Tom Clancy's HAWX 2 teszt

A Perzsa-öböl vidéke a közeli jövőben biztosan nem számíthat megnyugvásra, ahogyan az elmúlt harminc évben, úgy az elkövetkezendő időszakban is véres háborúk dúlják majd partjait. Irán, Irak, Kuvait és Szaúd-Arábia azonban csak a kezdet, a kőolaj és földgáz dollár milliárdjai megszédítenek mindenkit; a csaták pedig az Északi-sarkvidéken és az Indiai-óceán térségén keresztül egészen Moszkváig kitolódnak. A UbiSoft Bucharest által fejlesztett HAWX 2 megnyitja előttünk a közel-keleti hadszínteret, a feladatunk pedig nem más, mint a béke nevében megsemmisítő légicsapást mérni a konfliktus okozóira.

Elit katonák vagyunk. A képességeink átlagon felüliek, generációnk legjobbjai közül választottak ki minket, együtt élünk és lélegzünk a vadászgépünkkel, melynek navigálását művészi szintre emelve nincsen riválisunk a magasban. Láthatatlanul repülünk be a frontra, az ellenség fel sem eszmél, és mi már messze járunk, utunk során pedig a legfejlettebb harcászati technológia gondoskodik arról, hogy egyetlen célt se tévesszünk el. S ha te hozzánk hasonlóan mindig is arról álmodtál, hogy egy F-35 Lightning II-t vezetve aládurrantasz a koszos turbánosoknak, akkor köztünk a helyed!

A HAWX 2 nem szimulátor. Nem azoknak készült, akik a Flight Simulator polgári repüléseit követően szeretnék egy vadászgépen is kipróbálni a százezres botkormányukat, hanem azoknak, akik egy Ghost Recon bevetés kellős közepén képesek fél percig teljes ámulattal bámulni az eget, hogy megnézzék a felettük elsuhanó gépeket. Ez egy laza, szórakoztató, árkád stílust képviselő akciójáték, melyben több ezer méter magasan repülve nincs más dolgunk, mint rángatni a ravaszt, és hajmeresztő manőverekkel ráfagyasztani a mosolyt az ellenségeink arcára.

Erre több mint harmincöt különböző repülő áll rendelkezésünkre, olyan sztárokkal az élen, mint a szuperszonikusan suhanó, helyben le-, és felszálló F-35 Lightning II, a remek manőverezhetőségéről, és páratlan szívósságáról híres F-22 Raptor, a mach 2 végsebességre képes Eurofighter Typhoon, vagy a földi egységek támogatására kifejlesztett A-10A Thunderbolt II, azaz a Varacskosdisznó. A paletta rendkívül széles, a most felsorolt istenektől kezdve az F-16 Falconon, a taktikai AV-8B Harrier II Pluson, az F14A Tomcaten, a MiG-29-en és az FA-18E Super Horneten át egészen a fantázia szülte, pusztító erejű prototípusokig, mindenféle vasmadár megtalálható a játékban, Tom Clancy nevében pedig ezúttal sem kell csalódnunk. A játék története összefonódik a hamarosan megjelenő Ghost Recon: Future Soldier eseményeivel, közös bevetésekben vehetünk részt, melyek során felderítő és támogató feladatokat is el kell látnunk. A kalandok elején például van egy küldetés, melyben egy fogságba esett katonát kell megtalálnunk a magasból, felhasználva repülőgépünk különleges, ultrahangos letapogatóját, a túszszabadítás után pedig a menekülő terepjárót kell fedeznünk, hogy bajtársaink élve megússzák az egészet. Nagyon kemény lesz majd ugyanezt átélni a másik szemszögből!

A történet során három pilóta személyiségét ölthetjük magunkra. Major Alex Hunter az amerikai hadsereget szolgálja, Lt. Colin Munro a brit légierő tisztje, Captain Dimitri Sokov pedig az oroszok végrehajtóembere, az átvezető kis animációkat pedig érdemes mindig megnézni, hiszen ezekből derül ki, hogy mi is köti össze a pilótákat, valamint izgalmas az is, ahogyan a három nemzet viszonyul a konfliktushoz.

