Pro Evolution Soccer 2010 A konzolos verzió tesztje
- Írta: fojesz
- 2009. október 29.
Link másolása
Értékelés
8.0
Magyarország újra focilázban ég, meccset néz már az is, akinek eddig legfeljebb annyi köze volt a sporthoz, hogy kisebb korában megrúgták a lasztival a játszótéren. U20-as válogatottunk bronzérmes lett a világbajnokságon, a debreceniek beverekedték magukat a Bajnokok Ligájába, s végre finisbe ért a Puskás-díj ötlete is. Ilyenkor esik jól focis játékkal játszani, amúgy is hideg van odakint!
Persze rögtön felvetődik a kérdés: melyikkel? Minden évben megjelenik egy-egy FIFA és Pro Evolution Soccer, ember legyen a talpán, aki a borítótól eltekintve különbséget tud tenni a két sorozat között. Persze a keménymagot nem kell félteni, ők tudják, mi a jó, ők azok, akik serényen próbálják meggyőzni az újoncokat és megtévedteket, hogy miért érdemes az ő kedvencükkel játszani. Bár kétségtelen, hogy mindezt hosszú évek során szerzett tapasztalat mondatja velük, azért ennyire nem szabad véresen komolyan venni a dolgot. Az utóbbi részek kapcsán egyre jobban látszik, melyik széria, miben erős: a PES játékmenete és játéklehetőségei határozottan jobbak, míg az EA mindig gondoskodott a profi tálalásról. Mindkettő nagyon fontos dolog, a két fejlesztő is igyekszik – ha apránként is, de – behozni, pótolni hiányosságait – a két ellentábor viszont továbbra is verseng. Talán egyszer még a Nobel-békedíjat is én kapnám, ha kibékíteném őket, de ez kemény feladat: hiába, ezeknek a srácoknak szurkolói vér folyik az ereiben!
Tavaly óta a Konaminak is van mivel vagánykodnia, megszerezték a Bajnokok Ligája jogait, így aki BL-meccset akar játszani, kénytelen a Pro Evolution Soccert választani. Úgy tűnik, a japánok még mindig örülnek, mint majom a farkának, mert az idei rész kapcsán is sokat emlegették, hogy mi van nekik, ami az EA-nek (most már) nincs. Az intró gyakorlatilag a BL-ről szól, sőt olykor olyan érzésem volt, hogy maga a játék is. BL-meccset játszva ugyanis minden szép és rózsaszín, hihetetlenül látványosak az átvezetők, a sztárcsapatok játékosai szinte lesétálnak a képernyőről, a HUD a BL dizájnját követi, a hangulat már-már felér a TV-közvetítésekével, csak éppen a Loki hiányzik. Más játékmódokba, bajnokságokba belekóstolva azonban elénk tárul a szomorú valóság: a játékosok kinézete elnagyolt, a megjelenítés puritán, valahogy az egész igénytelennek tűnik – mókusvakítás ez kérem, méghozzá magas fokon.
Mindent megbocsátunk azonban, ha egy jól irányzott kanyarral a Master League felé nyúlunk. Rajongók tudják, ez itt a menedzser mód, mégpedig a jobbik fajtából. Alapvetően a célunk az, mint bármelyik hasonszőrű játékban, sok az olyan dolog viszont, ami kiemeli a PES ezen részét az átlagból. Első körben kiválasztjuk csapatunkat, leszerződünk a szponzorokkal, megkapjuk a feladatunkat (meccset és bajnokságot nyerni, lehetőleg minél többet) és mehetünk dolgunkra. Mérkőzések között válogatunk a játékospiacon, pénzt költünk az utánpótlásra és fejlesztjük a csapatunkat. Mindezt három, jól elkülönített menüpontban tehetjük meg, a játék egyértelműen adja tudtunkra, hogy mit, hol és miért tehetünk. Valljuk be, sok játék menedzser módjának a buktatója a kusza menürendszer, ám itt erre nem lehet panasz, s az sem kifejezetten hátrány, hogy nem kell nyolcvanhat felugró ablakra válaszolnunk minimális változtatások után.
