Army of Two: The 40th Day

Az egész csak egy könnyű melónak indult, aztán hirtelen épületek robbantak fel és dőltek össze, egyik a másik után. Rios és Salem azt se tudták hova fordítsák döbbent tekintetüket, csak egy dolog vezérelte őket, hogy kijussanak ebből a földi pokolból. Aztán beindult az olajozott gépezet, a kétszemélyes hadsereg, csak úgy repkedtek a golyók, robbantak a gránátok, Sanghaj romokban. Egy titkos terrorszervezet csúnyán rajtaütött eme békés városon de két legény még talpon van, és velük nem valami könnyű elbánni!

Az EA az új generációs konzolok megjelenése óta, annak ellenére, hogy csak úgy ontja magából a megkérdőjelezhető minőségű játékokat, időnként igencsak mesteri munkát képes felmutatni. Gondoljunk csak a Dead Space-re, a Mirrors Edge-re vagy a sokak által nagyon kedvelt Army of Two első részére, ami a semmiből jött, berobbant és nagyot tarolt. Igaz nem akkorát, mint a legnagyobb sztárcímek, de tény, hogy megtalálta helyét ezen az igencsak túlzsúfolt piacon és kellemesen nagyot lehetett benne csalódni, persze csak a jó értelemben véve. Eljött hát a pillanat, hogy leteszteljük nektek a régóta várt második epizódot, ami ha nem is tudja felülmúlni elődjét, talpon maradni mindenképpen képes lesz.

Az újdonságok
Nem készülhet folytatás pár kellemes újítás nélkül, nincsen ez másképpen ezzel a játékkal sem. Tekintettel arra, hogy az első rész is a co-op játékra helyezte a

Rios

Tyson Rios Brooklyn legkeményebb környékén nőtt fel, ahol már korán megtanulta, hogy nem elég csupán hatalmas termetére hagyatkoznia, sokszor a józan ész az, ami kihúzhatja a nagyobb bajokból. Fejét kopaszra nyírta mikor egy hatalmas robbanás során majdnem életét vesztette. Ennek óriási sebhelyét azóta is arcán viseli. Kevesen tudják, hogy feleségül vett egy afro-amerikai nőt, Samet és hogy van egy kislánya is, Nala.

hangsúlyt, a legjobb újításokat is ezen a téren fogjuk megtapasztalni. Az első és talán legfontosabb, hogy társunk AI IQ-ja igencsak magas szintre lett emelve, olyan módon, hogy már lassan felér egy élő ember ügyességével. Sokszor ki fog minket húzni a nehezebb helyzetekből és abban az esetben, ha előre küldjük, sem fog cserben hagyni minket, maximum csak a legnehezebb fokozaton. Co-op mozdulatokban is lesz pár újdonság, az egyik a kamu-megadás lehetősége; amikor is vagy az egyikünk, vagy pedig mindketten úgy teszünk, mintha feladnánk a harcot, ilyenkor a bal ravasszal be tudjuk célozni a kívánt ellenfél buksiját és a jobb ravasz megnyomása után már gyönyörűen át is küldjük csavaros eszét a legközelebbi falra. Ezen kívül ilyenkor amolyan bullet-time szerűen le fog lassulni az idő és ha kellően ügyesek vagyunk nyugodt szerrel le tudjuk szedni akár az egész brigádot is. A megadásos taktikában rengeteg lehetőség van, érdemes alaposan kitapasztalni ezeket. A másik co-op dolog a kő-papír-olló. Akik játszottak az előző résszel bizonyára emlékeznek még, hogy hatalmas nagy móka volt folyamatosan cseszegetni a társunkat, néha kedvesen, néha persze bunkón (erre itt is rengeteg fajta lehetőségünk lesz majd) az ehhez fogható ellentéteket ezúttal akár kő-papír-ollóval is el tudjuk intézni, ami kivételesen idióta hangulatot ad egy alapvetően öldöklős játéknak, viszont tény, hogy nagyon jópofa ötlet, és feszültségoldásnak sem utolsó.

A közelharci repertoárunk fejlődött talán a legkomolyabb mértékben, hiszen ezúttal a szokásosan látványos és élvezetes közeli kiütéseken kívül használni tudunk majd rengeteg fegyverre felszerelhető brutális kiegészítőt is (bajonett, csavarhúzó kés stb.), s távolról nekirohanva az ellennek jól fel tudjuk öklelni azt. Képesek leszünk bárkit elkapni és lefegyverezni, ilyenkor eldönthetjük, hogy pajzsként akarjuk-e használni őt, ki akarjuk-e törni a nyakát vagy éppenséggel bilinccsel kivonni a forgalomból, ezzel némi extra lőszerhez és pénzmaghoz jutva. Ha pedig sikerül egy magasabb rangú tisztet kézre kaparintani, akkor igencsak érdekes dolgokat fognak művelni a kiskatonák. Ezeknek a dolgoknak akkor lesz igazán nagy jelentősége, amikor az ugyancsak újdonságnak számító túszejtős és kiszabadítós jeleneteket igyekszünk majd megoldani. Vigyázat azonban, mert gyakran fordítva is elsülhet, ha lopakodós taktikát választva valaki elkapására vesszük a fejünket!

