Bújócska (Hide and Seek)

Pedig ha jobban belegondolunk tényleg egy félelmetes játékkal van dolgunk, főleg ha egy sötét házban vagy erdőben játsszuk a képzeletbeli barátunkkal. Mert mindegyikünknek van, vagy volt képzeletbeli barátja ugye? :) (hááát, nem is tudom...megnézetted már magad? ;-) callisto)

Egyes források szerint a tengerentúlon volt olyan hét, hogy a Bújócska tartozott a legnézettebb filmek közé. Lehet én vagyok túl szkeptikus kritikus, vagy az is lehet, hogy az Amerikaiak olvasnak kevés filmkritikát, de én nem szavaztam volna ekkora bizalmat ennek az alkotásnak. Bár ha jobban belegondolok akár még egy jó film is kerekedhetett volna ebből a forgatókönyvből, tekintve a szereplők ismertségét és profizmusát, de végül mégis csak egy közepesnek mondható thrillerrel van dolgunk, amit maximum csak egyszer érdemes megnézni. A főszereplőt, Robert De Niro-t már láthattuk egy párszor effajta filmek szereplőjeként, sőt nem is kell messzire mennünk az időben, hogy találjunk egy ilyen alkotást, hiszen a Godsend című film is hasonló stílusú volt, amelyben De Niro egy orvos bőrébe bújt bele.

A Bújócskában egy David Callaway nevű pszichiáter szerepét próbálja több-kevesebb sikerrel eljátszani, aki felesége tragikus, és rejtélyes halála után a nyugodtabb élet reményében New York városából vidékre költözik kilencéves lányával, Emilyvel együtt. Innentől kezdve minden adott egy jó kis thrillerhez, ugyanis van egy elhagyatott vidéki házunk, körülötte nagy erdővel, és van két szereplőnk, akik eléggé labilis idegállapotban vannak. Persze később feltűnnek egyéb ismerősök is, mint például a vidéki ház szomszédai, akik - mint az lenni szokott - sütivel kedveskednek az újdonsült jövevényeknek, azonban idővel kiderül, hogy az ő életük sem problémamentes. A helyzetet nehezíti, hogy Callaway lánya Emily egyre furcsább dolgokat tesz, amit a pszichiáter papa sehogy sem tud megoldani. Sőt Emily még egy képzeletbeli barátot is kitalál magának, aki érdekesebbé teszi szürke hétköznapjait, és néha-néha még bújócskázik is vele. Azonban a képzeletbeli barát, akit jelen esetben Charlie-nak hívnak, idővel egyre ijesztőbbé válik, olyannyira, hogy már Emily is kezd megijedni tőle. A film végkifejletét természetesen nem árulom el, ezért akit érdekelnek a részletek is, az menjen el, és tekintse meg a mozikban.

Érzésem szerint Robert De Nironak valahogy nem feküdt ez a szerep igazán, és ebből kifolyólag nem sikerült túl meggyőzően az alkotás sem. Tudni kell azonban azt is, hogy a filmet még 2003.novemberében kezdték el forgatni, azonban De Niro prosztatarákja miatt a film munkálatait csak a következő év márciusában tudták folytatni. Talán ennek a betegségnek tudható be a színész gyenge szereplése is, bár erre nem vennék mérget. Az Emilyt alakító Dakota Fenning azonban igazán jól játszotta el a szomorú és egyben ijesztő kislány szerepét, ezáltal növelve a Bújócska színvonalát is.

Összefoglalva az eddigieket azt tudom elmondani, hogy nem egy jól sikerült alkotással van dolgunk, bár egyszer azért mindenképpen érdemes megtekinteni, mert így legalább lesz egy viszonyítási alapunk.

Rendező: John Polson
Forgatókönyv: Ari Schlossberg
Operatőr: Dariusz Wolski
Szereplők: Robert De Niro, Dakota Fanning, Elisabeth Shue, Famke Janssen
Gyártó: Twentieth Century Fox,
Időtartam: 101 perc
Hazai forgalmazó: Intercom