Front Mission Evolved teszt

New York városát több emelet magas, rakétákkal és gépfegyverekkel felszerelt harci robotok szállják meg. A páncélosok nem kímélnek senkit és semmit, alig néhány óra alatt porig rombolják a várost, lebombázzák a fontosabb kormányépületeket, és elpusztítják azt a hatalmas felvonószerkezetet is, mely az űrbázist köti össze a város központjával. A különleges építmény az űrsikló-programot hivatott helyettesíteni, és biztosítja az állomás állandó, gyors összeköttetését a Földdel. Mindez viszont már a múlté, az égig érő torony helyén most egy hatalmas, fekete füstfelhő kavarog csak.


Dylan Ramsey, a Diable-Avionics fiatal mérnöke éppen a hadsereg egyik új lépegetőjét teszteli, amikor megkezdődik a város ostroma. Látja az egészet, a szeme előtt dőlnek le a pénzügyi negyed felhőkarcolói, így elhatározza, hogy ő maga -bár nem hivatásos katona- száll szembe az invázióval, kerüljön az akár az életébe is. Hősünk ellopja hát a Zephyr kódnévre hallgató legújabb wanzer robotot, és útnak indul, hogy visszaverje az idegen sereget. Később azonban olyan összeesküvésekre derít fényt, melyre legrémesebb álmában sem gondolt volna.


A Front Mission Evolved a stílusát tekintve egy külső nézetes akció, óriásrobotunkat irányítva a feladatunk pedig nem kisebb, mint pontot tenni ennek az átkozott háborúnak a végére. Szembe kell szállnunk az ellenséggel, a csatákban azonban nem vagyunk egyedül, a történet során több segítőnk is akad. Csatlakozik hozzánk Russel Hammilton, a nemzeti sereg jókedélyű hadnagya, és a szépséges Adela Seawell is, aki az előző háborúban elvesztette a szüleit, így személyes küldetésének tekinti, hogy újra békét teremtsen az Egyesült Államok határin belül.


Egy percet sem pihenhetünk, a játék 200%-os fordulatszámon pörög, és tőlünk is ezt várja el. Folyamatos az előrenyomulás, minden sarkon vár ránk egy tank, vagy egy lépegető, a rakéták hármasával repkednek körülöttünk, a csaták során pedig kifogyhatatlan lőszerek, és felszedhető életcsomagok gondoskodnak arról, hogy biztosan elérjük a célunkat. A lépegetőnk ráadásul nem az a lomha, sétálgató, fém monstrum, mint hinnénk; a hátára szerelt hajtóműveket bekapcsolva ugyanis úgy cikázik az aszfalton, mintha korcsolya lenne a lábán. Villámgyorsan vált irányt, képes olyan sebességgel suhanni, hogy még a rá kilőtt rakétákat is lehagyja, az ellenfél pedig csak pislog, amikor az egyik másodpercben még előtte, a következőben pedig már mögötte állunk. Nem vagyunk egy utolsó kis senkik a harcmezőn, ezt be kell látni, a gép pedig még fejleszthető is!


A küldetéseink során szerzett pénzt a hangárban költhetjük el. Lehet mindenféle előre összeállított fejlesztéscsomagot venni a wanderpanzerünkre, de ha úgy tartja kedvünk, akkor egyesével is kiválogathatjuk a nekünk tetsző kiegészítőket. Van karra, testre, és lábra rakható páncél, vehetünk gépfegyvert, rakétavetőt, puskát, és mindenféle egyéb fegyvert, illetve szoftveres update csomagok segítségével még gépünk harci tudását is növelhetjük. S ha már megvan minden, amit akartunk, akkor nem maradt más hátra, mint a dekoráció. Beállíthatjuk a festés színét és mintázatát, illetve matricát is tehetünk rá, melyek között érdemes szétnézni, hiszen nem egy Metal Gear Solid emblémát lehet felfedezni a kínálatban, ami bizony remek kis meglepetés minden rajongónak.


A játékmenet meglepően izgalmas. A robotharcok látványosak és közel hihetetlen élményt nyújtanak, de van néhány bevetés, mely során helikopterrel, vagy éppen gyalogosan kell folytatni az utunkat. A hangulat ízig-vérig japán, állandó az epilepsziás rohamtól való félelmünk, egyszerűen nincsen a játéknak egy olyan pillanata, amikor ne történne valami, s a kedvencem, hogy még a rakéták sem egyenesen szállnak, hanem össze-vissza, mintha teljesen véletlenül szabadultak volna el. Square Enix cucc lévén pedig nincsen hiány csöcsökből, és bossharcoktól sem. Minden pálya végén vár ránk valami keménypáncélú gép, mely általában tízszer akkora, mint mi, tehát keményen meg kell izzadni ahhoz, hogy földre kényszerítsük. A jutalmunk pedig mi más is lehetne, mint némi dicsérő szó egy mély dekoltázs mögül.


Ami nem tetszett a játékban, az a rengeteg klisé, és az unalmas cselekmény. Ezerszer hallottuk már a semmiből felemelkedő, fiatal tehetség történetét, aki szerez magának egy vicces, néger barátot, és harcba indul a megszálló seregek ellen, de nem új a világuralomra törő gonosz karaktere sem. Nem lett valami jó továbbá az óriásrobotos, és gyalogos részek kiegyensúlyozása, a hatalmas gépben ülve öt, vagy tíz rakétát is rá kell ereszteni az ellenségre, mire az feladja a harcot, emberünket szabadon irányítva viszont elég egy vállról indítható RPG, és az első lövésre felrobban minden, amit csak becélzunk. Azért szerencsére a nagy gépben is be lehet durvulni, az Y megnyomására ugyanis néha le tudjuk lassítani az időt, ilyenkor pedig a golyók is nagyobbat sebeznek, boss ellen például remek taktika tud ez lenni.


A látvány középszerűre sikerült. A narancssárga naplementébe burkolózó New York képe nekem kifejezetten rondának tűnt, de a fehér, havas pálya se valami meggyőző; a helyszínek közül talán csak az őserdő volt úgy kidolgozva, ahogyan azt elvárnánk egy mai játéktól. A speciális effektek azért rendben voltak, de az összkép nem különbözik egyik hasonszőrű japán játéktól sem, sőt nem egy ponton kifejezetten igénytelen, hanyag a kidolgozás, aminek nem örültünk. A HUD pedig kifejezetten idegesített. A képernyő közepét egy hatalmas, fehér keretes négyzet foglalja el, a szemünk sokszor ráfókuszál, és nem arra, amit amúgy látni akarunk, semmi keresnivalója nincs ott, bőven elég lett volna egy hagyományos, félig áttetsző célkereszt. A hangok terén szintén vannak idegesítő dolgok, a sétánál hallható dübörgés miatt ki is kellett húzzam a mélynyomót, a magas hangú, fémes csattanások meg az órák alatt teljesen beleették magukat a fülembe.


Aki szereti az óriásrobotokat, és nem riad vissza a japán játékok stílusától sem, annak remek választás lesz a Front Mission Evolved. Kellemeset csalódtunk benne, nem hittük, hogy egy konzolos stratégiát így át tudnak ültetni akciójátékká -bár volt is kitől tanulni, az Armored Core ugyanis már évek óta űzi az ipart. Cikkünk alanya persze nem lett tökéletes, sok dologban alulmarad a konkurenciától, de egy erős közepes osztályzatot azért nyugodt szívvel adunk neki, és bátran ajánljuk kipróbálásra!