Ugyancsak újdonság a soha nem látott és fejlett fegyver-tuningolási rendszer, ahol képesek leszünk akár egy AK47-es csövet is rakni kedvenc M4-esünkre, vagy éppenséggel könnyű gépágyukra jellemző 100-as tárral ellátni a rohampuskánkat, ezzel halálosan hatékonnyá téve gyilkolászásunkat. Rengeteg lehetséges variáció és harci festés fog várni arra, hogy megvegyük őket. Érdemes kellő időt fordítani erre és megalkotni minden idők legbrutálisabb csúzliját!

Manapság divatossá vált, hogy a játékosokat igencsak nehéz döntések elé állítják. Ebben a játékban egy rendkívül ötletes megoldással álltak elő a készítők, mégpedig azzal, hogy képregény formájában tekinthetjük meg, hogy az elvileg egyértelműen jónak vagy rossznak számító döntéseinknek milyen komoly következményei tudnak lenni. Érdemes elgondolkodni egy picit ezeken az igencsak tanító jellegű jeleneteken…

A fekete leves

Akárcsak az első rész esetében, itt is vannak sajnos olyan apró, vagy éppenséggel komolyabb hibák, amik miatt sose fog a legnagyobb címek közé tartozni ez a sorozat. Az első és rögtön legszembetűnőbb probléma a minket körülvevő környezet gyakran félelmetesen kidolgozatlan grafikája, ami főleg akkor fogják a legjobban kiszúrni szemünket, mikor a legjobban fáj. A játék elején például olyan monumentálisan brutális jeleneteket találtak ki nekünk, amik csak úgy sikítottak volna a komolyabb megvalósítás után, ehelyett sajnos sokkal inkább röhejes, ahogy egy épület összeomlik előttünk.

Annak ellenére, hogy az irányítás kényelmes és kellemes vegyületét képzi a Gears of Warnak, illetve a klasszikus Halo+CoD párosnak, sajnálatos módon gyakran olyan

Salem

Elliot Salem ugyancsak New Yorkból származik, természetét és habitusát tekintve tökéletes ellentéte Riosnak. Legnagyobb erőssége a hatalmas nagy szája, amit sose képes befogni, még akkor sem ha társával éppen igencsak nagy bajba kerülnek. Imádja a feltűnést, legyen szó öltözködésről, a széttetovált testéről vagy éppenséggel az egyedien festett testpáncéljáról. Riost még kezdőként a Rangereknél ismerte meg, és azóta is hű társa és barátja ennek a nagy mamlasznak.

dolgokat fognak csinálni kedvenc főhőseink, amiket nagyon nem szeretnénk. Mondjuk távolról akarunk nekifutni egy fedezéknek, ehelyett gyakran át fogjuk ugrani azt és még sok ehhez hasonló kellemetlen szitu fog abból adódni, hogy a készítők nem gondoltak a nehezebb fokozaton játszó gémerek döbbenetesen gyors és változatos gombnyomogatására. A multi -akárcsak időnként a kampány is- hajlamos csúnyán beszaggatni, ami az utóbbi esetben nem olyan idegesítő de sajnos az előbbiben nagyon. Ez persze fogható a Magyarországon lévő siralmas sávszélességre is, de akinek van némi multis tapasztalata live-on, az tudja, hogy a LAG nem a grafikában szokott jelentkezni, hanem a valós idő elcsúszásában. Namost itt mindkettő gyakran egyszerre is előfordul, ami nagyon szomorú és idegesítő tud lenni. Ennek ellenére az AoT multi mindig is nagyon kedvelt szórakozása volt a rajongóknak, ez szerintem ezúttal sem lesz másképpen.

Az AoT második része egy nagyon kellemes színfolt ebben a szokatlanul telített év eleji dömpingben, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szerette az első részt. Sokkal, de sokkal jobban sikerült, mint amire számítottam és a legjobb az egészben, hogy valami döbbenetesen élvezetes vele játszani még mindig. Megvan az a ritka nagy bája a gammának, ami ritkán jelentkezik manapság az új címek között. Aki viszont az első részt rühellte, az ettől sem fogja hanyatt dobni magát, főleg mikor meglátja a kockákban széteső épületeket rögtön az első pályán, pedig ha tudná később milyen jó részek jönnek…