Irodánkban a naptárat figyelve követhetjük nyomon az egyes bajnokságokban játszandó mérkőzések időpontjait. Naponként haladunk előre, a köztes időszakokat érdemes edzésre és a csapat problémáinak megoldására fordítani. Mert ebből van nekik bőven, valamiért olyan érzésünk lesz, hogy mi fogtuk ki a leghisztisebb brigádot az összes közül: a sztárjátékosok szeretnek sokat játszani, viszont figyelni kell, hogy jó helyre állítsuk be őket – persze ha változtatunk az alapfelálláson, máris borul minden, így a játékosnak kellő körültekintéssel szabad csak változtatnia. Az irodai menüpont alatt intézhetjük az átigazolásokat, szakértők segítségével több szempont alapján kutathatunk leendő sztárjaink után. Vigyázni kell, nehogy túlköltekezzünk, a szponzorok juttatásai és a jegyárbevételek sokszor kényszerítik a játékost arra, hogy szorosabbra húzza a nadrágszíjat: ugye jól hangzik, hogy több millió dollárért összeállítjuk az álomcsapatot, csak nem szabad megfeledkezni arról, hogy fizetnünk kell a meglévő játékosokat, az edzőket, az orvosokat, sőt a rajongói klubot és az utánpótlást is mi pénzeljük.
A meccsekre közvetlen hatással van, hogy miként tervezzük meg játékunkat. Az új PES-ben még több lehetőség áll rendelkezésünkre, ezek részben finomhangolást, részben automatizálást jelentenek. Hasonló ez, mint az autóversenyekben a tuningolás: versenyt ugyan nélküle is nyerhetünk, ám – főleg nehezebb szinteken – sokkal eredményesebbek lehetünk, ha kellő időt szánunk az autók hozzáértő piszkálására. Itt sem mindegy, hogy milyen meccsre milyen felállással készülünk, kit hova állítunk be, s milyen taktikát választunk az ellenfél legyőzésére. A csapat stílusának finomhangolásával több szempont szerint is meghatározhatjuk, hogy a játékosok mennyire játsszanak támadó vagy éppen védekező játékot, a rendszert pedig úgy automatizálhatjuk, hogy mi éppen a meccsre tudjunk koncentrálni, s ne kelljen törődni például a cserékkel. Persze ez magában hordoz némi hibázási lehetőséget, hiszen előfordulhat, hogy a gép – akinek az alapján kellene cserélnie a játékosokat, hogy azok mennyire fáradtak – nem azt hozza le a pályáról, aki leginkább hátráltatja a játékunkat. További beállításokkal ez kiküszöbölhető természetesen, érdemes tehát elegendő időt fordítani a mérkőzések közötti szöszölésre!
Az edzés menüponton belül külön figyelmet érdemel a speciális tréning lehetősége. Ilyenkor a játékosokat új pozíciókon való játékra taníthatjuk meg, vagy éppen – mint valami fantasy szerepjátékban – különleges képességeket (jobb lövő, passzoló és a többi) adhatunk nekik az új játékos-kártyák segítségével. Mindkét lehetőség borzasztóan drága, ráadásul több hónap, míg az újdonságokat elsajátítják derék futballistáink, ám ügyesen taktikázva a jövőben kamatoztathatjuk majd tudásukat. Azonos menüpont alatt kapott helyet az utánpótlás ügyeinek intézése is. Itt figyelemmel követhetjük az újoncok teljesítményét, alkalmazottaink véleményt is mondanak róluk, a jobbaknak pedig profi szerződést ajánlhatunk, s bár ők még nem olyan ügyesek, mint a „nagyok", nem is kerülnek annyira sokba. Lehetőség tehát bőven adódik célunk eléréséhez, legalábbis pont annyi, amennyit még szemmel tud tartani a játékos. A PES menedzser módja hibátlan, ebben bizony köröket ver a FIFA-ra. Átlátható, jól használható, tevékenységünk eredménye pedig meglátszik csapatunk játékán és a klub eredményein.
