Már a saját fejünkben sem vagyunk biztonságban, még a saját agyunkban sem vagyunk képesek elrejteni semmit, mert vannak olyan speciálisan kiképzett emberek -más néven Extraktorok-, akik beférkőznek az agyunkba, és képesek velünk elhitetni, hogy amit látunk, az a valóság, és ettől a pillanattól fogva már bármilyen információt meg tudnak szerezni tőlünk. Ha mindez nem lenne elég, egyesek azt mondják, hogy az Extraktorok arra is képesek, hogy egy gondolatot, egy emléket elültessenek az agyunkban, egy olyan dolgot, amiről ha felébredünk, azt fogjuk hinni, a sajátunk volt. Veszélyes játék ez, mert könnyen lehet, hogy ettől teljesen más emberként fogunk magunkhoz térni, és ki tudja, mit teszünk majd ekkor…
1999-ben készült egy film, mely mind témájában, cselekményében, de a látványvilágában aztán végképp teljesen megreformálta a mozizás műfaját. Sokan a 21. század első filmjének nevezték, s korábban csak egy történet volt képes ilyesmire, mégpedig a Star Wars. Gondolom mindenki rájött, hogy a Mátrixról van szó. A Mátrix döbbenetes filmes élmény volt, emberek százmilliói jöttek ki döbbent arccal a moziból, olyan érzésük volt -teljesen jogosan-, mintha átment volna rajtuk egy tehervonat. Üveges tekintettel és folyamatosan pörgő agytekervényekkel feküdtek le aznap aludni, és ez a folyamat nem állt le másnapra, sőt még azután sem. Nem nyugodtunk addig, amíg képesek nem voltunk megfejteni a titkát. Egy igazi jelenség volt, amit a mai napig sem tudott senki elfelejteni.
Sok idő telt el azóta, és még egy rendező sem merte ledönteni a jogosan megérdemelt trónjáról ezt a filmet. Christopher Nolan, ez a fiatal, végtelenül tehetséges rendező azonban gondolt egyet, és egy olyan jelentéktelen kis mozi után, mint a Dark Knight, gyorsan összedobta az Eredetet. Ő írta a forgatókönyvet is, aminek tudatában nem igazán lehet elvenni tőle a dicsőséget, miszerint ő el tudta venni a Mátrixtól a dobogós pozíciót. Ennek legfőképpen egy oka van: az Eredet egyértelműen a Mátrix iskolájából tanult, onnan táplálkozik, de eközben semmilyen szinten nem akar az lenni. Sem látványban, sem történetben, sem pedig a párbeszédekben és a mondanivalóban. Az Eredet az első pillanattól fogva egészen az utolsó öt percig tökéletesen érthető és szórakoztató, a végén azonban olyan dolgok történnek, amitől egyrészt hihetetlen katarzist fogunk megélni, másrészt csak a moziból kijőve döbbenünk majd rá arra, hogy itt bizony könnyen lehet, hogy nem az történt, amire első körben gondoltunk. Rengeteget fogunk agyalni rajta, sokáig a baráti körünk egyik fő témáját képezi majd, és nagyon valószínű, hogy a végeredmény az újranézés lesz. Ez manapság bizony nagy dolog emberek! Gondoljatok csak vissza! Az utóbbi időben hány filmet akartatok újra megnézni a moziban?
Christopher Nolan egyértelműen tagja annak az újgenerációs rendezőkből álló, fiatal elit társaságnak, akik idővel felvehetik majd a versenyt Lucasszal, Spielberggel és a hasonló nagy nevekkel. Filmjei varázslatosan addiktívak, elgondolkoztatóak, és hihetetlen hatással vannak az emberre -gondoljunk csak a Mementóra vagy a Dark Knightra. Hans Zimmer muzsikájáról nem kell különösebben beszélnem, hiszen minden egyes hang vagy dallam nyílegyenest a szívünkbe hatol, és ott elvégzi jótékony feladatát. Az utolsó pár percről nem is beszélve, ami olyan hatással van az emberre, hogy levegőt se képes venni eközben. Leonardo DiCaprio hosszú, fáradságos munkával végre férfivá érett, és képes volt levetkőzni a szépfiú szerepet, s eközben a mai idők egyik legtehetségesebb színészévé vált. Hasonlóan csak dicsérni lehet az összes többi szereplőt is, akik szintén hozták a maximumot. A trükkök természetesen lélegzetelállítóak, de ezt manapság már nyugodtan nevezhetjük alapfelállásnak is, hiszen a Mátrix óta már az égvilágon mindent meg lehet oldani a filmvásznon. 
