy körülöttünk a civil tömeg rémülten próbál menekülni. A készítőknek nem kellett GTA-szerű, mindennapi atmoszférát szimuláló környezetet alkotniuk, elég volt erre a szükségállapotra koncentrálni. Nem tudom, hogy a nyolcmilliós New York virtuális másának hány lakosa van, de annyi biztos, hogy ilyen jól még sosem adták vissza azt a káoszt, amit egy ilyen szörny felbukkanása jelenthet – aki látta a Cloverfieldet vagy a Godzillát, az tudja mire számíthat. Az emberek gyakorlatilag egymáson taposnak, az autósok ütköznek és felborulnak, a katonaság pedig a civil áldozatokkal nem törődve próbál rendet tenni. Nagyban fokozza még ezt a filmszerű élményt, hogy a városnak több jellegzetes helyszíne (mint a már említett Time Square, vagy a Central Park) is lemodellezésre került, így aki eddig csupán a Jóbarátokból vagy a Pókemberből ismerte New Yorkot, most egészen más – kevésbé rózsaszín – szemszögből is szemügyre veheti a várost. Végül, amennyiben végeztünk első feladatainkkal, az első töltőképernyő után tizennyolc nappal korábban kezdődik el ténylegesen a játék, amikor még minden csendes és nyugodt volt, s Alex fel nem kelt azon a bizonyos műtőasztalon.


A történet az egyes küldetéseken, illetve a kulcsfontosságú szereplők emlékein keresztül bontakozik majd ki. Előbbi nem kíván sok magyarázatot, a feladatok felvétele után az átvezetők és a cselekmények segítenek továbbgördíteni a sztorit. Utóbbi már érdekesebb, ugyanis Alex egyik legkülönösebb képessége, hogy az egyes szereplők megölése után nem csak a kinézetük és képzettségeik kerülnek az irányítása alá, hanem emlékeik is. Ezeket az emlékeket rövid átvezetőkben, villanásnyi képekben nézheti meg a játékos, amelyből összerakhatja a történet minden apró részletetét. A város tele van olyan civilekkel, akik valamilyen módon kapcsolódnak a mi ügyünkhöz: őket a játék térképe külön jelöli, igyekezzünk felkutatni mindannyiukat, érdemes! Alex egyébként így tudja elsajátítani a tank- és helikopter irányítás rejtelmeit, a Prototype-ban ugyanis többször is lehetőségünk lesz, sőt kell majd irányítani ezeket a harci alkalmatosságokat. Nagyon fontos még, hogy álcázni is tudjuk magunkat: katonaként be tudunk lopakodni a hadsereg bázisaira, s különösebb nehézség nélkül köthetünk el tankokat. Természetesen ellenfeleink ismerik a trükkjeinket, és speciális detektorokkal figyelik a terepet – ha Alex lelepleződik, jobb menekülőre fognunk.


Nézzük csak: bolha módjára ugrálunk a házak tetején, leutánozzuk akárki külsejét, tudunk vezetni bármilyen járművet és bárki fejébe belelátunk. Az X-Menben négy-öt szuperhős rendelkezett ennyi képességgel, Alex itt mindezt egyedül birtokolja, és még hosszan lehetne sorolni, hogy miket tud. Az alakváltás egyben azt is jelenti, hogy hősünk fegyvert is tud formálni karjaiból, így például használhatjuk a már említett karmokat, de tudunk majd hatalmas pengéket, ostort, kalapácsot is növeszteni, sőt izomzatunkat megerősítve azt vághatunk a rosszfiúkhoz, ami a kezünk ügyébe akad. Védekezés gyanánt a szintén saját készítésű pajzs áll rendelkezésünkre, míg a tömegből speciális látásunkkal szűrhetjük ki az ellenfeleket és a fertőzötteket. Minden tulajdonságunkat fejleszthetjük a játék során szerzett pontokból, folyamatosan új kombókat tanulhatunk a bunyózáshoz és kaszaboláshoz. A legjobb viszont mégis az, hogy ez a színes választék megadja a játékosnak a lehetőséget a feladatok saját szájíz szerinti megoldására. A Prototype akkor válik igazán élvezetessé, ha megtanulod minél jobban és változatosabban használni a képeségeidet.