Hiába a sok csúszka és beállítás, a főszerep még mindig a mérkőzéseké, hiszen csak úgy magától nem fog győzni csapatunk. Játékélményben szerencsére továbbra is erős a PES, jórészt köszönhető ez a nagyszerű fizikának és irányításnak. Nem kell polipnak lenni ahhoz, hogy komolyabb cseleket és figurákat hozzunk elő, a menüből közvetlenül elérhető listából hamar kihámozhatjuk a trükköket, továbbá sokszor a gép magától látványosan reagál egy-egy utasításunkra – ez nem csak megkönnyíti a dolgunkat, de élvezetesebbé is teszi a játékmenetet. A fizika közbenjárásának köszönhetően számtalan különböző módon végződhet egy-egy támadás vagy passz, hihetetlenül életszerű pillanatokat varázsolva így a pályára. A játékos sarkáról elpattanhat egy hátulról érkező átadás, becsúszás után az éppen arra szaladó áteshet a földön fekvőn, s az érkező labdát sem fogjuk tízből tízszer le- és átvenni. Az embert a hideg kirázza, ahogy a kapuba érkező laszti megrázza a hálót, mikor pedig a játékos a lendület miatt nekiszalad a hálónak és megkapaszkodik benne, vagy a kapus nekitámaszkodik a kapufának, elégedetten csettint az ujjával – tucatnyi ilyen, valós időben lezajló apróság teszi utánozhatatlanná PES játékélményét.
Bizonyos dolgokban viszont még mindig a FIFA jobb, s ezért pontozás alapján is alulmarad a PES. Bár a grafika sokat fejlődött az előző rész óta, még mindig kevésnek bizonyul riválisa ellen. Mint feljebb írtam, a sztárjátékosok profin ki vannak dolgozva, arcuk alapján egyértelműen felismerhetjük valódi énjüket. Megnézve viszont a kisebb klubok játékosait már nem ilyen rózsás a helyzet: nem az a baj, hogy nem hasonlítanak, hanem elnagyoltak a modellek, a közeli kamerákon látszódó esetlen mozgásuk pedig még rátesz minderre egy lapáttal. A közönség – bár megfelelő kameraállásban nem látszódnak – az előző konzolgenerációt idézi, ahogy az összkép is. Ez kevés a FIFA ellen, PC-n talán nem, de konzolokon mindenképpen. A kommentátorok még mindig a régiek, nem is voltunk elégedettek velük: a két kolléga továbbra is minimális szókinccsel kommentálja, hogy kinél van a labda, mennyi az idő, jópofa sztorikra és stílusra viszont ne is számítsunk, ahogy a magyar kommentár szintén hiú ábránd marad jó ideig (bár ez mit sem számít, hiszen a FIFA angol kommentátorai is zseniálisak!) A közönség most sem az igazi, viszont a zenei válogatás jónak tűnik, no persze ez igen szubjektív: van Klaxons, Kaiser Chief, Chemical Brothers és The All American Rejects többek között, aki kedveli őket, most örülni fog, de sokkal jobb aláfestéssel a FIFA-ban sem találkozni (bezzeg a Madden NFL, ott tudnak válogatni!).