Nyilván olyan, hogy tökéletes film nem létezik, ahogy tökéletes játék és nő se, mivel mindig lesznek olyanok, akiknek nem tetszik, vagy akik akadékoskodnak. De kérdezem én: csak az lehet tökéletes, ami mindenkinek tetszik? Csak az lehet hibátlan, amibe nem lehet belekötni? Nem tudhatom erre a választ, hiszen az IMDB-n is mindig van jó pár ezer ember, akik egy pontot adnak a világ legjobb filmjeire is. Romlott világban élünk emberek, nem vitás. Nálam ez a film pillanatok alatt feljutott a csúcsra, és a mai napig is kattog rajta az agyam. Számomra ez egy tökéletes film, de igyekszem kritikus szemmel nézni rá, és szőrös szívvel „lepontozni”, hogy mindenki elégedett és boldog legyen, mert bizonyára vannak benne hibák… valahol… De hol?
Rendezte: Christopher Nolan
Forgatókönyv: Christopher Nolan
Zene: Hans Zimmer
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Joseph Gordon-Levitt, Ellen Page, Tom Hardy, Ken Watanabe, Dileep Rao, Cilian Murphy, Tom Berenger, Marion Cotillard
Játékidő: 148perc
IMDB: 9.2
Gamekapocs: 9.5
SPOILER
A mi elméletünk az volt második megnézés után is, hogy az egész film csak egy álom volt, Cob álma és a csapat feladata akik csatlakoztak hozzá az volt, hogy bevigyenek neki egy Inception-t ami nem más, mint hogy menjen haza a gyerekekhez, és mint láthattuk a végén ez sikerült is nekik. :)
INCEPTION 10/11
A héten jutott el a film ide Jászberénybe, már nagyon vártam és még most is hatása alatt vagyok.
Lehet, hogy túlzásnak tűnik a PLUSZ egy pont, hisze elvileg a 10/10 is kifejezné a tökéletest, de itt volt valami, élmény szinten, de erről lentebb, meg fogom indokolni.
SPOILER
Egy egy tökéletes film, az elejétől a végéig, minden filmkockája.
A zene, a színészek játéka, a párbeszédek, a történet és annak kibontása, a vágások, semmi kapkodás a kamerakezelésben, a digitális trükköket észre "sem" lehet venni*, a látványvilág, az akció, minden.
[*Értve ezalatt azt, hogy tökéletesen illik a képi világba, a jelentekbe, az ember egy percre sem gondol bele, hogy ez itt most azért hozták létre, hogy az érzékeimet bombázzák, minél pergősebb CGI-orgiával. Nolan olyan érzékkel és finomsággal nyúlt korunk eme kikerülhetetlen eszközéhez, hogy az nem lett túlcsorduló, a film javára vált. Ezért külön főhajtás neki]
Ez az a film, amit vétek nem moziban, a vásznon megnézni. Az Ariadne által összehajló város, Arthur küzdelme a hotelban, a párhuzam és ok-okozati összefüggés az álmok között külön említést érdemelnek. Ez csak vásznon nézve éli meg igazán az ember.
Tetszett, hogy a szereplők összeszedését sem vitte túlzásba, egy gesztussal mindegyikről megtudjuk, hogy milyen "típust" testesítenek meg, nem érezzük feleslegesnek, idegesítőnek őket, nem várjuk, hogy dö menjenek a levesbe.
A film másik nagyon nagy pozitívuma, hogy akárcsak a The Dark Knight esetében, hogy nem akar semmiféle elvont filozófiát, üzenetet lenyomni a torkunkon, nem sarkall arra, hogy mögé lássunk olyan dolgokat, amik nincsenek benne, és kész könyveket, oldalakat pazaroljunk arra, hogy megfejtsük.
Mégis mégis van benne egy "mélyebb" gondolatiság, az Inception esetében inkább apróbb, de lényegesebb alapvetések, amelyre felfűzi az egész történetet, annak hátterét - -bár ez a TDK jóval hangsúlyosabb, "jobban" bele van építve, ott megjelenik egy magasabb elvekre alapozott élet lehetősége anélkül, hogy moralizálna - tökéletesen illik ott is, itt is a film által megrajzolt világba.
Már az alapvetés, az álmok világa is érdekes, rengeteg film és könyv foglalkozott ezzel, még sem válik ezzel az indulással elcsépeltté, tud újat mutatni, sőt, arra készteti az embert, hogy belegondoljon abba, mennyire gyökerezik álom képeiben saját lénye, mit üzennek neki az álmai, mit tud kihámozni ebből a személyiségét illetően, mennyire összetett az emberi elme.