Az előbb említett pontokat a küldetések végén lehet megszerezni, s ilyenkor azt is számolja a játék, hogy mekkora pusztítást végeztünk az ellenfél soraiban. Pontok járnak a mellékküldetésekért is, amelyeket a sztorihoz kapcsolódó feladatok teljesítésével oldhatunk fel. Akárcsak egy GTA-ban, meg kell keresni a térképen jelölt helyet, majd megoldani a például versenyzős vagy gyilkolászós feladatot, lehetőleg minél jobb eredménnyel -tehát a példáknál maradva minél rövidebb idő alatt át kell futni a karikákon, vagy minél több katonát kell megölni egy bizonyos időn belül. Természetesen a gyűjtögetés sem maradt ki a játékból: kétszáz kék gömb és ötven lila, tippeket adó gömb van elrejtve szerte a városban, amelyekért szintén értékes pontokat kapunk. Érdekes pontszerzési lehetőség végül az egyes vírusos területek megtisztítása: ezek ugyan újra vírusossá válnak később, viszont minden „fertőtlenítésért" sok-sok pont zsebelhetünk be.


A Prototype nagyon jó játék, rengeteg lehetőséggel és izgalommal. Aki fogékony a téma iránt, nem bírja abbahagyni, imádni fogja, hogy végre egy olyan karaktert testesíthet meg, aki az összes eddigi képregényhős tulajdonságával rendelkezik. Már az is hosszú perceken át szórakoztató, hogy csupán a városban céltalanul ugrálunk és szaladunk, miközben érezzük a levegőben a szabadság és a kezünkbe került hatalom szagát. Kis híján viszont ez a játék is elvérzett, természetesen a technikai kivitelezésen. A mesterséges intelligencia halvány jelét sem mutatja a reális gondolkodásnak, a katonák például csak akkor vesznek észre bennünket, ha előttük alakulunk át, vagy a detektorok riasztanak, az viszont már nem igazán zavarja őket, ha egy kapucnis figura (akit történetesen köröznek is) nyolc méter magasra ugrik előttük. Mindezt persze a játékos előnyére fordíthatja, játszogathat az átalakulással, hogy megtévessze ellenfeleit, azonban én mégis úgy gondolom, hogy nem ártott volna intelligensebb lovat adni a gép által vezérelt karakterek alá. Leginkább az irányíthatóság miatt voltak kétségeink a megjelenés előtt: nos, ez nagyjából rendben van, megszokható, a közelharcnál viszont nem árt folyamatosan nyomkodni a célzást, hogy Alex ne a levegőt boxolja. Mert nem is a gombkiosztással van gond, egyszerűen a megvalósítással.


Sandbox játékoknál nem illendő a grafikát piszkálni, hiszen itt az erőforrás nagy része nyilván nem a kidolgozott modellekre, hanem a már említett pazar atmoszféra megteremtésére megy el. A Prototype viszont már a bejelentésekor sem volt szép játék, azóta pedig megjelent a Grand Theft Auto IV is, amely a kötetlen játékmenet ellenére rendkívüli látvánnyal kápráztatott el bennünket. A Prototype-ban harmadakkora bejárható területet kapunk, mosottas textúrákkal, elnagyolt karakterekkel és PS2-színvonalú robbanásokkal – még Alex dzsekije sem mozog olyan klasszul, mint Max Payne-é.


A történet sem telitalálat, már az alaptétel is sablonosnak hat, és sajnos a későbbiekben sem fogjuk lerágni a körmeinket. Ahhoz elegendő izgalmat nyújt, hogy végigjátsszuk az anyagot, viszont nagy meglepetésekre nem kell számítani. Ennek ellenére jó játék a Prototype, a téma kedvelőinek kötelezően beszerzendő cím. Direkt nem kezdtem összehasonlítani az inFamous-szel, nem is szeretnék választani közülük: pontozás alapján az utóbbi győzött, viszont egyik sem kihagyható darab. Játékélményben hihetetlenül erős a Prototype, a végső pontozásra viszont rányomja a bélyegét az a néhány negatívum, és persze a multi hiánya.