Az a legnagyobb baj, hogy a Konami inkább a jó dolgokat csiszolta, mintsem a rosszakat javította volna ki. Ez persze valahol érthető, nem is kívánjuk a játékmenet elhanyagolását, az a lelke mindennek. Viszont a tálalás és a tartalom is fontos szempont, s a grafika, a hangok és természetesen a csapatok teljes licenszelése (ez utóbbit már direkt nem is bolygatjuk a cikkben) terén a PES még mindig leszerepel. Némi fejlődés érezhető, de ez így kevés, összességében idén is a FIFA sikerült jobban. Félre értés ne essék, a Pro Evolution Soccer nagyon jó játék, egyáltalán nem fogod megbánni, ha a borító alapján választva (idén Messi és Torres a menő) a Konami üdvöskéjét választod, de mégis lehet, hogy mindent figyelembe véve a FIFA-val jobban járnál.
Tavaly óta a Konaminak is van mivel vagánykodnia, megszerezték a Bajnokok Ligája jogait, így aki BL-meccset akar játszani, kénytelen a Pro Evolution Soccert
Sztárjátékosok a borítón
Ahogy minden évben, idén is két sztárjátékos került a Pro Evolution Soccer borítójára. A Liverpool játékosa, Fernando Torres 25, míg Lionel Messi, a Barcelona futballistája mindössze 22 éves – utóbbit egyébként Maradona utódjaként is emlegetik.
Mindent megbocsátunk azonban, ha egy jól irányzott kanyarral a Master League felé nyúlunk. Rajongók tudják, ez itt a menedzser mód, mégpedig a jobbik fajtából. Alapvetően a célunk az, mint bármelyik hasonszőrű játékban, sok az olyan dolog viszont, ami kiemeli a PES ezen részét az átlagból. Első körben kiválasztjuk csapatunkat, leszerződünk a szponzorokkal, megkapjuk a feladatunkat (meccset és bajnokságot nyerni, lehetőleg minél többet) és mehetünk dolgunkra. Mérkőzések között válogatunk a játékospiacon, pénzt költünk az utánpótlásra és fejlesztjük a csapatunkat. Mindezt három, jól elkülönített menüpontban tehetjük meg, a játék egyértelműen adja tudtunkra, hogy mit, hol és miért tehetünk. Valljuk be, sok játék menedzser módjának a buktatója a kusza menürendszer, ám itt erre nem lehet panasz, s az sem kifejezetten hátrány, hogy nem kell nyolcvanhat felugró ablakra válaszolnunk minimális változtatások után.
Irodánkban a naptárat figyelve követhetjük nyomon az egyes bajnokságokban játszandó mérkőzések időpontjait. Naponként haladunk előre, a köztes időszakokat érdemes edzésre és a csapat problémáinak megoldására fordítani. Mert ebből van nekik bőven, valamiért olyan érzésünk lesz, hogy mi fogtuk ki a leghisztisebb brigádot az összes közül: a sztárjátékosok szeretnek sokat játszani, viszont figyelni kell, hogy jó helyre állítsuk be őket – persze ha változtatunk az alapfelálláson, máris borul minden, így a játékosnak kellő körültekintéssel szabad csak változtatnia. Az irodai menüpont alatt intézhetjük az átigazolásokat, szakértők segítségével több szempont alapján kutathatunk leendő sztárjaink után. Vigyázni kell, nehogy túlköltekezzünk, a szponzorok juttatásai és a jegyárbevételek sokszor kényszerítik a játékost arra, hogy szorosabbra húzza a nadrágszíjat: ugye jól hangzik, hogy több millió dollárért összeállítjuk az álomcsapatot, csak nem szabad megfeledkezni arról, hogy fizetnünk kell a meglévő játékosokat, az edzőket, az orvosokat, sőt a rajongói klubot és az utánpótlást is mi pénzeljük.