Úgy veti fel ismét a mi a valóság és mi az álom kérdését, hogy ezek ellenére egyik sem akar több lenni, mint egy pusztán "szórakoztató" film, viszont nem nézi hülyének a nézőt, nem arra megy, hogy pusztán a szemét gyönyörködtesse, hanem az eszét, lelkét, érzelmeit is.
És teszi valami olyan tökéletes összhangban, amire nagyon kevesek képesek. Itt minden a helyén van, az időnkénti, nem túl sok helyzetkomikumból is. Nolan sikeresen, megfelelően adagolt mindent, nem vitt semmit túlzásba.
A Cobbot alakító Leonardo DiCaprionak, noha nem ezért a filmért, de már kijárna egy Oscar, akárcsak Brad Pittnek is. Remélem nem jutnak Peter O'Toole sorsára, aki nyolc Oscar-jelölés után kapott életműdíjat. Az olyan tessék-lássékként hatna.
Nolan emellett játszik a nézővel, a film párbeszédeibe, ha jól emlékszem csak kétszer-háromszor, de beleteszi a katarzis szükségességét, az álomból való-elnyerhető feloldozást. Felépít nekünk egy világot, benne tart, de végén, a The Prestige című filmjéhez hasonlóan bizonytalanságba tartja a nézőt. Ez utóbbi film végén is ott van a döbbenet, a katarzis, a kétely, és az embert újra nézésre ösztönzi, mint egy jó könyv esetében, amelyet időközönként leveszünk a polcról és újraolvasunk.
Jelen pillanatban a vége számomra az, hogy a Cobb valóban felépítette a tökéletes álmot saját magának, Malnak volt igaza, amikor leugrott, és kilépett az álmából, minden más Cobb elméjének szövevénye.
De mint, mondtam, ott a kétely, mely nem teszi egyértelművé, és itt lép képbe az, amit mondtam, hogy értelmezzük az álmot, a valóságot, mi van ha ezek az álmok összemosódnak?
Ígértem, hogy megindoklom a tizenegyes pontozást. Az egészhez a PLUSZ élményt. Nolan elérte az, hogy újra "gyerek" lehettem. A gyerekek figyelmét nagyon nehéz hosszútávon -főleg két és fél óra hosszán keresztül- lekötni, a figyelmük elkalandozik. Moziban utoljára a Gyűrűk Ura-trilógia esetében volt az -és itthon a TDK esetében, mert azt csak itthon láttam -, hogy egy film úgy lekötött, hogy nem kalandozott el a figyelmem, ha végig érdeklődéssel, várakozással teli "feszültséggel" néztem, hogy hová jut el a történet.
A film idejére újra gyerek lehettem, "kiléphettem" a "valóságból" és csak magára a történetre -és amit nyújtani tud- figyeltem. Egyszer sem néztem az órámra, hol tartunk időben, mennyi van még hátra.
Ez az a plusz, amiért érdemes igazán moziba menni. Sőt, azt mondom, nem lenne jó, ha minden film ilyen lenne. Kell, hogy a sokaságból némely film a saját stílusán, típusán belül "messze" a horizont felé emelkedjen.
Az Eredet ezt elérte, számomra.
SPOILER VÉGE
Szóval, köszönöm, Mr.Nolan. Megérte az árát, nem sajnáltam, hogy elmentem, nem rabolta az időmet.
Utóirat:
Azt még hozzátenném, hogy Nolannak sikerült az, ami szerintem Cameronnak nem az Avatar esetében. A régóta a fiók mélyén őrzött ötletét nem "bénázta" el, pedig Avatart is vártam annyira, mint az Inceptiont. Ezt csak úgy halkan, széljegyzetként írom ide...
Repo men, viharsziget
Indulge us! :)
Én úgy jöttem ki, hogy most akkor mi van?
DiCaprió valóban megférfiasodott, de én a trailert megnézve és nem a szinész miatt döntöttem úgy, hogy nézzük meg.
Nem csalódtam, mindenkinek ajánlom :D
JacoB: Hátigen Oscar esélyes mindenképp (Y) Az Avatar mint film, sztori szempontból egy erős közepes, de ami technológiát használtak hozzá (végig 3D) az volt a korszakalkotó.
nálam csak 7.0, mert semmi kiemelkedő, elgondolkodtató, vagy fúú de látványos cucc sem volt benne.
DE! Ettől függetlenül szerintem egy iszonyatosan jó film :)
Nálam ez a film simán megér egy 10est. Nagyon össze van rakva akárki akármit mond.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.