Apró érdekesség, hogy a terület teljes felszíne a valóságról lett mintázva, egészen pontosan a Geo Eye kereskedelmi műhold nagyfelbontású fényképei felett repülhetünk, megdolgozva némi erdőséggel, meg városokkal, városkezdeményekkel. Az összkép igen szép is, vannak hegyvidéki, sivatagos és havas tájak, azonban ha lemerészkedünk a talajszintre, akkor a játék nem mutat többet egy tíz évvel ezelőtti Flight Simulatornál. Minden maszatos és élettelen, teljes hanyagság és nemtörődömség jellemzi, a minőségre törekvésnek még csak a szikráját sem fedezzük fel, mely már az első küldetésnél kibukik. Azzal kezdődik a játék, hogy fel kell szállnunk a puszta közepéről, azonban ahelyett, hogy legalább itt megcsinálták volna a környezetet, az első élményünk egy három poligonból álló fa, és egy hangárnak elnevezett hasábforma, na meg persze a véget nem érő, barna maszat. Azt ráadásul feleslegesen is vártuk el, hogy a víz fodrozódjon, a föld meg porzzon, ha elrepülünk felette, de könyörgöm, hol marad a szerelem, első látásra?

Újdonságokból legalább akad jószerivel, a HAWX 2 játékmenetét olyan érdekességekkel dobták fel, mint a légi tankolás, vagy a le-, és felszállási lehetőség, mely hagyományos repülőtereken és anyahajókon is próbára teszi az idegeinket. De élvezetesek még az éjjellátós, lopakodóból történő légicsapások is, továbbá nagyon hasznos az az, amúgy korábban is meglévő enhanced reality system segédlet, mely vektorgrafikákkal felvázolja elénk a leszálláshoz, vagy a tankoláshoz szükséges fordulatokat, manővereket, nekünk pedig csak bele kell repülnünk a zöld keretekbe, és követni az utasításokat.

A játék szebb, jobb és ötletesebb lett az elődjénél, mely valljuk be, nem is volt nehéz, az első HAWX ugyanis ritka gyengére sikerült, a szerkesztőségen belül jószerivel nem volt senki, aki komolyabb ideig képes lett volna nyúzni szegénykét. Itt azért már azok is közelebb tudnak kerülni a pilóták világához, akik amúgy önszántukból nem rajonganak a témáért, de azért még mindig van néhány rettenetes gyermekbetegsége. A történetvezetés például egyenesen pocsék, ahhoz képest, hogy ki adta a nevét a játékhoz, nem mást kapunk, mint egy olcsó hollywoodi rudit, színpadiasan akcentusozó orosz katonai vezetőkkel, kommunista indulókkal és hős amerikaiakkal, akik elhozzák a demokráciát a vad keletre, kerüljön az bármibe is. Ami viszont ennél sokkal fontosabb, hogy a sztori és a rendezés is unalmas, egy-két lezuhanáson kívül nincsen semmi epikusabb fordulat, nem találkozunk mélyebb emberi érzelmekkel, nem szagolhatjuk a kerozin és az utánégető bűzét, csak ülünk, repkedünk, és légypiszok nagyságú, sárga keretes ellenfeleket üldözünk, célkövetős rakétákkal. Ez pedig így édes kevés ahhoz, hogy igazán a szívünkbe zárjuk ezt a világot!

A történetet lehet négyjátékos kooperatívban is nyomni, a legjobb pedig, hogy társaink bármikor be-, vagy kiléphetnek, nem fog elveszni a küldetés, a repülőjük irányítását azonnal átveszi a gép, hogy mi zavartalanul végezhessük a dolgunkat. A kampányon kívül természetesen már módok is vannak, akad szabad repülés, nyolcjátékos kompetitív légiháború, és survival mód is.

A Tom Clancy’s HAWX 2 összességében egy nagykanállal fogyasztható, könnyed akciójáték lett, azonban egy hétnél tovább nem hinném, hogy lekötne bárkit is. Vadászrepülős stílusa ritka a mai felhozatalban, ezért tiszteljük, és nagyon jópofa az is, ahogyan története átfedésben van a Ghost Reconnal, de ennél sokkalta többet ki lehetne hozni a témából! Hiányzik belőle az ütős hangulat, és ez rá is nyomja a bélyegét az értékelésünkre.