A meccsekre közvetlen hatással van, hogy miként tervezzük meg játékunkat. Az új PES-ben még több lehetőség áll rendelkezésünkre, ezek részben finomhangolást, részben automatizálást jelentenek. Hasonló ez, mint az autóversenyekben a tuningolás: versenyt ugyan nélküle is nyerhetünk, ám – főleg nehezebb szinteken – sokkal eredményesebbek lehetünk, ha kellő időt szánunk az autók hozzáértő piszkálására. Itt sem mindegy, hogy milyen meccsre milyen felállással készülünk, kit hova állítunk be, s milyen taktikát választunk az ellenfél legyőzésére. A csapat stílusának finomhangolásával több szempont szerint is meghatározhatjuk, hogy a játékosok mennyire játsszanak támadó vagy éppen védekező játékot, a rendszert pedig úgy automatizálhatjuk, hogy mi éppen a meccsre tudjunk koncentrálni, s ne kelljen törődni például a cserékkel. Persze ez magában hordoz némi hibázási lehetőséget, hiszen előfordulhat, hogy a gép – akinek az alapján kellene cserélnie a játékosokat, hogy azok mennyire fáradtak – nem azt hozza le a pályáról, aki leginkább hátráltatja a játékunkat. További beállításokkal ez kiküszöbölhető természetesen, érdemes tehát elegendő időt fordítani a mérkőzések közötti szöszölésre!
Az edzés menüponton belül külön figyelmet érdemel a speciális tréning lehetősége. Ilyenkor a játékosokat új pozíciókon való játékra taníthatjuk meg, vagy éppen – mint valami fantasy szerepjátékban – különleges képességeket (jobb lövő, passzoló és a többi) adhatunk nekik az új játékos-kártyák segítségével. Mindkét lehetőség borzasztóan drága, ráadásul több hónap, míg az újdonságokat elsajátítják derék futballistáink, ám ügyesen taktikázva a jövőben kamatoztathatjuk majd tudásukat. Azonos menüpont alatt kapott helyet az utánpótlás ügyeinek intézése is. Itt figyelemmel követhetjük az újoncok teljesítményét, alkalmazottaink véleményt is mondanak róluk, a jobbaknak pedig profi szerződést ajánlhatunk, s bár ők még nem olyan ügyesek, mint a „nagyok", nem is kerülnek annyira sokba. Lehetőség tehát bőven adódik célunk eléréséhez, legalábbis pont annyi, amennyit még szemmel tud tartani a játékos. A PES menedzser módja hibátlan, ebben bizony köröket ver a FIFA-ra. Átlátható, jól használható, tevékenységünk eredménye pedig meglátszik csapatunk játékán és a klub eredményein.
Hiába a sok csúszka és beállítás, a főszerep még mindig a mérkőzéseké, hiszen csak úgy magától nem fog győzni csapatunk. Játékélményben szerencsére továbbra
Ami késik, nem múlik
Hivatalosan ugyan még mindig jóval kevesebb liga, csapat és játékos szerepel eredeti nevén a PES-ben, nem sokkal a megjelenés után azonban özönleni fognak a rajongói javítások, amelyek kiküszöbölik ezeket a hiányosságokat - reméljük a DVSC is eszébe jut majd valakinek!
Bizonyos dolgokban viszont még mindig a FIFA jobb, s ezért pontozás alapján is alulmarad a PES. Bár a grafika sokat fejlődött az előző rész óta, még mindig kevésnek bizonyul riválisa ellen. Mint feljebb írtam, a sztárjátékosok profin ki vannak dolgozva, arcuk alapján egyértelműen felismerhetjük valódi énjüket. Megnézve viszont a kisebb klubok játékosait már nem ilyen rózsás a helyzet: nem az a baj, hogy nem hasonlítanak, hanem elnagyoltak a modellek, a közeli kamerákon látszódó esetlen mozgásuk pedig még rátesz minderre egy lapáttal. A közönség – bár megfelelő kameraállásban nem látszódnak – az előző konzolgenerációt idézi, ahogy az összkép is. Ez kevés a FIFA ellen, PC-n talán nem, de konzolokon mindenképpen. A kommentátorok még mindig a régiek, nem is voltunk elégedettek velük: a két kolléga továbbra is minimális szókinccsel kommentálja, hogy kinél van a labda, mennyi az idő, jópofa sztorikra és stílusra viszont ne is számítsunk, ahogy a magyar kommentár szintén hiú ábránd marad jó ideig (bár ez mit sem számít, hiszen a FIFA angol kommentátorai is zseniálisak!) A közönség most sem az igazi, viszont a zenei válogatás jónak tűnik, no persze ez igen szubjektív: van Klaxons, Kaiser Chief, Chemical Brothers és The All American Rejects többek között, aki kedveli őket, most örülni fog, de sokkal jobb aláfestéssel a FIFA-ban sem találkozni (bezzeg a Madden NFL, ott tudnak válogatni!).
Az a legnagyobb baj, hogy a Konami inkább a jó dolgokat csiszolta, mintsem a rosszakat javította volna ki. Ez persze valahol érthető, nem is kívánjuk a játékmenet elhanyagolását, az a lelke mindennek. Viszont a tálalás és a tartalom is fontos szempont, s a grafika, a hangok és természetesen a csapatok teljes licenszelése (ez utóbbit már direkt nem is bolygatjuk a cikkben) terén a PES még mindig leszerepel. Némi fejlődés érezhető, de ez így kevés, összességében idén is a FIFA sikerült jobban. Félre értés ne essék, a Pro Evolution Soccer nagyon jó játék, egyáltalán nem fogod megbánni, ha a borító alapján választva (idén Messi és Torres a menő) a Konami üdvöskéjét választod, de mégis lehet, hogy mindent figyelembe véve a FIFA-val jobban járnál.
Ebből tehát nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a focisták melyikkel játszanak. Itt is pénz beszél, kutyaszar táncol, ahogy Myko Alto idézte mindig anno.
Torres: http://peshungary.hu/hirek/pes_2010_uj_igazolas
Leo Messi: http://www.youtube.com/watch?v=8d0d31_OAvU&feature=channel
Owen és C. Ronaldo PES reklámja: http://www.youtube.com/watch?v=VNsdw_29OBA
C. Ronaldo: http://www.extra-football.com/articles/cristiano-ronaldo-pes-face-2008-pro-evolution-soccer.html
Most hirtelen ennyit találtam ez se volt könnyű de ha kell sztem tudok még szerezni :) Én am. még Ronaldinho-rol Pato-ról illetve Robinho-ról hallottam valamit ha jól emlékszem. De pl. Dzsudzsák FIFA fan.
#59: tudsz küldeni linket? sose hallottam ilyenről csak robinho esetében.
lol...
gezku : A Fifa 10 PC jobban terheli a gépem mint a PES10 tehát ez butaság. Azért ilyen a FIFA amilyen mert így is eladnak belőle egy rakással már csak a neve miatt is, és mert telibe szarják a PCs játékosok arcát. Ennyi. Nem kell túlmisztifikálni. Nincs lebutítva semmi mert 2001 ben se voltez sokkal csúnyább. Azt mondom ilyen FIFA nem is kell PC-re nyugodtan befejezhetik. Konzolon ők a királyok de PCn csak magukat égetik és a 10 ropis árakkal csak szembeköpködnek minket.
A két játékról egyébként mindent elmond, hogy a focisták inkább a PES-el játszanak, mert az a foci digitális mása. A FIFA egy szintén nagoyn élvezetes de jóval arcade-abb szórakozás.
Hallod mond már meg nekem, h az XBOXot miért irják a magadfajták , akár még cikkekbe is X-BOX nak? Én ettől ugy le tudok fáradni. Legalább valami alapja lenne , vagy igy jött volna ki az első sorozat.. :SS
pc:pes
na
a PES körítésben lehet elmarad a FIFA mögött, de hatalmas focifanatikusként úgy érzem, hogy ez gyakorlatilag lényegtelen, mivel a PES olyan reális futballélményt és stratégiai lehetőséget kínál, amelyre focis játékban még nem volt példa. a korábbi évek játékaival szemben valóban igényli a játékintelligenciát, szinte sakkozni kell egy-egy szituban, hogy előbbre jussunk a pályán.
nem akarom elmélyíteni a FIFA vs. PES vitát, de szvsz. nem csupán játékélményben, de valódi futballélményben leírhatatlanul többet nyújt a PES. de kinek a körítés, kinek ez a lényeg, teljesen szubjektív a dolog. (PS3-mal nyomtam mindkettőt, más konzolokon nem tudom hogy muzsikálnak)
Ha te a FiFA 10ben cslódtál akkor nagyon nem értelek, midenben veri a 09-t. És tartalmaz minden jót amit az elöző évek fifáiban szerettünk(2005,07,08)
#45:konzol teszt.
Idén nagy várakozásokkal vártam mindkét játékot.Bíztam benne,hogy a Fifa még jobb lesz,és persze titkon reménykedtem benne,hogy újra a PES lesz a jobb és újra csak ő fog létezni számomra,úgy mint rég.
A PES 10-et xbox-on egy hete tesztelem és elég vegyesek a benyomásaim a FIFÁT 2 napja...
PES 10,ahogyan én látom:
AMI TETSZIK: A BL mód nagyon hangulatos,(feliratok,BL zene stb)a játékosok arcai szinte tökéletesek,a grafika az nagyjából jó.A játékosok mezei jól kivehetőek a meccsek alatt,szinte tényleg olyan mintha meccset néznék,kivéve a kameraállást,de erről majd később.A játék menüje is jobb lett,a pályák füvei is javultak,de azt nem értem,hogy mondjuk pld a Real,liverpool,Mancehester stadionjának gyepmintái miért nem az eredetiek....
AMI NEM TETSZIK:A szurkolói hangulat gyenge....pld,idegesítő dobolás stb,mintha a Konamis srácok még az életükben nem jártak volna meccsen....,kommentátor kifejezetten unalmas,semmi nem változott az évek folyamán és xbox-on csak az Angol van....MIÉRT????A labda túl hangos...a kapufának szörnyű fémes hagja van....a KAMERANÉZTEK kifejezetten bénák.Nincs egy normális TV mód.Nem lehet semmit állítani,dőlésszög stb.A kapu mögött szurkólókat így nem is látni meccs közben,csak éphogy MIÉRT????Nem igaz,hogy ezt nem javítják ki,felháborító.No meg az is,hogy nincs benne a Debrecen,közben meg benne van a BL-ben 4 román csapat.A meccs játékmenete is lehetne jobb,néha úgy érzem korábbi években 3-4 éve jobbak voltak a meccsek,jobban bele tudtam magam élni.A cseréket alig mutatja a játék,a szurkolókat se,pedig az is feldobná a játékot.A bíró nálam is katasztrófa,11-est még 30-40 meccs alatt sem láttam,a bíró bedobásnál és szögletnél is fúj,pedig igazából ilyenkor nem szokott...hogy nem vették még ezt észre a konaminál?A szabadrúgások,cselek nehezen kivitelezhetőek,az ellenfél pedig idén túl erős,tavaly viszont túl könnyű volt.Nagyjából ennyi...
A FIFA 10-et is teszteltem de arról most nem sokat írok,mivel abban mégjobban csalódtam!
Lényeg,a sok hibái ellenére idén nálam xbox 360-on a PES 10 a jobb.Azt nem mondom,hogy jó,csak azt,hogy jobb.Várom a 2011-et,talán lesz valami javulás.
UI:Tud valaki valami xbox patch-ot????Engem már csak az ment meg idén..............
Ne fáraszd magad. :)
SamS: ez a fifában is így van :)
Annyit lezárhatunk hogy a FiFA jobb boxon meg ps3on, PC-n a PES sokkal jobb.
Inkább menjetek focizni a gépeteken vagy a szabadba ne egymást nyúzzátok itt.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.